Hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely funkció: A nők észlelt stresszének és elhízásának relatív hozzájárulása

Oklahoma Egyetem Megelőzési Kutatóközpont, Oklahoma City, Oklahoma.

Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszék, Oklahoma Egyetem Egészségtudományi Központ, Oklahoma City, Oklahoma.

Veterans Affairs Medical Center, Oklahoma City, Oklahoma.

Oklahoma Egyetem Megelőzési Kutatóközpont, Oklahoma City, Oklahoma.

Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszék, Oklahoma Egyetem Egészségtudományi Központ, Oklahoma City, Oklahoma.

Veterans Affairs Medical Center, Oklahoma City, Oklahoma.

Pszichiátriai osztályok, Kaliforniai Egyetem, San Diego, Kalifornia.

Orvostudományi Kar, Kaliforniai Egyetem, San Diego, Kalifornia.

Oklahoma Egyetem Megelőzési Kutatóközpont, Oklahoma City, Oklahoma.

Absztrakt

Célkitűzés: Egy sor viselkedési és pszichoszociális tényező járulhat hozzá a krónikusan stimulált hipo-talamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyhez és az azt követő megváltozott napi mintákhoz. Ennek a keresztmetszeti vizsgálatnak az volt a célja, hogy megvizsgálja a napi kortizolszintek, az észlelt stressz és az elhízás mintázatainak összefüggéseit.

Mód: A vidéki állami iskolarendszerben foglalkoztatott hetvennyolc (24–72 éves) nő kitöltötte az észlelt stressz skálát, napi nyálmintákat gyűjtött és antropometriai vizsgálatokon esett át. A nap folyamán a kortizol-csúcs-csúcsig csökkent értékeket a HPA funkció károsodásának jeleinek tekintették. Lineáris regressziós modellek sora határozta meg a napi kortizol-variáció legjobb előrejelzőit.

Eredmények: A stressz szintjén marginális lineáris trend figyelhető meg a testtömeg-index (BMI) kategóriákban, az elhízott nők számoltak be a legmagasabb szintű stresszrőlo = 0,07). Az észlelt stressz volt az egyetlen szignifikáns előrejelző a napi kortizol görbe ellapulásának mértékére a mintában összességében (β = −0,042, R 2 = 0,11, F = 8,6, o = 0,005), ami a normális napi mintázat csökkenését jelzi. A túlsúlyos nőknél (BMI = 25–29,9 kg/m 2) a stressz és a derék kerülete együttesen a napi kortizol változékonyságának 35% -át jósolta. Ezzel szemben az elhízott nőknél (BMI ≥ 30 kg/m 2) a BMI a napi kortizol variabilitásának 31% -át jósolta (F = 13,8, o = 0,001), de a stressz már nem volt szignifikánsan összefüggésben a napi kortizollal.

Következtetések: A pszichológiai stressz a HPA tengely működésének jelentős részét jósolja. Túlsúlyos nőknél az észlelt stressz és a derék kerülete megközelítőleg azonos jelentőségű volt a mellékvese kortizol szekréciójának előrejelzésében. Az elhízott nők körében azonban a napi kortizol-variáció jelentős részét egyedül a BMI jósolta, nem a stressz vagy a derék kerülete. Ez segíthet tisztázni azokat a mechanizmusokat, amelyek összekapcsolják az elhízást a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) fokozott kockázatával.