A szarkopénia és a szarkopéniás elhízás független káros prognosztikai tényezők a reszekálható hasnyálmirigy-ductalis adenokarcinómában

Szerepek konceptualizálás, adatkezelés, hivatalos elemzés, vizsgálat, módszertan, validálás, írás - eredeti vázlat, írás - áttekintés és szerkesztés

Általános sebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Hasnyálmirigyrák osztály, Átfogó Rákközpont, Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria

Szerepek Az adatok kezelése

Általános sebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Hasnyálmirigyrák osztály, Átfogó Rákközpont, Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria

Szerepek konceptualizáció, módszertan

A Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria, Orvosbiológiai Képalkotás és Képvezérelt Terápia Tagozata

Szerepek írása - áttekintés és szerkesztés

Általános sebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Hasnyálmirigyrák osztály, Átfogó Rákközpont, Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria

Szerepek Formális elemzés, vizsgálat, írás - áttekintés és szerkesztés

Általános sebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Hasnyálmirigyrák osztály, Átfogó Rákközpont, Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria

Szerepek konceptualizálás, adatkezelés, hivatalos elemzés, vizsgálat, módszertan, validálás, írás - eredeti vázlat, írás - áttekintés és szerkesztés

Általános sebészeti osztály, Sebészeti Osztály, Hasnyálmirigyrák osztály, Átfogó Rákközpont, Bécsi Orvostudományi Egyetem, Bécs, Ausztria

Elisabeth S. Gruber,
Gerd Jomrich,
Dietmar Tamandl,
Michael Gnant,
Martin Schindl,
Klaus Sahora

Ábrák

Absztrakt

Háttér

A hasnyálmirigy-ductalis adenokarcinoma (PDAC) előfordulása és mortalitása növekszik. A szarkopénia és a szarkopéniás elhízás prognosztikai tényezőknek bizonyult a különböző típusú rákos megbetegedésekben. Korábbi megállapítások összefüggésében értékeltük a testösszetétel hatását az országos hasnyálmirigy-központban műtéten áteső betegeknél.

Mód

A beteg testösszetételét (n = 133) diagnosztikai CT-vizsgálatokon elemezték, és a következőképpen határozták meg: Vázizom-index ≤38,5 cm 2/m 2 (nők), ≤ 52,4 cm 2/m 2 (férfiak); az elhízást a BMI ≥25kg/m 2 kategóriába sorolták .

Eredmények

A szarkopénia negatív hatást mutatott a teljes túlélésre (OS; 14 vs. 20 hónap, p = 0,016). Az elhízásban szenvedő szarkopéniás betegek rosszabb OS-t mutattak, mint a nem szarkopéniás elhízott betegek (14 vs. 23 hónap, p = 0,007). A szarkopénia és a szarkopéniás elhízás egyaránt társult a nemhez (p 2, p = 0,038). Az elhízott szarkopéniás betegeknél nagyobb volt a súlyos posztoperatív szövődmények előfordulási gyakorisága (p 5% a műtétet megelőző 6 hónapon belül [12]. Csak azokat a betegeket választották ki befogadásra, akiknek az adatai teljesen rendelkezésre álltak).

Antropometriai mérések

A testösszetétel meghatározását preoperatív kontrasztot fokozó, portál-vénás fázisú CT képeken végeztük, Mourtzakis és mtsai. [11] leírása szerint. A képeket Osirix V5.8 szoftverrel elemezték (Pixmeo Sarl, Svájc).

A CT Hounsfield-egység küszöbértéke -29 és +150 között volt a sovány izom számára (1. ábra) [32], illetve -190 és -30 HU, valamint -150 és -50 HU között a szubkután és az intramuszkuláris zsír, illetve a zsigeri elhízott szövetek esetében [33]. Szükség esetén egy képzett megfigyelő manuálisan korrigálta a szövethatárokat.

Axiális kontrasztanyaggal fokozott portál-vénás fázisú CT kép egy elhízott szarkopéniás beteg L3 szintjén (A, 67 éves nő, BMI 33 kg/m 2, teljes izomszelvény keresztmetszeti területe 109,2 cm 2, vázizom index 39,3 cm 2/m 2) egy nem szarkopéniás elhízott pácienshez képest (B, 71 éves nő, BMI 31 kg/m 2, teljes izomszelvény keresztmetszeti területe 130,4 cm 2, vázizom index 47,7 cm 2/m 2 ). Pirosan jelölve: psoas, paraspinalis, haránt hasi, külső ferde, belső ferde és rectus abdominis izmok.

Két egymást követő transzverzális CT-képet vizsgáltunk a harmadik ágyéki csigolyától (L3) alsó irányban, elemezve a teljes sovány szövetet, a teljes sovány izomzatot (psoas, erector spinae, quadratus lumborum, transversus abdominis, külső és belső obliques és rectus abdominis) és a zsírszövetet. szövet (szubkután, intramuszkuláris és zsigeri). A teljes zsírmentes szövet lágyrészeket tartalmazott, kivéve a béltartalmat és a csontokat. Ezenkívül a szöveti keresztmetszeti területeket (cm 2) automatikusan kiszámítottuk a szöveti pixelek összegzésével és a pixel felületének szorzatával. A területeket a termetre normalizáltuk (cm 2/m 2). A szarkopénia levágása a rákos betegek számítógépes tomográfián alapuló szarkopéniás elhízási vizsgálatán alapult, amelyet Prado és mtsai végeztek. (azaz L3 vázizom index ≤38,5 cm 2/m 2 nőknél és ≤ 52,4 cm 2/m 2 férfiaknál) [34]. A teljes testzsírmentes tömeg és a testzsír teljes tömegének felmérését a következő regressziós egyenletek felhasználásával végeztük, amelyeket Mourtzakis és mtsai határoztak meg. [11] A test teljes zsírmentes tömege (FFM) (kg) = 0,3 × [vázizom L3-nál (cm2)] + 6,06 (r = 0,94); teljes testzsír-tömeg (FM) (kg) = 0,042 × [teljes zsírszövet L3-nál (cm 2)] + 11,2 (r = 0,88). A túlsúly és az elhízás elválasztási pontjait használták az Egészségügyi Világszervezet javaslatának megfelelően (túlsúly - BMI ≥25kg/m 2, elhízott - BMI ≥30kg/m 2) [35].

Statisztikai analízis

Eredmények

A beteg és a tumor jellemzői

A vizsgálati időszak alatt összesen 179 beteget műtöttek meg PDAC-vel. 46 betegnél preoperatív CT-vizsgálatok technikai okok miatt nem álltak rendelkezésre, ezért kizárták őket a vizsgálatból. A fennmaradó 133 beteg közül az elemzett adatok teljes mértékben rendelkezésre álltak, és így bekerültek a vizsgálatba. Közülük 78 beteg szenvedett szarkopéniában, 25 pedig szarkopéniás elhízásban. A szarkopénia a nemhez kapcsolódott (p 1. táblázat. A betegek és a tumor jellemzői a szarkopéniás és a nem szarkopéniás betegek összehasonlításával).

Perioperatív jellemzők

A betegek többségén (112, 84,2%) pylorust megőrző pancreaticoduodenectomia történt (21, 15,8%) distalis pancreatectomiát kapott. Tangenciális vagy szegmentális vénás reszekciókra 22 (16%) betegnél volt szükség. Az operatív mortalitás 4% volt. A medián tartózkodás hossza 13 nap volt (6–85 nap). Nem volt összefüggés a szarkopénia, a szarkopénikus elhízás és a posztoperatív morbiditás között (szarkopénia vs. szarkopénia nélkül: 9,8% vs. 5,3%, p = 0,531 és szarkopénikus elhízás és nincs szarkopénikus elhízás: 7,5% vs. 9,5%, p = 0,876), mortalitás (szarkopenia vs. szarkopénia nélkül: 3% vs. 0,8%, p = 0,323 és szarkopénikus elhízás vs. szarkopénikus elhízás nélkül: 1,5% vs. 2,3%, p = 0,216) vagy a tartózkodás medián hossza (szarkopénia vs. szarkopénia nélkül): 14 vs. 11 nap, p = 0,243 és szarkopénikus elhízás vs. szarkopénikus elhízás nélkül: 16 vs. 13 nap, p = 0,435).

A testösszetétel elemzése

A szarkopéniára és a szarkopéniás elhízásra vonatkozó adatokat a beteg és a tumor jellemzőivel kapcsolatban a 1. és 2. táblázat. A szarkopéniás elhízás a szarkopénia jelenlétének minősül olyan betegeknél, akiknek BMI-je ≥30 kg/m 2 Prado és munkatársai szerint [34]. A kohorszunkban az elhízott betegek viszonylag kis száma (n = 7, 5%) miatt úgy döntöttünk, hogy egyesítjük a WHO által meghatározott „túlsúlyos” (BMI ≥25 kg/m 2) és „elhízott” (BMI ≥30) csoportokat. kg/m2) [35]. A testösszetételnek a szarkopéniával kapcsolatos adatait a 3. táblázat. A nem szarkopéniás és a szarkopéniás, valamint a szarkopéniás elhízott betegek közötti jelentős nemi különbségek miatt (3. táblázat. A szarkopéniás és a nem szarkopéniás betegeket összehasonlító testösszetételi adatok.

Szarkopénia, szarkopéniás elhízás és túlélés

A szarkopenia csökkenti a teljes túlélést a reszekálható PDAC-ban szenvedő betegeknél (14 vs. 20 hónap, p = 0,016).

A szarkopenia csökkenti a teljes túlélést a reszekálható PDAC-mal rendelkező férfi betegeknél (15 vs. 25 hónap, p = 0,023).

A szarkopénia nem csökkenti a teljes túlélést a reszekálható PDAC-os nőknél (14 vs. 20 hónap, p = 0,378).

A szarkopenia csökkenti a reszekálható PDAC-val rendelkező elhízott betegek teljes túlélését (14 vs. 23 hónap, p = 0,007).

A szarkopénia nem csökkenti a teljes túlélést a reszekálható PDAC-val rendelkező normál/alsúlyú betegeknél (14 vs. 16 hónap, p = 0,679).

A kiújulásmentes túlélés (RFS) nem volt káros a szarkopéniás és nem szarkopéniás betegeknél (Kaplan Meier/log rang: 9 vs. 10 hónap, p = 0,275, S1 ábra). Továbbá nem találtak különbséget férfi és női szarkopéniás és nem szarkopéniás betegek között (Kaplan Meier/log rang: férfi: 9 vs. 9 hónap, p = 0,216, és nő: 10 vs. 11 hónap, p = 0,709; S2 és S3 ábra) vagy szarkopéniás elhízás és nem szarkopéniás elhízás, valamint szarkopéniás normál/alsúlyos, szemben nem szarkopéniás normál/alsúlyos betegek (Kaplan Meier/log rang: BMI ≥25kg/m 2: 9 vs. 13 hónap, p = 0,173 és BMI 2: 9 vs. 10 hónap, p = 0,698, S4 és S5 ábra).

Vita

A műtétet tekintik a PDAC-ban szenvedő betegek gyógyító kezelésének fő alappillére. A multimodális kezelési stratégiák ellenére azonban a túlélés továbbra is gyenge [1]. Mégis, a PDAC-ban a túlélés előrejelzésére jóváhagyott markerek csak a daganatspecifikus jellemzőkre korlátozódnak, anélkül, hogy a gazda-specifikus testösszetételt tekintenék az eredmény jelentős meghatározójának [2, 36–38]. Jelen tanulmányunkban a szarkopénia és a szarkopén elhízás prognosztikai tényezőként való érvényesítését tűztük ki célul egy 133 beteg sorozatában, akiket nemzeti hasnyálmirigy-központban PDAC-műtéten esett át. Eredményeink megerősítették a szarkopénia, valamint a szarkopéniás elhízás negatív hatását a teljes túlélésre (OS).

A PDAC túlzott katabolikus állapothoz kapcsolódik, amely progresszív fizikai állapotromláshoz, úgynevezett cachexiához vezet, ami csökkenti a preoperatív kezelés toleranciáját és növeli a szövődmények valószínűségét [39, 40]. A PDAC-betegeknél magas arányban diagnosztizálják a cachexiát, és akár 80% -uk is súlyos kachexiában szenvedett a halál idején [41–43]. A cachexiát a súlycsökkenés jelentős fokaként határozzák meg, a szarkopénia (generalizált izomzavar) és/vagy az egyéni BMI gyakoriságától függően, és jelenleg PDAC-ban szenvedő betegeknél alátámasztott [44]. Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy a preoperatív szarkopenia és a súlycsökkenés szignifikánsan összefüggésben állt, ahol a szarkopéniás betegek 62,8% -a a műtét előtt> 5% -nál nagyobb súlycsökkenést szenvedett, ezért cachexiában szenvedett [12].

Kezdetben a csontváz izomtömegének, erejének és fizikai teljesítőképességének kimutatásaként ismert szarkopéniát a közelmúltban újból definiálták progresszív és általános vázizom rendellenességként, amely a káros kimenetel és halálozás valószínűségének növekedésével jár együtt [45], ami magas személyes, társadalmi és gazdasági költségek [46]. A legújabb tanulmányok, amelyek komputertomográfiát alkalmaztak a testösszetétel elemzéséhez, igazolják, hogy a PDAC-betegek gyakran szenvednek szarkopéniában [27, 44], és amikor csak lehetséges, a daganat reszekciója a legjobb módszer az izom további elfogyásának megakadályozására [47]. Ebben a vizsgálatban a reszekálható hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek több mint fele (58,6%) szarkopéniás volt a diagnózis idején, és a férfibetegek nagyobb valószínűséggel érintettek (65,4%). Érdekes módon a szarkopenia és a neoadjuváns terápia közötti szoros összefüggést találtuk, a rossz tumor differenciálódást és az alacsony szérum albuminszintet; ezek a tényezők köztudottan tovább ösztönzik a fizikai romlást [31, 47].

Az elmúlt évtized során a rákos cachexia szindróma részeként a szarkopénia klinikai jelentőségét széles körben felismerték, és erőfeszítéseket tettek a terápiás fejlesztések meghatározására [48–54]. Míg eredetileg a geriátriai nem rákos betegek gyengeségének mértéke, a szarkopénia prognosztikai hatását a közelmúltban számos emésztőrendszeri rosszindulatú daganatban figyelték meg, ideértve a PDAC-t is [4, 5, 27]. Az ezen korábbi vizsgálatokban talált szarkopénia előfordulása összhangban volt eredményeinkkel [27, 44].

Korábbi megállapítások szerint a szex szoros összefüggését találtuk szarkopéniával, valamint szarkopéniás elhízással a reszekálható PDAC-ban szenvedő betegeknél [62]. Betegcsoportunkban a férfiak jelentősen magasabb arányban szenvednek szarkopéniában és szarkopéniás elhízásban. Valójában a férfiak nagyobb izomvesztést tapasztalnak a fiziológiai öregedés folyamata során [63]. Itt bemutatjuk, hogy a szarkopénia prognosztikai jelentősége összefügg a nemmel. A férfi szarkopéniás betegek hamarabb haltak meg, mint a nem szarkopéniás férfiak; nőstényekben nem találtak különbséget a szarkopéniás és a nem szarkopéniás betegek között. Daganatos betegeken végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a férfiak idővel és gyorsabban veszítik el a csontváz izomtömegét és erejét, összehasonlítva a nőkkel [64], ami a test összetételében a nemek közötti különbségre utal. Ennek megfelelően a nemi specifikus elválasztásokat javasolták a testösszetétel elemzéséhez [11].

A szarkopénia negatív következményei fokozott tudatosságot mutattak a rák kezelésével kapcsolatban, és a táplálkozási és farmakológiai támogatást, valamint a fizikai állapotromlás megelőzését szolgáló testedzési programokat vizsgáló tanulmányokat vizsgálnak [7, 10, 65, 66]. További eredményeket kell megvizsgálni az ilyen multimodális megközelítéseknek megfelelő betegcsoportok meghatározása érdekében.

A tanulmány tervezésének jelentős korlátja, hogy mivel nem teljesítményszámításon alapult, különösen az alcsoportelemzéseket kell szándékosan értelmezni.

Eredményeink megerősítik, hogy a szarkopénia és a szarkopéniás elhízás független prognosztikai tényező az OS számára reszekálható PDAC-ban szenvedő betegeknél. Szarkopéniás betegeknél a neoadjuváns terápia és a tumor fokozata, valamint a nem, a táplálkozási állapot, a fogyás és a BMI döntő szerepet játszik a posztoperatív kimenetelben. Ezek az adatok hangsúlyozzák a testösszetétel fontosságát a betegség egyéb meghatározói mellett a „magas kockázatú” helyzet feltételes szempontból történő megkülönböztetésében és konkrétan azoknak a betegeknek a kiválasztásában, akik további támogatási stratégiákban részesülhetnek.