A magasabb pajzsmirigyhormonszintű betegek nagyobb súlyt veszítenek a bariatrikus műtét után

Azok a betegek, akiknek magasabb a pajzsmirigyhormon-trijódtironin (T3) szintje, nagyobb súlyt veszítenek a bariatriás műtét után - jelentették az új kutatások Portugáliából. A tanulmány eredményeit egy poszterben mutatják be április 3-án, hétfőn az ENDO 2017-ben, az Endokrin Társaság éves gyűlésén, Orlandóban, Fla.

súlyt

"A bariatrikus műtét az elhízás leghatékonyabb kezelési módja, és a pajzsmirigy működése központi szerepet játszik a testtömeg-szabályozásban. A bariatrikus műtét utáni fogyás előrejelzői azonban nagyrészt ismeretlenek maradtak" - mondta João Sérgio Neves, a szerző szerzője Endokrinológia a São João Kórházban és a Portugáliai Egyetem Orvostudományi Karának Sebészeti és Élettani Tanszékének meghívott asszisztense.

"Vizsgálatunk azt mutatja, hogy a magasabb T3-szinttel rendelkező betegek nagyobb súlyt veszítenek a bariatrikus műtétet követően. Eredményeink aláhúzzák a pajzsmirigyhormon-kezelés jövőbeni lehetőségét a bariatrikus műtét után" - mondta Neves.

A kutatócsoport 649 beteges elhízásban és normális pajzsmirigy-működésben szenvedő beteget értékelt, akik bariatriás műtéten estek át. Összességében a betegek 84,3 százaléka nő volt; átlagosan a betegek 41,8 évesek voltak, a preoperatív testtömeg-index (BMI) átlagosan 44,65 kg/m2 volt.

A szerzők kizárták azokat a betegeket, akiknek kórelőzményében pajzsmirigy-betegség alakult ki, azokat, akiket levotiroxinnal vagy antithyroid gyógyszerekkel kezeltek, valamint azokat, akik pajzsmirigy-stimuláló hormonral (TSH) vagy szabad tiroxinnal (T4) rendelkeznek, a referencia-tartományon kívül.

A kutatók elemezték a résztvevők preoperatív életkorát, nemét, pajzsmirigy működését (TSH, szabad T3, szabad T4), lipidprofilt, éhomi glikémiát, hemoglobin (Hb) A1C, BMI, derék-csípő arányt, vérnyomást, cukorbetegség diagnózist, diszlipidémia és magas vérnyomás; műtét típusa (állítható gyomorszalag, Roux-en-Y gyomor bypass vagy hüvely gastrectomia) és a túlzott testsúlycsökkenés százaléka egy évvel a műtét után.

A TSH és a szabad T4 műtét előtti szintje, valamint a szabad T3 referencia-tartományán belüli variáció nem volt összefüggésben a fogyással. Ezzel szemben azoknak a betegeknek a 11,4 százaléka, akiknek a szabad T3-értéke magasabb volt, mint a referencia-tartomány (a szabad T3 meghaladta a 3,71 pikogramm/milliliteret), lényegesen több súlyfelesleget vesztett, mint a normál szabad T3-mal rendelkezők (76,6% vs 65,4%). Egyetlen betegnél sem volt szabad T3 a referencia tartomány alatt.

A magas szabad T3-értékű betegek fiatalabbak voltak (36,6 vs 42,5 év), de nem különböztek szignifikánsan a nem, a BMI, a műtét típusa, a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás vagy a diszlipidémia státusában.

Az életkor, a nem, a BMI, a műtét típusa, a TSH és a szabad T4 szintjének beállítása után is szignifikáns volt a túlsúly csökkenése a magas szabad T3 szinttel rendelkező csoportban.

Az endokrinológusok korunk legsürgetőbb egészségügyi problémáinak megoldásában állnak a cukorbetegségtől és az elhízástól a meddőségig, a csontok egészségéig és a hormonokkal kapcsolatos daganatokig. Az Endokrin Társaság a világ legrégebbi és legnagyobb hormonkutatással foglalkozó tudósszervezete és a hormonokkal összefüggő betegségekkel küzdő orvosok orvosa.