A kadmium-expozíció és az élelmiszerek potenciális egészségügyi kockázata a szennyezett területen, Thaiföld

Absztrakt

Az ember által előidézett kadmium (Cd) kibocsátás szállítható a környezeti mátrixok és az élelmiszerlánc között. Az élelmiszer a Cd-expozíció elsődleges forrása a lakosság körében a talajból származó Cd biokoncentrációjának következményeként. Beszámoltak arról, hogy a krónikus Cd-expozíció krónikus vesebetegséggel, csontritkulással, cukorbetegséggel, kardiovaszkuláris betegségekkel és rákkal társul. A FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagok vegyes szakértői bizottsága (JECFA) 2010-ben 25 μg/ttkg ideiglenes tolerálható havi bevitelként (PTMI) állapította meg a Cd bevitel biztonságos szintjét. A legnagyobb élelmiszercsoportok, amelyek hozzájárulnak a legtöbb Cd-expozícióhoz, a rizs valamint szemek, kagylók és tengeri ételek, hús, beleértve az ehető belsőségeket, és zöldségek. Számos tanulmány beszámolt a thaiföldi szennyezett területekről származó élelmiszerek magas Cd-szennyezettségéről. Az eredmények nagy aggodalomra adnak okot, mivel a szennyeződések olyan élelmiszerekben fordulnak elő, amelyek fő Cd-hozzájárulók. Így ebben a felülvizsgálatban összefoglaljuk a Cd-vel szennyezett élelmiszerek jelenlegi helyzetét Thaiföld szennyezett területein. Ezenkívül a kiválasztott forgatókönyvek Cd-bevitelét becsülik a fogyasztók potenciális egészségügyi kockázatának felmérése érdekében, és a javaslatokat is tartalmazzák.

BEVEZETÉS

A kadmiumot (Cd) sokféle fogyasztói és ipari anyag előállítására használják, például elektródot Ni-Cd elemekben; műanyagok, kerámiák és üvegek pigmentjei; stabilizátorok polivinil-kloridhoz (PVC); bevonatok acélhoz és színesfémekhez; napelemek és elektronikus eszközök, valamint fungicidek vagy műtrágyák alkotóelemei. A Cd globális mobilizálását jelentősen befolyásolja az emberi tevékenység. A szén-dioxid-égetésből származó maradványokból, városi hulladékból, aknabomokból, kohó salakból és hulladékokból származó légköri kibocsátások révén a földre jutó CD-k (1). A Cd elsősorban a cinkbányászat, -olvasztás és -finomítás mellékterméke. Az 1997-es időszakban

2004-ben a Cd-termelés Amerikában nem változott, Európában inkább csökkent, míg Ázsiában folyamatosan növekedett a világméretű Cd-termelés mintegy 43% -áról 60% -ra (2). A világ első tíz helyezettje között Kína volt az első, a Koreai Köztársaság és Japán 2014-ben a Cd-finomító termelésének második és harmadik helyét foglalta el (3).

CADMIUM-EXPOZÍCIÓS ÚTAK

A Cd természetes és különféle antropogén forrásokon keresztül jut be a környezetbe. A Cd felhalmozódása a talaj – növény környezetben azonban főként antropogén tevékenységek révén, például foszfát műtrágyák, szennyvíz, szennyvíziszap és trágya alkalmazásával. A talajban való nagy mobilitás miatt a Cd felhalmozódása a növényekben komoly veszélyt jelent az állatok és az emberek egészségére (4). Az emberi táplálékláncon keresztüli Cd-expozíció lehetséges útjait az 1. ábra mutatja. A Cd gyakori szennyező anyag, amelyet a legtöbb emberi élelmiszer tartalmaz, a növények magas transzfaktivitási tulajdonságai miatt. A Cd talajból az élelmiszerekbe történő biokoncentrációja az étrendet a Cd-expozíció elsődleges forrásává teszi a nemdohányzó, nem foglalkozásilag kitett lakosság körében. Bizonyos ételek, például kagylók, vese, máj, gombák és gyökérnövények különösen magas kadmiumot tartalmaznak (5). A nagyobb termelési források miatt az ázsiai országokban a Cd-expozíció magasabb lehet, mint Európában és az USA-ban.

Környezetből és élelmiszerekből származó kadmium-expozíció. A kadmiumtartalmú termékek gyártása, felhasználása és ártalmatlanítása által okozott Cd-kibocsátás szállítható a környezeti mátrixok (levegő, víz, iszap, üledék és talaj) között, és bekerülhet az élelmiszerláncba.

Thaiföldön számos tanulmány dokumentálta a környezet Cd-szennyeződését, beleértve a szennyezett területeken előállított élelmiszereket is. Némi aggodalomra ad okot a szennyezett ételek fogyasztásának potenciális egészségügyi hatása, amelyet a helyi szennyezett térségben élő emberek és az élelmiszereket az elosztott piacokról szereznek be. Ezért ez a felülvizsgálat frissítést nyújt a Cd-toxikus hatások újonnan azonosított lehetséges mechanizmusairól, amelyek összekapcsolják a Cd-expozíciót a kitett lakosságban található krónikus betegségekkel, a biztonságos beviteli szinttel és az étrendi Cd főbb résztvevőivel. Ezenkívül a felülvizsgálat kiemeli a thaiföldi szennyezett területen található élelmiszerek Cd-expozíciójának becslését és a fogyasztók potenciális egészségügyi kockázatát.

CADMIUM-EXPOZÍCIÓ ÉS EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSOK

Vese és diabéteszes nephropathia

2 vs> 4 μg/g kreatinin) (12).

Szív-és érrendszeri betegségek

Rák

A KADMIUMBEVITEL BIZTONSÁGOS SZINTJE

Az FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagok vegyes szakértői bizottsága (JECFA) 1988-ban 7 μg/ttkg ideiglenes tolerálható heti bevitelként (PTWI) állapította meg a Cd bevitel biztonságos szintjét. Az utolsó értékelést 2010-ben végezték el. Egy nagy metaanalízis A β2-mikroglobulin (β2MG) és a Cd vizelettel történő kiválasztása közötti dózis-válasz összefüggést mérő vizsgálatokból kiderült, hogy az 5,24 μg Cd/g kreatinin alatti vizelettel történő kiválasztás nem volt összefüggésben a β2MG fokozott kiválasztódásával. Úgy tűnt, hogy a β2MG kiválasztás meredek növekedése korrelál a magasabb vizelet kadmiumszinttel. A törésponttal megegyező étrendi Cd-expozíciót a becslések szerint napi 0,8 μg/ttkg, vagy havonta körülbelül 25 μg/ttkg. Az emberi vesékben a Cd hosszú felezési ideje miatt a bizottság úgy ítélte meg, hogy a havi érték megfelelőbb. A 7 μg/ttkg PTWI-t ezért visszavonták, és megállapították az új ideiglenes tolerálható havi bevitelt (PTMI), amely 25 μg/ttkg (21).

Asztal 1

Az étrendi Cd bevitel fő élelmiszer-hozzájárulói