Laparoszkópos supracervicalis méheltávolítás: a testtömeg-index és a méh súlyának hatása

Absztrakt

Az elhízás kockázati tényező a méh mióma és diszfunkcionális méhvérzés kialakulásához, amely méheltávolítást igényelhet. A mióma miatt megnagyobbodott méhek hüvelyi hisztektómiája nehéz és kihívást jelenthet, míg a hasi méheltávolítás növeli a fertőzés és a vérzés kockázatát. Ezt a prospektív vizsgálatot a laparoszkópos supracervicalis hysterectomia operatív kimenetelének összehasonlítására végezték magas testtömeg-indexű (BMI), megnagyobbodott vagy normál méretű méhű nőknél. A betegeket a testtömeg-index és a méh súlya szerint négy csoportba osztották. Az 1. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek BMI ≥ 25 kg/m 2 és a méh súlya ≥280 g, a 2. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek BMI ≥ 25 kg/m 2 és méh súlya 2 és méh súlya ≥280 g), valamint a 4. csoportba (BMI ≤ 25 kg/m 2 és a méh tömege ≤280 g) nem szerepelt a végső elemzésben. Nem történt konverzió laparotómiává, intraoperatív szövődmények vagy a kórházi tartózkodás átlagos időtartamában mutatkozó különbség mindkét csoportban. Az operatív idő és a vérveszteség azonban az 1. csoportban nagyobb volt, mint a 2. csoportban. A laparoszkópos supracervicalis hysterectomia megvalósítható, és BMI-től vagy a méh súlyától függetlenül biztonságosan elvégezhető.

Háttér

A menorrhagia különféle alternatív terápiáinak bevezetése ellenére a méheltávolítás továbbra is az egyik leggyakrabban végzett eljárás világszerte [1]. A hüvelyi méheltávolításnak kell az előnyben részesített választásnak lennie, de ha ez nem kivitelezhető vagy lehetséges, akkor a laparoszkópos méheltávolítás a következő előnyös eljárás, mivel ez kevesebb posztoperatív fájdalommal és gyors helyreállítással jár. A mióma miatt megnagyobbodott méh nehézséget okoz a méheltávolítás útvonalának megválasztásában; bár a hüvelyi hisztektómia lehetséges, technikailag nehéz és kihívást jelenthet. A laparoszkópos méheltávolítást viszont az esetek többségében veszélyesnek tekintik a szakértelem hiánya miatt. Következésképpen a megnagyobbodott méheknél a legtöbb méheltávolítást továbbra is hasi úton végzik, és gyakran középvonalbeli bemetszéssel, annak minden szövődményével együtt [2].

Az elhízás egyre növekvő probléma, és kockázati tényező a méh mióma és diszfunkcionális méhvérzés kialakulásához, amely méheltávolítást igényelhet [3]. Az elhízás növeli a vérzés és a fertőzés kockázatát a hasi, valamint a hüvelyi méheltávolítás után [4]. A laparoszkópos supracervicalis méheltávolítások (LSH) biztonságuk és gyorsabb posztoperatív gyógyulásuk miatt egyre népszerűbbek [5, 6]. A hasi méheltávolítás szövődményeinek csökkentése érdekében az LSH alternatívája lehet a nagy méhnek magas testtömeg-indexű nőknél (BMI). Mivel ebben a témában nagyon korlátozott számú szakirodalom áll rendelkezésre, ezt a prospektív megfigyelési tanulmányt azért végeztük, hogy elemezzük az LSH operatív eredményét magas testtömeg-indexű, megnagyobbodott és normál méretű méhekkel rendelkező nőknél.

Anyag és módszerek

Ezt a prospektív összehasonlító vizsgálatot a londoni Whipps Cross Egyetemi Kórház fejlett laparoszkópos sebészeti osztályán végezték 2007 júniusától 2011 júniusáig. Ezt a klinikai gyakorlat folyamatos prospektív auditjaként hajtották végre, miután megkapta a kórház kutatási és fejlesztési bizottságának jóváhagyását.

A testtömeg-indexet (BMI) úgy számítottuk ki, hogy a súlyt kilogrammban osztottuk el a négyzetméterben kifejezett magassággal. A beteg BMI-t túlsúlyosnak (BMI 25–30 kg/m 2), elhízottnak (30–40 kg/m 2 BMI) vagy kórosan elhízottnak (BMI> 40 kg/m 2) osztályozták, az Egészségügyi Világszervezet osztályozási rendszere elhízottság. A méh tömegét grammban mértük, és két csoportra osztottuk, súlya ≤ 280 g és ≥ 280 g. A betegeket a BMI és a méh súlya szerint négy csoportba osztották. Az 1. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek BMI ≥ 25 kg/m 2 és a méh tömege ≥280 g, a 2. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek BMI ≥ 25 kg/m 2 és a méh súlya 2 és a méh súlya ≥280 g, valamint a 4. csoportba azok a betegek, akiknek BMI-je ≤ 25 kg/m 2 és a méh tömege ≤280 g.

A műtét előtti klinikai értékelés magában foglalta a méh méretének és mobilitásának felmérését, szükség esetén a kismedencei ultrahangvizsgálatot vagy az MRI-t, és az endometrium mintavételét hiszteroszkóppal vagy anélkül végezték, ha klinikailag indokolt volt. A betegeket teljes körűen konzultálták a javasolt eljárással és a rendelkezésre álló alternatívákkal kapcsolatban, írásos tájékoztatást nyújtottak és megalapozott beleegyezést kaptak. A betegeket akkor vették be a vizsgálatba, ha a menorrhagia rezisztens volt az orvosi kezelésre, vagy ha az endometrium ablációs terápiája sikertelen volt, legalább három normális méhnyak-kenet anamnézisében volt, és örültek a méhnyak-szűrésnek a jövőben. A korábbi kismedencei műtét vagy endometriózis nem volt ellenjavallat az LSH számára. A kizárási kritériumok a kóros kóros kenet, a méhnyálkahártya hiperpláziája vagy a karcinóma, a gyanús adnexális tömeg, a méh prolapsusa vagy a méhnyak megtartását nem hajlandó kórelőzmények voltak. A méh méretének felső határát nem határozták meg kizárási kritériumként. Az összes eljárást egy sebész végezte.

Sebészeti eljárás

Kikötőhelyek az LSH módosított ötportos technikájában nagy méhek számára [7]. Sokszorosítva a Springer Science + Business Media szíves engedélyével

Adatgyűjtés, teljesítményszámítás és statisztikai elemzés

Az adatokat prospektív módon szabványosított formanyomtatványon gyűjtötték és számítógépes adatbázisba vezették. Az adatbázis tartalmazta a betegek demográfiai adatait, a vizsgálati eredményeket, az operatív indikációkat, az operációs időt, a vérveszteséget, az operatív szövődményeket, a méh súlyát és a kórházi tartózkodás időtartamát, valamint a méh minták szövettanának részleteit. Az operatív vérveszteséget úgy számoltuk ki, hogy megmértük a szívórendszerben lévő folyadék térfogatát, és levontuk az eljárás során felhasznált öntözés mennyiségét. Az üzemidőt a Veress-tű behelyezésétől az utolsó kikötőhely bőrfelületének lezárásáig számoltuk.

A tanulmány két csoportos tanulmányként készült a közepes és nagy hatások kimutatására, amelyek klinikai jelentőségűek lennének, és azon az alapon működtek, hogy a különbségek jelentőségének vizsgálatához a Mann – Whitney-tesztet használták. Ezen az alapon közepes és nagy hatású méret esetén a minimális mintanagyság legalább n = 40 csoportonként legalább 80% -os erővel bírna a standard szignifikancia szint mellett (alfa = 0,05) egy kétoldalas tesztben.

A folyamatos adatokat átlag ± 1SD-ként jelentették 95% -os konfidencia intervallummal, és párosítatlan Student-ek hasonlították össze őket t-tesztet, míg a nem folyamatos adatokat medián és interkvartilis tartományként jelentették, és Mann – Whitney hasonlította össze U teszt. A kategorikus változókat százalékos arányban és 95% -os CI-ben adtuk meg, és összehasonlítottuk Fisher pontos tesztjével. A változók eltérését a Gauss-eloszlástól Shapiro – Wilk teszttel értékeltük. Valószínűségi értéke:

Eredmények

Az 1. táblázat a betegek demográfiai jellemzőit és operatív paramétereit mutatja be. Az 1., 2., 3. és 4. csoportban 44, 41, 14 és 12 beteg volt. A 3. és 4. csoportba tartozó betegek kis száma miatt őket nem vették fel a végső elemzésbe.

Az 1. és 2. csoportba tartozó betegek összehasonlíthatók voltak az életkor, a paritás, a BMI, az operatív javallatok és az elvégzett operatív eljárások tekintetében. Az átlagos BMI az 1. és 2. csoportban 33, illetve 34 kg/m 2 volt; azonban az 1. csoport 18% -a (8/44), a 2. csoportban pedig 17% (7/41) beteg volt morbid elhízott (BMI> 40 kg/m 2). A méh mérete és súlya lényegesen nagyobb volt (P

Vita

Annak ellenére, hogy növekszik az elhízás előfordulása a kapcsolódó menstruációs problémákkal és az LSH bizonyított előnyeivel, még mindig korlátozott számú szakirodalom található az LSH specifikus témájáról a nagy méhű, elhízott nők számára. Bár kevés tanulmány foglalkozott az LSH-val a nagy méhek esetében [7, 9], míg mások [13–15] a teljes laparoszkópos és supracervicalis hysterectomia biztonságosságát és megvalósíthatóságát mutatták ki a nagy méhek esetében, egyik sem foglalkozott kifejezetten az LSH-val az elhízott nők nagy méhére vonatkozóan.

Az elhízás növekvő előfordulása a kapcsolódó mióma méhekkel és a menstruációs problémákkal az egész világon olyan, hogy a gyakorló nőgyógyász ebből a csoportból több beteget várna el a méheltávolításra [16]. Eredetileg az elhízást a laparoszkópos műtétek viszonylagos ellenjavallatának tekintették, de a fejlettebb technológiával és készségekkel a jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy a laparoszkópos méheltávolítás elhízott nőknél megvalósítható és biztonságos; ugyanakkor viszonylag operatív idővel és a vérzés kockázatával jár [12, 17–19]. Bár adataink kifejezetten a laparoszkópos supracervicalis hysterectomiára vonatkoznak, összhangban vannak a fent említett vizsgálatok eredményeivel az operatív idő, a vérveszteség, a szövődmény mértéke és a kórházi tartózkodás időtartama tekintetében, és rávilágítottak a BMI korlátozott szerepére a műtéti kimenetelben az LSH.

Az LSH nemcsak a nőgyógyászok, hanem a betegek körében is egyre népszerűbb. Hagyományosan nőgyógyászokat képeztek hasi vagy hüvelyi méheltávolításra, és a méheltávolítás módjának megválasztása a méh méretétől és mobilitásától, valamint a sebész preferenciájától és tapasztalatától függ. [2]. Véleményünk szerint az LSH sikeresen elvégezhető elhízott, megnagyobbodott méhű nőknél az operációs technika módosításával. Javasoljuk az LSH módosított ötportos technikáját a megnagyobbodott méhekben, az „Anyag és módszerek” részben leírtak szerint. A portok sajátos elhelyezése tette lehetővé a nagy méhek kielégítő eltávolítását. A nagy méh ellenére ez az operációs technika jó kimenetet nyújt a medence mindkét oldalfalán, mert a laparoszkóp a bal oldalon elhelyezhető a bal oldali pedikumok számára, és a jobb oldalon a jobb oldali pedikumok számára is.

A vizsgálat korlátai közé tartozik a megfigyelés jellege és a betegek viszonylag kis száma; azonban elegendő erővel rendelkezik a klinikai jelentőségű közepes és nagy hatás nagyságának kimutatására. Úgy gondoljuk, hogy ez a tanulmány fontos hozzájárulást jelent a magas BMI-vel és megnagyobbodott méhű nőknél a laparoszkópos supracervicalis hysterectomia témában rendelkezésre álló nagyon korlátozott irodalomhoz. Ez a tanulmány arra ösztönzi a többi sebészt, hogy fontolják meg ezt az eljárást a nők ezen csoportjában a hasi méheltávolítással járó szövődmények megelőzése érdekében. Ugyanakkor több nőgyógyásznak el kell sajátítania képességeit ahhoz, hogy elhízott, megnagyobbodott méhű nőket kezeljen.

Következtetések

Ez a tanulmány azt sugallja, hogy a laparoszkópos supracervicalis méheltávolítás kivitelezhető, és biztonságosan elvégezhető nagy méhben lévő nőknél, nem pedig a laparotomia hagyományos megközelítésénél, középvágással. Viszont viszonylag hosszabb műtéti idők és nagyobb vérveszteség várható ebben a nőcsoportban. Nagyobb prospektív vizsgálatokra van szükség az eredményeink kiegészítéséhez.

Hivatkozások

Garry R (2009) A méheltávolítás jövője. BJOG 112: 133–139

Davies A, Hart R, Magos A, Hadad E, Moris R (2002) Hysterectomia: műtéti út és szövődmények. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 104: 148–151

Osler M, Daugbjerg S, Frederiksen BL, Ottesen B (2011) Testtömeg és szövődmények kockázata méheltávolítás után jóindulatú indikációkban. Hum Reprod 26: 1512–1518

Löfgren M, Poromaa IS, Stjerndahl JH és mtsai (2004) Operatív fertőzések és antibiotikum-profilaxis a méheltávolításhoz Svédországban: a Svéd Nemzeti Nőgyógyászati Sebészeti Nyilvántartás tanulmánya. Acta Obstet Gynecol Scand 83: 1202–1207

Esdaile BA, Chalian RA, Del Priore G et al (2006) A supracervicalis hiszterektómia szerepe a méh jóindulatú betegségében. J Obstet Gynaecol 26: 52–58

Bojahr B, Raatz D, Schonleber G és mtsai (2006) Perioperatív szövődmények aránya 1706 betegnél standardizált laparoszkópos supracervicalis hysterectomia technikát követően. J Minim Invazív Gynecol 13: 183–189

Shahid A, Sankaran S, Odejinmi F (2011) Laparoszkópos subtotal hysterectomia nagy méhekre módosított öt port technikával. Arch Gynecol Obstet 283: 79–81

Erian J, El-Shawarby SA, Hassan M és mtsai (2008) Laparoszkópos subtotalis hiszterektómia a plazma kinetikai és a körhurok-rendszerek alkalmazásával: alternatív megközelítés a méh miómájú nők műtéti kezelésében. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 137: 84–87

Lyons TL, Adolph AJ, Winer WK (2004) Laparoszkópos supracervicalis hysterectomia a nagy méhre. J Am Assoc Gynecol Laparosc 11: 170–174

Bonilla DJ, Mains L, Whitaker R és mtsai (2007) A méh súlya, mint jóindulatú hasi és teljes laparoszkópos méheltávolítás utáni morbiditás előrejelzője. J Reprod Med 52: 490–498

O'Hanlan KA, McCutcheon SP, McCutcheon JG (2011) Laparoszkópos méheltávolítás: a méh méretének hatása. J Minim Invazív Gynecol 18: 85–91

Heinberg EM, Crawford BL 3., Weitzen SH és mtsai (2004) Teljes laparoszkópos hysterectomia elhízott és nem elhízott betegeknél. Obstet Gynecol 103: 674–680

Fiaccavento A, Landi S, Barbieri F és mtsai (2007) Teljes laparoszkópos hiszterektómia nagyon nagy méhek esetén: retrospektív összehasonlító tanulmány. J Minim Invazív Gynecol 14: 559–563

Kondo W, Bourdel N, Marengo F et al (2011) A megnagyobbodott méhek laparoszkópos méheltávolításának műtéti eredményei. J Minim Invazív Gynecol 18: 310–313

Mueller A, Renner SP, Haeberle L és mtsai (2009) A teljes laparoszkópos hiszterektómia (TLH) és a laparoszkópiával segített supracervicalis hiszterektómia (LASH) összehasonlítása méhlejomyomában szenvedő nőknél. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 144: 76–79

Osler M, Daugbjerg S, Frederiksen BL és mtsai (2011) Testtömeg és szövődmények kockázata méheltávolítás után jóindulatú indikációkban. Hum Reprod 26: 1512–1518

O'Hanlan KA, Dibble SL, Fisher DT (2006) Teljes laparoszkópos méheltávolítás a méh patológiájához: a testtömeg-index hatása az eredményekre. Gynecol Oncol 103: 938–941

Mueller A, Thiel F, Lermann J és mtsai (2010) A teljes laparoszkópos hiszterektómia (TLH) megvalósíthatósága és biztonságossága a Hohl eszköz alkalmazásával nem elhízott és elhízott nőknél. J Obstet Gynaecol Res 36: 159–164

Holub Z, Jabor A, Kliment L és mtsai (2001) Laparoszkópos méheltávolítás elhízott nőknél: klinikai prospektív vizsgálat. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 98: 77–82

Összeférhetetlenség

A szerzők összeférhetetlenségről nem számolnak be. A cikk tartalmáért és megírásáért egyedül a szerzők felelnek.

Szerzői információk

Hovatartozások

St. Michael Kórház és Bristoli Reproduktív Orvosi Központ, Bristol, Egyesült Királyság

Szent Mihály Kórház, Egyetemi Kórházak Bristol NHS Trust, Bristol, BS2 8EG, Egyesült Királyság

Whipps Cross Egyetemi Kórház NHS Trust, London, E11 1NR, Egyesült Királyság

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre