A REDHISH RÁKOT EHET

A floridai kékrák-betakarítás rekord alacsony szinten, a hosszú aszály okozta magas sótartalom miatt, egyesek szerint a túl sok vörös dob lehet részben hibás.

Az államban az ország egyik legszigorúbb vörösdob-törvénye van, a kereskedelmi halászat tilos, a szabadidős horgászok pedig napi egy és 18 hüvelyk közötti hosszú halak fogadására korlátozódnak.

Az Indian River Lagoon komplexumban az egyetlen szárazföldi felnőtt vörös álsügér állománya, sokuk súlya meghaladja a 30 fontot.

A kereskedelmi rákosok panaszkodnak, hogy mindezek a rákot kedvelő halak egyike annak, hogy csapdáik üresek.

Néhány halászati útmutató szerint azonban soha nem találtak kék rákmaradványokat a rés méretű vörös álsügérek gyomrában.

A Louisiana állambeli vörös álsügér fiatalkorúak 10 éves tanulmánya szerint azonban a rákok jelentős részét képezik az egy-három éves vörös dob étrendjének.

A tanulmány, amelyet Vincent Guillory és Paul Prejean, a louisianai Vad- és Halgazdálkodási Minisztérium részéről mutattak ki, megállapította, hogy a kék rák a vörös álsügér fő élelmiszere volt, és az általuk vizsgált halak 31 százalékában előfordult.

A megállapítások között:

A kék rákok voltak a leggyakoribb zsákmányok a 13,7-25,5 hüvelyk hosszú vörös álsügéreknél.

A vörös álsügérek közel ötször nagyobb eséllyel ettek kék rákokat, mint az állam torkolatainak más ragadozói.

Az átlagos vizsgált hal 700 rákot evett testtömegének minden kilogrammjára [2,2 font].

Az elfogyasztott rákok fele fiatalkorúak voltak, egy hüvelyk szélesek vagy kisebbek.

A megállapítások szerint egyetlen 8 kilós vörös álsügér egy év alatt csaknem 2600 kék rákot eszne meg.

A tanulmány a fiatalkorú vörös dobra korlátozódott, mondta Guillory, mert a felnőttek a Mexikói-öbölbe költöznek, ellentétben az Indian River Lagoon halaival.

A tanulmány a kék rákokat "a legfontosabb egyedi élelmiszer-tételként" sorolta a vizsgált vörös álsügér fiatalkorúakba, és arra a következtetésre jutott, hogy "a vörös dob a kék rákok domináns torkolati halragadozója".

Guillory azonban habozik, hogy elmondja, mekkora szerepet játszott a vörös álsügér a Louisiana kékrák-betakarításának tízmilliós csökkenésében 2000 és 2001 között.

"Nehéz számszerűsíteni. Bár a bizonyítékok azt sugallják, hogy a vörös dob ragadozása hatással van, nem lehetsz száz százalékig biztos benne" - mondta.

Arra a kérdésre, hogy milyen nagy hatással van a szárazfölddel nem rendelkező vörös álsügér a kék rákokra, Guillory elmondta, hogy ezt nehéz felmérni.

"A kisebb vörös dobok étkezési szokásait néztem. A nagyobb vörös dobja inkább halat eszik. Még mindig rákokat esznek, de nem olyan mértékben, mint a fiatal halak a 7-8 kilós tartományban" - mondta.

Bár Louisiana az ország egyik legnagyobb kékrák-halászata, viszonylag enyhített vörös álsügér-szabályokkal is rendelkezik.

A szabadidős horgászok naponta öt vörös álsügért tarthatnak. A halaknak legalább 16 hüvelyk hosszúnak kell lenniük, és csak egy lehet 27 hüvelyknél hosszabb - mondta Guillory.

Florida nem vizsgálta a vörös álsügér-ragadozás kék rákállományokra gyakorolt hatását, és senki sem határozta meg az Indian River Lagoon felnőtt vörös álsügér-populációjának méretét.

Bár az állam szigorú vörös álsügér-szabálya megnövelte a vörös álsügér-állományt, Roy Crabtree tengeri halászati igazgató szerint a szabály enyhítése nem jó ötlet.

"A vörös álsügér állomány javult, de a halászati mortalitás folyamatosan növekszik, mert a halászati nyomás évről évre növekszik" - mondta. "Ha elérnénk a két halas zsák limitjét, akkor két év múlva itt lehetünk, mert vissza kellene mennünk egy halhoz."

Azt is elmondta, hogy az államnak nincs elegendő adata a halászterületről a korlátok enyhítéséhez.

"A másik probléma az a kérdés, hogy a zsákkorlát növelése milyen hatással lenne. Ez attól függ, hogy az emberek milyen méretű halakat engednek el" - mondta. "Erről nincsenek adataink, de reméljük, hogy egy-két év múlva lesz ilyen."