Médiaügyek: 2007. július 20

2007. július 12. (RFE/RL) - Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök kormánya egyre türelmetlenebbül nézi a médiában indokolatlan kritika előtti véleményt. A kritikusokat akár belpolitikai haragok, akár a külföldi hatalmak diszkrét machinációi motiválják.

Az elmúlt napok jelentéseinek összessége olyan kormány benyomását kelti, amelyet elkeserítettek - de szándékában állt megvédeni magukat - különféle negyedek rosszindulatú verbális támadásai.

Mohammad Saffar-Herandi kulturális miniszter július 8-án nem specifikált újságokat és más médiumokat azzal vádolt meg, hogy "csúszómászó" puccsot hajtottak végre az Ahmadinezsád-kormány ellen.

Figyelmeztetése olyan jelentések közepette jött, amelyek szerint az iráni hírszerzés számos kémet fogott el Nyugat-Iránban, és legalább négy iráni-amerikai ember felett nagy a feszültség, akik felforgatással és ezzel összefüggő vádakkal néznek szembe.

Az "Aftab-i Yazd" reformista napilap július 9-én megjegyezte, hogy a közelmúltban a kritikusok sokkal több feljelentést tettek a kritikusok részéről, mint a szimpátia megnyilvánulásai a nehéz gazdasági helyzetben lévő irániakkal.

Hibás a Messenger

Saffar-Herandi miniszter vádja nem példátlan - a tisztviselők korábban összeesküvésekkel, kémkedéssel vagy nagymértékű korrupcióval vádolták meg a nem meghatározott ellenfeleket. Úgy tűnik, hogy ez válasz a politikusok és prominens közéleti személyiségek elégedetlenségének nyilvános megnyilvánulásaira a kormány gazdasági és közigazgatási teljesítményével kapcsolatban a 2005-ös megalakulása óta.

A miniszter továbbá nem az egyetlen tisztviselő, aki elítéli a vélt felforgatást vagy ellenségeskedést. A Fars hírügynökség július 7-én beszámolt arról, hogy Mohammad Jafar Behdad elnöki sajtósegéd elmondta, hogy Ahmadinezsád irodája nem fog sokáig csendben ülni, amikor egy "politikai és gazdasági" banda "mérget" és "fekete és egészségtelen propagandát" terjeszt kormánya ellen, és folytatja, amit "napi cselekményeknek" hívták.

A neves teheráni újságíró és sajtóaktivista, Mashallah Shamsolvaezin július 8-án elmondta a Farda rádiónak, hogy a kormányok rendszerint valakit a "saját körükön kívül" akarnak hibáztatni kudarcaikért, és az iráni sajtó tűnik a legkönnyebben hozzáférhető célpontnak. Egyes megfigyelők elgondolkodhatnak azon, hogy hol van egy ilyen túlságosan kritikus - soha nem szabad "felforgató" - sajtó, tekintve az igazságszolgáltatás által bezárt újságok számát Mohammad Khatami akkori elnök reformista adminisztrációja alatt és az 1990-es évek végén.

Legutóbb az igazságszolgáltatás visszavonta az egyik reformista napilap, a "Mosharekat" kiadói engedélyét, amely tükrözte a reformista Részvételi Front nézeteit, és több évre felfüggesztették. Felfüggesztette egy másik napilapot, a "Ham Mihant", amelyet Ali Akbar Hashemi-Rafsanjani exelnökhöz kötődő volt teheráni polgármester vezetett, és amelyet korábban egyszer betiltottak.

Samsolvaezin aktivista újságíró megjegyezte, hogy a kormány különféle szimpatikus médiumokon keresztül védekezhet. Szerinte ilyen üzletek közé tartozik az IRNA hírügynökség és az "Irán" újság, amelyek tükrözik a végrehajtó hatalom nézeteit, miközben híreket közölnek, a jobboldali napilapok, például a "Kayhan" és a "Resalat", valamint az állami televízió és rádió, amely általában konzervatív állami intézmény. Samsolvaezin azzal érvelt, hogy nincsenek "független" médiák, amint a kormánytisztviselők idézik, de legjobb esetben is "félig független" média, amelyek "maguk is elnyomás, fenyegetés, bezárás vagy öncenzúra alá esnek". Samsolvaezin elmondta, hogy a kormány még ezeket az üzleteket sem tolerálja, vitathatatlanul aláhúzva saját hatástalanságát.

A jobboldali újságíró, Abbas Salimi-Namin az július 10-i "Etemad" napilapban megjelent megjegyzésekben vitatta Samsolvaezin véleményét. Salimi-Namin elmondta, hogy szerinte a kormány éppen azért húzza ki magát, mert "nagyon gyenge a média támogatása és a médiaeszközök, "hozzátéve, hogy ilyen" gyengeség lehet az oka annak, hogy a [kormány] ilyen keményen veszi a sajtókritikát ".

A törvényhozók mérlegelnek

Szalimi-Namin szerint egyes reformista lapok következetesen "igazságtalanok" voltak az Ahmadinezsád-kormányt ért kritikákban, és jelentésük szerint Irán választott kormányának elutasítását utasítják el. Példákat idézett ilyen ellenségeskedésre - a reformista napilapok, mint például a "Ham Mihan" és a "Sharq", néhány nap hasonló megjelenésű címsorokat tettek közzé, utalva arra, hogy "egyértelműen a kettő koordináltan működik". Miért kérdezte Salimi-Namin, miért nem adnak hitelt az ilyen napilapok az Ahmadinezsád-kormány külpolitikai eredményeinek, például a latin-amerikai kapcsolatok javításának, amelyeket Irán számára "előnyösnek" nevezett?

Saffar-Herandi megjegyzései a törvényhozók reakcióit váltották ki. Mohammad Ali Moqnian, a parlamenti Szociális Bizottság tagja felszólította a médiát, hogy álljanak együtt az "egyes csoportok nyomására" szemben - írja az ISNA július 9-én. Figyelmeztetett, hogy "nyomás és hatalmas csoportok" fenyegetik a sajtót, amelyet érdekeik veszélyeztetésének tartanak.

A törvényhozás Kulturális Bizottságának tagja, amelyet az ISNA július 9-én csak Soruriként azonosított, némi optimizmussal azt mondta, hogy a kormánynak a parlamenti választások előtt "meg kell nyitnia az utat a médiára nehezedő nyomás csökkentése előtt". Az "Aftab-i Yazd" című napilap július 9-én megfigyelte, hogy a tisztviselők annyira elfoglalták a hazai ellenségek és a korábbi közigazgatások feljelentését, hogy úgy tűnt, figyelmen kívül hagyják azokat a témákat, amelyek szerinte az irániakat és a muzulmánokat jobban aggasztják. A lap szerint az ilyen kérdések között szerepel a közelmúltban bejelentett iráni zarándokok bánásmódja Szaúd-Arábiában és a Salman Rushdie-nek adományozott lovagrend.

Salimi-Namin az "Etemad" -nak elmondta, hogy szerinte a miniszteri vád a sajtókritikák terjedelmének és jelentőségének kormányzati túlzására utal. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy kulturális miniszter ilyen kifejezéseket használjon a sajtóval kapcsolatban, és azt tanácsolta a kormánynak, hogy emelje meg tolerancia küszöbét a márciusi parlamenti közvélemény-kutatások előtt, amely szerinte élénk lesz.

Irán jelenlegi kormánya kedveli a bombázó és provokatív megjegyzéseket, amelyekre jelentős figyelmet fordít. Kulturális minisztere - Ahmadinezsád és a kormány főszóvivője, Gholahuszein Elham mellett - az egyik szókimondóbb tagja. Vádjai azonban nem jelenthetik meg a sajtókorlátozások új fordulóját, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy ezek a korlátozások folyamatosan léteznek, és az Ahmadinezsád-adminisztráció megérkezése előtt kezdődtek. De mindkettő erőfeszítést jelenthet a kormányzati ellenségeskedés igazolására a hazai kritikusok iránt - akiket támadóként, nem pedig másként gondolkodóként mutatnak be -, és részesei lehetnek azoknak a lépéseknek, amelyektől a reformisták félnek, hogy elég hiteltelenné tegyék erőiket, hogy biztosítsák a parlamenti választások előtti kizárását.

Ilyen körülmények között ez a közelmúltbeli verbális támadás a kormány saját kúszó puccsának tekinthető a jövőbeli választási riválisok ellen.

Zakiya Zaki meggyilkolt újságíró hozzátartozói sírva fakadnak, amikor a testét felkészítik a temetésre Jabbul Szarajban június 6-án.

2007. július 9. (RFE/RL) - Négy napos őrizetbe vétele után, nyilvánosságra nem hozott vádak alapján szabadon engedték a kormányt kritikus afgán riportert. De egy második újságíró - aki állítólag újranyomtatta egy Hamid Karzai elnököt kritizáló esszé kivonatait - őrizetben marad.

Nemzetközi médiajogi csoportok, például a párizsi Riporterek Határok Nélkül és a Brüsszeli Nemzetközi Újságírók Szövetsége elítélték az afgán újságírók letartóztatását és felszabadítását követelték.

Megmagyarázhatatlan letartóztatások

Az afgán nemzetbiztonsági igazgatóság (NSD) nem közölte, miért tartóztatták le először a július 8-án óvadék ellenében szabadlábra helyezett Kamran Mir Hazart rádióújságírót.

A biztonsági szolgálat továbbra is tartja Asif Nangot - a "Peace Jirga" című kormányi kiadvány főszerkesztőjét -, akit június 30-án tartóztattak le.

Az NSD nem indokolta egyik riporter letartóztatását sem.

Mir Hazar a kabulpress.org politikai blog főszerkesztője is, őrizetbe vétele pedig a blogjának honlapján megjelent cikkekhez kapcsolódik.

A cikkek egy része bírálja az afgán tisztviselőket, másokat pedig kémkedéssel vádolnak.

A biztonsági tisztviselőkkel folytatott tárgyalások után az Afganisztán Nemzeti Újságírók Szakszervezete szabadlábra helyezte Mir Hazar szabadlábra helyezését.

A kritikát nem vették jól

Sayeed Agha Fazil Sanjaraki szakszervezeti vezető elmondta, hogy nem tudja megerősíteni a Mir Hazar cikkei és letartóztatása közötti állítólagos kapcsolatot. Sanjaraki szerint azonban az afgán tisztviselők általában nem tolerálják a kormányt bíráló újságírókat.

"Az afgán kormány kritizálása erős megtorlást hoz" - mondta. "A kormány nem tolerálja a kritikát, és elvárja, hogy a média eltúlozza a kormány eredményeit ahelyett, hogy nyilvánosságra hozná a kormány belső problémáit, korrupcióját és hatástalanságát, és kritizálná képtelenségét."

Úgy tűnik, hogy a hatóságok állítólagos nyomása nem az egyetlen probléma, amellyel az afgán újságírók szembesültek az elmúlt hónapokban.

Sanjaraki szerint az újságírók növekvő nyomással és biztonsági fenyegetésekkel néznek szembe, mivel a biztonsági helyzet romlik Afganisztánban a tálibok által irányított felkelők fokozott támadásai közepette.

Szerinte az újságírók - a kedvezőtlen hírért felelős esetleges megtorlástól ódzkodva - kénytelenek cenzúrázni magukat, amikor megpróbálják elkerülni a hatalmas politikusok, kábítószer-kereskedők vagy hadurak kritikáját. Ezenkívül a vallás, a család és a törzsi hagyományok továbbra is tabutémák maradnak az afgán újságírók számára, és aligha merészelné valaki megkérdőjelezni a vallási vezetők szavait vagy tetteit.

Női újságírókat öltek meg

Afganisztán női újságíróinak további nyomás nehezedik a családjukra és az ország konzervatív társadalmában alkalmazott gyakorlatok miatt.

Két női újságíró - Zakiya Zaki, a Parvan megyei Rádió Béke vezetője és Shakiba Amaj, a kabuli Shamshad TV riportere - ebben az évben megölték szakmájuk gyakorlásáért.

Manizha Bakhtari a kabuli székhelyű "Parniyan" magazin főszerkesztője. Bakhtari szerint a biztonsági fenyegetések és az öncenzúra "a nap kemény valóságává" vált kollégái számára.

"Kollégáim minden nap szembesülnek ilyen problémákkal, és fenyegetésekkel is szembesülnek" - mondta. "Annyiszor kritizálhattak valakit, nyilvánosságra hozhattak egy kormányzati titkot, vagy néha beleakadtak a kormány és ellenfelei közötti konfliktusokba. [Ilyen esetekben újságíróink] öncenzúrára kényszerültek, és meg kellett maradniuk. néma. Megfenyegetett. "

A törvényjavaslat ellen tüntetők a parlamenten kívül, július 2-án

2007. július 3. (RFE/RL) - Az örmény parlament elmulasztotta elfogadni a törvénytervezetet, amely súlyos korlátozásokat szabott volna a külföldi műsorszolgáltatási médiumokra, különösen az RFE/RL-re.

A jogszabály betiltotta volna az örmény közszolgálati televízió és rádió külföldi közvetítéseit, és nagymértékben megadóztatta volna a továbbítást a magánállomásokon.

A Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint az első olvasatban június 29-én elfogadott javaslatok "az RFE/RL betiltását" jelentik, és kevésbé szabaddá és igazságossá tehették Örményország 2008. márciusi elnökválasztását.

Az intézkedés a mai második és utolsó olvasatban nem teljesült, mert az ellenzéki, független, sőt néhány kormánypárti törvényhozó két külön szavazás bojkottjával blokkolta a határozatképességet.

Human Rights Watch, időközben a jogszabálycsomagot potenciális csapásnak nevezte a média szabadságára általában.

De a mai sikertelen szavazás a parlamentben, ahol csak annyi törvényhozó bojkottálta a szavazást, hogy megakadályozza a határozatképességet, azt jelenti, hogy a kormánynak elölről kell kezdenie, ha újra megpróbálja meghozni a jogszabályokat. Ez magában foglalja a javaslatok újrafogalmazását és újbóli benyújtását új első olvasatra.

Victor Dalakian, a parlament független képviselője a kormány által bevezetett jogszabályok egyik szókimondóbb kritikusa volt.

"A kisebbség bebizonyította, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség, és ez a parlamenti többség tanulsága lenne, hogy tiszteletben kell tartania az egyik legfontosabb jogot: a szabadságot" - mondta Dalakian az RFE/RL-nek.

De nemcsak a kisebbség ítélte el a jogszabálytervezetet.

Nem múlt el a mai második és utolsó olvasatban, mert az ellenzéki, független, sőt néhány kormánypárti törvényhozó két külön szavazás bojkottjával blokkolta a határozatképességet.

Az első kísérletben csak 64 szavazatot adtak le (63 igen, nem ellen, egy tartózkodás) a 131 tagú parlamentben. A második próbálkozás során 65 szavazatot adtak le (63 igen, egyik sem ellenezte, két tartózkodás).

Mindkettő elmaradt a határozatképességhez szükséges 66 szavazattól.

A szavazatok egy nappal azután történtek, hogy az amerikai külügyminisztérium mérlegelt. Július 2-án a sajtótájékoztatón feltett kérdés nyomán a Külügyminisztérium kiadott egy nyilatkozatot, amelyben azt állította, hogy a javasolt jogszabály valószínűleg nem segíti elő Örményország "kijelentett vágyát a demokratizálás folytatására, különösen a májusi parlamenti választások után, amelyek előrelépést jelentettek, még akkor is, ha tükrözték a demokratikus normák további javításának szükségességét. "

A tüntetés Jerevánban, július 2-án (RFE/RL)

Tigran Torosian házelnök és más tisztviselők azzal érveltek, hogy a jogszabályok valójában nem érintették volna az RFE/RL adásait. De ez az álláspont, tekintettel a jogszabály megfogalmazására, zavarba ejtette a megfigyelőket az országon belül és kívül egyaránt.

Ez azért van, mert a jogszabályok világosan megfogalmazták az örmény magánrádióállomások ösztönzését a külföldi műsorszolgáltatók műsorainak továbbítására. Több mint 200 dollár adót kellett volna fizetniük minden egyes alkalommal, amikor újraterjesztik egy külföldi médiaszervezet által készített programot.

Ez körülbelül 70-szer több, mint amennyit a műsorszolgáltatóknak fizetniük kell egy helyben készített műsorért.

(Az RFE/RL örmény szolgálata hozzájárult a jelentés elkészítéséhez)

Arina Borodina (fájlkép)

2007. július 5. (RFE/RL) - Az orosz politikusok és közszereplők elsöprő többsége lelkesen reagált a 2014. évi téli olimpiai játékok odaítélésére Szocsi üdülővárosának. Az állami televízió markáns hazafias kampányt folytatott a döntés körül. Az RFE/RL Orosz Szolgálata beszélt Arina Borodina "Kommersant" televíziós kritikussal.

RFE/RL: Hogyan írná le a reakciót a szocsi döntésre?

Arina Borodina: Hazafias és elragadtató. Talán egy kicsit túl hazafias is. Bár sok szempontból egy ilyen reakció teljesen érthető. Megtaláltam Borisz Gryzlov [duma-előadó] reakcióját kissé felülről [idézve Gryzlov szerint a döntés bizonyítja, hogy Moszkvának vannak szövetségesei, akikkel megakadályozhatja az egypólusú világ megteremtését], és igaz, hogy a televízió megmutatta neki sok. De a többi általában véve nagyon hazafias, nagyon lelkes, de véleményem szerint hazánk történetében ilyen esemény indokolja.

Úgy gondolom, hogy ez az esemény tökéletesen Vlagyimir Putyin [elnök] kezébe kerül, és ők [az állami média] egyszerűen eljátsszák mindazt, ami megéri. Végül is, amint az elnök Moszkvába érkezett, az elnöki repülőgép hátterében megszólalt, és gratulált minden orosznak Szocsi győzelméhez - azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban munkahelyek jönnek létre, hogy ez társadalmilag jelentős ötlet . És az összes televíziós csatorna és minden hírműsor ezt sugározza, és az összes többi politikus csatlakozik. Őszintén szólva azt gondolom, hogy most Gryzlov retorikája arról szól, hogy ez nem egypólusú, hanem többpólusú világ, ezt el fogják játszani a legteljesebb mértékben. Putyin teljes mértékben felhasználja, és azt hiszem, megérdemli, mivel Szocsi pályázatának sikerének oroszlánrésze Vlagyimir Putyin megjelenésének köszönhető, bármennyire is kritikusan gondolok rá.

Valóban jelentős eseményről beszélünk, amelyről az ország minden polgára megérti, bármilyen szegény és bizonytalan is. Természetesen vannak olyan emberek, akik azt mondják: "Miért van szükségünk az olimpiára, ha befejezetlen utaink vannak, sok idős ember, szegény ember stb." Természetesen. De ennek az abszolút ténynek és ennek a mindent elsöprő propagandista erőnek a kombinációja. Mert ami tegnap este történt az Első Csatorna stúdióiban. Több [duma] képviselő és politikus, akik ott voltak. Be kell vallanom, hogy mindannyian arról beszéltek, hogy csak Szocsi nyerhet, de a retorika ilyen volt. Sajnáltam a hazámat, és kissé zavarban voltam az emberek miatt is.

RFE/RL: Miért jöttél zavarba?

Borodina: Az első csatorna elég helyesen kezelte az eseményt. Állandóan a stúdióban dolgoztak, és a szavazatok összeszámolásáig mindent megmutattak. Ez a televízió szempontjából helyes. Ilyen esetekben a televíziónak élőben kell működnie, és valahogy lépést kell tartania a reakciókkal. De meghívtak a stúdióba két koreai lányt, akik azt mondták, hogy hazájukért szurkolnak, és hogyan látták a hírekben, hogy a dél-koreai ajánlat a legerősebbek közé tartozik, és hogy az emberek még fogadnak is rá. Ekkor a moderátor, Andrej Malakhov véleményem szerint teljesen megbocsáthatatlanul és helytelenül mondta, hogy nem tudja, milyen híreket néztek, hogy biztosan az ő híreik voltak, mert a mi hírünk nem mutatott semmi ilyesmit, ami teljesen valótlan, mivel éppen ebben a műsorban voltak külföldi híradások klipjei, ami helyes megközelítés volt. Ez persze csak pofátlanság volt. Soviniszta buzgalom. Hála Istennek tegnap este nem köpködtek a Nyugatra, és nem fenyegetőztek Amerika ellen.

RFE/RL: Ez a Szocsihoz kapcsolódó kampány nemcsak egyik napról a másikra kezdődött. Több hete, talán hónapok óta fejlődik. Minden a szocsi győzelemre irányult. De mi lenne, ha Szocsi nem nyert volna? Van egyfajta érzés, hogy a kampányt kitaláló emberek tudták volna, mit tegyenek. Van ilyen érzésed?

Borodina: Igen határozottan. Úgy gondolom, hogy a politikusok többsége - nem sportolók, mert azt gondolom, hogy a sportolók tegnap a legmegfelelőbb módon cselekedtek -, de a politikusok, és voltak kormányzók, néhány duma-helyettesek, azonnal tirádákat indítottak volna egész Európa ellen, a NOB [Nemzetközi Olimpiai Bizottság] ellen. Úgy gondolom, hogy a reakció éppen az ellenkezője lett volna. Az előkészített szegmensek egy részében nyilvánvaló "alapokat" fektettek le arra az esetre, ha elveszítenénk.