A szarvasmarhák etetése és táplálkozási kezelése

, DVM, DABVP, Állatorvosi Klinikai Tudományok, Purdue Egyetem Állatorvostudományi Kar

A húsmarhák takarmányainak minősége, íze és alapvető tápanyag-tartalma nagyon eltérő (lásd a táblázatot: A marhahús-szarvasmarha-diétákban általában használt takarmányok átlagos tápanyag-tartalma a). A leghatékonyabbá tétele érdekében minden étrend-kiegészítőt meg kell mintázni, hogy illeszkedjen a rendelkezésre álló durva takarmányok fajtájához és minőségéhez. A takarmányok kémiai elemzése nagyon hasznos annak tápanyaghiányának és megfelelőségének megállapításához. Bizonyos gazdálkodási rendszerek szerint a húsmarhákat gyenge minőségű takarmányokkal telelik, így előfordulhat, hogy nem kapják meg az optimális teljesítmény érdekében ajánlott tápanyagokat. Ha az üszőket télen alacsony minőségű takarmányokkal etetik, akkor nem megfelelő minőségű és mennyiségű kolosztrumot termelnek, a borjak elszállítása hosszabb időt vesz igénybe és gyenge újratenyésztési arányuk van. Ez megakadályozható az üszők kiegyensúlyozott adagolásával, amely lehetővé teszi számukra a 6,5–7 (0–9 skála) testállapotban történő ellést. A szarvasmarhákat mindig megfelelő adaggal kell etetni, amely lehetővé teszi számukra, hogy az adott környezetükben boldoguljanak. (Lásd a terhes marhahús tehenek tápanyagigényének táblázatát a növekvő marhabikák tápanyagigényével a.)

A marhahús-termelés három rendszerének etetését és táplálkozás-kezelését külön tárgyaljuk. (Lásd: marhahústenyésztő állományok.)

A tenyészállomány

Számos területen a termelők a késő tél/kora tavaszi ellési programot követik (az USA-ban februártól májusig), a rendelkezésre álló takarmánytól, a korai legelők növekedésétől és az uralkodó klímától függően. Az őszi ellés egyre inkább elterjedt, különösen délen. A szoptató tehén telelése sokkal nagyobb táplálkozási problémát jelent, mint a vemhes, nem tejelő tehén telelése. A tavaszi születésű borjakat általában 6–7 hónappal választják el, gátjaikat pedig legelőn támasztják vissza. Az üszőket úgy lehet tenyészteni, hogy először kétéves korukban (22–25 hónapos korban) elljenek, ha a megfelelő téli táplálkozást gyakorolják a megfelelő fejlődés biztosítása érdekében. Az üszőknek a tenyésztéskor az érett test tömegének 55–60% -ának kell lenniük, és ezt követően jó adagokkal kell etetniük a folyamatos növekedés, a jó tejtermelés és azonnali újratenyésztés érdekében.

Az érett tehenek testtartalma nagyobb és tápanyagigényük alacsonyabb, mint az üszőké; ezért gyengébb minőségű adagokra lehet telelni. Adagjuknak legalább 8% összes vagy nyersfehérjét kell biztosítania a szárazanyagban; ha nem, akkor napi 1-2 lb (0,5–1 kg) 20–30% fehérje-kiegészítőt vagy ennek megfelelőt kell etetni. Ásványi keveréket és sót kell biztosítani. A teheneknek 5,5–6 (0–9-es skála) testalkat pontszámban kell ellniük.

Nyereséges gazdálkodási rendszerek mellett az érett marhahústehernek őszétől őszig meg kell őriznie súlyát. A szoptatáshoz több tápanyag szükséges, mint a terhesség. Ugyanakkor nem kívánatos a húsmarhák takarmányozása, mint amennyi a kielégítő tenyésztéshez szükséges - amint azt gyakran fajtatiszta állományokban és kiállítási állományokban szokták megtenni. A testzsír nagy felhalmozódása alacsonyabb fogamzási arányhoz, nehéz elléshez, alacsonyabb borjúterméshez és rövidebb élettartamhoz vezethet a tehén számára.

A „kúszó takarmányozás” rendszere gyakorolható, amelyben a szoptató borjak hozzáférhetnek a zárt önetetőben lévő gabonakeverékhez vagy a szomszédos legelőn lévő kiváló minőségű takarmányhoz, ahová csak a borjak férhetnek hozzá. A magas rosttartalmú melléktermékek, például kukoricaglutén, száraz desztilláló szemek és a szójahéjak kúszó-takarmány-keveréke kombinálható só-vitamin-ásványi anyag keverékkel, hogy a borjak számára ízletes adagot biztosítsanak. A keveréknek meglehetősen nagy részecskéknek kell lennie a porosodás elkerülése érdekében. Alternatívaként kereskedelmi forgalomban kapható 14–16% fehérje kúszó takarmány használható.

A növekvő bikaborjaknak is kiegyensúlyozott adagot kell kapniuk. A fiatal bikáknak nem szabad nagy mennyiségű keményítőt etetni, a napi 1,1–1,6 kg (2,5–3,5 font) nyereség nagyon megfelelő. A rendkívül magas energiájú étrenden termesztett éves bikáknak nagyobb valószínűséggel vannak betegségei és csökkent az élettartama a tenyészállományban. Az érett bikákat általában ugyanúgy teleltetik, mint a tehénállományt, a tél végén nagyobb takarmánymennyiséggel. Nagyon illeszkedő tenyészbikáknál fokozatosan csökkenteni kell az adagot, és sok testmozgásra van szükség, mielőtt megfelelő formában és állapotban lesznek a legelő tenyésztéséhez. A tenyészállománynak elegendő tápanyaggal kell rendelkeznie az adagjában, és híznia kell a tenyészidőszak előtt és alatt. Számos tápanyag, különösen a karotin, a foszfor, az energia és a fehérje hiánya csökkenti a termékenységet. Ezeknek a tápanyagoknak megfelelő mennyiségben kell lenniük az adagban, legalább 6–8 héttel a tenyésztés előtt.

Stocker szarvasmarha

A borjak és az egyévesek takarmányozása télen mérsékelt, a nyári legelőn gyorsabb és olcsóbb nyereséget eredményez. Az ilyen szarvasmarhákat tavasszal etetőanyagként értékesíthetik, vagy a következő ősszel száraz tételben készíthetik el. A betakarított takarmányok téli nyereségének költségei mindig magasabbak, mint a legelők nyári nyeresége; ennélfogva célszerű a téli szarvasmarhákat úgy tenyészteni, hogy a legelőn a lehető legnagyobb nyereséget érjék el. A jó egészség megőrzése érdekében az elválasztott borjaknak napi 1 kg-ot kell meghaladniuk. Két font (1 kg) gabona, valamint 1-2 font (0,5–1 kg) fehérje-kiegészítés ajánlott a nem könnyű takarmány mellett. Hüvelyes takarmány etetése esetén nincs szükség fehérjealapra. Az idősebb szarvasmarhák, különösen, ha húsos állapotban mennek a télbe, csak megtarthatják súlyukat. Szabadon választható ásványi keveréket kell tartalmazni nyomokban mineralizált sóval. A nyár végén az éves marháknak legelőn táplált korlátozott mennyiségű gabona növelheti piaci értéküket.

Szarvasmarha befejezése

A marhahús-termelés ezen szakasza a gabona teljes etetéséből áll, korlátozott mennyiségű takarmánnyal a piaci súly és a befejezésig. Az idősebb szarvasmarhák a legelőkön elérhetik a végsúlyt önmagában (vagy csak néhány font gabona/nap), vagy 60–90 nap után a takarmányban, magas szemű adagok mellett, hogy javítsák a piaci minőséget és eltávolítsák a test minden zsírjának sárga színű árnyalatait ( legelő takarmányból származó tárolt karotin miatt). Az elválasztott borjak 150–250 napig közvetlenül az etetőbe szállíthatók, és a takarmányadagokat etethetik, míg az évesek

150 nap. A szarvasmarhák gabonafogyasztása teljes takarmányban

1–2,5 lb/100 lb (1 kg/45 kg) testtömeg A takarmányfogyasztás általában a teljes sűrítményfogyasztás körülbelül egynegyedére és egyharmadára korlátozódik, miután a szarvasmarhák teljes takarmányban vannak. Szarvasmarha fogyaszt

Testük 3% -a tömeg/nap önálló táplálékkal kevert adagokban. Borjaknak,