A férgek fogynak: Élelmezésbiztonsági kockázat

A mikroműanyagok vízi ökoszisztémákra gyakorolt ​​hatásait a Plymouthi Egyetem kutatói 2004-es felfedezése óta intenzíven kutatták, a talajra és a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt ​​hatásának kutatása azonban nemrégiben alakult ki. A Norvég Vízkutatási Intézet tudósai megjegyezték ezt a hiányosságot, és elvégezték az első részletes vizsgálatot a mezőgazdasági célokra műtrágyaként használt szennyvíziszap mikroplasztikáiról, ennek a vizsgálatnak a következményeit azonban még vizsgálják. Különösen érdekes a mikroműanyagok kutatásában annak kölcsönhatása a biótával vagy az élő szervezetekkel.

élelmezésbiztonsági

A talajban lévő mikroműanyagok hatásainak jelenlegi kutatása a rétegeiben létező életformák, különösen a férgek felé fordult. Az Egyesült Királyság Anglia Ruskin Egyetemének kutatói felfedezték, hogy a férgek, különösen a rózsás hegyű giliszta (Apporrectodea rosea) nevű fajok, elveszítik testtömegüket, amikor mikroműanyaggal a talajba helyezik őket. Eljárásuk során a gilisztákat két különböző típusú talajba helyezték, az egyiket műanyag zacskókhoz és palackokhoz gyakran használt nagy sűrűségű polietilénnek (HDPE) nevezett műanyaggal töltötték fel, a másikat pedig műanyag nélkül. A megfelelő talajtípusban eltöltött 30 nap elteltével kiderült, hogy a HDPE-vel felszerelt férgek az eredeti testtömeg 3% -át vesztették, míg a telepen található műanyag nélküli férgek kb. Eredeti testtömegének 5% -a. A fogyás fő oka egyelőre nem egyértelmű a tanulmány fő szerzője, Bas Boots, ugyanazon egyetem biológia docense szerint. A legjobb magyarázat azonban, amit a kutatók meg tudnak adni, az, hogy a mikroplasztikák befolyásolják, hogy a férgek miként emésztik meg az ételüket. Ezek a műanyagok felhalmozódnak a rendszerükben, hatékonyan blokkolják a tápanyagok bármilyen felszívódását. Ez növekedésük megtorpanásához vezet.

Korábban már végeztek más vizsgálatokat a mikroműanyagok és a giliszták közötti kapcsolatról. Németország tudósai a Nature tudományos folyóiratban publikálták, hogy a férgek miként képesek a mikroműanyagok szállítására a felső talajból a felszín alá. A kísérletek két különböző talajfoltba temették a mikroműanyagokat. Az egyik foltban voltak giliszták (Lumbricus terrestris), míg a másik foltokban nem voltak giliszták. 21 nap elteltével kiderült, hogy a földigilisztákkal ellátott tapasz mozgása következtében körülbelül 10 cm-rel jelentősen, 10 cm-rel szállította le a talajban a mikroműanyagokat. Egy másik német tudós a Science-ben publikálta, hogy a giliszták mikroműanyagot esznek-e, hozzájárulva annak a felszíntől a talaj mélységéig történő transzportjához.

Ennek a felfedezésnek nagyon nagy következményei vannak a mezőgazdaságra, mivel a földigiliszták fontosak a termelésben. A szerves anyagok emésztésével, valamint a folyamat során nagy mennyiségű nitrogén és foszfor kiválasztásával elősegítik a talaj tápanyagainak növelését. Ez a két elem nagyon jó műtrágya, amelyet a növények kapacitásuk növelésére használnak. Valójában kiderült, hogy a földigiliszták a talajba juttatva 25–30% -kal javítják a gazdaságok termelékenységét. Mint ilyen, a talajban lévő mikroműanyagok jelenlétének alakulását szorosan figyelemmel kell kísérni, mert a probléma legnagyobb következménye az élelmezésbiztonság csökkenése a következő években.