A pulmonalis artériás hipertónia javítása táplálkozással és testmozgással (PHINE)

hipertónia
 A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. Ismerje meg a klinikai vizsgálatok kockázatait és lehetséges előnyeit, és a részvétel előtt beszéljen egészségügyi szolgáltatójával. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.
  • Tanulmány részletei
  • Táblázatos nézet
  • Nincs közzétett eredmény
  • Jogi nyilatkozat
  • Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

Állapot vagy betegség Beavatkozás/kezelés Fázis
Pulmonalis artériás hipertónia inzulinrezisztencia Viselkedés: Táplálkozás és testmozgás Nem alkalmazható

A pulmonalis artériás hipertónia (PAH) korai halálhoz vezet a fokozott pulmonalis vaszkuláris ellenállás és a jobb szívelégtelenség következményeként. Az elmúlt 20 évben kifejlesztett PAH-célzott terápiák a túlzott érszűkületet célozzák meg. A PAH patobiológiája azonban bonyolultabb, és magában foglalja a szabályozatlan vaszkuláris sejtproliferációt, a sejtek metabolikus rendellenességeit és gyulladását. A modern PAH-terápiák mellett is a jelenlegi eredmények továbbra is gyengék, a becsült 3 éves túlélési arány csak 55%. Így egyértelműen szükség van hatékonyabb terápiákra, amelyek a betegség patobiológiájának jobb megértésén alapulnak.

Az inzulinrezisztencia potenciális új mechanizmusként jelent meg a PAH-ban. Az inzulinrezisztencia állatmodelljei társulnak a PAH-hoz, amely megfordul az inzulinérzékenyítő gyógyszerek alkalmazásával. Az elmúlt évtizedben epidemiológiai elmozdulás történt a PAH-ban, ahol a betegség egyre inkább megfigyelhető idősebb, elhízott és cukorbetegeknél. Megfigyelték a magas sűrűségű lipoprotein-koleszterin alacsony szintjét a PAH-ban, amely az inzulinrezisztencia egyik jellemzője, és megállapították, hogy a PAH-mortalitás erős független előrejelzője. Az emelkedett glikozilezett hemoglobin (HbA1c) szintén korrelál a PAH diagnózisával és súlyosságával. Az OGTT-vel mérve, az idiopátiás PAH-betegek nemcsak inzulinrezisztenciával rendelkeznek, de nem képesek megfelelő inzulinreakciót kialakítani a glükóz kihíváshoz. Ezek az adatok a PAH-betegek hasnyálmirigy-béta sejtjeinek diszfunkciójára utalnak. Ismeretes, hogy a testmozgás és az alacsony glikémiás indexű diétás beavatkozás javítja az inzulinérzékenységet a cukorbetegség előtti betegeknél.