A pazarolt táplálék egészséges táplálékkal szolgálhat az amerikaiak kétharmadának

táplálékkal

Mindannyian milliószor hallottuk ugyanazt a statisztikát: az amerikaiak az ebben az országban előállított élelmiszerek több mint egyharmadát pazarolják el - havonta fejenként legalább 20 fontot. A nyers kalóriákat tekintve annyit pazarolunk, hogy minden nap a nemzet lakosságának 85 százalékát meg tudjuk etetni. Ez 2000 kalória több mint 270 millió ember számára. Minden nap. Megdöbbentő.

De még soha nem kaptunk tiszta képet arról, hogy mi is pazarolható valójában. És ez alatt a táplálkozási minőség abból, ami pazarolt. Anekdotikus bizonyítékaink vannak arról, hogy az otthoni szakácsok a nyálkás zöldeket és az élelmiszerboltokat eldobják a fánkokat és a lepénysüteményeket, de még soha nem értettük meg, hogy mennyi fehérje, rost és tápanyag kerül évente a kukába - majd a hulladéklerakóba.

Hétfőn a Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola Élhető Jövőért Központja közzétett egy tanulmányt, amely éppen ezt próbálja megtenni: elemezni kell a fogyasztói és kiskereskedelmi szinten elpazarolt élelmiszerek táplálkozási potenciálját a nyers kalóriatartalomon túl. Kiderült, hogy az általunk pazarolt élelmiszerek a lakosság kétharmadát nemcsak régi kalóriákkal, hanem napi ajánlott egészséges étel. Ez a szám nemcsak a makrotápanyagokat veszi figyelembe, például a szénhidrátokat és a fehérjét, hanem a mikrotápanyagokat is, például a D-vitamint, a kalciumot és a káliumot, amelyeket jelenleg sokan az ajánlott szint alatt fogyasztanak.

A kutatók az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) adatait felhasználva több mint 200 különféle élelmiszer (például mozzarella, babkonzerv, friss bab és magas fruktóztartalmú kukoricaszirup) mennyiségének nyomon követésére használták fel az Egyesült Államok élelmiszerellátását. Csak a kiskereskedelmi szinten (élelmiszerboltok) és a fogyasztói szinten (az Ön élesebben) mérik az elpazarolt élelmiszereket, nem a gazdaságban vagy a csomagolóüzemekben. (Az USDA becsléseket készít arról, hogy pontosan hol veszik el az élelmiszer a rendszerben.) Ezzel sokkal mélyebben áttekinthették az általunk kidobott élelmiszerek táplálkozási profilját. Most már tudjuk, hogy nem csak 1217 kalóriát pazarolunk fejenként, naponta. 24 óránként 33 gramm fehérjét, 5,9 gramm élelmi rostot, 1,7 mikrogramm D-vitamint, 286 milligramm kalciumot és 880 milligramm káliumot pazarlunk el.

Dobjuk el vasunk 48% -át, C-vitaminunk 43% -át és kalciumunk 29% -át

Ezek a megállapítások különös érdeklődésre tartanak számot, mert most először adnak új gondolkodási lehetőséget a hulladékkal összefüggő táplálékvesztésről: összehasonlítva a tipikus amerikai étrend táplálkozási hiányosságaival. Például az átlagos felnőtt 4,4 milligrammal marad el az ajánlott napi vasfogyasztástól. De ha valahogyan befognánk az összes vasat, amely a lefolyóba (vagy tudod, a kukába) kerül, és újra elosztanánk, akkor ezt a rést 379 milliószor megszüntethetnénk. Itt van még egy: emlékszik mindazokra az alkalmakra, amikor azt mondták, hogy egyél több rostot? Nos, ha kinyerjük az összes elpazarolható élelmi rostot, akkor 206,6 millió nő vagy 103,9 millió férfi napi ajánlásait teljesíthetjük.

Természetesen az ilyen típusú nyers számok elszámolása az, ami elveszíti az elnökválasztást. Az élő, lélegző táplálékrendszer sokkal összetettebb, mint amit egyedül az adatok tárhatnak fel (ez az egyik oka annak, hogy a hulladék problémája eleve olyan nagy). De a tanulmány szerzői rámutatnak, hogy ha a jelenleg elpazaroltaknak csak további 1,75 százalékát kellene visszanyernünk, akkor a lakosság számára is jelentős tápértéket nyerhetnénk. Megtehetnénk elég olcsón is. A kutatók rámutatnak egy ReFED-jelentésre, amely olyan alacsony befektetési módszereket támogat, mint az eladási időpontok egységesítése, a fogyasztók oktatása és adókedvezmények biztosítása azoknak az élelmiszerboltoknak, amelyek adományozzák maradékaikat.

Míg a kutatók rámutatnak arra, hogy minden ételt hasznosítani lehet vagy kellene, a tanulmány emlékeztet arra, hogy az élelmiszer-pazarlás ellen küzdhetünk, ha megtanulunk olyan mennyiségben gondolkodni, amely meghaladja a mennyiséget. A kutatók azzal érvelnek, hogy kezdhetjük az „élelmiszer-pazarlás” kifejezés teljes elcsúfításával, mivel a hulladékra helyezett hangsúly arra utal, hogy a feldobottnak alig van értéke. Inkább azt mondják, hogy azt mondjuk, hogy „pazarolt étel” - ez egy kicsi, de feltáró elmozdulás. Könnyű úgy érezni, hogy elborít egy olyan kérdés, amelyről a puszta súlya, a nyers űrtartalom zöme, bármennyi nulla is van. Ez a tanulmány egy lépés az élelmiszerekről és a tápanyagokról, valamint azokról a dolgokról, amelyek fenntartanak minket - és ez egy kicsit kevésbé elvontá teszi az egészet.