A plazma leptin szintje a brómokriptin kezelés előtt és után prolaktinómás nőbetegekben

Mindkettő Ismeretes, hogy a megnövekedett testtömeg prolaktinómákkal társul. A bromokriptin-kezelés hatása a plazma leptinszintre azonban még nem egyértelmű. Ennek célja a leptin szintjének értékelése a brómokripin kezelés előtt és után prolaktinómában szenvedő betegeknél. Húsz prolaktinómás nőbeteg és húsz normoprolaktinémiás, életkor- és testtömeg-index (BMI) - megfelelő egészséges nő vett részt a vizsgálatban. A prolaktinómában szenvedő betegeknél a bromokriptin-kezelés előtt és nyolc héttel azt követően mértük a plazma leptinszintjét. A brómkriptin-kezelés a prolaktinszint szignifikáns csökkenését (119,3 ± 45,7-ről 55,4 ± 25,2-re, p = 0,001) és a leptin-szint szignifikáns növekedését eredményezte (28,3 ± 15,8-ról 32,2 ± 18,3 ng/ml-re, p Kulcsszavak: Prolactinoma, leptin, súly, brómokriptin

Az elhízás a világ minden részén gyakran előforduló betegség. Az elhízott betegek csak egy részénél fordulnak elő endokrin rendellenességek a patogenezisben. A leggyakrabban megfigyelt és így átvilágított endokrin problémák a Cushing-szindróma és a hypothyreosis [1]. Állítólag a prolaktinfelesleg néhány jelentésben elhízással is jár [2-4]. Megállapították, hogy a központi prolaktin-adagolás több állatfajban növeli az élelmiszer-fogyasztást [5]. Az ob géntermék, a leptin, a zsírszövet hormonja, amelyről ismert, hogy fokozott az elhízásban szenvedő betegeknél. Koshaka és mtsai kimutatták, hogy a leptin fontos szerepet játszik a szteroid által indukált luteinizáló hormon (LH) és a prolaktin (PRL) túlzott növekedésében nőstény patkányokban [6]; valamint Gualillo és mtsai arról számoltak be, hogy a zsírszövetre ható prolaktin fokozza a patkányokban a leptin szintézisét és a szekréciót [7]. Emberben Greenman és munkatársai jelentős súlycsökkenésről számoltak be a prolaktinómában szenvedő betegek prolaktinszintjének normalizálásával [2]. A prolaktin és a leptin kapcsolata azonban még nem világos. Ezt a vizsgálatot azért végezzük, hogy tisztázzuk ezt az összefüggést, és bemutassuk a bromokriptin terápia hatását a prolaktinómában szenvedő női betegek plazma leptin szintjére és testtömegindexére.

Valamennyi eredményt átlag ± standard deviációval (SD) fejezzük ki. Az elemzésekhez a társadalomtudományok statisztikai csomagját (SPSS, 9.0 verzió) használják. A csoportok összehasonlításához szükség esetén párosított és párosítatlan diák-t tesztet használtunk. A korrelációs elemzéseket adott esetben Pearson és Spearman szerint végezzük. Részleges korrelációs elemzést használnak néhány korrelációs elemzésben a testtömeg-index ellenőrzésére. A 0,05-nél kisebb kétfarkú p-érték statisztikailag szignifikánsnak tekinthető.

A prolaktinómában szenvedő 20 beteg közül négynek (20%) macroadenoma (az adenoma átmérője> 1 cm volt a legnagyobb dimenzióban), 16-nak (80%) volt microadenoma.
A betegcsoport (n = 20) életkor (34,6 ± 4,8 vs. 36,5 ± 4,4 év, p> 0,05), BMI (27,0 ± 5,8 vs. 25,9 ± 5,9 kg/m2) tekintetében összehasonlítható volt a kontrollcsoporttal; p> 0,05), illetve a derék/csípő (W/H) arány (0,91 ± 0,16 vs. 0,89 ± 0,16, p> 0,05). Bár az átlagos leptinszint magasabb volt a betegeknél, mint a kontrolloknál, ez a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (28,3 ± 15,8 vs. 24,4 vs. 15,0 ng/ml; p> 0,05) (1. táblázat).
1. táblázat: A beteg és a kontroll csoportok előkezelésének jellemzői.
2. táblázat: A laboratóriumi és antropometriai mérések változásai prolaktinoma betegeknél.
Két hónapos brómokriptin-kezelés a prolaktinszint jelentős csökkenését eredményezte (119,3 ± 45,7-ről 55,4 ± 25,2-re, p = 0,001), és a leptin-szint szignifikáns növekedését eredményezte (28,3 ± 15,8-ról 32,2 ± 18,3 ng/ml-re, p