A súlyparaméterek és a magassági paraméterek változásának összefüggése a pubertás kor előtti gyermekeknél: napi súlygyarapodás és BMI-változások a lineáris növekedéshez viszonyítva az alsúlyú gyermekek táplálkozási rehabilitációja során

Ashraf Soliman

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Maya Itani

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Celine Jour

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Mona Shaat

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Suhair Elsiddig

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Fatima Souiek

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Noora Al-Naimi

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Reem K Alsaadi

2 Dietetika és táplálkozás, Hamad Általános Kórház, Doha, Katar

Vincenzo De Sanctis

3 Gyermek- és serdülők poliklinika, Quisisana Kórház, Ferrara, Olaszország

Absztrakt

Bevezetés

Az alsúlyt, valamint a túlsúlyt és az elhízást jelenleg az emberi egészséget fenyegető legfontosabb veszélyek között emelik ki. Az UNICEF, a WHO és a Világbank közös jelentése szerint a krónikus alultápláltság következtében a krónikus alultápláltság miatti lineáris növekedési korlátozás vagy elakadás (magasság mínusz két standard eltérés a referenciapopuláció életkorának mediánmagasságától) az összes fiatalabb gyermek átlagosan 25% -át érinti világszerte több mint öt év (1). Ezért a lineáris növekedés és a népesség tömegdimenzióinak figyelemmel kísérése kritikus, a globális tartós növekedési kudarc, valamint az elhízás globális járványként való megjelenése miatt (2–4).

Lehetséges, hogy a gyermek nyilvánvalóan rossz súlygyarapodásának konkrét okát nem találja. Egy jól néző, normális neurodevelopmentális előrehaladással rendelkező gyermek, akinek látszólag elszigetelt a súlygyarapodása, anamnéziséből, vizsgálatából és esetleg néhány egyszerű vizsgálatból nem derül ki konkrét ok, kiváló prognózissal rendelkezik a jövő egészségére, jólétére és fejlődésére nézve. Ezeket a gyermekeket idővel figyelemmel kell kísérni annak biztosítására, hogy a gyenge növekedés egyetlen konkrét oka sem nyilvánuljon meg.

Egy nagy tanulmány az Egyesült Államokban megállapította, hogy a legtöbb csecsemő (77%) a születéstől a 6 hónapos korig keresztezi a súly/életkor szerinti percentilis vonalakat, a csecsemők 39% -a vagy felfelé, vagy lefelé halad két percentilis vonalon. Ahogy a gyerekek idősebbek lettek, sokkal ritkábban lépnek át két súly/életkor százalékos vonalat, de ez mégis megtörtént. A gyermekek 6-15% -a keresztezi a 2-es percentilis vonalak súlyát a magasság szempontjából, és a gyermekek 1-5% -a keresztezi a 2-es percentilis vonalakat (az életkor súlya) 2 és 5 év között (5, 6).

A testtömeg-index (BMI), valamint a BMI z-pontszámok meglehetősen jó referenciák a gyermekek testösszetételének és zsíros állapotának előrejelzéséhez. Ezenkívül a gyermekek normális súlygyarapodásának életkoruk és nemük szerint történő kiszámítása, bár kevésbé használt mérés, lehetővé teszi a súly növekedési ütemének és zsírosságának pontosabb becslését a táplálkozási rehabilitáció időszakaiban (7-15).

Javasoljuk, hogy a zsírszövet tartalma befolyásolja a biológiai érés szabályozását, ideértve a csont és a lineáris növekedést, valamint a pubertás növekedési rohamot. Kimutatták azt is, hogy a BMI és az adipozitás változásával rendelkező gyermekek befolyásolhatják a pubertás időzítését és tempóját, következésképpen a pubertás növekedési rohamát (16, 17).

Az alultápláltságot a gyermekek növekedéscsökkenésének egyik fő okának tekintik. Az ételek feltöltésekor általában spontán felzárkózási (CU) növekedés következik be, ami visszahozza a gyermeket az eredeti növekedési pályára. Egyes esetekben azonban a CU növekedése nem teljes, ami tartós növekedési hiányhoz vezet (7).

Nincs egyértelmű egyetértés a gyermekek ideális testtömegének (IBW) (a növekedés és az egészség ideális súlya) helyes meghatározásával vagy az IBW kiszámításának legjobb módszerével kapcsolatban.

A BMI módszernek számos előnye van, amelyek a következőket tartalmazzák: 1) a BMI korspecifikus, 2) a BMI-for-age az adipozitás visszapattanását jelenti, ami a pubertás és serdülőkorban normális mintázat, 3) a BMI jól illeszkedik mindkét súly- a testmagasság magasságának mérése és mérése, valamint 4) a BMI a felnőttek életciklusába kerül. A BMI cut-off értékeinek azonban magas a specifitása, de alacsony az érzékenységük az adipozitás azonosítására. Ezenkívül a BMI nem nyújt információt a tömeg több összetevőjének, például a zsírtömeg (FM), a sovány tömeg (FFM) és a csonttömeg arányáról. A BMI korrelál ezen paraméterek mindegyikével, de nem tud különbséget tenni közöttük. A vékonyabb gyermekek BMI-különbségei nagyrészt az FFM-nek köszönhetők, és ez fontosabb az alsósúlyú gyermekeknél (7, 18-25).

Az elakadás az alultápláltság (alultápláltság) elsődleges megnyilvánulása. Alultáplált és alacsony testsúlyú gyermekeknél sok populációs vizsgálatban beszámoltak a lineáris növekedés lassulásáról, valamint az alacsony termet és az alsúly közötti összefüggésről. A súlyváltozások (BMI-SDS és súlygyarapodás/nap) és a lineáris növekedés [magasság, Ht-SDS és növekedési sebesség (GV)] közötti összefüggést/összefüggést nem vizsgálták megfelelően az alacsonyabb testsúlyú gyermekeknél a táplálkozási rehabilitáció előtt és után.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy elemezze a különbözõ BMI és BMI-SDS - ha van ilyen - hatását a lineáris növekedésre (Ht-SDS) a prepubertális gyermekek különbözõ BMI kategóriáiban (n = 102). Ezen felül értékeltük a testsúlyváltozások (napi súlygyarapodás és BMI-SDS) hatásait a lineáris növekedéshez (növekedési sebesség és Ht-SDS) egy véletlenszerűen kiválasztott, alsúlyú gyermekek csoportjában, táplálkozási rehabilitáció után.

Tantárgyak és módszerek

Minden 1 és 9 év közötti gyermek 2017 januárja és 2017 decembere között a dohai (katari) Hamad Orvosi Központ Általános Gyermekgyógyászati Klinikáján következett be rendellenes súlygyarapodás (csökkent vagy megnövekedett) miatt, amely nem társult semmilyen akut vagy krónikus betegségeket vontak be a vizsgálatba. A fizikai vizsga és a rutin laboratóriumi vizsgálatok nem mutattak rendellenességet. Bármely szerves vagy szisztematikus betegségben szenvedő gyermekeket kizárták a vizsgálatból. A tanulmányt a Hamad Medical Center (Doha, Katar) intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá.

Az antropometriai mérések magukban foglalták a súlyt, a magasságot, a Ht-SDS-t, a magasság súlyát, a BMI-t (Kg/m 2) és a BMI-SDS-t. Az egyes gyermekeknél az életkor szerinti Z-pontszámot (Ht-SDS) és az életkor BMI-értékét (BMI-SDS) a WHO standard populációjának referenciaértékeként számoltuk (14, 18).

A Ht-SDS rd-percentilis) stuntként, a BMI-Z pontszám th percentilis) enyhe alsúlyként, a BMI-SDS 1,00 (kb. A 85. percentilis) túlsúlyosnak, a BMI-SDS> 2,00 (kb. A 97. percentilis) pedig a elhízott.

A BMI-SDS szerint gyermekeinket 4 csoportba soroltuk: 1. csoport (N = 19) BMI-SDS -2 - -1 2.

Ezenkívül értékeltük a táplálkozási rehabilitáció súlyváltozásokra (g/nap súlygyarapodás és BMI-SDS változások) és lineáris növekedésre (magasság növekedési sebesség és Ht-SDS változások) gyakorolt hatását egy véletlenszerűen kiválasztott, alsúlyú gyermekek csoportjában (n = 51 ), akik táplálkozási tanácsadást és szájon át történő táplálék-kiegészítést kaptak.

A táplálkozási rehabilitáció (NR) táplálkozási tanácsadást tartalmazott az energia- és fehérjebevitel növelése érdekében. Az energiaszükségletet felzárkóztatási növekedési módszerrel, a fehérjeszükségletet pedig felzárkózási növekedési módszerrel számoltuk, legfeljebb 3 g/kg/nap (18). Brosúrákat osztottak ki a betegek számára oktatási célokra, a My Plate ételmodellt pedig az ételtípusok és adagméretek bemutatására használták. Ezenkívül magas energiájú (1: 1 vagy 1: 1,5) és magas fehérjetartalmú táplálék-kiegészítést havonta ingyen szállítottak minden olyan betegnél, akinek a BMI-SDS ≤ -1 (18).

A súlyváltozások (g/nap) és a BMI hatását a lineáris növekedésre a GV és a Ht-SDS magasságával mértük.

Student-t tesztet használtunk a változók összehasonlítására a különböző csoportok között, amikor az adatok normális eloszlásban voltak, és a Wilcoxon-tesztet alkalmaztuk, amikor az adatok nem voltak normálisan elosztva. ANOVA tesztet használtunk a változók összehasonlítására a BMI-SDS alapján kategorizált 4 csoport között. A különböző változók közötti lehetséges összefüggések vizsgálatához lineáris korrelációs egyenletet alkalmaztunk. A jelentőséget akkor elfogadták, amikor ≤0,05 volt.

Eredmények

Értékeltük a növekedési paramétereket 102 pubertás előtti (1-9 év közötti) gyermeknél, rendellenes súlygyarapodás nélkül, szisztematikus vagy szerves megbetegedések nélkül, amelyet a dohai Hamad Általános Kórház (Katar) gyermekgyógyászati dietetikus klinikáján követtünk.

A gyermekeket a BMI-SDS szerint osztották fel (1. táblázat). Az 1. és 2. csoportba tartozó gyermekek (közepes/súlyos alsós és enyhe alsósúlyú) Ht-SDS szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a 3. és 4. csoport (normál és túlsúlyos gyermekek) Ht-SDS-je. A Ht-SDS a 4. csoport (elhízott) gyermekeinél szignifikánsan magasabb volt, mint a 3. csoport gyermekek Ht-SDS-je (kontrollok).

Asztal 1.

Rendellenes súlygyarapodású gyermekek antropometriai és biokémiai adatai (átlag ± SD)