A III-as típusú primer hyperoxaluria késői diagnózisa

Cikk információk

Emmanuel Richard, Biothérapies des Maladies Génétiques, Inflammatoires et Cancer, Université de Bordeaux, U1035, F-33000 Bordeaux, Franciaország. E-mail: [e-mail védett]

Absztrakt

Egy III. Típusú hiperoxaluria (PH3) késői diagnózisával rendelkező 78 éves beteg esetéről számolunk be. A veseelégtelenség a nephrectomia után alakult ki tiszta sejtes papilláris vese karcinómában, és mintegy 30 évig panaszkodott visszatérő urolithiasisról, amelynek etiológiáját soha nem sikerült azonosítani. A vizelet és az urolithiasis összetételének biokémiai laboratóriumi vizsgálata markáns hyperoxaluria-t mutatott ki, de normális koncentrációban a vizeletben található glicerin- és glikolsav, valamint idiopátiás kalcium-oxalát megjelenésű kövek. Ezenkívül az étrendi felmérés kimutatta a hatalmas mennyiségű oxalát-prekurzorokat tartalmazó étrend-kiegészítők túlzott fogyasztását. Az étkezési szokások megváltoztatása után a túlzott hiperoxaluria fennmaradása azonban molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzéséhez vezetett bennünket. Megtaláltuk a nemrégiben PH3-asszociált heterozigóta mutációkat HOGA1 gén a PH gének szekvenálásakor. Ez az első leírás a késői diagnózisú primer PH3-ról egy olyan betegben, akinek számos további pro-litogén tényezője van. Ez az eset jól szemlélteti a teljes biológiai munka fontosságát a hiperoxaluria etiológiájának meghatározásában. Ez alul diagnosztizált primer hiperoxaluriát tárhat fel, még idősebb betegeknél is.

Bevezetés

Eset bemutatása

A jobb vesét érintő tiszta vese sejtes papilláris karcinómát véletlenszerűen fedezték fel a húgyúti ultrahang képalkotással egy 78 éves férfiban. Nephrectomiát végeztek, de veseműködése a posztoperatív gyógyulás során gyorsan romlott (a szérum kreatinin szintje 137-ről µM-től 223-ig µM, becsült glomeruláris szűrési sebesség (eGFR) 18 ml/perc/1,73 m2). A kórtörténetét illetően ismeretlen eredetű krónikus vesebetegsége, artrózisa, gerincműtétje, pitvarfibrillációja és artériás magas vérnyomása volt. Ugyancsak több mint 30 éve szenvedett urolithiasisban, amely ureterorenoszkópiát és extrakorporális litotripsziát igényelt. A kőbetegséget soha nem vizsgálták, és az etiológia meghatározatlan maradt. Vese kezelésére és biológiai vizsgálatokra a nefrológushoz utalták.

Ebben a betegben a szérumanalízis emelkedett kreatinin- és karbamidszintet mutatott ki rendellenes foszfo-kalcium-anyagcsere vagy elektrolitminta nélkül (1. ábra (a)). A vizeletében azonban számos pro-litogén állapotot azonosítottak, például hypocitraturia (0,6 mmol/24 óra; n = 2,2–2,4 mmol/24 óra), hypomagnesuria (2,1 mmol/24 óra; n = 3–6 mmol/24 óra) és az éjszakai hidropénia, különösen a jelentős hyperoxaluria (1093 µmol/24 óra; vizelet oxalát: kreatinin arány = 102 µmol/mmol; n Ábra (a) - (c) ábra). A kövek sötétbarna felülettel és jól szervezett, sugárzó belső szerkezettel rendelkeztek, amelyek a tipikus idiopátiás közönséges whellellit kő morfológiai jellemzői. Néhányukban azonban a felszínes szürke kristályos aggregátumok és a halványsárga sugárzó struktúrák aktív litogenezist és a hyperoxaluria főbb epizódjait sugallják. Az infravörös spektroszkópia tiszta COM-összetételt mutatott ki (> 98%) (2. ábra (g)).

1. ábra. (A) 24 órás vizeletminták plazma- és vizeletparaméterei és (b) (⋄) szérum kreatinin sematikus ábrázolása (µmol/L) és (○) vizelet-oxalát (µmol/24 h) koncentrációk a betegség folyamán (hetekkel a kezdeti bemutatás után). A kristályuria-t az első reggeli vizeletben polarizált fénymikroszkóppal elemeztük. A vizelet oxalát- és citrátkoncentrációit ioncserélő HPLC-vel határoztuk meg vezetőképesség detektálással. A vizeletglikolátot és a glicerátot GC-MS módszerrel elemeztük. Az egyéb biokémiai paramétereket standard klinikai laboratóriumi módszerekkel határoztuk meg.

NA: nem áll rendelkezésre.

A 2. ábra (a, b, c) kövei a PH3 esettanulmányból jól szervezett, sötétbarna színű és sugárzó szerkezetű felületeket mutatnak. A nyilak (c) szürke kristály aggregátumokat és (b) világos színű területeket jeleznek a kőfelületen, amelyek aktív litogenezist sugallhatnak. (g) Az infravörös spektroszkópiai elemzés tiszta kalcium-oxalát-monohidrát-összetételt mutatott. Az infantilis PH1 (d) és az infantilis PH3 (e, f) köveinek világos felületi színe nem homogén, és különböző méretű kristály-aggregátumokkal rendelkezik. (e, f, h) Az infantilis PH3 kövek finom szemcsés kalcium-oxalát-monohidrát régiókat és nagy kristályos kalcium-oxalát dehidratált bipiramidális régiókat mutatnak, amit az infravörös spektroszkópos elemzés megerősít.

Vita

Ez az eset jól szemlélteti a PH diagnosztizálásának nehézségét visszatérő kalcium-oxalát urolithiasisban szenvedő betegeknél. A PH-t általában olyan speciális klinikai és biológiai jellemzők alapján gyanítják, mint a kristályuria, a fogkőelemzés és különösen a tartós hiperoxaluria. A vizeletbiomarkerek azonosítása azonban lehetővé tenné a PH3 biokémiai szűrését alacsony gyanakvási indexű alanyokban, különösen a kalcium-oxalát kőképzők körében. Ebben a tekintetben a 4-hidroxi-glutamátról, a hidroxi-prolin metabolizmus közbenső vegyületéről nemrégiben megállapították, hogy emelkedett a PH3 betegeknél a HOGA1 enzimatikus hiány, bár a prediktív érték meghatározásához nagy kohortos vizsgálatra lenne szükség. 18,19

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Catherine Carlier és Carole Hazera szakértelmét és segítségét a kő morfológiájának és összetételének elemzésében.