A kiindulási szérum leptin megjósolja a peritonealis dialízis megfelelőségét: egyközpontú prospektív, longitudinális vizsgálat

Natalia Stepanova; Olena Burdeyna; Driianska Viktória; Olena Ablogina

megfelelőségét

A hiperleptinémiát gyakran megfigyelik peritonealis dialízisben (PD) szenvedő betegeknél. De kevés tanulmány van a vér leptinszint és a PD túlélés kapcsolatáról, és néhányan ellentmondanak egymásnak.

Jelen tanulmány célja a PD-iniciációnak a szérum leptin-koncentrációra gyakorolt ​​hatásának és összefüggésének a PD-megfelelőséggel való vizsgálata volt.

Módszer. Összesen 23 végstádiumú vesebetegségben szenvedő beteg (ESRD), akik folyamatos ambuláns peritonealis dialízissel (CAPD) kezdték meg a kezelést, bekerültek ebbe a prospektív egyközpontú megfigyelési longitudinális vizsgálatba. A betegek között 15 férfi és 8 nő volt; a betegpopuláció átlagos életkora 52,4 ± 12,3 év volt. A CAPD-vel végzett kezelést Dianeal PD 4 alkalmazásával végeztük 1,36% és 2,27% glükózkoncentrációval. A betegeket a PD megkezdése előtt, valamint a 3 és 12 hónapos PD kezelés után átvilágítottuk. Minden betegben meghatároztuk a leptinszintet ELISA módszerrel.

Eredmények. A szérum leptin medián koncentrációja a vizsgálat kezdetén 10,6 [5,6-21,9] ng/ml volt. A leptin szint és annak dinamikája a PD kezelés megkezdése utáni évben a testtömeg-indextől (BMI) függött. A túlsúlyos vagy elhízott betegek leptinszintje folyamatosan emelkedett 3 és 12 hónapos PD kezelés után. Míg a normál testsúlyú PD betegeknél a leptinszint jelentős csökkenését figyeltük meg 12 hónapos PD kezelés után. A nők szérum leptin-koncentrációja a férfiakhoz képest szignifikánsan magasabb volt (46,4 [1,1-95] vs 9,8 [3,2-14,5] ng/ml; p = 0,02). A vér koleszterinszintje pozitív korrelációt mutatott a szérum leptin koncentrációjával a 3 és 12 hónapos PD kezelés után: r = 0,53, p = 0,01 és r = 0,56, p = 0,008. A betegek 3- és 12 hónapos PD kezelése után azonban nem találtunk statisztikailag szignifikáns összefüggést a leptin és a PD megfelelőségi paraméterekkel.

A nemhez igazított Cox arányos kockázati modellben a szérum leptinszint bizonyult a PD megfelelőségi túlélésének hatékony tényezőjeként: HR 5,3 (95% CI 1,7; 16,3).

A PD-megfelelőségi túlélés jobb volt azoknál a betegeknél, akiknél a leptin-koncentráció meghaladja a mediánt (≥10,6 ng/ml), összehasonlítva azoknál a betegeknél, akiknél a szérum-leptin-szint a medián alatt volt (log rank teszt, χ2 = 8,2; p = 0,0042).

Következtetések. Vizsgálatunk kimutatta, hogy a túlsúlyos PD betegeknél jelentősen megemelkedett a szérum leptin szint, és normál testsúlyú betegeknél 12 hónap alatt erősen csökkent. A PD-kezelés megkezdése előtti alacsony szérum leptinszint a nem megfelelő PD-vel társul.