A pokol vadászkutyája

1925. március 7-én egy körülbelül 50 íróból és kritikusból álló csoport, közülük legalább az egyik titkosrendőr informátor gyűlt össze egy moszkvai lakásban, hogy meghallgassa egy ambiciózus 33 éves Mihail Bulgakovot, aki elolvasta új, kiadatlan regény. Bulgakov korábbi műve, A végzetes tojások népszerű volt a közönség körében, de feldühítette a nemrégiben létrehozott Szovjetunió bolsevik uralkodóit, akik - helyesen - szatirikus támadásnak vették fel, mint tudományos fantasztikus álcát, a kommunizmus ellen a gyakorlatban.

Úgy tűnik, hogy a közönség nagy része azt remélte, hogy Bulgakov új regénye, a Kutyaszív hasonló módon gúnyolhatja azt a rozoga állapotot, amelyet Vlagyimir Lenin örökösei örököltek. Tette. Bulgakov meséje egy professzorról, aki egy gonosz ember nemi szerveit és agyalapi mirigyét egy jó keverékbe ülteti, létrehozva egy homályos férfikutyát, aki könnyedén illeszkedik a kommunista társadalomba, jól esett. Az anonim informátor felháborodott jelentése mesterének leírja, hogy egy fülsiketítő nevetést váltott ki egy rész, ahol a professzor azt panaszolja, hogy az orosz forradalom egybeesett a galosok lopásával a közösségi folyosóról.

Lehetséges, hogy Bulgakov nem csak tudta, hogy rendőrségi informátor van a hallgatóságban, de láthatta, ki az. A kém jelentése, amelyet néhány nappal később nyújtottak be a korszak szovjet titkosrendőrségének, az OGPU-nak, olyan pontos átírást tartalmaz A kutya szíve egyes részeiről, hogy biztosan nagy sebességgel irkálta a jegyzeteket, és felmondásának pompázata arra utal, hogy hogy szembetűnő lett volna egyenes arca.

Az embrionális Szovjetunióban elmosódott a határ az irodalomkritika és az elnyomás között. Végül a GlavLit, a szovjet cenzor döntötte el egy kutya szívének sorsát. De a rendőrkémnek volt befolyása, és a felülvizsgálata ellenséges volt. "Bulgakov gyűlöli és megveti a szovjet rendszert" - írta. "A szovjet hatalomnak igazi, szigorú és átlátó gondviselője van a GlavLitben, és amíg véleménye egybeesik az enyémmel, ez a könyv soha nem fog napvilágot látni."

A kém nem csalódott. Két hónappal az olvasások után a leendő kiadó, Nedra, írt Bulgakovnak, visszaadva a művet, és közölte vele, hogy még egy átírás sem menti meg. A következő évben az OGPU rajtaütött Bulgakov lakásában, és lefoglalta a kéziratot. 1929-ben adták vissza, de csak 1987-ben, több mint 60 évvel Bulgakov befejezése után és majdnem fél évszázaddal az író halála után jelent meg a könyv Oroszországban.

Az oroszok számára egy kutya szíve magasan áll Bulgakov prózai alkotásai között, későbbi A mester és Margarita című regényével, valamint a polgárháborús kijevi, A fehér gárda korábbi, önéletrajzi beszámolójával. Részben ennek köszönhető Vladimir Bortko remek 1988-as filmje, a késő szovjet mozi remekműve. A másik ok, amiért a cenzúra enyhült, egy kutya szívét felkarolták, az az volt, hogy a szovjet kultúra alig változott. A Bulgakov által csúfolt társadalom keserű-édesen ismerős volt az oroszok számára.

A kutya szíve hat évtizeddel azután tűnt frissnek, hogy Bulgakov leírta a gazdagoktól lefoglalt, különféle háztartásoknak a lakóházakba tömött háztartásait, mert az embereket ugyanabba a lakóházakba zsúfolták be, alig ennyi idő alatt. Hatvan évvel később a Pravda még mindig emészthetetlen volt. A vezető orvosi tanácsadók, Preobrazhensky professzorhoz hasonlóan, továbbra is ritka képességeik kihasználásával anyagi előnyöket szereztek vagy tartottak meg - például nagy lakásokat - egy korrupt kommunista vezetésből. Az alapvető cikkekből még mindig hiány volt.

Ugyanakkor Bulgakov által leírt pillanatok egy része még nagyobb, mélyebb folytonosságot tükröz. Lenyűgözi az orosz asztal rituáléit - a vodka megfelelő és helytelen beszívását, valamint a zakuski fogyasztását, a szeszes italokhoz való snackeket. Ez azzal a figyelemre méltó ténnyel együtt, hogy egy rövid bevezető szakasz után, ahol a hajléktalan korong egy sivár, havas Moszkvában barangol, a könyv minden cselekedete egyetlen lakásban zajlik, intenzív értelemben vett részt, bulgáriai és orosz nyelven egyaránt. az ebédlőasztal menedékül. Kívül zsarnokok, farkasok és 20 fokos fagy lenne; belül melegség és sárga fény buborék lobog, a jókedv és a bölcs utolsó szelleme, szellemes, fatalista beszéd.

Bulgakov nem csupán ragyogó megfigyelője volt a körülötte zajló eseményeknek, hanem furcsa képessége volt, hogy kiválassza az ostobaság és a viszály különös megnyilvánulásait, amelyek megadják a követendő korszak hangnemét. A könyvben szereplő tudósokról - Filipp Filippovich Preobrazhensky professzorról és asszisztenséről, Dr. Bormenthalról - kétélű. A Bulgakov nagybátyjára, moszkvai nőgyógyászra épülő Preobrazhensky egy régimódi szellemi úr értékei mellett áll ki a behatoló kommunistákkal szemben. Bulgakov szimpatikusan ábrázolja, bár hiába, önközpontúan, az új elit komolytalan orvosi igényeinek eleget téve és figyelmen kívül hagyva azt a felfogást, hogy kiváltságos életét részben örökölhették, és nem is érdemelték ki. Őt és Bormenthalt, sőt szolgáikat a kommunizmus kezdő áldozataiként mutatják be, amely állítólag egy új világ felépítéséről szól, de valójában rablásról és osztályos bosszúról szól.

Amikor eljön az ideje a kutya megműtetésének, Preobrazhensky és Bormenthal áttérnek egy másfajta polgári értelmiség képviseletére - olyanokra, mint Trockij és Lenin, akik úgy vélték, hogy Karl Marx-ban olyan tudományos rendszert találtak, amely rákényszeríthető az emberekre, és egy nagy kísérletet hajtott végre forradalom formájában, amelynek témája az orosz nép volt, Oroszország pedig a laboratórium.

Hat rendkívüli oldalon a könyv egész légköre megváltozik, mivel Bulgakov fiatal háborús sebészként szerzett tapasztalatait regénytudásának rendelkezésére bocsátja. Az eredeti Preobrazhensky városiassága eltűnik; a professzor kíméletlen hentessé alakul át, akit éppúgy a kíváncsiság és az ego motivál, mint az emberiség jövője iránti aggodalom. Segítőjével tehát a polgári értelmiségit képviseli, mint a forradalom áldozatát - mint maga Bulgakov, vagyonuk, anyagi és kulturális örökségük, véleménynyilvánításuk és vizsgálódásuk szabadsága, státuszuk, a társadalomhoz való hozzájárulásuk és életük is veszélyben vannak - valamint azok a polgári értelmiségiek, akik elsősorban ezt a forradalmat hozták létre.

Arcán a kutya szíve rendkívül bátorságnak tűnik, ha nem is vakmerőségnek. Bulgakovot kitették. A hivatalosan meggyalázott polgári osztály tagja volt. A bolsevik mércével mért ruha - a csokornyakkendők, a monokli - nem segített. Közzétett írásainak hangja egy hazafi volt, aki úgy vélte, hogy Oroszország 1917-ben rossz irányba fordult, és úgy gondolta, hogy kötelessége tenni valamit ez ellen. Tudta, hogy a szovjet hatóságok meghallgatták, tudta, hogy gúnyolódnak velük, és nem szerette. Ha a Fehér Gárda megnyugtatta a Kremlet, hogy eleganciát képvisel a középosztálybeli cári Oroszország haláláért, akkor a Végzetes tojások és a Kutyaszív végső hibákat tűnt fel saját, kommunista projektjükben.

Úgy gondolom, hogy Bulgakov bátor volt, de nem annyira vakmerő, mint amilyennek a 21. század szempontjából tűnhet. 1925 elején jó oka volt elképzelni, hogy helyzete biztonságosabb, a szovjet hatóságoké pedig gyengébb, mint azt most tudjuk. A kommunista Oroszország még nem volt nyolcéves. Uralkodói, támogatói és ellenfelei nem tudták megtudni, hogy megmarad-e valamiben, mint az alapítók remélték. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnt, hogy visszacsúszik a kapitalizmus felé, még akkor is, ha megtartott bizonyos mértékű politikai szabadságot. Lenin, a forradalom kapitánya az előző évben elhunyt, és senki sem került ki a bolsevikok legfelsőbb rangjából, hogy átvegye a helyét. Josef Sztálin, aki személyesen játssza majd el Bulgakov életét és karrierjét, csupán egyike volt a hatalom megosztására pályázóknak, és nem a legismertebb. Volt cenzúra, letartóztatások és deportálások, de nem a nagykereskedelmi elnyomás. Bizonyos mértékű ellentétet toleráltak. A külföldi utazás továbbra is lehetséges volt.

Maga Lenin 1921-ben elfogadta, hogy Oroszország nem áll készen a teljes marxizmusra, és a kommunisták enyhítették a szabályokat, hogy lehetővé tegyék a vállalkozói tevékenységet. Ez a félkapitalista, félig szocialista, inkább autoriter, mint totalitárius, tönkrement és újjáépítő társadalom, amely tele van készülő kancellárokkal, energiával és kreativitással van feltöltve hét év háború és éhínség után, és ez képezi a Kutyaszív hátterét.

Bulgakov korabeli levelei tele vannak ezzel a remény és kétségbeesés érzésével vegyítve. Ott van a boldogtalanság, de az optimizmus is, mert a szovjet rendszer véges jellege úgy tűnt, hogy elérhető közelségben lóg, úgy, hogy Sztálin rémuralma elhatalmasodása után már nem. Helytelen lenne más szóval azt feltételezni, hogy Bulgakov 1925-ben az irodalmi vértanúság jelöltjeként gondolta magát. Valószínű, hogy valódi reményeket rejt magában, hogy egyszer azt mondhatja, hogy mindent megtett a kommunista Oroszország korai sírig.

Bulgakov összetett struktúrát épít a felszín alá, hogy elkészítse rövid elbeszélő munkáját. A perspektíva és az elbeszélési módok megváltoztatására való hajlandósága a legjobb munkájára jellemző, amelyet a Fehér Gárda előrevetített, és a Mester és Margarita teljes mértékben megvalósított. A kutya szívében későbbi remekmű négy összefonódó szálának három rügye található, az egyetlen hiányzó az áldozati szeretet szála a címszereplők között; gyenge, kapzsi, ostoba szereplők között a gogol-csehovi bohóckodásnak ugyanazok a gyönyörű jelenetei vannak, együttérző gúnnyal írva; ugyanaz a gyönyör a fantasztikus részleteiben; és bár kevésbé nyilvánvalóan ugyanaz az istenkáromlás témája.

Az istenkáromlás bulgakovi értelemben nemcsak Isten tekintélyének tagadását jelenti, bár bizonyosan ezt is jelenti. Ez a természet rejtelmeivel szemben is elégtelen alázatot jelent. Bulgakov nem annyira reakciós, hogy higgyen a dolgok isteni vagy természetes sorrendjében, amelyet nem lehet megváltoztatni. Végül is orvos volt; szerette a modernitás rohanását és annak gépeit. A kutya szívének üzenete az, hogy az embernek fel kell ismernie hatalmának korlátai létét; hogy vannak isteni és természetes birodalmak, ahol nem léphet fel annak veszélye nélkül, hogy valami istenkáromló és természetellenes dolgot hozzon létre - sátáni cselekedet végrehajtása nélkül. Ez az ötlet anathema volt a kommunisták számára, akiknek egész programja azon a felfogáson alapult, hogy Isten nem létezik, és hogy a természet végtelenül képlékeny - hogy új, jobb embert teremthessenek.

Csak egy maroknyi ember tudott a Kutyaszív, valamint A Mester és Margarita létezéséről, még jóval azután, hogy Bulgakov 1940-ben elhunyt. Elmondható, hogy számított Orwellre és nemzedékére, de nem arról, hogy befolyásolta volna őket, vagy hogy találkozott velük. Bulgakov műveinek rendkívüli ereje, amely lehetővé teszi, hogy kiolvasztják őket, és amelyek még mindig frissek a 20. század végi írók befolyásolására, tisztelgés ragyogása előtt.

Sokan megjegyezték a Bulgakov előrelátó kiállításait egy kutya szívében. A végére a professzor figyelmeztet, hogy alkotása veszélyesebb, mint nevetséges; hogy vadságában valami ördögi dolgot alkotott. Úgy tűnik, Bulgakov a szovjet kommunista párton belül kezdődő véres, testvérgyilkos háborút várja, amely Sztálin diadalmas végével zárul le.

Az előrelátásnak vannak határai. Sztálin sikerének nagy titka az volt, hogy mindig gonoszabb volt, mint amennyit Oroszországban bárki elképzelt, hogy vezető lehet. A gonosz saját szabad terében működött, a legnevetségesebb összeesküvés-elméleten túl, nem is beszélve a legötletesebb írók fantáziájáról.

Egy olyan regényíró számára, aki témájaként hazája jövőbeni bajait veszi figyelembe, a próféciáknak két részből áll: a valószínű jövő fantáziadús felépítéséből és egyfajta bájból, amely e jövővel szemben valósul meg. A kettő kizárja egymást. Ha a jövendölés nem válik valóra, az író azzal a gondolattal vigasztalhatja magát, hogy írása annak az oka volt, hogy társadalma képes volt kibújni annak beteljesedésétől. Bulgakov esetében a regényíró prófétai sikere az életében regényíróként való végzetét jelentette.

· Ez egy A kutya szíve új kiadásának bevezetésétől származik, amelyet a Penguin a jövő hónapban jelentet meg.