A dohányzás és a túlzott testtömeg hatása a rák halálozásának általános és helyspecifikus kockázatára

Keresse meg ezt a szerzőt a Google Tudósban
Keresse meg ezt a szerzőt a PubMed oldalon
Keresse meg ezt a szerzőt ezen a webhelyen
Levelezés céljából: [email protected]

Absztrakt

Háttér: A dohányzás és a túlzott testtömeg az idő előtti halálozás fő megelőzhető kockázati tényezője. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy elemezze egyetlen és kombinált kapcsolatukat a helyspecifikus rákos halálozással.

Mód: Vizsgálati populációnkban 35 784 14 és 99 év közötti férfi és nő volt, akik részt vettek az 1977–1993 között Svájcban végzett népességalapú egészségügyi felmérésekben, és 2008-ig követték nyomon a mortalitást. Multivariable Cox arányos veszélyességi modelleket számoltak ki a különböző rákos helyekre és a populációnak tulajdonítható frakciókat származtattuk.

Eredmények: A rákos megbetegedések kockázati aránya (minden helyszínen) 2,32 (95% -os konfidenciaintervallum, 2,04–2,63) volt a dohányzók (szemben a soha nem dohányzókkal), és 1,15 (1,01–1,32) az elhízottak esetében [testtömeg-index (BMI) ≥ 30 kg/m 2] a normál testsúlyú egyedekhez viszonyítva. Az erős dohányzás (≥20 cigaretta/nap) a tüdő, a felső aero-emésztőrendszer, a hasnyálmirigy, a hólyag, a máj és a fennmaradó helyek rákja miatt megnövekedett mortalitással járt. Az elhízás a máj és a női nemi traktus (lényegében corpus vagy méhnyak méh és petefészek) rákos megbetegedéseinek magasabb kockázatával társult. Népességünkben az összes rákos haláleset több mint 20% -át a dohányzásnak és a túlsúlynak tulajdonították (BMI ≥ 25 kg/m 2).

Következtetések: A dohányzás sokkal erősebb volt a rák kockázati tényezője, mint a túlsúly. A tüdő-, a máj- és a hasnyálmirigyrák esetében a túlsúly és a dohányzás kombinációja kumuláltan magasabb kockázatokat eredményez.

Ezt a cikket a Kiemelt témák című cikk tartalmazza. 1435

Bevezetés

Svájcban, csakúgy, mint más fejlett országokban, a rák okozta életkor szerinti standard halálozás csökken, azonban kevesebb, mint más halálokok miatt. A népesség elöregedése következtében az esetszám továbbra is növekszik. Még ennél is kedvezőtlenebbek a rák előfordulási adatai (1), amelyek kiemelik a megelőzés fontosságát. A dohányzás és az elhízás az idő előtti halálozás két fő kockázati tényezője a nyugati populációkban (2–4). Elterjedtségük sok országban még mindig magas. Noha a dohányzás az elmúlt évtizedekben lassan csökkent (különösen a férfiak körében), nem világos, hogy az elhízás-járvány elérte-e a csúcspontját (5). Svájcban a legújabb tendenciák szerint az elhízás prevalenciája idővel tovább növekszik a felnőtteknél (6). Azoknak a személyeknek, akik felhalmozzák ezt a két kockázati tényezőt, vagyis a dohányzást és az elhízást, különösen nagy a kockázata annak, hogy meghalnak a rák miatt. A 2012-es statisztikák azt mutatják, hogy Svájcban a felnőtt férfi és női állandó lakosok 49% -ánál és 29% -ánál volt túlsúlyos [testtömeg-index (BMI) ≥ 25 kg/m 2], 29% és 22% dohányzott, 13 % -nak és 6% -nak volt túlsúlyos és dohányzott (7).

Az ezen együttes előfordulást vizsgáló néhány tanulmány azonban ellentmondásos eredményeket adott (2, 8, 9). Freedman és munkatársai (2) szerint a rákos halálozás kockázata nagyobb az elhízottaknál, mint a normál testsúlyú dohányosoknál, de idősebb (65 év feletti) egyéneknél az elhízás és a rákos halálozás közötti összefüggés soha nem volt nyilvánvalóbb, mint korábban vagy jelenleg dohányosok. Ezzel szemben Kitsantas és munkatársai (8) arról számoltak be, hogy a dohányzó fiatalabb nőknek (41–50 év) nagyobb volt a rákos halálozás kockázata, ha alacsony súlyúak voltak. Hjellvik és munkatársai (9) megvizsgálták a középkorú halálozási kockázatot, és megfigyelték az elhízás és az erős dohányzás kombinációját, hogy a kockázatot 5-szeresére növeljék.

Ezenkívül nem világos, hogy a dohányzás, az elhízás vagy mindkettő jobban befolyásolja-e a rák bizonyos helyeit, mint másokat, és hogy melyik BMI-szint, vagyis a túlsúly és az elhízás a normális testsúly mellett fontos.

Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a dohányzás és a megnövekedett BMI jelentőségét az általános és a helyspecifikus rákos halálozásban a relatív kockázatok és a populáció tulajdonítható frakciói (PAF) szempontjából. Erre a célra Svájcban 1977 és 1993 között végzett általános népességalapú vizsgálatok adatait használtuk fel, amelyek a Svájci Nemzeti Kohorttal (SNC) kapcsolódtak a halálozás nyomon követésére 2008 végéig.

Anyagok és metódusok

Vizsgálati populáció

A vizsgált populációról részleteket korábban leírtak (10). Röviden összefoglalva, 35 784, a kiinduláskor 14–99 év közötti résztvevôbôl áll, akik részt vettek az 1977 és 1993 között végzett négy különbözô népességalapú vizsgálat egyikében: NRP 1A (1A Nemzeti Kutatási Program, 1977–79), SOMIPOPS (SOcio- Medical Indicators for the POPulation of Switzerland, 1982), a svájci MONICA (a CArdiovascularis betegség trendjeinek és meghatározóinak monitorozása, három hullám: I, 1984–86; II, 1988/89; III, 1992/93) és az első SHS ( Svájci egészségügyi felmérés, 1992/93). Az ok-specifikus halálozási nyomon követés 2008-ig az SNC-vel való névtelen rekordkapcsolat révén történt (10, 11).

81 résztvevő kizárása után, a hiányzó értékek miatt a teljesen korrigált modellhez használt kovariánsokban, vizsgálati populációnkban 35 703 résztvevő volt, átlagos és maximális követési idő 18,9, illetve 31,9 év. A vizsgálati populációról felmérés szerint rétegezve további részletek az S1 kiegészítő táblázatban találhatók.

Testtömeg-index

A BMI-t súlyként (kg) osztották a magasság négyzetével (m 2), és a következő kategóriákba sorolták: normál/alsúly (referencia kategória, BMI 2), túlsúly (25,0 ≤ BMI 2) és elhízás (BMI ≥ 30,0 kg)/m 2). A vizsgált populációnak csak körülbelül 3,5% -a volt alulsúlyos (BMI 2). Ezenfelül ennek az alsúlyú népességnek (a dohányzási státustól függetlenül) hasonló a rák kockázata, mint a normál testsúlyú személyeknél (10). Ezért elemzéseink során ezt a kategóriát összevontuk a normál tömeggel. A MONICA-ban és az NRP 1A-ban a súlyt és a magasságot mérték a kiinduláskor, míg a SOMIPOPS és az SHS 92/93 esetében a résztvevők számoltak be róluk (10).

Dohányzó

A következő dohányzási kategóriákat határoztuk meg: soha (referencia kategória), előbbieket (arról számoltak be, hogy valaha dohányzott több mint 6 hónapig), a jelenlegi fényt (2) dichotomizálták ehhez az elemzéshez. A BMI ezt a határértékét az elhízott résztvevők kis esetszámai miatt választották.

Az összes elemzést a STATA 13-ban (StataCorp. 2013. Stata Statistical Software: 13. kiadás) végeztük. StataCorp LP.

Eredmények

A specifikus rákos megbetegedések kiindulási jellemzőit és adatait az 1. táblázat mutatja. A dohányzók nagyobb arányban mutatják a fizikailag inaktív és rossz étrendet követők arányát, mint a többi dohányzási kategóriába tartozó személyek. Azok a személyek, akik az előző napi alkoholfogyasztásról számoltak be, alacsonyabb volt a soha nem dohányzóknál, mint az összes többi. A kiindulási átlagéletkor alacsonyabb volt a könnyű és erős dohányosoknál, mint soha és a korábbi dohányzóknál. Az átlagos BMI volt a legmagasabb a volt dohányosoknál. A nemre jellemző értékeket az S2 kiegészítő táblázat mutatja. A 678312 személyév alatt elhunyt 7383 személy közül 2379-ben haltak meg rákban. Az arány magasabb volt a dohányzók között (35,9%), mint a soha nem dohányzókban (28,3%). Ez elsősorban a tüdőráknak és - kisebb mértékben - az UADT-ráknak volt köszönhető. Az erős dohányosoknál a rákos megbetegedések körülbelül 41% -a és 10% -a tüdő- és UADT-daganatokból származott, szemben a soha nem dohányzók 8% -ával és 3% -kal. Másrészről más daganatos megbetegedések, például kolorektális halálozás ritkábban fordult elő erős dohányzóknál, összehasonlítva a többi dohányzási kategóriával.

A vizsgálati populáció alapjellemzői és a daganatos halálozás adatai a daganatos állapot szerint rétegzett specifikus rákos helyeken

HR-ek 95% -os CI-vel a különböző BMI- és dohányzási kategóriákhoz a teljesen kiigazított modell eredményeként (a statisztikailag szignifikáns értékek félkövéren vannak feltüntetve)

Az elhízott résztvevőknél a máj és a női nemi szervek rákos megbetegedéseinek halálozási kockázata magasabb volt, mint a normál testsúlyúaké, míg a túlsúlyos embereknél csak a prosztatarák ért el statisztikai szignifikanciát. Adatainkban a túlsúly vagy az elhízás és az emlőrák mortalitása közötti szignifikáns összefüggést nem észleltük, amikor a teljes életkort vizsgáltuk. A dohányzó BMI interakciós kifejezés beillesztése nem javította jelentősen a modelljeinket mind a 13 rákos helyen. Szenzitivitás-elemzés során a mért BMI-vel rendelkező résztvevőknél kiszámítottuk a Cox-modelleket (NRP1A, MONICA I-III). Az összes helyzettel együttesen a májrákos mortalitás nagyon hasonló volt. Az elhízás és a hasnyálmirigyrák közötti összefüggés azonban statisztikailag szignifikáns volt (HR, 2,37; 95% CI, 1,25–4,48) a kevesebb halálozási eset ellenére (77 vs. 127).

Amint az az 1. ábrán látható, a BMI és a dohányzás szuggesztív összefüggést mutat specifikus rákos helyekkel, például hasnyálmirigy vagy máj. A többi rákos hely esetében nem volt látható szignifikáns kumulatív összefüggés. A kumulatív HR-ek pontos számai, beleértve a 95% -os CI-ket, az S4 Kiegészítő Táblázatban vannak feltüntetve minden specifikus rákos helyre.

A BMI és a dohányzás kumulatív HR-értéke a kiválasztott rákos helyeken, a nemhez (adott esetben), az életkorhoz, a felméréshez, az alkoholfogyasztáshoz, a PA gyakoriságához, az állampolgársághoz, az iskolai végzettséghez, az állampolgársághoz és az egészséges táplálkozáshoz igazított teljes modell eredményeként. Megjegyzés: Az Y-tengely HR = 1-nél kezdődik. Az összes rákos hely CI-értékével ellátott pontos számokat az S4 kiegészítő táblázat mutatja. Olvasási példa: A nagy dohányzók, akik elhízottak (BMI ≥ 30 kg/m 2), 2,9-szer nagyobb kockázattal halnak meg a hasnyálmirigyrákban, mint a normál testsúlyú (BMI 2) soha nem dohányzók.

A kiválasztott helyspecifikus és összes daganatos halálozások aránya, amelyek a valaha (beleértve az egykori) dohányzást és a BMI-t ≥ 25 kg/m 2 tulajdoníthatók, a 2. ábrán láthatók. A PAF-ek pontos értékei, beleértve a 95% -os CI-t, más releváns rákos helyeken is és nemspecifikus, az S5 kiegészítő táblázat mutatja. A prosztatarákos halálozások körülbelül 22% -át a BMI ≥ 25 kg/m 2 -nek tulajdonították. Összességében a tüdő- és májrák esetében a halálozások 13% -a, 61% -a és 39% -a volt a valaha dohányzó betegségnek tulajdonítható. Az összes halálozás, a máj-, a hasnyálmirigy- és a prosztatarák okozta halálozás 50% -át, 29% -át és 29% -át a valaha dohányzó, illetve a túlsúly együttesen okozták.

A dohányzás (valaha, beleértve az előbbieket is), a BMI ≥ 25 kg/m 2, és mindkét tényező százalékban kifejezve, a populáció sajátos frakciói (PAF-ek). A nullánál lényegesen nagyobb PAF-eket kitöltött kör jelöli. A teljes modell eredményei a nemhez (adott esetben), az életkorhoz, a felméréshez, az alkoholfogyasztáshoz, a PA gyakoriságához, az állampolgársághoz, az iskolai végzettséghez, az állampolgársághoz és az egészséges táplálkozáshoz igazítva. A 95% -os CI-t tartalmazó pontos eredményeket az S5 kiegészítő táblázat tartalmazza. Olvasási példa: Az összes hasnyálmirigyrákos halálozás közül 12% (nem szignifikáns), 19% (jel.) Vagy 29% (jel.) BMI ≥ 25 kg/m 2, valaha dohányzó, vagy mindkét kockázati tényező együttvéve ill.

Vita

Eredményeink azt mutatják, hogy a dohányzás erősebben összefüggött a rákkal kapcsolatos halálozással, mint az elhízással. Az erős dohányosoknál nagyobb volt a halálozás kockázata a teljes, tüdő-, UADT-, hasnyálmirigy-, hólyag- és májrák miatt, mint a soha nem dohányzók esetében. Ezenkívül az egykori és a könnyű dohányosok fokozottan veszélyeztetettek bármilyen rákban való halált, főleg tüdő- és UADT-rák miatt. Az elhízás a normál testsúlyhoz képest kis mértékben megnövekedett általános rákkockázattal és a máj, a női nemi traktus, valamint a hasnyálmirigyrák rákjának megnövekedett helyspecifikus kockázatával járt (csak a mért BMI-vel rendelkező résztvevőknél). Nem figyeltünk meg szignifikáns kölcsönhatást a megnövekedett BMI és a dohányzás között a rákhoz kapcsolódó halálozási kockázaton, ami a dohányzással és a BMI-vel való lényeges kumulatív összefüggés ellen szól. A valaha dohányzó és túlsúlyos PAF együttes kiszámításakor szuggesztív kumulatív összefüggés mutatkozott a rákkal kapcsolatos halálozási kockázattal egyes rákos helyeken. Az összes rákos halálesetek több mint 20% -a, különösen a máj-, hasnyálmirigy- és prosztatarákkal kapcsolatos halálozási esetek 50% -a, 29% -a és 29% -a a valaha dohányzásnak és a túlsúlynak tulajdonítható (BMI ≥ 25 kg/m 2).

Viszonylag kevés tanulmány vizsgálta e két rák kockázati tényező kölcsönhatását. Korábbi publikációk megerősítik a dohányzás (szemben az elhízás) erőteljesebb hatását a rák kockázatára (2, 3, 8). Ezt a nem megfigyelt életmódbeli szokások maradéktalan zavarával magyarázhatják, mivel a dohányosok általában egészségtelenebb életmódot mutatnak (24, 25). Emellett korábban a mortalitással kapcsolatos általános BMI – dohányzási interakció hiányáról számoltak be (26, 27). Eredményeink szerint azonban ez az együttes társulás függhet az adott rák helyétől. Meg tudtunk azonosítani egy olyan tanulmányt, amely az elhízás és a dohányzás kumulatív összefüggését is javasolta a hasnyálmirigyrák kockázatával (28). Eredményeinkkel ellentétben Rauscher és munkatársai (29) megfigyelték, hogy az elhízás a nem dohányzó populációban tüdőrák kockázatával jár. Ezenkívül Luo és munkatársai (30) megfigyelték, hogy a dohányzás és az emlőrák kockázatát összefüggésbe hozza a posztmenopauzás nők elhízása, ami szintén nem volt látható népességünkben.

Következtetés

Svájcban a halálos daganatok 19,7% -át a valaha dohányzásnak tulajdonították. A túlsúly hozzáadásakor ez az arány kissé, 20,6% -ra nőtt. Ebben az országban, csakúgy, mint más fejlett országokban, a rák, mint halál oka, viszonylagos jelentőséget kap. Ezért a kormánynak, a közegészségügyi hatóságoknak és az alapellátást nyújtóknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket a rák kockázatának módosítható arányának csökkentése érdekében. Eredményeink arra utalnak, hogy a dohányzás visszaszorítása messze a leghatékonyabb intézkedés a rákos megbetegedések megelőzésében. A túlsúly általános hatása a rákkal kapcsolatos halálozási kockázatra viszonylag kicsi volt, ami hangsúlyozza az elhízott személyek számára a dohányzásról való leszokásról szóló ajánlások fontosságát a lehetséges leszokás utáni súlygyarapodás ellenére.

A lehetséges összeférhetetlenség nyilvánosságra hozatala

Potenciális összeférhetetlenséget nem hoztak nyilvánosságra.

A szerzők közreműködése

Koncepció és tervezés: S. Rohrmann, M. Bopp, D. Faeh

Módszertan kidolgozása: J. Meyer, S. Rohrmann, D. Faeh

Adatgyűjtés (biztosított állatok, megszerzett és kezelt betegek, biztosított létesítmények stb.): M. Bopp

Az adatok elemzése és értelmezése (pl. Statisztikai elemzés, biostatisztika, számítási elemzés): J. Meyer

A kézirat megírása, áttekintése és/vagy átdolgozása: J. Meyer, S. Rohrmann, M. Bopp, D. Faeh

Adminisztratív, technikai vagy anyagi támogatás (azaz adatszolgáltatás vagy -rendezés, adatbázisok összeállítása): M. Bopp

Tanulmányi felügyelet: M. Bopp, D. Faeh

Támogatás

Ezt a munkát a Svájci Rákkutató Alapítvány támogatta (KFS-3048-08-2012 támogatás, S. Rohrmann számára). Az SNC-t a Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatta (3347CO-108806, 33CS30_134273 és 33CS30_148415 sz. Támogatás).

A cikk megjelenésének költségeit részben az oldaldíjak megfizetése fedezte. Ezért ezt a cikket a 18 U.S.C. Az 1734. § kizárólag ennek a ténynek a feltüntetésére.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak a svájci rákkutatási alapítványnak tanulmányunk támogatásáért. A szerzők köszönetet mondanak a Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatalnak a halálozási és népszámlálási adatok megadásáért és a támogatásért, amely lehetővé tette az SNC-t és ezt a tanulmányt. Az SNC Tanulmányi Csoport tagjai: Matthias Egger (az igazgatóság elnöke), Adrian Spoerri és Marcel Zwahlen (mind Bern), Milo Puhan (a tudományos tanács elnöke), Matthias Bopp (mindkettő Zürich), Nino Künzli (Bázel), Fred Paccaud (Lausanne) és Michel Oris (genf). Végül a szerzők köszönetet mondanak Julia Braun és Tina Lohse közreműködéséért.