A gyomor tartalma mint a bizonyítás eszköze

eszköze

A legtöbb boncolásnál a gyomor tartalma fontos bizonyíték, amely néha a baleseti halál és a rossz játék közötti különbségnek bizonyulhat.

Mindannyian láthattuk lejátszott televíziós és mozi boncolásokat, ahol a patológus kiüríti az elhunyt gyomrának tartalmát, és elemezni fogja őket annak megállapítása céljából, hogy mit ettek és mikor ettek; ez annak ellenére, amiről azt gondolhatja, hogy nem a média legenda, és valójában nagyon hasznos eszköz a patológus arzenáljában.

Milyen gyomortartalom jelezheti

Tekintettel arra, hogy ez a folyamat ilyen sokáig tarthat, a gyomor tartalma - és különösen a boncoláskori állapotuk - segíthet megbecsülni a halál idejét.

Azt is fel lehet használni annak bizonyítására, hogy az elhunytat esetleg támadójuk hamis biztonságérzetbe csábította-e azzal, hogy velük étkeztek. Jó példa erre, ha az elhunyt gyomortartalma valamiféle pizzából állna. A pizza nagyjából két órát vesz igénybe a gyomorban történő emésztéshez, és ha a boncolást elvégezték, és kiderült, hogy a pizza még mindig a gyomorban van, akkor biztonságos lehet feltételezni, hogy az elhunyt a felfedezés előtt két órán belül meghalt.

A gyomortartalom azt is felfedheti, hogy az elhunyt esetleg kísérletezett-e valamilyen kábítószerrel vagy egzotikus étellel, ami belső mérgezés állapotát idézheti elő.

Általánosan elfogadott szabályként elemzik a gyomor tartalmát olyan mérgek vagy más toxinok nyomelemei tekintetében, amelyek általában nem találhatók meg az elhunytak rendszerében. Ez akkor hasznos, ha kábítószerrel való visszaélés vagy mérgezés gyanúja merül fel.

A gyomortartalom hasznos olyan test azonosításához, amelyet hagyományos módszerekkel nehéz lehet azonosítani. Például, ha olyan testet fedeznek fel, amely hasonló módon öltözött, mint egy bejelentett eltűnt személy, a gyomortartalom vizsgálata meglepő eredményeket hozhat. Tegyük fel, hogy az eltűnt ember allergiás egy adott élelmiszerre, ha ez az elem megtalálható az elhunyt gyomortartalma között, akkor valószínű, hogy a kettő nem azonos.

Ez talán nagyon egyszerű módja az elhunyt személyazonosságának bizonyítására - vagy az identitás vitatására -, de nagyon hasznos eszköz lehet.

Érdemes megjegyezni azt a tényt is, hogy nem minden patológus használja a gyomortartalmat bármi bizonyításának eszközeként; ez talán leggyakrabban abban az esetben fordul elő, amikor az áldozat halála véletlenszerű volt, és sokan tanúi voltak ennek. Egy ilyen forgatókönyv szerint nyilvánvalóan nem lehet mit elérni a gyomor tartalmának vizsgálatával, de gyakran olyan vizsgálatokban, ahol a halál oka kétséges, az emberi gyomor tartalma olyan nyomokat és felismeréseket kínálhat, amelyek általában észrevétlenek maradnának.