A fruktóz-szorbit lenyelése emésztőrendszeri tüneteket vált ki étkezési rendellenességekben szenvedő betegeknél

Levelezés: Dr. John E Kellow, Gasztroenterológiai Osztály, Royal North Shore Kórház, St. Leonards, Sydney 2065, Ausztrália. ua.ude.dysu.dem@knhoj

fruktóz-szorbit

Telefon: + 61-2-99267355 Fax: + 61-2-94363719

Absztrakt

CÉL: A gyomor-bélrendszeri (GI) tünetek és a belélegzés hidrogén reakcióinak értékelése az orális fruktóz-szorbit (F-S) és a glükóz kihívások miatt étkezési rendellenességben (ED) szenvedő betegeknél.

MÓDSZEREK: A GI tüneteit és a hidrogén lehelet koncentrációját 26 női ED fekvő betegben figyeltük 3 órán át, miután egy nap 50 g glükózt és másnap 25 g fruktózt/5 g szorbitot fogyasztottunk, éjszakai böjt után. Az F-S-re adott válaszokat 20 tünetmentes egészséges nővel hasonlítottuk össze.

EREDMÉNYEK: F-S provokált GI tüneteket 15 ED betegnél és egy egészséges kontrollnál (P 2 azokhoz képest, akiknek BMI-je> 17,5 kg/m 2 (P Kulcsszavak: Fruktóz, szorbit, malabszorpciós szindrómák, funkcionális gasztrointesztinális rendellenességek, étkezési rendellenességek, alsósúly

BEVEZETÉS

Az étkezési rendellenességekben (ED) szenvedő betegeknél magas a gyomor-bélrendszeri (GI) tünetek gyakorisága, amely megfelel a funkcionális GI-rendellenességek (FGID) kritériumainak, és az ED-ben fekvő betegek nagy mintájának több mint a fele megfelel az irritábilis bél szindróma tüneti kritériumainak (IBS) [1]. Ezen krónikus vagy visszatérő GI tünetek okozta szorongás mellett ezek a tünetek potenciálisan zavarhatják az ED betegek táplálkozási rehabilitációját.

A fruktóz-szorbit (F-S) lenyelése a GI tünetek provokációjának megalapozott eszköze az IBS-ben szenvedő betegeknél [2,3]. Vitatott marad, hogy az ilyen tünetek provokációja összefügg-e a vastagbél hidrogéntermelésével a vékonybél hiányos felszívódásának eredményeként. Mivel mind a gyümölcsöt, mind a szorbitot tartalmazó „diétás” termékeket gyakran fogyasztják az ED-betegek [4], feltételeztük, hogy mindkét anyag együttes bevitele fontos tényező lehet a GI-tünetek kialakulásában ED-betegeknél. Feltételeztük továbbá, hogy az ED-hez kapcsolódó bizonyos jellemzők, például a testsúly, valamint a viselkedési és pszichológiai jellemzők befolyásolhatják az F-S tünetek provokációjára adott válaszokat.

Ennek a vizsgálatnak a konkrét céljai tehát a következők voltak: (1) az F-S tünetek provokációjának prevalenciájának meghatározása női ED betegeknél, összehasonlítva egészséges női alanyokkal; (2) annak meghatározása, hogy az F-S-re adott bármilyen pozitív tünetválasz mennyire specifikus annak értékelésével, hogy ED-betegeknél a tünetek provokációja nagyobb-e az F-S lenyelése után, mint a glükóz lenyelése után, olyan anyag, amelyről nem ismerik fel a GI tüneteinek kiváltását; (3) megvizsgálni a testtömeg-index (BMI), a menstruációs állapot, a viselkedési és pszichológiai jellemzők, az ED típusa és az F-S tüneti válaszok közötti összefüggéseket; (4) annak meghatározása, hogy a tünetek provokációja összefügg-e az IBS-sel kompatibilis tünetek jelenlétével, vagy az ED-betegben jelenlévő FGID-ek számával; és (5) annak meghatározása, hogy az ED-betegek F-S tüneteinek provokációja, ha van ilyen, összefüggésben van-e az F-S hiányos vékonybél-abszorpciójával, amelyet a légzés hidrogén-vizsgálata detektált.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Tárgyak

Huszonhat egymást követő női ED fekvőbeteg (23 ± 7 év, BMI 18,6 ± 3,6 kg/m 2) vett részt az ausztráliai Northside Klinika (Sydney, Ausztrália) étkezési rendellenességi egységéből. A felvételi kritériumok az evészavar diagnózisa [5], amelyet pszichiáter szakorvos és pszichológus szakorvos megerősített, minimális életkor 16 év, és nincs ismert szerves GI vagy egyéb szisztémás betegség. A vizsgálatot 2 héttel a kórházi felvétel után hajtották végre. Az ED-értékelés magában foglalta a jelenlegi BMI-t, a menstruációs státuszt és az ED-magatartást (önindukált hányás, hashajtó bántalmazás, mértéktelen evés). Tíz betegnél diagnosztizálták anorexia nervosa, 5 bulimia nervosa és 11 egyéb módon nem meghatározott étkezési rendellenességet (EDNOS: 6 öblítési és 5 korlátozó típus). Húsz tünetmentes, normál testsúlyú, egészséges (31 ± 9 éves) nő, akik laboratóriumunkban F-S provokációs légzésvizsgálaton mentek keresztül, ugyanazon protokoll szerint, mint az ED betegek, kontrollcsoportot alkottak. Tájékozott beleegyezést kaptak minden alanytól, és a tanulmányt a Northside Clinic Etikai Bizottsága jóváhagyta.

GI tünetek, pszichológiai és viselkedési értékelés

A következő önbevallási kérdőíveket adták az ED-betegeknek: a Róma II moduláris kérdőív [6], a Beck Depresszió Leltár (BDI) [7], az Eating Attitudes Test (EAT) [8], az Eysenck Personality Questionnaire - neuroticism (EPQ) [9], a Spielberger State-Trait Anxiety Inventory (STAI) [10], a Brief Symptom Inventory - somatization (BSI) [11] és az Életminőség-étkezési rendellenességek skálája (QOL ED) [12]. a számítógépes étkezési és testmozgási vizsga [13].

Kísérleti protokoll

A tesztnapot megelőző este az alanyok szénhidrátmentes vacsorát ettek, majd éjféltől a következő nap végéig böjtöltek. Közvetlenül a tesztelés előtt az alanyok megmosták a fogukat, és a tesztelés alatt az alanyok nem ettek, inhattak és nem dohányozhattak cigarettát [3].

ED-betegeknél a szubsztrát tesztelésére 2 egymást követő napon került sor. Az első napon a betegeket glükózoldattal, a második napon F-S oldattal provokálták. Minden nap három alapvíz-hidrogénmintát nyertünk. Ezután a betegek 50 g glükózt 250 ml vízben (2200 mOsm/l) oldva vagy 25 g fruktóz és 5 g szorbit 250 ml vízben (1680 mOsm/l) feloldott F-S keverékét fogyasztottak [3,14]. A légzésmintákat 10 perces időközönként 3 órás időtartamra vettük, és az egyes minták hidrogénkoncentrációját (ppm) meghatároztuk [3] hordozható műszeren (Gastrolyser II, Bedfont Pty Ltd., Egyesült Királyság). A műszert kutatási minőségű hidrogénnel kalibrálták, a gyártó ajánlásai szerint. A betegek vakok voltak a szubsztrát hatásának sorrendjére, és nem voltak tisztában a kapott hidrogénkoncentrációkkal.

A tünetek értékelése a provokatív tesztelés során

A GI tüneteinek standard proforma felmérését a tesztoldatok bevétele előtt és után 1, 2 és 3 órával befejezték [3]. Az értékelt tünetek a következők voltak: hasi fájdalom, hasi kényelmetlenség, hasi puffadás, hasi feszülés, böfögés, émelygés, a bélmozgások laza vagy megnövekedett gyakorisága, teltségérzet, borborygmi és puffadás. Ezeket a tüneteket 0–3 pontszám szerint értékelték, az alábbiak szerint: hiányzik (0 pont); enyhe (1. pont); mérsékelt (2. pont); vagy súlyos (3. pont).