A krónikus gyomorhurut altípusai lisztérzékenységben szenvedő betegeknél gluténmentes étrend előtt és után

Dolores Gabrieli

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Fabiana Ciccone

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Annalisa Capannolo

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Angelo Viscido

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Giorgio Valerii

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Donatella Serva

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Stefano Necozione

2 Epidemiológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Gino Coletti

3 Patológiai egység, S. Salvatore Kórház, L’Aquila, Olaszország

Giuseppe Calvisi

3 Patológiai egység, S. Salvatore Kórház, L’Aquila, Olaszország

Dina Melideo

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Giuseppe Frieri

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Giovanni Latella

1 Gasztroenterológiai osztály, Élet-, Egészség- és Környezettudományi Tanszék, L'Aquila Egyetem, L'Aquila, Olaszország

Absztrakt

Háttér

A lisztérzékenység (CD) gyakran dyspeptikus tünetekkel jelentkezik, és a krónikus gastritis gyakori megállapítás.

A lymphocytás gastritis (LG), a krónikus aktív gastritis (CAG) és a krónikus inaktív gastritis (CIG) gyakoriságának értékelése CD-s betegeknél, gluténmentes étrend (GFD) előtt és után.

Mód

Ötéves prospektív vizsgálatot végeztek az összes egymást követő, CD új diagnózissal rendelkező beteg bevonásával. A gyomor- és nyombélbiopsziás mintákat mind a CD-diagnózis idején, mind az első endoszkópos kontrollnál, 18–24 hónap után, GFD-n vettük ki.

Eredmények

213 CD-s beteget vontak be. A diagnózis idején 42 betegnél (19,7%) normál gyomornyálkahártya, 34 (15,9%) LG, 67 (31,5%) CAG és 70 (32,9%) CIG mutatott normális gyomornyálkahártyát. A 34 LG-ben szenvedő beteg közül mindegyik Helicobacter pylori negatív volt, és többségük a GFD után javult a gyomorhurutban (94,1%) és a nyombél elváltozásában (82,3%). A GFD nem mutatott szignifikáns hatást a CAG-ra és a CIG-re.

Következtetések

Az LG a CD-betegek 16% -ában van jelen, nincs összefüggésben H. pylori fertőzéssel, és a GFD után javul. A CAG és a CIG is gyakran társul a CD-hez, de nem reagálnak egy GFD-re.

Bevezetés

A lisztérzékenység (CD) a vékonybél krónikus, immunmediált rendellenessége, amelyet genetikailag hajlamos egyéneknél glutén vált ki. 1 A kezeletlen CD bél- és extraintesztinális tüneteket, felszívódási zavarokat, vashiányt, csontritkulást, az életminőség csökkenését és a rák, elsősorban a limfóma kockázatának fokozódását okozhatja. A CD-betegek enyhe dyspeptikus tünetekre panaszkodhatnak, de az állapot gyakran tünetmentes lehet. Becslések szerint a CD az egész világ népességének körülbelül 1% -át érinti, és gyakran számos autoimmun betegséggel - különösen az 1. típusú diabetes mellitus és a pajzsmirigy-gyulladás - társul. A nyálkahártya károsodása nem korlátozódik a vékonybélre, hanem megtalálható a gyomor nyálkahártyájában. 1 Valóban úgy tűnik, hogy a lymphocytás gastritis (LG), a krónikus aktív gastritis (CAG) és a krónikus inaktív gastritis (CIG) CD-ben szenvedő betegeknél gyakoribb. 2 Különösen az LG szorosan kapcsolódik a CD-hez, amely szigorú összefüggést mutat a nyombél elváltozásainak súlyosságával, különös tekintettel a villous atrophiára. 2

LG, először Haot et al. 1986-ban a 3,4 a gasztritisz nagyon ritka formája (az esetek 0,8–1,6% -a), tisztázatlan patogenezissel. 5 Endoszkópos megjelenése a normál nyálkahártyától a varioliform gastritisig, nodularitásig, hipertrófiás gastropathiáig és aftos erózióig változhat. 1,6 Etiopatogenezisét jelenleg úgy gondolják, hogy gyógyszer okozta, vagy sprue-asszociált reakció, vagy atipikus gyulladásos válasz a Helicobacter pylori (H.pylori) fertőzésre. Az LG-ről a CD-esetek csaknem 45% -ában számoltak be, a limfocita infiltráció sokkal hangsúlyosabb volt az antrumban és a súlyos nyombél elváltozásban szenvedő betegeknél. 7 Az LG összefüggést talált a szerológiailag és/vagy szövettanilag igazolt H. pylori fertőzéssel. 5 Az LG klinikai jelentőségét CD-vel vagy anélkül szenvedő betegeknél azonban még nem értékelték, és ennek a szövettani állapotnak nincs elismert kezelési stratégiája.

Jelen tanulmány célja az LG, CAG és CIG gyakoriságának értékelése CD-ben szenvedő betegeknél és azok a szövettani javulások, amelyeket a gluténmentes étrend (GFD) minden esetben meghatározhat.

Mód

Prospektív vizsgálatot végeztek a L'Aquila Egyetem Gasztroenterológiai Osztályán, amelyben minden egymást követő beteget beiktattak 2010 januárja és 2014 júniusa között. Valamennyi betegnél felső endoszkópiát végeztek gyomor- és nyombélbiopsziával a következő jelek és tünetek közül egy vagy többre reagálva: dyspepsia, hasi fájdalom vagy kényelmetlenség, puffadás, hasmenés, vérszegénység, ízületi fájdalom, dermatitis, autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, 1-es típusú cukorbetegség, súlycsökkenés, a CD kórtörténete, pozitív CD-szűrés. Az összes egymást követő, a CD új diagnózisával rendelkező beteget felvették.

A vizsgálatot az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyásával és valamennyi páciens írásos, tájékozott beleegyezésével hajtották végre. Valamennyi klinikai vizsgálatot a Helsinki Nyilatkozatban lefektetett elvek szerint végezték.

Valamennyi beiratkozott beteg klinikai, laboratóriumi, endoszkópos és szövettani értékelésen esett át. A laboratóriumi vizsgálat magában foglalta a szöveti transzglutamináz (anti-tTG) antitesteket, az endomysialis antitesteket (anti-EmA) és a deamidált gliadin peptid antitesteket (mind az IgA, mind az IgG esetében), a CD genetikai vizsgálatát (HLA-DQ2 és HLA-DQ8 haplotípusok), búza IgE antitestek és bőrszúrás teszt. A teljes vérsejtszámot, az akut fázisú reagenseket, a vasat, a ferritint és az immunglobulinokat is értékelték. A gyomor- és nyombélbiopsziás mintákat a CD diagnosztizálásakor és az első endoszkópos kontrollnál 18–24 hónap után GFD-n hematoxilin és eozin (HE) és CD3 immunohisztokémiai festéssel értékeltük.

A CD diagnózisát anti-tTG antitestek és/vagy anti-EmA jelenlétében állapították meg, amelyek a biopsziában specifikus duodenális elváltozásokkal társultak, például megnövekedett intraepithelialis limfociták (IEL), kriptahiperplázia és villous atrophia (1. ábra). a Marsh osztályozáshoz, az alábbiak szerint:

1. típus: megnövekedett IEL;

2. típus: megnövekedett IEL-ek és kripta-hiperplázia;

3. típus: villous atrófia megnövekedett IEL-ekkel és kripta hyperplasiaval. 8,9