A felsőtest elhízásának kapcsolata a menstruációs rendellenességekkel

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

kapcsolata

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Kagoshima Egyetem, Kagoshima, Japán

Absztrakt

Háttér. Jelen tanulmány célja a felső és az alsó test elhízásának relatív hozzájárulása az elhízással kapcsolatos menstruációs rendellenességekhez.

Mód. A policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő nőket kizárták a vizsgálatból. Nyolcvanhárom elhízott nő testtömeg-indexe (BMI, Wt/Ht 2) meghaladja a 25 kg/m 2-t, menstruációs állapota szerint két csoportba sorolták: az egyiket menstruációs rendellenességekkel (n = 39; átlagéletkor ± szórás, 31,6 ± 4,9 év) és a másik csoport (kontrollok) rendszeres menstruációval (n = 44; 32,2 ± 4,4 év). Feljegyeztük az életkort, a menarche életkorát, a magasságot, a súlyt és a BMI-t. A törzs zsírtömegét, a láb zsírtömegét, a törzs és a láb zsír tömegének arányát (törzs-láb zsír aránya), a testzsír tömegét és a testzsír százalékát teljes test szkenneléssel, kettős energiájú röntgensugarabszorpciós módszerrel mértük. . A kiindulási jellemzőket és az antropometriai változásokat összehasonlítottuk a két csoport között.

Eredmények. A menstruációs rendellenességekkel rendelkező nők törzs-láb zsíraránya 1,48 ± 0,29 volt, ami szignifikánsan magasabb volt a kontrollokénál (1,25 ± 0,38, o

Rövidítések

Köztudott, hogy az elhízás menstruációs rendellenességekkel jár (1, 2), míg a súlycsökkentés helyreállítja az elhízással kapcsolatos menstruációs rendellenességeket és meddőséget (3, 4). Az elhízás mértéke azonban nem mindig korrelál a menstruációs rendellenességek gyakoriságával és súlyosságával. Gyakran megfigyelhető, hogy egyes elhízott nőknél rendszeres a menstruáció. Valójában vannak olyan jelentések, amelyek azt jelzik, hogy az elhízás nem elsődleges tényező, amely krónikus anovulációt okoz (5, 6). A legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a testzsír rendellenes eloszlása, nem pedig az elhízás mértéke, fontos szerepet játszhat a különféle endokrin és anyagcsere-betegségek előfordulásában. A felsőtest zsíreloszlását összefüggésbe hozták glükóz intoleranciával, inzulinrezisztenciával, magas vérnyomással, érelmeszesedéssel és hiperlipidémiával 7-9). A policisztás petefészek szindróma (PCOS) gyakran kíséri a felsőtest zsíreloszlását (10). PCOS nélküli nőknél azonban a testzsír kóros eloszlásának szerepét az elhízással kapcsolatos menstruációs rendellenességek patogenezisében nem vizsgálták alaposan.

Ebben a tanulmányban feltételeztük, hogy a felsőtest elhízása, nem pedig az alsó test elhízása társulhat menstruációs rendellenességekkel PCOS nélküli nőknél.

Anyagok és metódusok

A kiindulási jellemzők között szerepelt az életkor, a menarche életkora, a magasság, a súly és a testtömeg-index (BMI). A testtömeg-indexet a tömeg (kg) és a négyzetmagasság (m 2) hányadosaként számoltuk. A törzs zsírtömegét, a láb zsírtömegét, a törzs és a láb zsír tömegének arányát (törzs-láb zsír aránya), a testzsír tömegét és a testzsír százalékát teljes test szkenneléssel, kettős energiájú röntgensugarabszorpciós módszerrel mértük. (QDR 2000/W, Hologic Inc., Waltham, MA, USA). A testzsír-eloszlást a törzs-láb zsír arányával értékelték, míg az elhízást (az összes adipozitást) a BMI, a testzsír százalékában és a testzsírtömegben.

Az alapértelmezett szoftverleolvasások felosztották a testméreteket a karoknak, a törzsnek és a lábaknak megfelelő területekre. A törzsrégiót az áll alatti vízszintes felső határ, a bordák oldalirányú függőleges határok és a csípőízületeken átmenő ferde vonalak alkották. A lábrégiót a csípőízületeken áthaladó ferde vonalak alatti szövetként definiálták. Ezeknek a méréseknek a pontosságát hat önkéntesben határozták meg, öt ismételt méréssel, 8 hét alatt. A regionális zsírtömeg-mérések pontossága egyenként 4% alatti variációs együtthatókat mutatott. Ugyanaz a nyomozó, akit a vizsgálat céljához lepleztek, minden felvételt készített.

Az intézményi irányelveknek megfelelően teljes körű tájékozott beleegyezést kaptunk. A tanulmányt a Helsinki Nyilatkozat rendelkezéseinek megfelelően is elvégezték.

A csoportok közötti összehasonlításokat a páros nélküli Student alkalmazásával végezték t-teszt. o

Eredmények

Az I. táblázat bemutatja a kiindulási és az antropometriai jellemzők összehasonlítását a két csoport között. Harminckilenc (47,0%) elhízott nőnek menstruációs rendellenességei voltak, míg 44 (53,0%) elhízott nőnek rendszeresen menstruáltak. A menstruációs rendellenességekkel rendelkező nők törzs-láb zsíraránya 1,48 ± 0,29 volt, ami szignifikánsan magasabb volt a kontrollokénál (1,25 ± 0,38, o I. táblázat A két csoport kiindulási és antropometriai jellemzői

Vita

A felsőtest zsíreloszlása ​​és az általános zsírosság (elhízás) hasonló antropometriai változók, de szigorúan véve ez a két változó különbözik egymástól. Jelen tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy a törzs-láb zsírarány és a törzs zsírtömeg szignifikánsan magasabb volt az elhízott, menstruációs rendellenességekben szenvedő nőknél, mint azoknál, akiknél rendszeres a menstruáció. Azonban a teljes zsírtartalom indexei, beleértve a testzsír tömegét, a testzsír százalékát és a BMI-t, nem különböztek a két csoport között. Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy a felsőtest, de nem az alsó test elhízása menstruációs rendellenességekkel jár. Megfigyelésünk részben egyetért Moran és mtsai jelentésével. (12), jelezve, hogy a felsőtest elhízásban szenvedő nőknél az ovulációs ciklusok százaléka kisebb, mint az alsó test elhízásában szenvedőknél. Vizsgálatuk során azonban az amenorrhoea és a menstruációs rendellenességek előfordulása kompatibilis a felső és az alsó test elhízással rendelkező nők között. Bár Hollmann és mtsai. (13) beszámolt arról, hogy az android elhízásban szenvedő nők hajlamosabbak a menstruációs rendellenességek kialakulására, gyakorlatilag nem hasonlították össze a felső és az alsó testzsíreloszlású nők menstruációs rendellenességeinek előfordulását.

Ezen eredmények alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a felsőtest, de nem az alsó test, az elhízás menstruációs rendellenességekkel jár. Vizsgálatunknak azonban vannak bizonyos korlátai, beleértve a nem elhízott, menstruációs rendellenességekkel vagy anélkül élő nők másik kontrollcsoportjának hiányát, mivel ez megerősítette volna következtetésünket. További tanulmányok indokolttá teszik a felsőtest zsíreloszlásának és a sovány nők menstruációs rendellenességeinek kapcsolatának tisztázását.