A melegedés miatt a szürke bálnák fogynak - állítják a tudósok

Az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékének tudósai egyre inkább megfigyelik a lesoványodott szürke bálnákat, mivel attól tartanak, hogy annak jele, hogy a globális felmelegedés pusztítást okoz a bálnák Bering-tengerének nyári táplálkozási területein.

A tudósok attól tartanak, hogy ugyanez a jelenség olyan mértékben csökkenti a csendes-óceáni bálnaállomány szaporodását, hogy az új válsággal szembesülhet, miután az 1990-es évek közepén felépült és végzett a veszélyeztetett fajok listáján.

"A szürke bálnák később vándorolnak, nem mennek északra, és kevesebb borjút hoznak létre" - mondta Steven Swartz, az Országos Tengeri Halászati Szolgálat vezető kutatója az AFP-nek.

Swartz, aki csapatával aprólékosan fényképezi és azonosítja a vándorló bálnákat, becslése szerint a lakosság legalább tíz százaléka súlyosan sovány.

"Ahelyett, hogy kövérnek tűnik a nyári hónapokban, a fej mögött észrevehető mélyedések vannak, a bőrön keresztül lapockák láthatók, a farok felett pedig konkáv részek vannak" - tette hozzá. - Ez elég a riasztáshoz.

Swartz 1977 óta vizsgálja a békés bálnaállományt, és utoljára 1999-ben látta meg a nagy bálna elhullását, amikor az El Nino felmelegedési ciklusa meddővé tette a hagyományos északi táplálékot és a populáció egyharmadát követelte.

1996 óta dolgozik együtt a mexikói Baja Sur Autonóm Egyetem tudósaival, és folyamatosan figyeli a bálnák ellését és vándorlását, amely emlősök közül a leghosszabb.

A legfrissebb, 2001-ben végzett szürke bálna-felmérés öt év alatt harminc százalékos csökkenést mutatott. A kutatók most visszatartják a lélegzetüket, miközben az aktuális felmérés elkészül az utolsó táblázatokkal, és újabb cseppre készülnek - mondta Swartz.

"A populációban még nem találtunk semmilyen betegségre utaló jelet" - mondta Swartz. "Ha nehéz idők vannak, és kevesebb az élelem odakinn, a bálnák nem szaporodnak. Lehetséges, hogy valahol máshol szülnek, de sok embert keresünk, és még nem találtuk meg őket."

A San Ignacio-lagúna, amely Mexikó csendes-óceáni partjainál található négy szürke bálna tenyészhely egyike, lakmusz tesztként használható a faj szaporodási sebességéhez - mondta Swartz.

Az 1980-as évek elején februárban 350 borjú született ezeken a vizeken. Az elmúlt télen a szám közelebb volt a 100-hoz.

A Bering-tengeren található Chirikov-medence 10 000 kilométerre (6200 mérföld) északra már régóta biztosítja a bálnák számára a nyári táplálékot, amely szükséges a hosszú déli utazáshoz. Összegyűlnek a medencében, hogy táplálkozni tudjanak az amfipódáknak nevezett, kalóriatartalmú rákok hatalmas medrével.

De a melegedő hőmérséklet és a visszavonuló jég a Bering-tengeren csökkentette az amfipodák fejlődéséhez szükséges algák és plankton növekedését. A gerinctelenek éves termése már nem megbízható, és a szürke bálnák kénytelenek máshova fordulni élelemért.

A tudósok még nem határozták meg, mennyivel keményebben dolgoznak a szürke bálnák, hogy megélhessenek, de a soványodás jelei egyértelműek Swartz szerint.

Susan Moore, a Swartz munkatársa egy seattle-i kutatóközpontban "szürke őrnagyokat" nevez "tengeri őröknek", mert a lények mintákat vesznek és reagálnak a tengeri környezetre Mexikótól Alaszkáig, és mint a rozmárok és jegesmedvék, korai jelzők az ökológiai válság.

De a szürke bálnák 30 millió évig járőröztek az óceánokon, és két jégkorszakot túléltek. A tengerek változó Swartz reméli, hogy az emlősök képesek alkalmazkodni.

Megjegyezte, hogy a fajt először a 17. században nevezték el robustusnak, miután felfedezték egy hatalmas állcsont-kövületet.

- Ezek a bálnák elég szívós állatok - mondta Swartz. - De most nehéz dolguk van.