A prediabetes és a hasi elhízás elterjedtsége az egészséges testsúlyú felnőttek körében: 18 éves trend

Absztrakt

CÉLJA A mozgásszegény életmód tendenciái befolyásolhatják a felnőttek testösszetételét és anyagcsere-egészségét az egyének körében feltehetően egészséges testsúly mellett. Ez a tanulmány az prediabetes és a hasi elhízás országosan reprezentatív prevalenciáját vizsgálja egészséges testsúlyú felnőttek körében 1988 és 2012 között.

MÓD Elemeztük a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatokat (NHANES) III (1988–1994) és az NHANES-t az 1999 és 2012 közötti időszakban, 20 éves és idősebb felnőttekre összpontosítva, akiknek testtömeg-indexe (BMI) 18,5–24,99, és nem nincs cukorbetegsége, sem diagnosztizált, sem diagnosztizálatlan. A prediabétest glikált hemoglobin (HbA1c) szint alkalmazásával határoztuk meg, 5,7% és 6,4% között, az American Diabetes Association szerint. A hasi elhízást a derék kerülete és a derék/magasság arány alapján mértük.

EREDMÉNYEK A prediabétesz prevalenciája az egészséges testsúlyú, 20 éves vagy annál idősebb, diagnosztizált vagy nem diagnosztizált diabétesz nélküli felnőttek körében az 1988–1994 közötti 10,2% -ról 2012-re 18,5% -ra nőtt. A 45 éves és idősebb emberek körében a prediabetes prevalenciája 22,0-33,1%. A 20 éves és idősebb, egészségtelen derékkörfogatú felnőttek aránya az 1988–1994 közötti 5,6% -ról 2012-re 7,6% -ra nőtt. Az egészségtelen derék/magasság arányú egyének aránya az 1988–1994 közötti 27,2% -ról 33,7% 2012-ben. A kiigazított modellek azt találták, hogy a hasi elhízás mértéke nem volt független prediktor prediktora egészséges BMI-vel rendelkező felnőttek körében.

KÖVETKEZTETÉSEK Az egészséges BMI-tartományon belüli egyének körében a prediabetes és a hasi elhízás prevalenciája jelentősen megnőtt. Úgy tűnik, hogy a hasi elhízás nem a növekedés elsődleges oka.

prediabetes
prevalenciája
prediabetikus állapot
magas vércukorszint
cukorbetegség II
megelőzés

BEVEZETÉS

A prediabetes a cukorbetegség és az azzal összefüggő szövődmények kialakulásának magas kockázatú állapota. 1–3 A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a fejlett országokban, például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a felnőttek több mint egyharmada prediabéteszben szenved, de ezen egyének többsége nem tudja, hogy van-e ilyen állapota. 4–6 Miután észlelték, a prediabétest kezelési tervvel kell nyugtázni a cukorbetegségre való áttérés megakadályozása vagy lassítása érdekében. 7,8 A prediabetes kezelése a diabétesz kialakulásának késedelmével jár. 9 A prediabetes kimutatása és kezelése ezért alapvető stratégia a cukorbetegség megelőzésében. 1 Ráadásul a prediabétesz-tudatú felnőttek nagyobb valószínűséggel vesznek részt cukorbetegség kockázatcsökkentő magatartásban, mint azok, akiknek nincs tudata állapotukról. 10.

Az Egyesült Államok történelmi tendenciái az ülő életmód jelentős növekedését jelzik a felnőttek körében az elmúlt években. 11 Összehasonlítva az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 1988–1994 és NHANES 2009–2010 eredményeit, a szabadidős fizikai aktivitást nem jelentő felnőttek aránya 19,1% -ról 51,7% -ra nőtt. Bár ezeket a szabadidős tevékenységi eredményeket kritizálták az NHANES módszertani változásainak eredményeként, más nemzeti felmérések eredményei a szabadidő fizikai aktivitásának csökkenő tendenciáit mutatták az 1990-es évek és a 2000-es évek között. 12,13 A mozgásszegény életmód tendenciáinak növekedésével az elhízás prevalenciájának tendenciái is növekedtek. 11 Az elhízás növekedése mellett a mozgásszegény életmód ezen népességi szintjének növekedése befolyásolhatta a felnőttek testösszetételét és az anyagcsere-egészséget feltehetően egészséges testsúlyú egyének körében.

Az American Diabetes Association által a prediabetes szűrésére vonatkozó jelenlegi ajánlások szinte kizárólag azokra a felnőttekre összpontosítanak, akik túlsúlyosak vagy elhízottak a testtömeg-index (BMI; kg/m 2) meghatározása szerint, mindaddig, amíg a beteg 45 évesen nem felel meg az életkor-orientált szűrésnek. 1 Továbbá az Egyesült Államok Preventive Services Task Force nemrégiben kiadott ajánlása a kóros glükózszint és a 2-es típusú cukorbetegség szűrésére korlátozza a túlsúlyos vagy elhízott személyek szűrését. 14 Az elhízott vagy túlsúlyos egyénekre való összpontosítás azonban elvesztett lehetőségekhez vezethet a nem észlelt betegség kivizsgálására egészséges testsúlyú egyéneknél.

Bár az elhízás és a prediabétesz növekvő prevalenciát mutat, nem világos, hogy az egészséges testsúlyú felnőtteknél is nőtt-e a prediabetes. Sőt, nem világos, hogy nőtt-e a hasi elhízás az egészséges testsúlyú felnőttek körében. Így ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja a prediabetes és a hasi elhízás országosan reprezentatív prevalenciáját az egészséges testsúlyú felnőttek körében, az NHANES 1988–1994 és 1999–2012 eredményei szerint.

MÓD

Elemeztük az 1999–2012-es évek NHANES III és NHANES adatait. Az NHANES III-ot 1988–1994-ben végezték. Az NHANES egy nagyméretű, országosan reprezentatív felmérés, amely egy rétegzett többlépcsős valószínűségi minta segítségével mintákat vesz az Egyesült Államok nem intézményesített populációjáról. A súlyok és változók alkalmazása a komplex felmérés tervezésénél lehetővé teszi, hogy a tanulmány országosan reprezentatív népesség-becsléseket szolgáltasson az Egyesült Államok számára. A mostani tanulmány 20 éves és idősebb felnőttekre összpontosított, akiknek a BMI-je 18,5–24,99, az egészségesnek tekintett tartomány, és akiknél nem diagnosztizálták a cukorbetegséget vagy a glikált hemoglobin (HbA1c) szintje 6,5% vagy annál nagyobb volt. Ezt a tanulmányt a Floridai Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete jóváhagyta mentességként.

Korábban diagnosztizált cukorbetegség

Azokat a személyeket tekintették cukorbetegeknek, akik arról számoltak be, hogy egy egészségügyi szolgáltató bármikor elmondta nekik, hogy cukorbetegek, kivéve a terhességi cukorbetegséget. Eltávolítottunk olyan személyeket is, akiknek a HbA1c-értéke 6,5% vagy annál nagyobb, hogy a nem diagnosztizált cukorbetegséget figyelembe vegyék.

Normoglikémia és prediabétesz

Az NHANES-ben résztvevő személyek fizikai vizsgálaton vesznek részt, amely a vér laboratóriumi elemzését is magában foglalja. A normoglikémiát HbA1c-szintként 4,0% és 5,6% (20–38 mmol/mol) között határoztuk meg. Az alacsony HbA1c-szint esetleges hatásainak kontrollja érdekében eltávolítottunk olyan személyeket is, akiknek HbA1c-szintje kevesebb, mint 4,0% (20 mmol/mol) volt, ami a cukorbetegség nélküli felnőttek minden okból bekövetkező megnövekedett halálozásával jár. 15

Korábban diagnosztizált vagy diagnosztizálatlan cukorbetegség nélküli egyének között prediabétest határoztunk meg az American Diabetes Association által meghatározott HbA1c szinttartományok alkalmazásával, 5,7% és 6,4% (39–46 mmol/mol) között. 1 Ez a tartomány egy metaanalízis során kimutatta, hogy előrejelzi a cukorbetegség progresszióját. Kizártuk a korábban diagnosztizált cukorbetegségben szenvedő személyeket, mivel e betegek jelenlegi glikémiás állapota egyszerűen a cukorbetegség kontrollját jelentheti.

Hasi elhízás

A hasi elhízást a derék kerülete és a derék/magasság arány alapján mértük. A derék kerülete mérőszalag segítségével vízszintes vonalat mért közvetlenül a jobb csípő legfelső oldalsó határa felett álló résztvevők számára. Az egészségtelen derékkörfogat a férfiaknál 102 cm-nél, a nőknél 88 cm-nél nagyobb derékbőség volt. Ezek az intézkedések összhangban vannak a metabolikus szindróma jellemzésének szintjével. Az egészségtelen derék-magasság arányt a férfiaknál 0,53 vagy annál nagyobb, a nőknél pedig a 49 és annál magasabb értékeket határozták meg, ami a fokozott kardiometabolikus egészségügyi kockázatra utal. 17–19

Első fokú rokon cukorbetegséggel

Az NHANES III-ban a válaszadókat megkérdezték, hogy az élő vagy elhunyt vérrokonaik közül (beleértve a nagyszülőket, a szülőket, a testvéreket és a nővéreket) elmondta-e valaha az orvos, hogy cukorbetegségben szenved-e. Az NHANES 1999–2012-ben a válaszadóktól azt kérdezték, hogy közeli biológiai vagy vér szerinti rokonok (beleértve az apát, az anyát, a nővéreket vagy a testvéreket) mondták-e valaha egészségügyi szakembertől, hogy cukorbeteg.

Demográfiai jellemzők

Az életkort saját maguk jelentették be, és 20–44 éves, 45–64 éves, valamint 65 éves és idősebb kategóriába sorolták. A szexet önállóan jelentették be. A versenyt önállóan jelentették be, és nem spanyol fehér, nem spanyol fekete, mexikói amerikai és egyéb kategóriába sorolják. Az oktatást a középiskolánál alacsonyabb kategóriába sorolták (12 éves oktatás). A szegénység/jövedelem arány önbevalláson alapul, és kevesebb mint 1,0 (szegénység) és 1,0 vagy ennél nagyobb (nem szegénységben) kategóriába sorolható. 20 Az egészségbiztosítási státuszt önállóan jelentették be, és a magán-, az állami és a semmilyen kategóriába sorolták.

Elemzés

Az NHANES rétegzett többlépcsős valószínűség-tervezést használ. Az NHANES komplex mintadarabjának figyelembe vételéhez az SAS 9.4-et (SAS Institute, Cary, NC) és a SUDAAN 11.0.1-et (RTI International, Research Triangle Park, NC) használták a Nemzeti Center által biztosított megfelelő tervezési és súlyozási változókkal. az egészségügyi statisztikákért.

Kiszámítottuk a prediabetes prevalenciáját az NHANES III-ra és minden 2 éves NHANES-ciklusra 1999 és 2012 között, valamint számos demográfiai jellemzőre. Trendelemzést végeztünk az 1999–2012-es adatokról, logisztikai regresszióval értékelve az idő hatását a prediabetes prevalenciájára, a derék kerületének változására és a derék/magasság arány változására minden felnőtt, valamint a 45 éves felnőttek esetében. és idősebbek. Az idő folyamatos változóként van modellezve. t Teszteket használtunk a BMI, a derék kerülete és a derék/magasság arány átlagos különbségének kiszámítására a prediabétessel rendelkező és anélkül szenvedő egyének között a 2011–2012 közötti adatokra. A kényszerített befogadás logisztikai regresszióit a 2011–2012-es adatok felhasználásával végeztük, hogy értékeljük a derék kerületének és a derék/magasság aránynak a prediabéteszekre gyakorolt hatását. Mind a ki nem igazított, mind a demográfiai tényezőkhöz igazodó modelleket, mind az első fokú cukorbeteg rokonokat kiszámították.

EREDMÉNYEK

Az 1. táblázat bemutatja a prediabetes prevalenciáját az egyes NHANES-ciklusokra, valamint a prediabetesek prevalenciáját a különböző demográfiai jellemzőkre vonatkozóan. A prediabétesz prevalenciája évről évre változó volt, de általában növekedést mutatott, a prediabéteszben szenvedők aránya az 1988–1994 közötti 10,2% -ról 2011–2012-re 18,5% -ra emelkedett. A prediabetes mérésére a HbA1c segítségével a prediabetes prevalenciája 1988–1994 és 1999–2000 között csökkent, de az idő múlásával nőtt.

Súlyozott összes prediabetes prevalencia, a 20 éves vagy idősebb felnőttek százaléka (95% CI) az Egyesült Államok népességében, ha a cukorbetegség meghatározásához hemoglobin A1c szinteket használnak; NHANES 1988–1994 és 1999–2012

A prediabetes előfordulása az Egyesült Államokban diagnosztizált vagy diagnosztizálatlan cukorbetegség nélküli felnőttek körében 1988 és 2012 között.

Az egészségtelen derék kerülete az Egyesült Államokban diagnosztizált vagy nem diagnosztizált cukorbetegség nélküli egészséges testsúlyú felnőttek körében 1988 és 2012 között.

Megjegyzés: Trend 1999–2012 között ≥20 év (P = 0,34); tendencia 1999–1912 között ≥45 éves kor, P =, 40. Függőleges oszlopok = 95% CI.

Az egészségtelen derék/magasság arány előfordulása az Egyesült Államokban egészséges testsúlyú felnőttek körében diagnosztizált vagy nem diagnosztizált cukorbetegség nélkül 1988 és 2012 között.

Megjegyzés: Az 1999–2012 közötti tendenciák ≥20 évesek, P =, 007; tendencia 1999–2012 között ≥45 éves kor, P =, 007 év. Függőleges oszlopok = 95% CI.

A prediabetes nélküli egyének átlagos BMI-je 22,2, a prediabéteszben szenvedők esetében pedig az átlagos BMI 22,6 volt. Az átlagok közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (P = 0,03). A prediabetes nélküli egyének átlagos derékmérete 81,3 cm volt. A prediabéteszben szenvedő egyének átlagos derékmérete 84,9 cm volt (P Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Logisztikai regressziók a hasi elhízás és a prediabétesz kockázatának összefüggésének vizsgálatára 2011–2012-ben, NHANES

VITA

Tudomásunk szerint ez a tanulmány az első, amely az egészséges tartományban lévő BMI-vel rendelkező egyének prediabetes prevalenciájának tendenciáit vizsgálta. A tanulmány legfontosabb megállapításai az, hogy az egészséges BMI-vel rendelkező egyének körében a prediabetes és a hasi elhízás prevalenciája 1988–1994 és 2012 között nőtt.

A HbA1c metabolikus markerének populációváltozása mellett az egészséges BMI-s egyének körében a hasi elhízás egyik mértéke is megnőtt. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a hasi elhízásban szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek cukorbetegségben, 21,22, és fokozottan veszélyeztetettek a szív- és érrendszeri betegségek miatt. 23,24 Továbbá, mivel a hasi elhízás a középkorban emelheti a cukorbetegség megnövekedett kockázatát idősebb korban, ez fontos tényező a cukorbetegség előrejelzésében. 25 Fontos megjegyezni, hogy a hasi elhízás csak egyike a prediabétesszel összefüggő számos tényezőnek. Valójában, bár eredményeink a megnövekedett derék/magasság arány tendenciáiról számoltak be a prediabetesek növekvő prevalenciájával együtt, a hasi elhízás nem volt függetlenül társítva a prediabétessel, miután többváltozós modellben figyelembe vették a többi változót.

Az egészséges BMI-vel rendelkező felnőttek körében a prediabetes és a derék/magasság arány növekedését befolyásoló tényezők nem tisztázottak. Az NHANES-adatokat használó legújabb tanulmányok azt mutatták, hogy míg az étrend általános minősége továbbra is gyenge, Amerikában javultak az étrend minősége. 26–28 A mozgásszegény életmód növekedése részben felelős lehet, mivel az ülő életmód dokumentáltan megnőtt. 11,12 A mozgásszegény életmód negatívan befolyásolja az inzulinérzékenységet 29 és növeli a cukorbetegség relatív kockázatát. 30 Az ülő életmód a hasi elhízás növekedésével is társul. 31–33

Az egészséges BMI-vel rendelkező egyéneknél a prediabetes növekedése aggodalomra ad okot. Az amerikai prevenciós szolgálatok munkacsoportjának ajánlásai a kóros vércukorszint és a 2-es típusú cukorbetegség szűrésére javasolják a kóros vércukorszint-szűrést 40–70 éves, túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél. 14 Ezek az irányelvek, valamint az American Diabetes Association szövetségi iránymutatásai, kevésbé valószínűvé teszik, hogy egészséges BMI-vel rendelkező személyeket szűrjenek, annak ellenére, hogy a prediabetesek egyre gyakoribbak ebben a csoportban.

E tanulmány eredményeinek értelmezése során számos korlátozást kell figyelembe vennünk. Először, bár képesek voltunk felmérni néhány gyakori hasi elhízás mértékét, konkrétan a derék kerületét és a derék/magasság arányát, a csípőmérés nem szerepelt mindkét NHANES-ban. Így nem tudtuk értékelni a hasi elhízás, a derék/csípő arányának egy harmadik, közös mérésének változását.

Másodszor, ez a tanulmány az NHANES 2 iterációját alkalmazza, különböző mintavételi módszerekkel. Az 1988–1994 közötti adatok nem vonhatók be a trendelemzésbe, az 1999–2012 közötti adatokkal együtt, ami csak az 1999–2012-es adatokra korlátozza azon képességünket, hogy a prediabetes és a hasi elhízás prevalenciájában bekövetkező változások jelentőségét megbecsüljük. Ennek ellenére még mindig csak az adatok felhasználásával tudtuk dokumentálni a prediabetes és a derék/magasság arány növekedését.

Harmadszor, az NHANES egy keresztmetszeti felmérés, amely minden ciklusban felméri a különböző egyének egészségi állapotát. Az adatokat azonban súlyozzuk, hogy lehetővé tegyük az Egyesült Államok teljes népességének elemzését, ahelyett, hogy idioszinkratikus betegcsoportokra támaszkodnánk.

Negyedszer, az adatok a prediabetes prevalenciájának csökkenését mutatták 1988–1994 és 1999–2000 között. Ennek a csökkenésnek az oka nem világos. Lehetséges, hogy az adatok összevonása az NHANES III 6 éves csoportjába artefaktumhoz vezetett, összehasonlítva az 1999–2000-es NHANES 2 éves csoportokhoz tartozó adatokkal, de az NHANES III-ról NHANES-re történő csökkenés oka 1999–2000 további feltárást igényel.

Ötödször, amint azt korábban megjegyeztük, néhány szerző kritizálta a szabadidős fizikai aktivitás értékelésének összehasonlítását az NHANES III és az NHANES között 2007-től kezdődően, mivel a szabadidős fizikai aktivitás kérdései nem voltak azonosak a 2 adatsorban. 12 Aggódtunk a két periódus közötti artefaktális különbségek miatt, így nem tudtuk felmérni a szabadidő fizikai aktivitásának prediabéteszre gyakorolt hatását.

Hatodszor, bár a hasi elhízás jelentősen eltérhet a különböző etnikai csoportok között, különösen a dél- és kelet-ázsiaiaknál, amelyek alacsonyabb BMI-t és magasabb derékkörfogatot mutatnak, mint az észak-amerikaiak, az NHANES korlátozottan különbözteti meg egyes etnikai csoportokat.

Hetedszer, ez a jelentés csak a HbA1c-t használja a prediabetes prevalenciájának mérésére. Bár bizonyítékok vannak arra, hogy a HbA1c alkalmazása a prediabéteszes betegek azonosításához a prediabéteszes betegek alul diagnosztizálásához vezethet, a 34–36 HbA1c az egyetlen mérőszám a glükóz anyagcseréjében, amely az NHANES összes résztvevője számára elérhető. Az éhomi plazma glükóz és az orális glükóz tolerancia tesztek csak a válaszadók alcsoportjai számára állnak rendelkezésre. Végül nem tudjuk elszámolni a prediabétesz nyilvánvaló csökkenését, amely 1999 és 2006 között történt.

Ez az országosan reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy az egészséges testsúlyú BMI-vel rendelkező egyének jelentős hányada prediabéteszben szenved. Ezenkívül a prediabetes szekuláris növekedését jelzi az egészséges testsúlyú populációban. A cukorbetegség megelőzésének erőfeszítései hasznosak lesznek a jövőbeni kutatások során, amelyek ezen emelkedés elsődleges okának meghatározására és a prediabéteszek kimutatásának hatékony módjaira az egészséges testsúlyú felnőttek körében.

Lábjegyzetek

Érdekellentétek: a szerzők egyikről sem számolnak be.

Finanszírozási támogatás: Stephen Anton PhD-t támogatta az Országos Egészségügyi Intézet és az Országos Öregedési Intézet (P30AG028740 támogatás).