Kokcidiózis, a hasmenés leggyakoribb oka a fiatal kecskék állattudományi tényeiben

Mi a kokcidiózis?

A kokcidiózist a mikroszkopikus protozoon paraziták, az úgynevezett kokcidiumok (Eimeria spp.) Okozzák. A coccidia komplex "életcikluson" megy keresztül a kecskék bélsejtjeiben. Ennek során nagy mennyiségű petét (technikailag oocisztának neveznek) termelnek, amelyek a székletbe kerülnek. A kecskebél hámsejtjeiben a növekedés és szaporodás során a kokcidiumok sok bélsejtet elpusztíthatnak. Ez hasmenést és a kokcidiózis egyéb jeleit okozhatja.

A 3 hét és 5 hónap közötti kecskéknél a kokcidiózis a hasmenés leggyakoribb oka. Különösen igaz ez akkor, ha a kecskéket bezárva tartják. A kokcidiózis rövid időn belül az elválasztás után gyakran megcsapja a fiatal kecskéket, mivel a stressz miatt hirtelen elválnak gátjuktól.

Szinte az összes (vagy a legtöbb) felnőtt kecske a belében hordozza a kokcidiumokat. A felnőtt kecskék ürülékében átjutott nagyon kicsi petesejtek vagy oociszták kikelnek a környezetből, és a kecskék vagy a trágyából, vagy a szennyezett takarmányban és vízben felveszik a kokcidium fertőző szakaszát. Ha kis mennyiségben vannak jelen, a kokcidiumok általában nem jelentenek problémát. Ezért a beleket behatoló kokcidiumok száma meghatározza a fertőzés súlyosságát. A kokcidiumoknak számos különféle faja létezik, némelyik nem patogén, mások pedig enyhén, közepesen vagy súlyosan patogének. A széklet tartalmazhat például nagyszámú, nem patogenikus kokcidium petéket, vagy alacsony számú patogénebb kokcidium tojást. Általában, ha az állatok nem mutatnak klinikai tüneteket (hasmenés stb.), Akkor a fertőzés valószínűleg nem jelentős.

Megfelelő hőmérséklet, nedvesség és oxigén jelenlétében a székletben átjutott kokcidium peték (oociszták) "kikelnek" (technikailag sporulációnak nevezik őket), és két-több nap alatt fertőződnek, és könnyen szennyezhetik a takarmányt és a vizet. Más kecskék lenyelésével ezek a fertőző formák (sporocysták) áthaladnak a gyomorban és a belekben. Ezután a sporocysták behatolnak a bélsejtekbe, és számos változáson mennek keresztül. A beteg, fiatal és stresszes kecskék (az elválasztás rendkívül megterheli a gyerekeket) érzékenyebbek, és ezekben az esetekben a kokcidiumok elszaporodhatnak. Ez a károsodás, a beleket bélelő sejtek pusztulása és a szövetek károsodása okozza a kokcidiózis jeleit.

Amikor a kokcidiózis kitörése megkezdődik, csak a jó higiénia és a beteg állatok elszigetelése akadályozza meg annak terjedését az állományon keresztül. A kokcidium peték sok fertőtlenítőszerrel szemben ellenállóak, és a környezetben több mint egy évig is életben maradhatnak. A legelőn életben maradhatnak, amíg nedves és sötét környezetben vannak, de meghalnak, ha a hőmérséklet fagypont alá csökken. A kokcidiózist túlélő kecskék bizonyos fokú immunitást fejtenek ki a jövőbeni kokcidiaproblémákkal szemben.

Milyen jelei vannak a kokcidiózisnak?

A kokcidiózis jelei két kategóriába sorolhatók: szubklinikai és klinikai. A szubklinikai esetek a takarmánybevitel és a súlygyarapodás csökkenését eredményezik, és a hasmenés hiánya miatt nehéz felismerni őket. A klinikai esetek változhatnak az étvágycsökkenéstől és a súlygyarapodás csökkenésétől, valamint az enyhe, rövid ideig tartó hasmenéstől a súlyos esetekig, amelyek nagy mennyiségű hasmenést, nyálkát és vért tartalmazó folyékony ürüléket, tartósan megerőltető székletürítési kísérletet, súlyvesztést, érdes szőrt jelentenek. szőrzet, kiszáradás és egyes esetekben akár 24 órán belüli halál is. A kokcidiózissal összefüggő elsődleges patológia a bélsejtek pusztulásával jár. A kezelés vagy a gyógyulás utáni hegesedés és a belek nyálkahártyájának károsodása végtelenül takarékos és elakadt kecskéket eredményezhet, mivel ezeknek a kecskéknek az élelmiszer felszívódásának képessége romlik.

A diagnózis a kórelőzményen/jeleken, a széklet mikroszkópos vizsgálatán és a post-mortem elemzésen alapul. A kokcidium peték jelenléte a normál kecskék székletében azt jelzi, hogy a kecskék fertőzöttek, de nem feltétlenül betegek. A kokcidium peték (oociszták) megtalálhatók a legtöbb kecske székletében, beleértve az egészséges kecskéket is.

Hogyan csökkenthető a kockázat és/vagy megelőzhető a kokcidiózis?

A jó állattartási gyakorlat a legjobb megelőző intézkedés a kokcidiózis ellen. A trágya és az elhasznált takarmány rendszeres eltávolítása, a talajon történő etetés, az adagolók és a vízrendszerek kialakítása, amelyek minimalizálják a széklet szennyeződését, tiszta vízforrást biztosítanak, rendszeresen tisztítják a víztartályokat és az adagolókat, ügyelve arra, hogy az öntözőrendszerek ne szivárogjanak és elegendő napfény legyen az épületekbe való belépés példák az ilyen tartási gyakorlatokra. Ha a kecskéket télen szilárd padlón tartják, fontos a tiszta és száraz ágynemű fenntartása.

Azokban a gazdaságokban, ahol a kokcidiózis problémái folyamatosan megismétlődnek, tanácsos lehet megelőzőleg kezelni az állományt.

A helyzet függvényében többféle választási lehetőség áll rendelkezésre:

Kokcidiosztátot tartalmazó takarmányok használata:
- A dekokinátot (Deccox ® márkanév) tartalmazó takarmányok kereskedelemben kaphatók és Az amerikai FDA jóváhagyta a nem laktáló kecskék kokcidiózisának megelőzését.
- Egy másik kokcidiosztát, a monenzin (márkanév Rumensin ®) szintén Az amerikai FDA jóváhagyta a takarmányban a nem laktáló kecskék kokcidiózisának megelőzését.
- A Lasalocid (márkanév Bovatec®), egy másik kokcidiosztatikum rendelkezik Az amerikai FDA juhok jóváhagyása de nem kecske.
A kecskék átitatása orális adag amprólium-oldattal (Corid ® - 9,6%). Ezt a gyógyszert az amerikai FDA nem hagyta jóvá kecskékben történő alkalmazásra.Bizonyos esetekben ajánlott minden felnőtt kecskét, egyéves és különösen a gyerekeket kezelni, mert a gyerekek nagyon fogékonyak az elválasztásra.
Alternatív megoldásként ampróliumot (Corid ®) adhatunk az ivóvízhez. A kezelés során fontos a kecskék vízellátásának korlátozása és annak biztosítása, hogy más vízforrásokhoz ne férjenek hozzá. Ne feledje, hogy az amprolium (Corid ®) hozzáadása az ivóvízhez nem biztosítja, hogy minden állat megfelelő adag ampróliumot kap.

Hogyan kezeljük a kokcidiózist?

Amikor a kecskék a kokcidiózis jeleivel jelentkeznek:

Ampróliummal (Corid ® - 9,6%) szájon át átitatva 5 egymást követő napon át. Ezt gyakran a kezelés hatékony formájának tekintik. Ez extra címkés felhasználás, mivel az ampróliumot nem jelölik meg a kecskéknél, és az állatorvosnak előírnia kell a használatát.
A szulfa-gyógyszerek (szulfadimetoxin-szulfametazin), például az Albon® és a Sulmet ® a leghatékonyabbak az akut fertőzések korai szakaszában, amikor a kokcidiumok gyorsan szaporodnak. A szulfa gyógyszerek nem gyógyíthatják a kokcidiózist, de gyakran a fertőzött kecskéknek adják, hogy megakadályozzák a másodlagos fertőzéseket, például a bakteriális enteritist. Ez szintén külön címkés felhasználás, mivel a szulfadimetoxint és a szulfametazint nem az USA FDA címkézi kecskéknél, és állatorvosnak előírnia kell a használatát.

Tanácsok és óvatosság

Akárkezelésekecskék a kokcidiózissal szemben megelőzően vagy a kecskéknél, amelyeknél a kokcidiózis klinikai jelei jelentkeztek, először mindig konzultáljon egy állategészségügyi szakemberrel (helyi állatorvossal, szövetkezeti kiterjesztő szerrel stb.), hogy melyik termékre és adagolásra, milyen adagolási módra, milyen beadási módra vonatkozik. (takarmány vagy szájon át), hús és tej megvonási ideje stb.
A B1-vitamin (tiamin) hiánya kialakulhat az amprólium (Corid ®) túl gyakran történő alkalmazásával. Néhány állat-egészségügyi szakember azt tanácsolja, hogy az állatok tiamin-hidrokloridot adnak injekcióba, amikor a kecskéket ampróliummal kezelik.
A gyógyszerek bármilyen címkén kívüli használatát követően mindig szerezze be és tartsa be a megfelelő hús visszatartási időt.

Milyen fontos tényekre kell emlékezni a kokcidiózisról?

A kokcidiumok nagyon gazdagok. Ezért a kecskéket megfertőző kokcidiumfajok csak a kecskéket érintik. A madarakban, szarvasmarhákban, kutyákban és nyulakban található kokcidiumok NEM fertőzik meg a kecskéket. Egyes kokcidiumok esetében előfordulhat némi keresztfertőzés a juhok és kecskék között.
Gyakorlatilag minden kecskében van valamilyen szintű fertőzés, de betegség csak néhány állatnál fordul elő. Székletminták gyakorlatilag bármely korból, nemből, fajtából és fiziológiai stádiumból származó kecskéből tartalmazhatnak kokcidium petéket.
ABETEGSÉGISMAJDNEMMINDIGFOLYAMATOS ÁLLATOKBAN TALÁNK. AZ 5 HÓNAPOS KÖLCSÖN GYEREKEK KÜLÖNLEGES ÉRTÉKESEK. A gyerekek korán megfertőződnek a környezetből. A felnőttek immunitással rendelkeznek a parazitákkal szemben, amelyek ésszerűen hatékonyak a betegségek megelőzésében, a fertőzés azonban nem.
A kokcidiózis elsődleges jele a hasmenés. Keresse meg a fertőzés jeleit stresszes állatokban. A gátjukkal együtt hagyott boldog, jól táplált gyerekeknél nem lehet hasmenés, amíg nem választják el őket. A VÁLASZTÁS STRESSZE ELLENŐRZheti a KOKIDIÁK ELLENI IMMUNITÁSÁT A FELSŐ KÉZ ELLENŐRZÉSÉHEZ ÉS A FERTŐZÉS OKOZÁSÁHOZ.
A jó állattartási gyakorlat a legjobb megelőző intézkedés a kokcidiózis ellen. Ide tartoznak az olyan intézkedések, mint a trágya eltávolítása, a talajból való takarmányozás, a kecskék nem engedése az etetőkbe (igazi kihívás), a takarmányvályúk és a víztartályok rendszeres tisztítása stb. A kokcidiumok kezelésére használt gyógyszerek közé tartozik az amprolium (Corid ®), a dekoquinate ( Deccox ®), monenzin (Rumensin ®), lasalocid (Bovatec ®) és szulfadimetoxin (Albon ®).

Jelen írásban a dekokinátot és a monenzint nem laktáló kecskéknél engedélyezték. Az ampróliumot, a lasalocidot és a szulfadimetoxint azonban nem engedélyezték kecskéknél. Használat előtt feltétlenül szerezzen be aktuális információkat a jóváhagyásokról és a használat utáni megfelelő visszavonásokról. Forrás: Kisebb felhasználású állatgyógyászati program, hozzáférés: 2009.10.28.