A korlátozott jód diéta hatása a pajzsmirigy jódfelvételére hipertireoid macskákban

J. C. Scott ‐ Moncrieff

1 Állatorvosi Klinikai Tudományok Tanszék, Purdue Egyetem Állatorvostudományi Főiskola, West Lafayette, IN

H.G. Heng

1 Állatorvosi Klinikai Tudományok Tanszék, Purdue Egyetem Állatorvosi Főiskola, West Lafayette, IN

H.Y. Weng

2 Összehasonlító patobiológiai tanszék, Purdue Egyetem Állatorvosi Főiskola, West Lafayette, IN

D. Dimeo

1 Állatorvosi Klinikai Tudományok Tanszék, Purdue Egyetem Állatorvosi Főiskola, West Lafayette, IN

M.D. Jones

1 Állatorvosi Klinikai Tudományok Tanszék, Purdue Egyetem Állatorvosi Főiskola, West Lafayette, IN

Absztrakt

Háttér

A korlátozott jódtartalmú étrend etetésének hatása a hipertireoid macskák pajzsmirigyében a radioaktív jódfelvételre nem ismert.

Célkitűzések

Annak meghatározása, hogy a korlátozott étkezési jód takarmányozása hogyan befolyásolja a hipertireoid macskák pajzsmirigy radioaktív jódfelvételét.

Állatok

Nyolc öregkori macska spontán hyperthyreosisban szenved.

Mód

Nyolc kliens tulajdonában lévő pajzsmirigy-túlműködő macska prospektív vizsgálata 6 hónapig kereskedelemben kapható korlátozott jódtartalmú étrendet etetett. A klinikai tüneteket értékeltük és a TT 4-et és az fT 4-et mértük az étrend fogyasztása során. 123 fogyasztása Meghatároztam az étrend kizárólagos fogyasztása előtt és 8–16 héttel azután.

Eredmények

A hyperthyreosis klinikai tünetei minden macskában megszűntek, de a testtömeg jelentősen nem növekedett. A TT 4 és az fT 4 minden macskában 8-16 héttel csökkent a referencia tartományba. Az étrend fogyasztása előtti átlagos TT 4 értéke 9,7 μg/dL (SD 5,2) és az étrend fogyasztása után 3,1 μg/dL (SD 0,9) volt. A szcintigráfia 5 macska egyoldalú izotópfelvételét, 3 macska esetében pedig bilaterális felvételt mutatott ki. Az izotóp beadása után 8 órával a pajzsmirigy 123 I átlagos százalékos felvétele 16,2 (SD 11,8) és a diéta kizárólagos fogyasztása után 8,6 héttel 34,6 (SD 11,7) volt. A százalékos növekedés a macskák között változó volt (38–639%).

Következtetések és klinikai jelentőség

A korlátozott jódtartalmú étrend növeli a jódfelvételt a hipertireoid macskák autonóm pajzsmirigyében. További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása megváltoztatja-e a pajzsmirigy érzékenységét 131 I kezelésre.

Rövidítések

Anyagok és metódusok

Tanulmány a népességről

A spontán hyperthyreosisban szenvedő felnőtt macskákat, akik 2012 júniusa és 2013 májusa között mutatkoztak be a Purdue Egyetem Állatorvos-oktató Kórházának (PUVTH), beiratkoztak a vizsgálatba. A tanulmányt a Purdue Egyetem Állattenyésztési és Felhasználási Bizottsága hagyta jóvá.

A macskákat akkor vették be a vizsgálatba, ha spontán hyperthyreosisban szenvedtek, a teljes tiroxin (TT4) koncentrációja> 4,6 μg/dL volt, és ha a tulajdonos erről tájékozott beleegyezést kapott. A hipertireózis miatt korábban kezelt macskákat, a súlyos, egyidejűleg súlyos betegségben szenvedő macskákat és a pajzsmirigyrákban gyanús macskákat kizárták a vizsgálatból.

Dizájnt tanulni

A felvétel időpontjában minden macskáról előzményeket és fizikális vizsgálatot végeztek, és vért gyűjtöttek a teljes vérkép (CBC), a biokémiai profil, a vizeletvizsgálat, a TT4 és a szabad tiroxin (fT4) koncentrációinak elérése érdekében. A mellkasi röntgenfelvételeket a vizsgálatba való felvétel előtt végeztük, hogy kizárjuk az intrathoracicus neopláziát vagy más, egyidejűleg jelentkező betegséget, amely befolyásolhatja az érzéstelenítés biztonságát. A vizsgálatba való beiratkozást követően minden macskában nukleáris szcintigráfiát végeztek, miután 123 μl 300 μCi-t adtak be szájon át. A gamma kamera pulzusmagasság-elemzőjét a 123 I 159 keV-os fotopeakje fölé helyeztük. Orális beadás előtt a két kapszulát tartalmazó 123 I (egy kapszulát, amely 200 μCi-t tartalmaz, és egy kapszulát, amely 100 μCi-t tartalmaz) helyeztünk a gamma kamerára, és 200 000 számláló képet készítettünk. A kapszulák felett érdeklődő izokontúr régiókat szereztük be, hogy meghatározzam a beadott 123 I aktivitását percenként számítva.

Mindegyik macskát 8 és 24 órával érzéstelenítettük a nukleáris képalkotás izotópjának beadása után. A macskákat premedikálták 0,2 mg/kg IM butorfenollal, és izofluránt használtak kamraindukcióhoz és az általános érzéstelenítés fenntartásához szcintigráfia során. A RAIU-t 8 és 24 órával 123 I beadás után mértük alacsony energiájú, nagy felbontású kollimátor alkalmazásával, 200 000-es statikus síkbeli ventrális kép készítéséhez, a macskával a szegycsontban fekvő gamma-kamerán. A gamma-kamerával kapott ventrális képek izokontúr régióit rajzolták a pajzsmirigy köré (egy vagy két lebeny attól függően, hogy a felvétel egy- vagy kétoldalú volt-e). Az egyes képek 200 000 számlálásának megszerzéséhez szükséges időt a nukleáris képalkotó szoftver rögzítette, és a percenkénti számláláshoz használták. Az egyes vizsgálatok során a RAIU-t a pajzsmirigy (ek) ben a beadott dózis százalékos arányának kiszámításával korrigáltuk a fizikai bomláshoz (lásd alább). A háttérkorrekciót a pajzsmirigy szomszédságában lévő lágyrészbe rajzolt érdeklődésre számot tartó háttérrégiók felhasználásával hajtották végre. A lágyrész csillapításának korrekcióját a pajzsmirigy felszínes elhelyezkedése miatt nem hajtották végre.

Az érzéstelenítésből való felépülés után mindegyik macskát 7 nap alatt korlátozott jódtartalmú étrendre (0,2 mg/kg jód) helyezték át. 1 A tulajdonosokat tájékoztatták az étrend kizárólagos etetésének teljes betartásának szükségességéről. A macskákat 4 és 8 héttel a teljes étrend-átmenet után átértékeltük, és előzményeket és fizikális vizsgálatot végeztek. Vérmintákat gyűjtöttünk, hogy CBC-t kapjunk, a szérum kémiai profilját, a vizeletvizsgálatot és a TT4 és fT4 koncentrációkat, hogy értékeljük az étrendre adott választ. Ha a TT4 és az fT4 koncentráció mind a referencia tartományban volt az étrend átállása után 8 héttel, akkor a nukleáris szcintigráfiát megismételtük a fent leírtak szerint. Ha a TT4 és az fT4 koncentrációja meghaladta a referencia-tartományt a 8. héten, értékelték a gyenge válasz okát, és a pajzsmirigy-vizsgálatot megismételték további 4 héten keresztül a korlátozott jódtartalmú étrendet fogyasztó macskáknál. A második szcintigráfiai eljárást azután végezték el, hogy az euthyroid állapot legalább 4 hétig létrejött minden macskán. Három macskában, akiknél a vizsgálat befejezése után hyperthyreosis miatt más kezelést kaptak, a szcintigráfiát 2 héttel az étrend megvonása után megismételték.

A radioaktív jódfelvétel kiszámítása

A 123 I százalékos felszívódását a pajzsmirigybe a beadás után 8 és 24 órával a következő képlettel számoltuk:

Hormonvizsgálatok

A TT4-et és az fT4-et kemilumineszcens enzim immunvizsgálatokkal mértük, amelyek validálva voltak a macskában való alkalmazásra. 1, 2, 3, 4

Statisztikai analízis

A vizsgálatba való belépés és a pajzsmirigyhormon-koncentráció normalizálása után 4 héttel összehasonlított változók között szerepelt a TT4, az fT4, a vér karbamid-nitrogénje (BUN) és a kreatinin koncentrációja, a testtömeg, a RAIU 8 óránál és a RAIU a 24 óránál. A normalitás feltételezését Kolmogorov – Smirnov teszttel értékeltük. Ha a feltételezést nem sértették meg, az összehasonlításhoz párosított t-teszteket használtak. Ha a normális feltételezést megsértették, Wilcoxon teszteket használtak. A Pearson-féle korrelációs együtthatót használták a TT4 kapcsolatának felmérésére a vizsgálatba való belépés időpontjában és a felvétel között 8 és 24 órával az étrend előtt és után, ha az összefüggés lineáris volt (vizuálisan ellenőrizve). Ha nem, akkor Spearman korrelációs együtthatóját használtuk. Az> 6 ng/dl értéknél jelentett fT4 értékek esetében a 6 értéket használtuk statisztikai számításokhoz, és azoknál az értékeknél, amelyeket három macskában 123 I pajzsmirigyfelvételként jelentettünk.

Az összes értékelt változó normál eloszlású volt, ezért minden összehasonlításhoz párosított t-teszteket használtunk. A TT4 és az fT4 koncentrációját a korlátozott jódtartalmú étrend etetése előtt és után az 1. táblázat mutatja .

Asztal 1

TT4, fT4, BUN, kreatinin és testtömeg 8 hyperthyreoid macskában korlátozott jódtartalmú étrend kizárólagos etetése előtt és után (átlag, SD)

BeforeAfterReference Range P

TT4 (μg/dL)	9,7 (5,2)	3,1 (0,9)	2,5–4,6	.008
fT4 (ng/dL)	4,7 (1,2)	1,7 (0,5)	0,7–2,6	1). A 7 macskából 6-ban, amelynek pajzsmirigyhormon-koncentrációja a referencia-tartományon belül volt a 8. héten, nukleáris képalkotást végeztek ebben az időben. Abban a macskában, amelynek a pajzsmirigyhormon-koncentrációja a 8. héten megemelkedett, és egy másik macskában, amely a második nukleáris vizsgálat ütemezése elõtt a tulajdonos gyenge megfelelése miatt visszaesett, a képalkotást a vizsgálatba való belépés után 12, illetve 16 héttel hajtották végre, miután a TT4 és az fT4 koncentráció normalizálódott.

A korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása előtt a 123 I százalékos felvétele 8 órával az izotóp beadása után 3,1-36,4% között mozgott. A korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása során a 8 órás százalékos felvétel 22,5 és 57,8% között mozgott. Ez lényegesen magasabb volt (P 2, 1. ábra). A korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása előtt a 123 I százalékos felvétele 24 órával az izotóp beadása után 5,2 és 41,9% között mozgott. A korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása során a százalékos felvétel 17,1 és 66,3% között mozgott. Ez nem volt statisztikailag magasabb, mint a diéta fogyasztása előtt (P =, 151, 2. táblázat, 2. ábra). A 8 órán belüli és a 24 órás felvétel átlagos páron belüli különbsége 18% (13–24%), illetve 12% (95% CI −6–30%) volt. A 8 macska közül ötnél az izotóp beadása után 24 órával nőtt a felvétel a korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása alatt, míg 3 macskának csökkent a jódfelvétele 24 órával az izotóp beadása után az étrend fogyasztása alatt. Ezeknek a macskáknak volt a legmagasabb a diéta előtti felvétele (> 30% mindhárom macskában, 2. ábra).

Nyolc órás 123 jódvizsgálat. 123 jód (RAIU) felvétele 8 órán belül a radioizotóp beadása után 8 macskában, 0,2 mg/kg jódtartalmú étrend kizárólagos fogyasztása előtt 8–16 héttel. Három macskában 123 jód felvétele is kimutatható 2 héttel az étrend megvonása után.

Huszonnégy órás 123 jódvizsgálat. 123 jód (RAIU) felvétele 24 órán belül a radioizotóp beadása után 8 macskában, 0,2 mg/kg jódtartalmú étrend kizárólagos fogyasztása előtt és 8–16 héttel.

2. táblázat

A 123 jód százalékos felszívódása 8 és 24 órában 8 hyperthyreoid macskában a korlátozott jódtartalmú étrend kizárólagos fogyasztása előtt és 8-16 héttel (átlag, SD)

BeforeAfterMean Change és 95% CI P értéke

A jódfelvétel 123 százalékos aránya 8 órás vizsgálatkor

16,2 (11,8)

34,6 (11,7)

18 (95% CI 13–24)

123 jódfelvétel 24 órás vizsgálatkor

22,5 (13,2)

34,5 (14,2)

12 (95% CI −6–30)

.15

A 8 órás 123 I felvétel százalékos változása 38 és 639% között változott (medián 106%), a 24 órás százalékos változás pedig −44 és 600% között (medián 73%). Nem volt szignifikáns összefüggés a kiindulási TT4 koncentráció és a 123 I felvétel százalékos változása között a diéta előtt vagy után sem 8 órában (Spearman rho = −0,31, P = 0,46), sem 24 órában (Spearman rho = −0,05, P = .91).

A vizsgálatban szereplő összes macskát legalább 6 hónapig korlátozott jódtartalmú étrenden tartották, és a tulajdonosok jó életminőségről számoltak be ez idő alatt. Négy macskát hosszú távon kezeltek az étrenddel. A végleges kezelést (pajzsmirigy-eltávolítás 3 macskánál, radioaktív jódkezelést egy macskánál) 7–17 hónappal az étrend megkezdése után 4 macskán végezték. Ezen macskák közül 3-ban a szcintigráfiát megismételték 2 héttel az étrend megvonása után (csak 8 órás vizsgálat) a pajzsmirigy eltávolítása vagy a radioaktív jódkezelés előtt. E három macska jódfelvétele az étrend megvonása után az étrend előtti felvételhez közel csökkent (1. ábra). Az egy macska, akinek az étrend megvonása utáni felvétele még mindig valamivel magasabb volt, mint a kiindulási érték, 17 hónapig fogyasztotta a korlátozott jódtartalmú étrendet az étrend megvonása előtt (százalékos felvétel a diéta előtt 8 órával 9,9%, diéta után 39%, diéta után) visszavonás 16%).

Vita

Ebben a tanulmányban bebizonyosodott, hogy hyperthyreoid macskákban, amelyek kizárólag korlátozott jódtartalmú étrendet fogyasztottak, az izotóp beadása után 8 órával a pajzsmirigy 123 I átlagos százalékos felvétele szignifikánsan növekedett a kiindulási értékhez képest a korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása után hetek; az izotóp beadását követő 24 órában a százalékos növekedés azonban nem különbözött szignifikánsan az étrend fogyasztása előtt és után. A hyperthyreosis klinikai tünetei javultak, a pajzsmirigyhormon-koncentrációk (TT4 és fT4) normalizálódtak az étrend fogyasztása során.

A korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása előtt és után egyaránt 123-as felvételem százalékos növekedése 8. és 24. órakor a macskák között nagyon változó volt, és nem volt összefüggés a kiindulási TT4 koncentráció és a 123 I felvétel százalékos változása között. Így nehéz lenne megjósolni a korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztásának hatását az egyes hyperthyreoid macskák 131 I felvételére anélkül, hogy minden betegnél nukleáris szcintigráfiát végeznének.

Jóllehet a hyperthyreosis klinikai tünetei javultak és a pajzsmirigyhormon-koncentrációk normalizálódtak a korlátozott jódtartalmú étrend fogyasztása során, a diéta megkezdése után a nyolc macska testtömege nem nőtt. Ez a megállapítás hasonlít egy nagyobb, 49 hipertireoid macska vizsgálatához, amelyet korlátozott jódtartalmú étrend mellett kezelnek.10 A testtömeg változásának erre a hiányára két lehetséges magyarázat van. Az első az, hogy a szérum TT4-koncentrációjának normalizálása ellenére az ebben a vizsgálatban szereplő macskák némelyike fiziológiás hipertireózisban szenvedett. Emberekben az alacsony TSH dokumentálása a referencia tartományon belüli TT4-vel szemben alátámasztja a fiziológiás hipertireózist, de ezt ebben a tanulmányban nem értékelték, mivel a macskák TSH-jára jelenleg rendelkezésre álló vizsgálatok gyenge érzékenysége miatt. Egy másik lehetőség az, hogy ezeknél a geriátriai macskáknál a diagnosztizálatlan egyidejű betegség szintén befolyásolhatta testtömegüket.

Emberi betegeknél alacsony jódtartalmú étrendet alkalmaznak a radioaktív jódvizsgálat vagy a jól differenciált pajzsmirigyrák kezelése előtt a radioaktív jódfelvétel optimalizálása érdekében.11 A restrikció tipikus időtartama 1–4 hét.11 A jódkorlátozás hosszabb időtartamát alkalmazták ebben tanulmányt, mert a TT4 normalizálását tartották a legjobb módszernek a korlátozott jódtartalmú étrend táplálásának a tulajdonos általi betartásának igazolására. Ha a tanulmány nem mutatta volna meg a jódfelvétel növekedését, ezt az étrend rossz betartásának köszönhették. Ezenkívül ezeknél a macskáknál az étrendet hosszú távú kezelési stratégiaként alkalmazták a hyperthyreosis klinikai tüneteinek ellenőrzésére. Ezen okokból következõ nukleáris szcintigráfiát csak azután végeztek, hogy a pajzsmirigyhormon-koncentrációk minden macskában a referencia tartományba csökkentek. Ez változó időt eredményezett az első és a második nukleáris vizsgálat között, ami a tanulmány gyengesége.

Elismerés

Ezt a tanulmányt a Purdue Állatorvostudományi Főiskola kisállat-betegségek kutatási alapjának támogatásával és a Hills Pet Nutrition ajándékával támogatták.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat: A szerzők nem fednek fel összeférhetetlenséget.

Címkén kívüli antimikrobiális nyilatkozat: A szerzők kijelentik, hogy az antimikrobiális szereket nem használják fel címkén kívül.