A stroke betegek által tapasztalt étkezési problémák

A stroke a hazánkban az erek betegségének legsúlyosabb, legerőtlenebb és leggyakoribb megnyilvánulása. Dokumentálták, hogy a magas vérnyomással vagy magas vérnyomással kombinált stroke a fekete népességünk messze leggyakoribb oka a betegségeknek és az alkalmatlanságnak.

Mi agyvérzés?

Agyvérzés, amelyet agyi érrendszeri balesetnek is neveznek, akkor fordul elő, amikor az agy egy részét hevesen megfosztják vérellátásától, ezáltal tápanyagoktól, különösen a glükóztól és az oxigéntől (Mahan és mtsai, 2012). A glükóz- és oxigénhiányos agyszövet elhal, és az agy létfontosságú részeinek elvesztése azoknak a funkcióknak a veszteségévé válik, amelyeket az agy a központi idegrendszeren keresztül irányított és kiváltott.

Attól függően, hogy agyvérzés hol fordul elő az agyban, a beteg elveszítheti motoros funkcióit (azaz a test bármely részének mozgását) és/vagy érzékszervi funkcióit (pl. Látás, hallás, beszéd, ízlés, érzés) és/vagy kognitív képességét (memória), ötletalkotási vagy -kifejezési képesség és egyéb pusztító veszteségek) és/vagy szenvednek a hangulatváltozásoktól.

A fenti leírás kulcsfontosságú pontja az agysejtek elvesztése a tápanyag- és oxigénhiány miatt, mivel a vérellátás az agy egy meghatározott részére elszakad, amikor az eret eltömíti egy alvadék (trombus) vagy más tényezők, például a az erek megrepedése, amikor aneurizma tör ki, vagy a kis erek elzáródása, amikor a vér annyira tapadós lesz, hogy már nem tud folyni. Ez utóbbi előfordulhat például hiperglikémiában (cukorbetegeknél rendkívül magas a vércukorszint), így blokkolva az agy apró ereit.

Magas incidencia

Az Egyesült Államokban a stroke-ot a 3. leggyakoribb haláloknak és a fogyatékosság leggyakoribb okának tekintik (Mahan és mtsai, 2012).

Dél-Afrikában viszonylag nehéz kipróbálni, hogy mi a jelenlegi stroke előfordulás. Connor és Bryer (Stroke in South Africa) (2005) szerint az Orvosi Kutatási Tanács „Az életmód krónikus betegségei Dél-Afrikában” című kiadványa szerint a 2000. évi statisztikák azt mutatják, hogy „a stroke a 4. leggyakoribb ok halálának 6% -át teszi ki 2000-ben. ” A nők nagyobb valószínűséggel haltak meg a stroke miatt, mint a férfiak. Valószínű azonban, hogy ezek a számok növekedni fognak a jelentés összeállítása óta eltelt 13 évben.

Hogyan befolyásolják a stroke a táplálékfelvételt

A stroke-ot túlélők táplálékfelvétele bonyolult, ami a testi funkciókat befolyásolja a stroke által okozott bénulás. A test bármely részének funkcióvesztése megnehezítheti, vagy akár lehetetlenné is az étel fogyasztását, rágását és lenyelését.

Ha egy személy elvesztette domináns kezének vagy karjának használatát, ez megakadályozza az önetáplálást, amíg a beteg meg nem tanulja a másik kezét. Fizioterápiával és türelemmel az ilyen betegek megtanulhatják még mozgékony végtagjukat, hogy kompenzálják domináns kézük és/vagy karjuk veszteségét.

Ha a stroke befolyásolta a beteg látását (olyan állapot, mint például a hemianopsia, ahol a látómező egyik fele eltűnik), akkor meg kell tanítani, hogy fordítsa el a fejét, hogy kompenzálja ezt a fogyatékosságot. Például a beteg csak a tányéron lévő étel felét eszi meg, mert csak a tányér tartalmának felét képes tényleges ételként felismerni. Gondoskodni kell a táplálékfelvétel figyelemmel kíséréséről és annak azonosításáról, hogy a stroke által okozott fizikai fogyatékosság hogyan befolyásolja a beteg étkezését, és azt is, hogy mennyi ételt fogyaszt el minden étkezéskor (Mahan et al, 2012).

A rágás és/vagy nyelés képességének elvesztését sokkal nehezebb kezelni. A stroke-ot túlélőknek, akik már nem képesek ételt rágni, puha vagy félig folyékony étrendet kell adni, hogy ne merüljenek ki, amikor olyan ételeket próbálnak megrágni, mint hús, kenyér, kemény zöldségek, egész gyümölcs stb. szintén ne lenyeljen (diszfágia), az ételfogyasztás súlyosan károsodott, és enterális táplálást (csövön keresztül) vagy parenterális táplálást (tápanyagok juttatása a véráramba) kell használni (Mahan és mtsai, 2012).

Valószínűleg a stroke legnagyobb kihívást jelentő mellékhatása a táplálékfelvétel szempontjából a dysphagia. Mahan és társai (2012) szerint a dysphagia tünetei a következők egészét vagy egy részét tartalmazhatják:

Drooling, fulladás és köhögés étkezés közben vagy után
Képtelen folyadékot szívni egy szívószálon keresztül
A hangminőség változása (a hang gurgulálódhat)
Élelmiszer tárolása az arcán (a betegek esetleg nem is tudnak erről a jelenségről)
Hiányzik a geg reflex, ami fulladáshoz vezethet
Krónikus felső légúti fertőzések

Mindezen szövődmények miatt a betegeknél alultápláltság és étvágytalanság alakulhat ki, ami még jobban veszélyeztetheti egészségüket.

Mit tehet, hogy segítsen

Az első és legfontosabb hozzájárulás, amelyet a stroke-os beteg családtagjai és barátai tehetnek, figyeljen arra, hogy miként birkóznak meg az étkezési folyamattal. Kórházaink többségében a munkatársak olyan mértékben túlhajszoltak, hogy nincs idejük ülni és megfigyelni az egyes betegeket, hogy megpróbálják megállapítani, képesek-e szilárd vagy félig szilárd anyagot enni, vagy folyékony étrendet igényelnek-e.

Tehát figyelje, mi történik, amikor a szeretteit agyvérzés után újra enni kezdik. Szükség esetén jegyzeteket készítsen, és szervezzen egy találkozót az orvosi csoporttal, amelybe, de gyakran nem, ideggyógyászt és/vagy orvost, ápolókat, dietetikust és kórtermi asszisztenseket kell bevonni, akik általában segítenek a fogyatékossággal élő betegek etetésében, hogy továbbítsa észrevételeit és kérje meg őket, hogy gondoskodjanak a páciens által elszenvedett dysphagia mértékének felméréséről.

Miután ezt megállapították, lehetőség van megfelelő étrend kiválasztására a diszfágiaban szenvedő stroke-os beteg számára, hogy az étkezési problémák ellenére a lehető legjobb táplálkozási ellátást tudja elérni.