A kukoricaközpontú étrend hozzájárulhatott az ősi maják összeomlásához

Az a kérdés, hogy miként lehet a legjobban alkalmazkodni a szélsőséges éghajlathoz, a modern társadalmak számára világszerte kritikus kérdés. A "Az étrend szerepe a rugalmasságban és az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség a korai agrárközösségek körében a Maya-alföldön" című folyóiratban, a Current Anthropology című folyóiratban publikálták Claire Ebert, Julie Hoggarth, Jaime Awe, Brendan Culleton és Douglas Kennett a diéta szerepét a az ókori maja képessége, hogy ellenálljon a súlyos éghajlati stressz időszakainak. A szerzők azt találták, hogy a Maya elitjének a kukorica alapú étrend előnyben részesítésének növekedése a lakosságot kiszolgáltatottabbá tehette az aszály miatt, hozzájárulva annak társadalmi összeomlásához.

maja

"A népesség terjeszkedése és a mezőgazdaság intenzívebbé válásának következtében bekövetkező antropogén környezet degradációja, társítva a társadalmilag feltételekhez kötött élelmiszer-preferenciákkal, kevésbé rugalmas és kevésbé rugalmas rendszert eredményezett" - írja Ebert. "A rugalmasságot elősegítő tényezők megértése a múltban segíthet enyhíteni a hasonló hirtelen és drámai elmozdulások lehetőségét egyre jobban összekapcsolódó modern világunkban."

A tanulmányt 50 emberi temetés maradványainak felhasználásával végezték a belize-i Cahal Pech ősi maja közösségéből. Az AMS rádió-széndátum-felhasználásával Ebert és munkatársai meghatározták a Cahal Pechnél talált emberi temetések életkorát, mind a helyszín magjából, mind a környező településekről. Ezek a temetkezések már a középklasszikus időszakban, ie 735-400 között, és a Classic Terminalnál késő, kb.

A Penn Állami Egyetem Humán Paleoökológiai és Izotóp Geokémiai Laboratóriumában Ebert a temetkezésekben a csontkollagén stabil szén- és nitrogén-izotópértékét mérte az egyes étrendek jellemzőinek és azok időbeli változásának meghatározásához. Különösen érdekes volt a növekvő C4 növények aránya az étrendben, amely magában foglalja a Maya vágott kukoricát.

A preklasszikus és a kora klasszikus korszakból származó temetkezéseknél, amelyek a Cahal Pech korai lakóit képviselik, Ebert eredményei arra utalnak, hogy mind az elit, mind a közemberek változatos étrendet folytattak, amely a kukorica mellett vadon termő növényeket és állatokat is tartalmaz. Ebert azt javasolja, hogy az élelmiszerek ilyen sokfélesége puffert adott, amikor egy több évszázados aszály a májusi alföldeket érte el Kr.e. 300-100 között. "A Cahal Pech komplex társadalmi rendszereinek rugalmassága a preklasszikusoktól kezdve a korai klasszikusokig részben egy átfogó megélhetési stratégiától függ, amely az aszály idején segített elnyelni a kukoricaalapú élelmiszer-termelés sokkjait" - írja Ebert.

A dolgok fordulatot vettek a klasszikus terminál időszakában, 750 és 900 között, amikor a növekvő társadalmi hierarchiák és a népesség bővülése a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válásához és a kukoricára való támaszkodáshoz vezetett. Ebben az idõszakban Ebert megállapította, hogy a környezõ Cahal Pech településekbõl származó emberek más szén-dioxid-értékkel rendelkeznek, mint a helyszín központja, ahol az elit osztály élt. "Eredményeink azt mutatják, hogy a Late and Terminal Classic elit egyéneknél nagyon korlátozottan stabil nitrogén- és szén-izotópok találhatók, ami megfelel egy hiperspecializált kukoricaalapú étrendnek, amely a terület végleges elhagyása révén fennmaradt" - írja Ebert. A helyi lakosság elit igényei a fokozott kukoricatermesztés iránt, és ennek az aszálytűrő növénynek az előnyben részesítése valószínűleg olyan tényező volt, amely hozzájárult a Cahal Pech társadalmi-politikai rendszerének kudarcához az újabb súlyos szárazsággal szemben a végén. Terminál klasszikus periódus.

"A tanulmány az étrend fontosságáról beszél az ókori társadalmak ellenálló képességében és hanyatlásában, és hozzájárul ahhoz, hogy megértsük az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságot a modern hagyományos gazdálkodói közösségek, valamint az iparosodott nemzetek körében" - írja Ebert.