A magas nátrium-bevitel étrendi forrásai Törökországban: SALTURK II

Yunus Erdem

1 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Hacettepe Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06230, Törökország; rt.ude.epettecah@medrey (YEE); rt.ude.epettecah@nutlab (B.A.)

Tekin Akpolat

2 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Istinye University Liv Hospital, Istanbul 34510, Törökország; moc.oohay@talopkaniket

Ülver Derici

3 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Gazi Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06560, Törökország; rt.ude.izag@revlu

Şule Şengül

4 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Ankarai Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06100, Törökország; [email protected] (Ş.Ş.); moc.oohay@krutreravushes (Ş.E.)

Şehsuvar Ertürk

4 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Ankarai Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06100, Törökország; [email protected] (Ş.Ş.); moc.oohay@krutreravushes (Ş.E.)

Şükrü Ulusoy

5 Belgyógyászati Klinika, Karadeniz Teknik Egyetem Orvostudományi Kar, Trabzon 61080, Törökország; moc.oohay@2002yosulus

Bülent Altun

1 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Hacettepe Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06230, Törökország; rt.ude.epettecah@medrey (YEE); rt.ude.epettecah@nutlab (B.A.)

Mustafa Arıcı

1 Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai Osztály, Hacettepe Egyetem Orvostudományi Kar, Ankara 06230, Törökország; rt.ude.epettecah@medrey (YEE); rt.ude.epettecah@nutlab (B.A.)

Absztrakt

1. Bemutatkozás

2. Anyagok és módszerek

Ezt a vizsgálatot a PatenT2-tanulmány [11] populációjából kiválasztott alcsoporton végezték 2012-ben, amely Törökország számára reprezentatív volt, és amelyet a magas vérnyomás prevalenciájának, tudatosságának és kontrolljának felnőtteknél történő meghatározása céljából végeztek. A vizsgálat kizárási kritériumai a következők voltak: terhes volt, diuretikumokat használt, a beiratkozás előtti utolsó 24 órában koplalás volt, valamint szívelégtelenség, veseelégtelenség, krónikus májbetegség vagy diabetes mellitus volt. Jelen tanulmány négy nagyobb város (Ankara, Isztambul, Izmir és Konya) városi és vidéki területeinek felnőtt lakosságát hivatott képviselni. Ez a négy város adja az ország népességének 1/3-át, népessége megoszlik a városi és vidéki területeken, hasonlóan az országhoz, és sokféle étkezési szokás van.

Minden résztvevőt arra utasítottak, hogy részletesen rögzítse a táplálékfelvételt (étrendi visszahívás) azon a napon (a hét bármely napján), amikor összegyűjtötte a 24 órás vizeletmintát. Másnap az erre a tanulmányra kiképzett kérdezőbiztosok felkeresték a résztvevők házát, hogy összegyűjtsék a 24 órás vizeletmintákat, ellenőrizték az étrend visszahívását, felkérték a résztvevőket, hogy pótolják a hiányosságokat, és szükség szerint tisztázzák a részleteket. Ezt követően megkérdezték a résztvevőket, hogy naponta hányszor és mennyit esznek; az étkezés elkészítése során hozzáadott só- és paradicsompüré mennyisége (amely jelentős sót tartalmaz, és Törökországban szinte minden házi készítésű ételben felhasználható); és megkérdezték az étkezést készítő háztartástagtól is. Az űrlapok pontosságát a vizsgálat során kettős ellenőrzéssel próbálták elérni. Miután a kérdezőbiztosok ellenőrizték az űrlapokat, néhány űrlapot pontatlannak jelöltek. Ezután a kutatók úgy értékelték a résztvevők étrendi visszahívási formáit, hogy nem tudták az interjúztatók értelmezését. A kutatók ellenőrizték, hogy az űrlapok megfelelően vannak-e kitöltve vagy sem, és egyes űrlapokat pontatlannak is jelöltek. Ezután az utolsó ellenőrzés során az összes kérdést, amelyet a kérdezők vagy kutatók pontatlannak jelöltek, kizárták az elemzésből.

2.1. Minta nagysága

A minta méretének kiszámításakor 249 résztvevő bevonását találták megfelelőnek, azzal a feltételezéssel, hogy a 24 órás vizeletmintákból becsült nátrium mennyiségéből kiszámított só mennyiségének pontossága 1 g, és hogy a becsült szórás ± 8 kétoldalas, 95% -os konfidencia intervallummal, szignifikancia szinten 0,05. Mivel az étkezési szokások tekintetében különbség volt a férfi és a női résztvevők között, 498 (2 × 249) résztvevő bevonását találták megfelelőnek két különböző klaszter számára. Ezenkívül feltételezve, hogy a hiányosan kitöltött étrendi visszahívási értékelési űrlapokhoz kapcsolódó 30% -os veszteség, 711 (249 × 2/0,7) résztvevő bevonása megfelelőnek bizonyult a jelen tanulmányban.

2.2. Statisztikai analízis

Az összes statisztikai elemzést a Predictive Analytics szoftver (PASW 18.00; SPSS Inc., Chicago, IL, USA) felhasználásával végeztük. A normálisan elosztott numerikus és kategorikus változók összehasonlításakor Student-féle t-próbát, illetve chi-négyzet próbát alkalmaztunk. A 24 órás vizelet-nátriummal számított sóbevitel és az étrendi visszahívással megbecsült sóbevitel kapcsolatának korrelációs elemzését Spearman rho-tesztjével végeztük. A Bland-Altman-módszert alkalmazták az étrendi visszahívás alapján kiszámított sóbevitel és a 24 órás vizeletmérés közötti egyezség értékelésére is [16]. Valamennyi tesztet 5% -os I-típusú hibaszinten értékeltük a statisztikai szignifikancia kikövetkeztetése érdekében.

3. Eredmények

A beiratkozott 925 résztvevő közül 657 résztvevő adatait elemezték, akiknek 24 órás vizeletkreatinin-kiválasztása az előre meghatározott határokon belül történt. A résztvevők 53,1% -a nő, 46,9% -a férfi volt. A résztvevők demográfiai és klinikai jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztás mennyisége 252,0 ± 92,2 mmol/nap volt. A megfelelő átlagos napi sófogyasztás 14,8 ± 5,4 g/nap volt, szignifikáns különbség volt a férfiak és a nők között (15,7 ± 5,5 g/nap és 14,0 ± 5,2 g/nap; p 2 vs. 29,2 + 5,3 kg/m 2, p = 0,293).

Asztal 1

A 657 résztvevő demográfiai és klinikai jellemzői pontos 24 órás vizeletmintákkal.

VariableMale (n = 308) Nő (n = 349) Összesen (n = 657) p

Életkor, évek, átlag ± SD	48,7 ± 16,1	46,7 ± 14,6	47,6 ± 15,3	0,073
Korcsoportok, évek, n (%)
18–35	75 (24.4)	90 (25.8)	165 (25.1)	0,308
36–64	187 (60,7)	221 (63,3)	408 (62,1)
≥65	46 (14.9)	38 (10.9)	84. (12.8.)
BMI, kg/m 2, átlag ± SD	27,9 ± 4,6	29,8 ± 6,5	28,9 ± 5,7	0,001
BMI csoportok, n (%)
Normál súly (2)	84. (27.2.)	102. (29.2.)	186. (28.3.)	2)	125 (40,6)	92 (26.4)	217 (33,0)
Elhízott (≥30 kg/m 2)	99 (32.1)	155 (44,4)	254 (38,7)
Magas vérnyomás, n (%)
Hiányzó	184 (59,7)	218 (62,5)	402 (61,2)	0,475
Ajándék	124 (40.3)	131 (37,5)	255 (38,8)
BP, Hgmm, átlag ± SD
Szisztolés BP	131,0 ± 19,5	123,2 ± 19,2	126,9 ± 19,7	2. táblázat). Míg az étrendi visszahíváson alapuló sófogyasztás hasonló volt a férfiaknál és a nőknél (11,9 ± 6,6, illetve 12,2 ± 7,3; p = 0,950), addig a sóbevitel magasabb volt a vidéken élőknél, mint a városi területeken (14,5 ± 8,1, illetve 11,3 ± 6,4; p = 0,001).

2. táblázat

Sóbevitel 464 résztvevő részcsoportjában, teljesen kitöltött étrend-értékelési űrlapokkal és érvényes 24 órás vizeletgyűjtéssel.

Férfi (n = 210) Nő (n = 254) Összesen (n = 464)

24 órás vizelet-nátrium, mmol/nap	256,4 ± 85,6	237,0 ± 87,4	245,8 ± 87,0
A sóbevitelt 24 órás vizelet-nátrium alapján becsüljük, g/nap	15,1 ± 5,0	13,9 ± 5,1	14,5 ± 5,1
Az étrendi visszahívás alapján becsült sóbevitel, g/nap	11,9 ± 6,6	12,2 ± 7,3	12,0 ± 7,0

Az abszolút különbség a 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztáson alapuló sóbevitel-becslés (14,5 ± 5,1 g/nap) és az étrendi visszahíváson alapuló sóbevitel-becslés (12,0 ± 7,0 g/nap) között körülbelül 2,5 g volt; a különbség statisztikailag szignifikáns volt (p 3. táblázat, 1. ábra). A feldolgozott élelmiszerekhez tartozó élelmiszereket a 3. táblázat is bemutatja. Jelentős különbségek voltak a férfiak és a nők között (4,6 + 4,0 g/nap vs. 3,7 + 4,0 g/nap, p 2. ábra). Az átlagos különbség és annak 95% -os konfidencia intervalluma -2,414 g/nap volt (Konfidenciaintervallum: -3,060 g/nap - -1,768 g/nap).

A Bland-Altman-cselekmény.

4. Megbeszélés

Már ismert, hogy Törökországban nagyon magas a sófogyasztás. Jelen tanulmány még egyszer megállapította, hogy a sófogyasztás továbbra is magas (14,8 só g/nap), annak ellenére, hogy alacsonyabb volt, mint az előző tanulmányban közölt 2007-es 18,0 g/nap-os megállapításunk [10]. Jelen tanulmány meghatározta az étrendi só forrásait Törökországban is. Megállapították, hogy a kenyér volt a fő forrás (34%, 4,1 ± 4,1 g/nap), majd az étel elkészítése során hozzáadott só (30%, 3,6 ± 4,5 g/nap), a feldolgozott élelmiszerek (21%, 2,5 ± 2,5 g)/nap), és az élelmiszer-fogyasztás során hozzáadott sót (11%, 1,4 ± 2,5 g/nap). Ennek az eloszlásnak a legszembetűnőbb pontja, hogy a feldolgozott élelmiszereknél alacsonyabb a sóbevitel, de magasabb a kenyér és a hagyományos főzési stílus esetében, mint a fejlett országokban [17,18].

A jelen tanulmány erőssége az volt, hogy megfelelő számú résztvevőt vettek fel pontos 24 órás vizeletmintákkal és teljesen kitöltött étrendi visszahívási értékelőlapokkal. Ugyanakkor a 24 órás vizeletminta és az étrendi visszahívási adatok csak egy alkalommal történő összegyűjtése volt a résztvevőktől a jelen tanulmány legfőbb korlátja. Egy másik korlátozás az volt, hogy nem alkalmaztunk validált étrendi visszahívási kérdőívet. Megfigyeltük, hogy a diétás visszahívással becsült és a 24 órás vizeletürítéssel becsült napi sóbevitel közötti különbség nagy volt, ami szintén korlátozta a jelen tanulmányt. Tehát figyelembe kell venni, hogy az étrendi sóforrások eloszlása érvényes azzal a feltételezéssel, hogy a két mérés között a különböző sóforrások nem szelektív eltérése van. Ezt szem előtt tartva továbbra is úgy gondoljuk, hogy ez a megoszlás legalább helyesen írja le a kenyér és a hozzáadott só relatív dominanciáját az ételkészítés során, mint általában előnyös forrást. További terepi vizsgálatok során előnyös lenne 24 órás vizeletmintákat többször, különböző időpontokban gyűjteni, valamint validált étrendi visszahívási kérdőívet használni a 24 órás vizeletminták gyűjtésének napján.

5. Következtetések

Összefoglalva: a felnőttek átlagos napi sófogyasztása messze meghaladja a török városokban alkalmazott ajánlásokat, mint a világ számos régiójában. Ezenkívül a viszonylag magas kenyérfogyasztás és az ennek megfelelő magas sófogyasztás Törökországban figyelemre méltó eredmények voltak e tanulmányban. Minden országnak meg kell terveznie és meg kell tennie a saját étkezési szokásainak megfelelő stratégiai intézkedéseket. E célból az egészségügyi hatóságoknak, a jogalkotóknak és az élelmiszer-termelőknek együtt kell működniük és ki kell dolgozniuk az országuknak megfelelő modelleket. Az étrendi só fő forrásait vizsgáló tanulmány eredményei elősegítik a török sócsökkentési stratégiák további fejlesztését.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmányt a török magas vérnyomás és vesebetegségek társasága finanszírozta. A finanszírozás szponzorának nincs szerepe a tanulmány megtervezésében; az adatok gyűjtésében, elemzésében vagy értelmezésében; a kézirat írásában, vagy az eredmények közzétételéről szóló határozatban. A terepi egészségügyi dolgozók helyszíni vizsgálatát, képzését és ellenőrzését, a minták laboratóriumba szállítását és adatgyűjtését az OMEGA törökországi szerződéses kutatási szervezete végezte. Az epidemiológus, Mutlu Hayran, Ph.D., jelentős mértékben hozzájárult a teljes adatsor statisztikai elemzéséhez. A laboratóriumi vizsgálatokat a Duzen Laboratories Group, Biology Sciences Research, Development and Production Inc. végezte Törökországban.

Szerző közreműködései

Y.E., T.A., S.U., B.A. és M. A. megtervezte és megtervezte a tanulmányt, elkészítette az első kéziratot és végső felügyeletet biztosított; USA, S.S. és S.E. elemezte és értelmezte az adatokat.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségek.