A különböző étrendi energiafogyasztás hatása az ellenállóképzés után a testépítők izomtömegére és testzsírjára: kísérleti tanulmány
Alex S. Ribeiro
1 Egészségtudományi Kutatóközpont. University of Northern Paraná, Londrina, Brazília
João Pedro Nunes
2 Anyagcsere, táplálkozás és testmozgás laboratórium, Testnevelési és Sportközpont. Londrina Állami Egyetem, Londrina, Brazília
Brad J. Schoenfeld
3 Gyakorlástudományi Osztály, CUNY Lehman College, Bronx, New York, USA
Andreo F. Aguiar
1 Egészségtudományi Kutatóközpont. University of Northern Paraná, Londrina, Brazília
Edilson S. Cyrino
2 Anyagcsere, táplálkozás és testmozgás laboratórium, Testnevelési és Sportközpont. Londrina Állami Egyetem, Londrina, Brazília
Absztrakt
Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza a különböző mennyiségű energiafogyasztás és a progresszív ellenállóképzés kombinációját a testépítők izomtömegére és testzsírjára. Tizenegy férfi testépítőt (26,8 ± 2,3 év, 90,1 ± 9,7 kg és 176,9 ± 7,1 cm) véletlenszerűen két csoport egyikébe osztottak: egy olyan csoportba, amely nagyobb mennyiségű energiát fogyaszt (G1, 67,5 ± 1,7 kcal/kg/d, n = 6), és egy csoport, amely mérsékelt mennyiségű energiát fogyaszt (G2, 50,1 ± 0,51 kcal/kg/d, n = 5). Mindkét csoport hetente 6 napon végzett ellenállási edzést egy 4 hetes vizsgálati időszak alatt. A testösszetétel mérését az intervenciós időszak előtt és után értékeltük. A testzsír esetében csak a G1 mutatott szignifikáns változásokat az edzés előtti és utáni edzésen (G1 = + 7,4% vs. G2 = + 0,8%). Az izomtömeg szempontjából mindkét csoport szignifikáns növekedést mutatott a beavatkozási periódus után, a G1 nagyobb növekedést mutatott a G2-hez képest (G1 = + 2,7% vs. G2 = + 1,1%). Az eredmények azt sugallják, hogy a nagyobb energiafogyasztás az ellenállóképzéssel kombinálva mind az izomtömeg, mind a testzsír növekedését eredményezi a versenyző férfi testépítőknél.
Bevezetés
A testépítés egy esztétikai sport, amelynek során a versenyzők a magas szintű izmosság, az izmok közötti szimmetria és a testzsír nagyon alacsony szintjének kombinációjára törekszenek (Hackett et al., 2013). Hasonló izomszimmetriát, arányt és meghatározást biztosítva a legnagyobb izmú versenyzőnek szükségszerűen döntő előnye van ellenfeleivel szemben.
A testépítés előkészítése általában két fázist foglal magában. Szezonon kívüli szakasz, amelyben a hipertrófia az elsődleges cél, és a verseny előtti szakasz, ahol a fő cél a testzsírszint csökkentése az izomtömeg fenntartása mellett. Így az izomnövekedés maximalizálása, különösen az első szakaszban, kritikus fontosságú a sportban elért sikerek szempontjából. Ennek megfelelően az ellenállástanulási változók megfelelő kezelése, valamint a tápanyagok és az energia bevitelének pontos figyelembevétele elengedhetetlen szempont a szezonon kívül.
Az energiafogyasztás fontos hatással van az izomépítő képességre (Millward et al., 1994). Például tanulmányok kimutatták, hogy a kalória-korlátozás az izomfehérje-szintézis krónikus csökkenését indukálja (McIver és mtsai, 2012; Pasiakos és Carbone, 2014), ami szükségszerűen korlátozná az izomnövekedést, tekintettel arra, hogy a pozitív izomfehérje-egyensúly idővel az, ami végül hipertrófiás változásokat hajt. Másrészt a pozitív energiamérleg, még erõs edzés nélkül is, az anabolizmus erõs stimulátora (Churchward-Venne és mtsai, 2013; Millward és mtsai, 1994).
Számos tanulmány kimutatta, hogy a magasabb energiafogyasztás a progresszív rezisztencia edzéssel kombinálva a hipertrófia nagyobb növekedését idézi elő az alacsonyabb kalóriatartalmú állapotokhoz képest (Garthe et al., 2013; Rozenek et al., 2002). Az energia túlfogyasztása azonban fokozott zsírlerakódással is járhat (Garthe et al., 2013). Ezért egy olyan kalóriatöbblet-küszöb tisztázása, amely maximális hipertrófiát indukálna, a testzsír minimális növekedésével, az edzők és a sportolók számára hasznos lenne a testösszetétel optimalizálásában. Ez a küszöb azonban továbbra is meghatározatlan. Ezenkívül az ellenállóképzésre adott adaptív válasz az egyén edzésélményeitől függ, ahol a képzetlenek jobban reagálnak az ellenállóképességre, mint azok, akik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, magasabb hipertrófiás potenciállal és gyorsabb izomnövekedési sebességgel (Ahtiainen et al., 2003). Így elképzelhető, hogy a magasan képzett egyéneknek több energiára lenne szükségük az izomépítéshez.
A fent említett információk ellenére kevés a kutatás arról, hogy az energiafogyasztás hogyan befolyásolja a testösszetételt magasan képzett egyéneknél. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja az energiafogyasztás különböző szintjeinek és az ellenállástanításnak az izomtömegre és a testzsírra gyakorolt hatásait az elit férfi testépítőknél.
Mód
Résztvevők
Tizenegy férfi testépítő (26,8 ± 2,3 év) jelentkezett önként a vizsgálatban; minden sportoló versenyző volt Brazíliában, amely egy amatőr testépítő szövetséghez (IFBB Brazil) csatlakozott. A résztvevőket véletlenszerűen két csoport egyikébe soroltuk: egy csoportba, amely nagyobb mennyiségű energiát fogyaszt (G1, n = 6), és egy olyan csoportba, amely mérsékelt energiát fogyasztott (G2, n = 5). A részvételhez a következő felvételi kritériumokra volt szükség: testépítő versenyzők legalább egy évig; arról számoltak be, hogy a tanulmányt megelőzően legalább 3 hónapig tartózkodott az anabolikus szteroidok használatától; nemdohányzók; és jelenleg tartózkodott az alkoholos italok fogyasztásától. Valamennyi résztvevő szezonon kívüli időszakban volt célja az izom hipertrófia növelése, és mindannyian rendszeresen edzettek heti 6 napon, változatos rutinokkal. A vizsgálati eljárások részletes leírását követően minden résztvevőtől írásos tájékozott beleegyezést kaptak. Ezt a vizsgálatot a Helsinki nyilatkozatnak megfelelően végezték el, és a kísérleti protokollt a Londrina Állami Egyetemi Etikai Bizottság hagyta jóvá.
Intézkedések
Test felépítés
A testtömeget 0,1 kg pontossággal mértük kalibrált elektronikus mérleg segítségével (Balmak, Laboratory Equipment Labstore, Curitiba, PR, Brazília), a résztvevők könnyű edzésruhát viseltek és cipő nélkül. A magasságot a mérleghez rögzített sztadiométerrel mértük; Az értékeket 0,1 cm pontossággal értékeltük, a résztvevők cipőtlanul és fejjel a vízszintes frankfurti síkban állva. A testtömeg-indexet a testtömeg kilogrammban elosztva osztották a magasság négyzetméterével.
A csontváz izomtömegét Lee és mtsai előrejelzési egyenletével becsültük meg. (2000), Gobbo és mtsai. (2013) az alábbiak szerint:
ahol BW = testtömeg (kg), H = magasság (m), S = nem (férfi = 1, nő = 0), A = életkor (év), R = faj (−1,2 az ázsiaiaknál, 1,4 az afro-amerikaiaknál) és 0 a kaukázusiaknál).
A testzsírt a bőrhajtás technikájával becsültük meg egy Lange bőrhajlító féknyereg alkalmazásával 7 helyen (mellkas, hónalj, tricepsz, lapocka, has, felső csípő és comb). Jackson és Pollock (1978) egyenletét használták a testsűrűség becslésére. Három intézkedést hajtott végre ugyanaz az értékelő minden ponton, racionális sorrendben, a test jobb oldalán. A medián értéket rögzítettük. Brozek et al. (1963) ezután a testzsír meghatározására használták.
Ellenállóképzési program
Az ellenállástanulást 4 hétig folytattuk az izom hipertrófiájának elősegítésére tervezett program alkalmazásával. A testnevelés szakemberei minden résztvevőt személyesen felügyeltek minden edzésen, hogy csökkentsék a vizsgálati protokolltól való eltéréseket és biztosítsák a résztvevők biztonságát.
Étrend-ellenőrzés
Minden étrendet külön-külön írt fel egy táplálkozási szakember. Az étrendeket nyomtatott lapokban az edzés első hete előtt juttattuk el a sportolókhoz. Az étrend-terveket hetente módosították a testtömeg változásának megfelelően. A résztvevők úgy orientáltak, hogy 3-4 óránként kiosztják az ételeket. Ételek: rizs, bab, burgonya, manióka, tészta, gyümölcsök, zöldségek, diófélék, zab, gyümölcslevek, húsok, tojás, tej, joghurt és olajok. A teljes étrendi energia-, fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalmat táplálkozási elemző szoftverrel számoltuk (Avanutri Processor Nutrition Software, Rio de Janeiro, Brasil; 3.1.4-es verzió).
Tervezés és eljárások
A vizsgálatot 6 héten keresztül hajtották végre, 4 hetet szenteltek az ellenállás-edzés programjának, 2 hetet pedig mérésekre és értékelésekre szántak. Az antropometriai és a testösszetétel-méréseket az 1. és a 6. héten, míg a rezisztencia-edzés programját a 2-5. Héten végeztük. Minden foglalkozást közvetlenül képzett fitneszszemélyzet felügyelt. A résztvevők tartózkodtak bármilyen más típusú gyakorlat végzésétől a teljes vizsgálati időszak alatt. A nyugalmi anyagcserét minden egyes sportolóra külön-külön jósolták meg a Harris és Benedict egyenlet felhasználásával (Harris és Benedict, 1918).
Statisztikai analízis
Az ismételt mérések kétirányú varianciaanalízisét (ANOVA) alkalmazták a csoporton belüli és csoportközi összehasonlításokhoz, amelyet Fisher post hoc követett. A kiindulási pontszámokat, valamint a csoportok közötti relatív változásbeli különbségeket egy független t-teszttel vizsgáltuk. A hatás nagyságát (ES) az edzés utáni átlag és az edzés előtti átlag mínusz hányadosa osztotta meg az összesített edzés előtti szórással (Cohen, 1992), ahol 0,00 - 0,19 ES-t triviálisnak, 0,20-0,49 kicsinek, 0,50- 0,79 mérsékelt és ≥ 0,80 nagy (Cohen, 1992). Valamennyi statisztikai elemzés esetében a szignifikanciát p ≤ 0,05-nél fogadtuk el. Az adatokat a STATISTICA szoftver 10.0 verziójával elemeztük (Statsoft Inc., Tulsa, OK, USA).
Eredmények
Az 1. táblázat a résztvevők jellemzőit mutatja a kiindulási értéken. Nem figyeltünk meg szignifikáns különbségeket a csoportok között (p> 0,05) az életkor, a testtömeg, a testmagasság és a nyugalmi anyagcsere arány tekintetében a kiinduláskor. A várakozásoknak megfelelően azonban a G1-nek nagyobb energiafeleslege volt, mint a nyugalmi anyagcsere-besorolás, szemben a G2-vel.
Asztal 1
A résztvevők általános jellemzői a kiinduláskor. Az adatokat átlagként és szórásként adjuk meg.
| Életkor (év) | 26,5 ± 2,8 | 27,2 ± 1,7 | 0,64 |
| Testtömeg (kg) | 90,2 ± 13,3 | 89,8 ± 3,8 | 0,94 |
| Magasság (cm) | 179,1 ± 9,2 | 174,2 ± 2,3 | 0,27 |
| RMR (kcal) | 2025,0 ± 218,1 | 198,9,9 ± 69,5 | 0,73 |
| Az energia RMR felett (kcal) | 4062,6 ± 635,6 | 2511,6 ± 109,5 | 2. táblázat A G1 jelentősen elfogyasztotta (p |
| Fehérjék | |||
| Nagyi | 162,2 ± 26,1 | 185,0 ± 6,9 | 0,08 |
| g/kg | 1,8 ± 0,15 | 2,0 ± 0,05 | |
| Lipidek | |||
| Nagyi | 84,1 ± 13,5 | 95,2 ± 5,8 | 0.12 |
| g/kg | 0,93 ± 0,05 | 1,06 ± 0,05 | |
| Energia | |||
| kcal | 6087,6 ± 853,3 | 4501,4 ± 177,9 | 0,05 |
| kcal/kg | 67,5 ± 1,7 | 50,1 ± 0,51 | A 2. táblázat az izomtömeg és a testzsír edzés előtti és utáni értékeit mutatja csoportonként. A testzsír esetében csak a G1 volt szignifikáns (p. A 4. táblázat bemutatja a csoportok hatásméretét és értékeit, valamint a csoportok közötti különbséget. Kis nagyságrendű különbséget figyeltünk meg az izomtömeg és a testzsír tekintetében. |
4. táblázat
Effektálja a méretértékeket csoportok szerint
| Vázizomtömeg | 0,42 | 0,17 | 0,25 |
| Testzsír | 0,33 | 0,03 | 0,30 |
G1 = nagyobb energiafogyasztás. G2 = mérsékelt energiafogyasztás
3. táblázat
A résztvevők pontszáma a kiindulási (előtti) és a 4 hetes beavatkozási időszak után. Az adatokat átlagként és szórásként fejezzük ki
| Izomtömeg (kg) | 36,7 ± 3,7 | 37,7 ± 3,9 * | +2.7 | 36,1 ± 1,1 | 36,5 ± 1,2 * | +1.1 | 1.ábra . A G2 nagyobb változásokat mutatott, mint a G2 mind az izomtömeg (p = 0,04), mind a testzsír (p = 0,04) tekintetében. A 2. ábra szemlélteti az izomtömeg és a testzsír csoportonkénti változását az edzés előtti és utáni edzés után. |
- Az aerob andor rezisztencia edzés hatása a testtömegre és a zsírtömegre túlsúlyos vagy elhízott embereknél
- Különböző szénhidráttartalmú izokalorikus energiakorlátozott étrendek hatása a testre
- Az aerob testmozgás és az ellenálló edzés kombinálása segít az elhízott idősebb felnőtteknek az izomtömeg megőrzésében;
- Módosítja-e a testtömeg-index a memóriát, az érvelést és az edzéshatások feldolgozásának sebességét idősebbeknél
- A változó étkezési fehérje és energiaellátás hatása a növekedésre, a testösszetételre és a fehérjére