A „foszforpiramis”: vizuális eszköz az étrendi foszfátkezeléshez dialízisben és CKD-ben szenvedő betegeknél

Claudia D’Alessandro

Kísérleti és Klinikai Orvostudományi Tanszék, Pisai Egyetem, Pisa, Olaszország

Giorgina B Piccoli

Klinikai és Biológiai Tudományok Tanszék, ASOU San Luigi, Torino Egyetem, Torino, Olaszország

Adamasco Cupisti

Kísérleti és Klinikai Orvostudományi Tanszék, Pisai Egyetem, Pisa, Olaszország

Absztrakt

A foszfor-visszatartás kulcsfontosságú szerepet játszik az ásványi és csontbetegségek (MBD) kialakulásában krónikus vesebetegségben (CKD). A foszfor visszatartás általában a bélben történő nettó felszívódás vagy a dialízis eltávolításának eredményeként következik be. Az étrendi foszforterhelés kulcsfontosságú, mivel a CKD korai stádiuma, a betegség teljes folyamata alatt, egészen a dialízistől függő végstádiumú vesebetegségig.

Megállapodás született az étrendi foszfátkontroll szükségességéről, de ez a valós életben nagy kihívást jelent. Az étrendi foszforbevitel ellenőrzésének hatékony stratégiái közé tartozik a foszforban gazdag ételek korlátozása, a növényi eredetű foszfor előnyben részesítése, a főzés a legkedvezőbb főzési eljárás és a foszfortartalmú adalékokat tartalmazó élelmiszerek elkerülése. A táplálkozási nevelés ebben a tekintetben döntő fontosságú.

A meglévő szakirodalom alapján kifejlesztettük a „foszforpiramist”, nevezetesen egy újszerű, vizuális, felhasználóbarát eszközt a betegek és az egészségügyi szakemberek táplálkozási oktatásához. A piramis hat szintből áll, amelyekben az ételeket foszfortartalom, a foszfor/fehérje arány és a foszfor biohasznosulása alapján rendezik. Mindegyiknek színes széle van (a zöldtől a pirosig), amely megfelel az ajánlott beviteli gyakoriságnak, a „korlátlan” és a „amennyire csak lehetséges” között.

A foszforpiramis célja az étrendi tanácsadás támogatása a foszforterhelés csökkentése érdekében, amely a CKD-MBD integrált kezelésének alapvető szempontja.

Bevezetés: a foszforkorlátozás fontossága

A foszforkorlátozás az ásványi anyag- és csontbetegségek táplálkozási kezelésének egyik fő eleme krónikus vesebetegségben (CKD-MBD). A CKD-MBD olyan klinikai és fiziopatológiai komponens, amely drámai módon befolyásolja a vesebetegek túlélését és életminőségét, jelentős hatást gyakorolva az egészségügyi költségekre [1]. A kalcium, a kalcitriol, a PTH és az FGF-23 változásai igen elterjedtek, de a szérum foszforszint növekedése a CKD-MBD fő kiváltó oka [2]. CKD-s betegeknél a foszfor-visszatartás a vese kiválasztását meghaladó nettó bélfelszívódás és/vagy dialízis eltávolítás eredményeként következik be. Ez kiemeli az étrend szerepét a hatékony foszforterhelés szabályozásában, a korai CKD stádiumtól kezdve.

A foszfort természetes összetevőként és élelmiszer-adalékanyagként fogyasztják.

étrendi

A cél az, hogy segítse a nézőt annak azonosításában, hogy mely ételek okoznak alacsonyabb vagy magasabb tényleges foszfátterhelést: az ételek elosztása a különféle emeleteken támogatni fogja a választást anélkül, hogy minden egyes élelmiszer foszfortartalmát memorizálni kellene.

A piramis hat emeletből áll, amelyekben az ételeket a foszfortartalom, a foszfor/fehérje arány és a foszfor biológiai hozzáférhetősége alapján rendezik el. Minden szintnek van egy színes széle (zöldtől pirosig), amely megfelel az ajánlott szívási gyakoriságnak.

A piramis tövében az első szint (zöld szél) nagyon alacsony foszfortartalmú ételeket (azaz cukrot, olívaolajat, fehérjamentes ételeket) vagy nagyon alacsony biológiailag elérhető foszfort (azaz gyümölcsöt és zöldséget) tartalmaz. Ide tartozik a fehér tojás is, amelynek rendkívül kedvező a foszfor/fehérje aránya, és amely magas biológiai értékű és koleszterinmentes fehérjeforrás, amelyek mindegyike különösen fontos a dialízisben szenvedő betegeknél [46]. Ezeknek az ételeknek a bevitele korlátlan. A tanácsadás során a kezelőnek külön figyelmeztetéseket kell intéznie: cukorbetegek számára, akiknek kerülniük kell a cukrot és nem szabad meghalniuk a gyümölcsfogyasztást; túlsúlyos vagy elhízott betegek, akiknek csökkenteniük kell a cukor, olívaolaj, zöldségzsírok és vaj bevitelét; dializált betegek, akiknek korlátozniuk kell a gyümölcs- és zöldségfogyasztást, hogy elkerüljék a túlzott káliumbevitelt. Ebben a tekintetben a zöld mezőben a főzéssel kapcsolatos javaslatok hasznosak lehetnek a zöldségek káliumbevitelének csökkentésére is.

Végül a fehérjamentes termékek alkalmazása olyan dializáló terápiában nem részesülő CKD-s betegekre irányul, akiknek fehérjeszűkítésre, de nagy energiafogyasztásra van szükségük.

A második szint főleg foszforban gazdagabb, de foszfátban gazdag növényi ételeket tartalmaz, tehát kevesebb bélfelszívódással: gabonafélék (fehér kenyér, tészta, rizs, kukoricapehely) vagy hüvelyesek (borsó, széles bab, szója). A javasolt bevitel napi 2-3 adag.

A harmadik szint az állati eredetű ételeket tartalmazza: bárányt, nyulat, sonkát vagy halat, például pisztrángot, tonhalhalat, tőkehalat, szürke tőkehalat, nyelvhalat viszonylag alacsony foszfor/fehérje arány miatt.

Különleges figyelmeztetés a tenyésztett halakra, mivel ezeket általában biológiailag hozzáférhető foszforban gazdag liszttel és készítményekkel etetik a gyors növekedés elősegítése érdekében, ami az ehető részek foszfortartalmának éles növekedését eredményezi. A tej és a joghurt is ebben a szakaszban található: magas a foszfortartalmuk, de a napi egy adag nem befolyásolja jelentősen az étrendi foszfor teljes mennyiségét. A javasolt bevitel legfeljebb napi 1 adag.

A negyedik szint magasabb foszfor/fehérje arányú ételeket mutat be. Ide tartoznak a különféle termékek, például pulyka, belsőségek (máj, agy) és garnélarák, tintahal, lazac és lágy sajtok. A javasolt bevitel heti egy adag.

Az ötödik szint nagyon magas foszfortartalmú ételeket tartalmaz, például dióféléket, sárgáját és kemény sajtokat. A javasolt bevitel havonta legfeljebb 2-3 adag.

A piramis teteje, a hatodik szint, foszfortartalmú adalékokat tartalmazó ételeket tartalmaz (kólaitalok, feldolgozott hús, olvasztott sajt), amelyeket a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell.

A jobb oldali rovatok további információkat nyújtanak, és célja, hogy lehetővé tegyék a piramis egyedi páciensre szabását: nevezetesen a foszfortartalom alapján speciális élelmiszerek adhatók (a jobb oldali dobozok üres helyein) a tanácsadás során, a foszfor/fehérje arány és a biológiai hozzáférhetőség [6–8].

A bal oldali főzőedény a forrást javasolja a legjobb főzési módszernek a foszfortartalom csökkentése érdekében. A doboz arra utal, hogy a főtt ételeket olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel párolhatjuk, a sütőben olívaolajjal és fűszerekkel megpiríthatjuk, vagy friss paradicsommal főzhetjük az íz és a megjelenés javítása érdekében.

Összegzés

Az étrendi foszforkorlátozás „vezérmotívum” a CKD különböző szakaszaiban.

Az étrendi foszforbevitel csökkentésének egyszerű és hatékony megközelítése anélkül, hogy ez befolyásolná a megfelelő fehérjebevitelt, abban áll, hogy kerüljük a magas foszfortartalmú vagy foszfor-adalékanyagokat tartalmazó ételeket, előnyben részesítjük az alacsonyabb foszfor/fehérje arányú ételeket, és az első főzési módszer a forrás. Az étrendi tanácsadás a foszforbevitel jobb ellenőrzéséhez vezethet.

Az itt javasolt foszforpiramis egy eredeti, vizuális, felhasználóbarát eszköz a táplálkozási oktatáshoz. Támogathatja a betegeket és gondozóikat a megfelelő ételválasztásban azáltal, hogy ösztönzi az étrendi előírások betartását, ami a CKD-MBD kulcsfontosságú eleme.

Validációs vizsgálatokra van szükség az eszköz hozamának felméréséhez, valamint a különböző klinikai és társadalmi-gazdasági körülményekhez való tökéletesítéséhez és hozzáigazításához.

Lábjegyzetek

Versenyző érdekek

A CDA, a GBP és az AC kijelenti, hogy a jelen cikkben nincs összeférhetetlenség.

Az AC díjat kapott Shire-től a meghívott előadásokért.

A GBP tanácsadói díjakat és támogatást kapott Fresenius Kabitól, amelyeket a Klinikai és Biológiai Tudományok Osztályának adtak ki.

A szerzők hozzájárulása

A CDA elkészítette és szerkesztette az ábrát, és hozzájárult a kézirat elkészítéséhez. GBP részt vett a kézirat elkészítésében és felülvizsgálatában. Az AC elkészítette, elkészítette és szerkesztette a lapot. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a kéziratot.