A jóllakottság ellenőrzése alginátokkal

Az étvágy visszaszorítására tett kísérlet során az étkezési rostok fogyasztása fokozott jóllakottság érzéssel és a későbbi energiafogyasztás csökkenésével járt. Különösen úgy gondolják, hogy az oldható rostok, például az alginátok befolyásolják a jóllakottságot. Sarah Kuczora, a Campden BRI táplálkozási szakembere szolgáltatja a bizonyítékokat.

Az elhízás globális kérdés, az Egészségügyi Világszervezet tavalyi adatai szerint a világszintű ráta 1980 óta több mint kétszeresére nőtt.

Angliában az összes felnőtt 62,8% -át és az összes gyermek 30,3% -át sorolták túlsúlyosnak vagy elhízottnak az egészségügyi és szociális ellátási információs központ adatai szerint 2011-ben. A túlsúly és az elhízás a betegség kialakulásának fokozott kockázatával jár együtt, ideértve a II. Típusú diabetes mellitust, a szív- és érrendszeri betegségeket és a rákot is. Ezért fontos stratégiák kidolgozása a súlygyarapodás csökkentésére vagy megakadályozására. A testtömegre gyakorolt legfontosabb hatásokat a fizikai aktivitás, az étrend, a genetika, a termogenezis és a népesség demográfiai tényezői határozták meg.

Az étrendi bevitel módosítására irányuló beavatkozások kimutatták, hogy pozitívan befolyásolják a testtömeget, és ezt követően javulnak az egészségügyi intézkedések. Széles körű az érdeklődés az olyan élelmiszerek kifejlesztése iránt, amelyek hozzájárulhatnak a fogyás stratégiáihoz. Különösen számos kutatást végeztek a különféle ételek jóllakottságra gyakorolt hatásainak vizsgálatára.

Étvágy az alginátok iránt

A jóllakottság az étkezési epizódot követő étvágygátlás. Egy másik fontos kifejezés a „jóllakottság”, amely az étvágy étkezés közbeni kielégítésére utal, ami étkezés befejezéséhez vezet. Számos fiziológiai és pszichológiai tényező befolyásolhatja a jóllakottságot és a jóllakottságot (lásd a 3. képet).

Az étkezési rostok fogyasztása fokozott jóllakottság érzéssel és a későbbi energiafogyasztás csökkenésével járt. Különösen úgy gondolják, hogy az oldható rostok, például az alginátok befolyásolják a jóllakottságot ily módon.

Az alginát egy oldható rost, amelyet a barna hínár egyes fajai sejtfalaiból nyernek ki, ahol szerkezeti szerepet tölt be. A nátrium-alginátokat (amelyek alginát moszatból történő kivonása során keletkeznek) gélesítő, viszkózus és stabilizáló tulajdonságaik miatt az élelmiszeriparban összetevőként használják.

Az alginátok gélesedése akkor fordulhat elő, ha a pH értéke 3,5 alatt van (savas gélesedés), vagy multivalens kationok, például kalcium jelenlétében (ionos gélesedés). A gyomor savas körülményei elegendőek lehetnek a gélesedéshez, de ez a környezet megváltoztatható az étel bolus tulajdonságaitól függően. Például nagy mennyiségű víz gátolhatja a teljes gélképződést a gyomor pH-szintjének hígításával.

Ehelyett az ionos gélképződés biztosítható kalcium-sók (például kalcium-karbonát) hozzáadásával az élelmiszer-készítményekhez. Azt is beszámolták, hogy az ionos gélesítés előnyösebb, mintsem csak a savas gélesedésre hagyatkozni, mert erősebb gélek képződnek.

Az alginátok változó koncentrációban tartalmaznak guluronsavat (G) és mannuronsavat (M). Ezek az uronsavak G vagy M szegmensekbe csoportosíthatók, vagy az MG maradékok váltakozó blokkját képezhetik. A képződött gél ereje és a szálak viszkozitása az alginát guluronsav-tartalmától függ. Az optimális hidratálást szintén fontos tényezőnek tekintik a gélesedésben.

Az alginát gélesedési képessége kulcsfontosságú tényező az étvágy szabályozásában, és valószínűleg a gél tulajdonságai - térfogat, szilárdság és viszkozitás - döntenek a gyomor ürülési sebességére és a gyomor duzzadására gyakorolt hatásról. A gyomorpanaszokról ismert, hogy a táplálékbevitelt a gyomorból az agyba küldött jelek útján szabályozzák, amelyek a teltség és a jóllakottság észlelését eredményezik. Ezért a gyomor disztenziójának növekedése és a gyomor kiürülésének lassulása fokozhatja vagy meghosszabbíthatja a jóllakottság érzését.

De mi bizonyítja, hogy az alginátok szerepet játszanak a jóllakottság ellenőrzésében? Az alginátok azon képességét, hogy befolyásolják a jóllakottságot, az étvágyat és az energiafogyasztást, számos intervenciós vizsgálat során tesztelték. Az eredmények összehasonlításakor figyelembe veendő legfontosabb tényezők az alkalmazott alginátok (mennyiség, viszkozitás és guluronsav-tartalom) és a teszt élelmiszer-mátrix (folyékony, szilárd vagy kapszula) különbségek.

Az élelmiszer-mátrixot tekintve sok tanulmány vízalapú vizsgálati hordozót használt. Alternatív lehetőségek: tej alapú ital, sütik és gabonapelyhek. Egy másik tanulmány kenyeret használt az alginát bejuttatására, bár ebben az esetben egész algát építettek be, nem pedig kizárólag alginátot.

Az alginát-kiegészítők étvágyra gyakorolt hatékonyságának áttekintése során az akut (egyszeri étkezés) alginát-bevételt követően a jelentett étvágyérzet csökkentnek tűnik, bár a későbbi táplálékbevitelre gyakorolt hatás kevésbé egyértelmű. Rövid idejű (kevesebb, mint egy hét) bevitel után úgy tűnik, hogy van néhány bizonyíték az élelmiszer-bevitel elnyomására, ha az alginát hidratált formában kerül forgalomba. Ez a hatás nem reprodukálható szilárd élelmiszerekben vagy kapszulákban, ami alátámasztja a megfelelő hidratálás követelményét a gélesedés kialakulásához. A táplálék vagy a kapszula lebontása szintén nem volt megfelelő, ezáltal csökkentve az alginát, sav és/vagy kalcium kölcsönhatásokat.

Végül egy 12 hetes vizsgálatban, amelyben értékelték a hosszabb ideig tartó alginát-kiegészítés és az energia-korlátozott étrend súlycsökkenésre gyakorolt hatását, pozitív változásokat tapasztaltak a testtömegben és a testösszetételben.

Ezenkívül értékelték az alginát hatását egy másik rosttal (guargumival) kombinálva. Nem tapasztaltak hatást az étvágyra vagy az energiafogyasztásra. Számos magyarázat található:

a rostokat szilárd ételbe (gabonapelyhekbe) építették be, ami rontotta a hatást
az algináttartalom (1,1 g) alacsonyabb volt, mint más, pozitív hatást mutató vizsgálatokban (1,6-3,73 g)
a választott alginát és guargumi típusai nem voltak hatékonyak.

Kihívások és jövőbeli munka

Nyilvánvaló, hogy az alginátok funkcionalitása szilárd mátrixokban további vizsgálatot igényel. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a legkonzisztensebb hatás akkor jelentkezik, amikor az alginátokat beépítik egy vízalapú italba. A szilárd mátrixok hatásának hiánya oka lehet a gélképződés károsodása, esetleg a nem megfelelő hidratáció vagy az alginát csökkent gyomor expozíciója miatt.

Ezen eredmények ellenére kívánatos alginát tartalmú ételeket készíteni italok helyett, mivel beszámoltak arról, hogy a nagyon viszkózus vagy szilárd ételek várhatóan nagyobb jóllakottságot/jóllakottságot eredményeznek, mint a tiszta italok. Az ilyen korábbi meggyőződések és asszociációk hatással lehetnek a jóllakottságra és a jóllakottságra. Ezért meg kell vizsgálni a különböző mátrixok és termékkészítmények lehetőségeit annak érdekében, hogy hatékony alginát tartalmú szilárd ételeket hozzanak létre.

Egy másik legfontosabb kihívás az ínycsiklandó termék előállítása, amely optimális jóllakottságot biztosít. A beszámolók szerint a nagyon viszkózus alginátok rendelkeznek a legnagyobb hatékonysággal, de a fogyasztók intoleránsak lehetnek a nagyon viszkózus termékekkel szemben. Jobb ízelhetőség érhető el olyan termék tervezésével, amely gélesít a savas gyomorkörnyezettel érintkezve. Ez savas gélesedést és/vagy ionos gélesedést vált ki, ha savban oldódó kalcium sót alkalmazunk.

Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a gyomornedv pH-értéke nem éri el a 3,5-nél alacsonyabbat, mielőtt a bolus elhagyja a gyomrot, ami nem megfelelő gélképződést eredményezhet. Továbbá egy tanulmány beszámolt a korai gélképződés lehetőségéről a szájban a víz és a kétértékű kationok jelenléte miatt a nyálban. A korai gélesedés problémásnak tekinthető olyan folyékony termékekben is, ahol kalcium áll rendelkezésre alginát jelenlétében.

A nátrium-alginát a leggyakrabban használt alginát-típus. Az Egyesült Királyságban az Egészségügyi Minisztérium célokat tűzött ki a sócsökkentésre, azzal a céllal, hogy a fogyasztók napi sófogyasztását legfeljebb 6 g-ra csökkentsék. Ezért az élelmiszeriparra nyomás nehezedik a termékeik nátriumtartalmának minimalizálása érdekében.

Egy 12 hetes vizsgálatban, amely napi 45 g nátrium-algináttal történő kiegészítést tartalmazott, súlycsökkenést figyeltek meg; azonban a vérnyomás később nem csökkent. A szerzők feltételezik, hogy a nátrium-bevitel megsemmisíthette a fogyás szokásos vérnyomáscsökkentő hatását. Ezért a termékfejlesztés során figyelembe kell venni az alginátot tartalmazó élelmiszerek nátriumtartalmát.

Az alginátok ígéretet mutatnak jóllakottságnövelő funkcionális összetevőként. További kutatásokra van szükség, amelyeknek a felhasznált alginát típusára és mennyiségére, a különféle étel- és italmátrixok életképességére, az ízesítés javítására, a nátrium-alginátot tartalmazó termékek nátriumtartalmára és a gyomorban lévő gélesedés ellenőrzésére kell összpontosítaniuk.