A foszfatidilkolin és dezoxikolát injekciók metabolikus és szerkezeti hatása a szubkután zsírra

Absztrakt

Háttér:

A foszfatidilkolin és dezoxi-kolát (PC-DC) injekciók népszerű nem sebészeti módszerek a nem kívánt zsírok eltávolítására. E megközelítés biztonságossága és hatékonysága bizonytalan.

Célkitűzés:

A szerzők értékelik a PC-DC kezelések hatását a testösszetételre, az adipocita működésére és a zsírvesztésért felelős mechanizmusokra.

Mód:

Ebbe a randomizált, nyílt vizsgálatba 13 olyan nőt vontak be, akiknek testtömeg-indexe (BMI) ≤ 30 kg/m 2 volt, és az alsó hasi szubkután zsír alkalmas kis mennyiségű zsírleszívásra. A betegeket társadalombiztosítási számuk utolsó számjegye alapján randomizálták, és 2 és 4 PC-DC kezelést kaptak, 8 hetes különbséggel. A köldök alatti egyik oldalt PC-DC-vel injektáltuk. Az ellenoldali, kontroll oldal nem kapott kezelést. A zsírszöveti biopsziákat a kezelt oldalon kezdetben, 1 héttel az első kezelés után és 8 héttel a végső kezelés után hajtották végre. Az elsődleges eredmény a zsírszövet vastagságának változása volt a kiinduláskor és 8 héttel a végső kezelés után.

Eredmények:

Hét nő fejezte be a tanulmányt. A PC-DC kezelés jelentősen csökkentette az elülső szubkután hasi zsír vastagságát (P = 0,004). A zsírszövet gyors növekedést mutatott a korona-szerű struktúrákban, a makrofágok beszivárgásában és csökkent a leptin, a hormon-érzékeny lipáz, a zsírszövet-triglicerid-lipáz és a CD36 expressziójában. A plazma C-reaktív fehérje, a lipidprofil és a plazma glükózkoncentrációja nem változott.

Következtetések:

A PC-DC injekciók hatékonyan csökkenthetik a hasi zsír mennyiségét és vastagságát azáltal, hogy kiváltják az adipocita nekrózist. Úgy tűnik, hogy ezek a kezelések nem növelik a keringő gyulladás markereit, és nem befolyásolják a glükóz és a lipid anyagcserét.

Bizonyítási szint: 3

A szubkután zsír eltávolítására szolgáló zsírleszívást először 35 évvel ezelőtt fejlesztették ki, és ez az egyik leggyakoribb esztétikai sebészeti beavatkozás az Egyesült Államokban, 2011-ben 341 144 eljárással jelentették be. 1 A zsírleszívás azonban költséges, gyakran általános érzéstelenítést igényel, és lehetősége van súlyos orvosi szövődmények. Ezért a kevésbé invazív, nem sebészeti terápiák alkalmazása a lokalizált zsírlerakódások csökkentésére felkeltette érdeklődését. A dezoxi-kolátban (DC) oldott foszfatidilkolin (PC) szubkután injekciója állítólag megszünteti a testzsírt. Ezek az injekciók, amelyeket különféle nevek, például „Lipodissolve” néven forgalmaznak, egyre népszerűbbek. 2 -4

A PC nem szubkután felhalmozódásának kiküszöbölésére szubkután injekciót adott Maggiori, 5, aki a PC szöveti injekcióival kezelte a xanthelasmát. Több csoport jelentette be ennek a terápiának a nem kívánt zsírszövet eltávolítását a test más területein, beleértve a hasat, a combot, a feneket, a karokat és a nyakat. 6 -9

E terápiák széles körű alkalmazása ellenére nem ismert a hatásmechanizmus, amely révén a PC és DC szubkután injekciója csökkenti a zsírlerakódásokat. Ezért klinikai vizsgálatot végeztünk, hogy megvizsgáljuk a DC által szolubilizált PC hatását a szubkután alsó hasi zsírszövet tömegére, gyulladásra és a zsírvesztésért felelős lehetséges mechanizmusokra egészséges önkéntesekben.

Mód

Betegek

Ezt a vizsgálatot egy magán, ambuláns kozmetikai sebészeti központban végezték St Louis-ban, Missouri államban, és a Washington Egyetem Orvostudományi Karának Klinikai Kutatási Osztályán (St Louis, Missouri). Tizenhárom nőt vettek fel 2008 július és november között a részvételre. Valamennyi beteg orvosi vizsgálatot végzett, beleértve az anamnézist és a fizikai vizsgálatot, valamint a vérvizsgálatokat, beleértve a lipidpanelt is. Résztvevőként a betegek testtömeg-indexével (BMI) 2 és szubkután zsírral kell rendelkezniük az alsó hasi területen, amely alkalmas kis mennyiségű zsírleszívásra. Kizárási kritériumok voltak: (1) terhesség vagy szoptatás, (2) cukorbetegség, (3) a glükóz- és/vagy lipid-anyagcserét ismerten befolyásoló szerek használata, (4) dohányzás, (5) az injekciós készítmény összetevőire ismert érzékenység, vagy (6) korábbi seb vagy fertőzés a kezelési területen. Minden páciens írásbeli beleegyezését adta, mielőtt részt vett ebben a tanulmányban, amelyet a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának Humán Tanulmányi Bizottsága és a nyugati intézményi felülvizsgálati tanács jóváhagyott. Vizsgálati gyógyszermentességet kaptak az Egyesült Államok Élelmezésügyi és Gyógyszerügyi Hivatalától a PC-DC használatára.

Tanulmányi protokoll

A betegeket randomizálták PC-DC szubkután injekciós kezelésre (Medisca, Inc., Plattsburgh, New York, és a MasterPharm, Richmond Hill, New York állította össze) a jobb vagy a bal hasba, a köldök alá. A foszfatidilkolin szójabab lecitinekből származott, amelyek fele foszfolipidekből állt. A nátrium-dezoxikolát epesó volt, amelyet a PC oldhatóságának megőrzésére használtak, amikor áthaladt a gyártó steril szűrőrendszerén, és biztosította, hogy a PC injektálható formában maradjon anélkül, hogy kicsapódna az oldatból. Ezt a készítményt kifejezetten azért választották, mert ez az Egyesült Államokban a kereskedelemben leggyakrabban használt formula. A kezelési képlet minden milliliterje 50 mg PC-t, 42 mg DC-t és 8 mg benzil-alkoholt tartalmazott, amelyet tartósítószerként adtak hozzá. A betegeket társadalombiztosítási számuk utolsó számjegye szerint randomizálták; azokat, akiknek páros a végső számjegye, az alsó has jobb oldalán kapták a kezelést, a páratlan végső számjegyűeket pedig a bal oldalon. A has kontralaterális oldala nem kapott kezelést, és kontrollként szolgált.

Minden kezelés előtt standardizált hasi fotókat készítettek egy 50 mm-es lencsével ellátott nagy felbontású digitális fényképezőgéppel, miközben a betegek a jobb oldalsó, a bal oldali és az elülső-hátsó helyzetben álltak. Mindegyik betegnek minimum 2 és legfeljebb 4 PC-DC kezelési alkalma volt, 8 hét különbséggel. A PC maximális dózisát bármely kezelési alkalomkor 2500 mg-ra korlátozták, ez a legmagasabb dózis, amelyet a lehetséges mellékhatások, például émelygés vagy hasmenés minimalizálásához, a terápiás válasz maximalizálása érdekében ajánlanak. 10 Az injekció beadása előtt rácsot húztak a hasi kezelés területére, és a lehető legszimmetrikusabban jelölték 1,5 cm-es négyzetekre. Minden 1,5 cm-es négyzet alakú helyre 0,5 ml PC-DC oldatot kaptunk, amelyet az egyes rács négyzetek közepébe injektáltunk. A rács elhelyezésének megismételhetőségének növelése érdekében a jövőbeni kezelések alkalmával megmérték és rögzítették a rács alsó határától a padlóig terjedő távolságot, hogy később később megismételhető legyen. Az összes injekciót egy szabványos 27-es méretű, 13 mm-es tűvel adtuk be egy 10 ml-es fecskendőhöz. A betegeket tanácsolták normális életmódjuk és testtömegük fenntartására a vizsgálat ideje alatt.

A testösszetételt kiértékeltük a kiinduláskor és 8 héttel az utolsó kezelés után. A teljes testzsírt és a zsírmentes tömeget kettős energiájú röntgenabszorptiometriával (DXA; QDR 4500; Hologic, Waltham, Massachusetts) határoztuk meg. A hasi szubkután és az intraabdominális zsírszövet tömegét mágneses rezonancia képalkotással (3-T mágnes; Siemens, Erlangen, Németország) értékeltük. Három keresztmetszeti képet kaptunk: az L3 - L4 intervertebrális térnél, az L3 - L4 intervertebrális tér felett és az L3 - L4 intervertebrális tér alatt. A szeletek következetes lokalizációját egy merev tereptárgy (azaz a csípőcsúcs) segítségével helyeztük el a páciensnek a gépben, és koronális felderítő képek segítségével azonosítottuk a kép megszerzésének helyét. Az intraabdominális és a hasi szubkután zsírszövet térfogatát (cm 3) az Analyze szoftver segítségével határoztuk meg (Mayo Clinic, Rochester, Minnesota).

A hasi szubkután zsírszöveti biopsziákat a vizsgálat során háromszor nyertük: (1) körülbelül 1 héttel az első PC-DC injekció előtt a has kontroll oldaláról, (2) 1 héttel az első kezelést követően a kezelt területről, és (3) 8 héttel az utolsó kezelés után mind a kezelt, mind a kontroll oldalról. A zsírszövetet tűszívással állították elő. A biopszia helyét 1% lidokainnal altattuk, és a zsírszövetet 10 ml-es fecskendővel és 14-es méretű tűvel szívtuk fel. A szövetmintákat jeges sóoldattal erőteljesen öntöztük; 1 mintát gyorsfagyasztottunk folyékony nitrogénben, és egy második mintát formalinba helyeztünk a későbbi szövettani elemzés céljából. A koronaszerű struktúrák számának és a makrofág diszpergálásának számszerűsítését a korábban leírt módon végeztük. 11 vérmintát vettek kiindulási éhgyomri körülmények között, 1 héttel az első PC-DC kezelés után, és 8 héttel az utolsó kezelést követően a plazma lipidek és az inzulin, glükóz, leptin, adiponektin, tumor nekrózis faktor plazmakoncentrációinak mérésére. α (TNF-α) és interleukin-6 (IL-6).

Biztonsági értékelések

A betegek naplót kaptak, amely felsorolta a gyakori mellékhatásokat, és felkérték őket, hogy rögzítsék, hogy ezek a mellékhatások (ha vannak ilyenek) a kezelés utáni első héten tapasztalhatók. A betegeket minden kezelés után 1 héttel követték nyomon. A vizsgálati betegek az utolsó vizsgálati kezelés után 24 héttel voltak utolsó látogatáson. A végső utólátogatás során testtömeg, hasi kerület és bőrréteg vastagság mérést kaptunk. Mind a beteg, mind a sebész kitöltötte a kérdőíveket, hogy értékelje a test kontúrját és a lokalizált zsírlerakódások javulásának mértékét, az alap- és végső fényképeket, valamint a betegek elégedettségét.

A minták elemzése

A plazma lipideket kereskedelemben kapható készletekkel mértük. A plazma inzulint enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (ELISA) (Immulite; Diagnostic Products Corp, Los Angeles, Kalifornia) mértük. Az IL-6 plazmát, a C-reaktív fehérjét (CRP) és a leptint ELISA-val (Quantikine Immunoassay kit; R&D Systems, Minneapolis, Minnesota) mértük.

Statisztikai elemzések

Az elsődleges eredmény a zsírszövet vastagságának változása volt a kezelt és a kezeletlen oldalak között. Másodlagos eredmények a plazma lipidek, a gyulladás markereinek (IL-6, TNF-α) és a zsírszövet mRNS expressziójának változásai voltak. Az elsődleges és a másodlagos eredményeket a varianciaanalízis (ANOVA) ismételt mérésével, adott esetben post hoc teszteléssel, többszörös összehasonlítás céljából Bonferroni-korrekció alkalmazásával teszteltük. Párosított t tesztet hajtottunk végre, hogy összehasonlítsuk a kezeletlen és kezelt oldalak közötti különbségeket a 8 hetes kezelés utáni időpontban. Ehhez kapcsolódó minták alapján Wilcoxon aláírt rangsor tesztet végeztünk a diszpergált makrofágok és koronaszerű struktúrák számának különbségeinek meghatározására. Megvizsgáltuk a testtömeg, a hasi kerület, a bőrredők mérését, a betegnaplókat, az esztétikai értékeléseket és a betegek elégedettségét is. A ≤.05 P értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

Eredmények

Résztvevő kiválasztása

A betegek kiválasztása és részvételi folyamatábra. Tizenegy beteget randomizáltak a vizsgálatba, és 7 beteget befejeztek.