A szertralin használatával előidézett diffúz hajhullás

1 Pszichiátriai Tanszék, Kafkas Egyetem Orvostudományi Kar, Kars, Törökország

előidézett

2 Pszichiátriai Tanszék, Atatürki Egyetem Orvostudományi Kar, Erzurum, Törökország

Absztrakt

A hajhullás a pszichotrop gyógyszerek ritka mellékhatása. A leginkább összefüggő gyógyszerosztály ezzel a mellékhatással a hangulatstabilizátorok. A szertralin által kiváltott alopeciáról beszámoló vizsgálatok száma korlátozott. A szertralin egy erős antidepresszáns, amely szelektíven gátolja a szerotonin újrafelvételét a preszinaptikus terminálokból. A hajhullás okát nem sikerült teljesen tisztázni. A pszichotrop gyógyszerekről általában úgy tekintenek, hogy azok hajhulláshoz vezetnek a szőrtüsző telogén fázisának befolyásolásán keresztül. Ez a cikk egy 21 éves férfiról számol be, amelynek diffúz hajhullása a szertralin-használat miatt vált ki, és javult a gyógyszer abbahagyásával. Legjobb tudomásunk szerint 2 héten belül nincsenek egyéb esetek a szertralin által kiváltott alopeciáról.

1. Bemutatkozás

A hajhullás a pszichotrop gyógyszerek mellékhatásai közé tartozik [1]. A leginkább összefüggő gyógyszerosztály ezzel a mellékhatással a hangulatstabilizátorok [2]. A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókat (SSRI) általában antidepresszánsokként írják fel súlyos depressziós rendellenességek, rögeszmés kényszeres rendellenességek, pánikbetegségek, generalizált szorongásos rendellenességek, posztraumás stressz-rendellenességek és sok más pszichiátriai rendellenesség kezelésére [3]. Az irodalomban korlátozott számú tanulmány található az SSRI által kiváltott alopecia kapcsán.

A gyógyszerek okozta hajhullás általában hegek nélkül diffundál, és javul a gyógyszer abbahagyása után. Ha egy betegnél gyógyszer okozta hajhullást gyanítanak, a hajhullás egyéb okai, beleértve a pajzsmirigy túlműködés, a hipotireózis, a trichotillomania, a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely rendellenességekből eredő hormonális rendellenességek, valamint a vas, réz és cink hiánya, menopauza, orális a differenciáldiagnózisban figyelembe kell venni a fogamzásgátlók és más gyógyszerek (antikoagulánsok, görcsoldók, vérnyomáscsökkentők, nem szteroid gyulladáscsökkentők és fekély ellenes gyógyszerek) alkalmazását [4].

Tudomásunk szerint a szertralin által kiváltott alopeciáról nincsenek más esetek. Vizsgálatunk célja az volt, hogy hozzájáruljon az irodalomhoz és az orvosokhoz a klinikai gyakorlatban.

2. Esettanulmány

3. Megbeszélés

A pszichiátriai rendellenességek a leggyakoribb betegségek közé tartoznak [7, 8]. Az SSRI-ket pszichiáterek és nem pszichiáter orvosok írják fel. Az irodalomban korlátozott számú tanulmány található, amelyek SSRI-k által kiváltott alopeciáról számolnak be. Spigset [9] tanulmányában a dermatológiai mellékhatások az SSRI-k által kiváltott mellékhatások 11,4% -át tették ki; a bőrgyógyászati ​​mellékhatások gyakoribbak voltak a fluoxetin alkalmazásakor; és a leggyakoribb dermatológiai mellékhatás a kiütés volt.

A szertralin kémiai szerkezetében különbözik a többi 5-HT újrafelvétel gátlójától, és naftil-amin-származék [3]. A szertralin SSRI-je a dopamin-visszavétel erőteljesebb inhibitorhatása, mint a noradrenalin visszavételének gátlása [3]. A szertralin által kiváltott mellékhatások hasonlóak a többi SSRI által kiváltottakhoz, és fejfájást, szédülést, remegést, izzadást, alvászavarokat, szájszárazságot, gyomor-bélrendszeri rendellenességeket és szexuális diszfunkciókat tartalmaznak [3].

Számos gyógyszer okozhat hajhullást, bár a mechanizmust nem teljesen értették [1]. Úgy gondolják, hogy a pszichotróp gyógyszerek hajhullást okoznak, különösen befolyásolják a hajtermelés telogén fázisát [10]. Ezen gyógyszerek hajra gyakorolt ​​mellékhatásai nem csak a hajhullásra korlátozódnak. Javasolták, hogy változtassák meg a haj szerkezetét és színét is [11]. A gyógyszer okozta hajhullás általában a kezelés első 3 hónapjában jelentkezik [12]. Ezenkívül más antidepresszáns gyógyszerek is okozhatnak telogén hajhullást. A fluoxetin a leggyakoribb SSRI, amely hajhullást okoz [13]. A kérdés áttekintése során megállapították, hogy a hajhullás a fluoxetin alkalmazása után 725, illetve 6, 7 és csak 3 esetben volt jelen fluvoxamin, paroxetin és szertralin alkalmazásával [10].

Amikor a beteg a gyógyszer elkezdése miatti hajhullásra panaszkodik, fontos megbizonyosodni arról, hogy ez kóros hajhullás. A gyengéd hajhúzási teszt segítségével objektíven meghatározható a hajhullás [14, 15]. A gyengéd hajhúzási teszt egy egyszerű teszt, amelyet bármely orvos alkalmazhat. A pontos eredmények elérése érdekében a betegeknek a vizsgálat előtt 5 nappal el kell kerülniük a hajmosást. Körülbelül 50–60 hajgyökeret tartalmazó hajtincset tartunk az első három ujjal, és finoman húzzuk a vége felé. A kivont hajszálakat megszámoljuk. Ha a hajzár több mint 10% -át (> 6) kivonják, akkor a teszt pozitívnak tekinthető, és aktív hajhullást jelent. Ha ez 6 alatt van, akkor elfogadják normál fiziológiai hajhullásként [14, 15]. Esetünket kórházba helyeztük, és ezt a tesztet a szabályoknak megfelelően alkalmaztuk, és aktív hajhullást észleltünk.

Nehéz eldönteni, hogy a hajhullás összefügg-e a kábítószer-használattal, mivel nincsenek rendelkezésre álló módszerek a határozott diagnózishoz. A gyógyszer okozta hajhullás diagnosztizálásához ki kell zárni az egyéb lehetséges etiológiai okokat, és a hajhullásnak és a gyógyszer kezdési idejének vagy dózisának változásának relevánsnak kell lennie. A gyógyszer okozta hajhullás diagnózisának igazolásának megbízható módja a hajhullás csökkenésének vagy eltűnésének megállapítása a gyógyszer abbahagyása után, és a haj újraesése a gyógyszer újraindításával jelentkezett [11]. A betegek azonban általában nem fogadják el ugyanazon gyógyszer újrakezdését [11, 16]. Jelen esetben a szertralint a hajhullás észlelése után állították le, és nem indították újra. A hajhullást szertralin-használat indukálta, mivel a hajhullás és a gyógyszer kezdési ideje közötti időbeli összefüggés volt; a hajhullás eltűnt, amikor a gyógyszert abbahagyták, és kizárták a hajhullás egyéb etiológiai okait. Naranjo és mtsai „Kábítószer-reakció valószínűség skála” értékeli a gyógyszerek mellékhatásait. Ebben a skálában a 9-es és annál magasabb, 5–8, 1–4 és 0 pontszámot bizonyosnak, valószínűnek, potenciálisnak, illetve gyanúsnak írják le [17]. Esetünk 9 pontot kapott, így a hajhullást bizonyos mellékhatásnak tekintették.

Egyes esetekben beszámoltak arról, hogy a hajhullás egy hónapos szertralin-használat után volt jelen [18, 19], míg esetünkben a hajhullás az első 2 héten belül jelentkezett. Ez összefüggésben lehet a páciens kórházi ápolásával a kezelés kezdetén. Ily módon lehetőség nyílt a páciens szoros monitorozására, és a mellékhatásokat korábban észlelték, mint a járóbeteg-ellátás során megfigyelt betegek.

Noha az előző esetjelentésekben a betegek túlnyomórészt nők voltak [18, 19], esetünkben a beteg férfi volt. Ennek oka lehet, hogy a nőstények gondoskodnak fizikai megjelenésükről; így hamarabb felismerhetik a fizikai változásokat és azonnal orvoshoz fordulhatnak.

Mivel az SSRI-k által kiváltott hajhullás ritka, a klinikusok figyelmen kívül hagyhatják ezt a mellékhatást. Sőt, sok beteg nem ismeri fel a hajhullást a gyógyszer mellékhatásaként. Előfordulhat, hogy a betegek nem adnak visszajelzést. Mivel az irodalomban korlátozott számú tanulmány található, a szertralin által kiváltott hajhullás pontos prevalenciája egyértelműbben kimutatható nagyszabású vizsgálatok elvégzésével és a visszacsatolási szint növelésével.

Érdekkonfliktus

Ezt a tanulmányt bármilyen pénzügyi vagy egyéb szerződéses megállapodás nélkül végezték, amely összeférhetetlenséget okozhat.

Hivatkozások

  1. Y. Mercke, H. Sheng, T. Khan és S. Lippmann: „Hajhullás a pszichofarmakológiában” A klinikai pszichiátria évkönyvei, köt. 12. szám 1, 35–42, 2000. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  2. M. Kuloğlu, S. Korkmaz, N. Kılıç, S. Sağlam, M. G. Gürok és M. Atmaca: „Az olanzapin hajhullást váltott ki: esettanulmány” A Klinikai Pszichofarmakológia Értesítője, köt. 22. szám 4, p. 362–365, 2012. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  3. H. I. Kaplan és B. J. Sadock, A pszichiátria összefoglalása. Viselkedéstudományok/klinikai pszichiátria, Lippincott Williams & Wilkins, Baltimore, Md, USA, 8. kiadás, 1998.
  4. R. M. McLean és M. Harrison-Woolrych: „A kvetiapinhoz kapcsolódó alopecia” Nemzetközi klinikai pszichofarmakológia, köt. 22. szám 2, 2007. 117–119. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. M. B. Először: R. L. Spitzer, M. Gibbon és J. B. W. Williams, Strukturált klinikai interjú DSM-IV tengely I. rendellenességekhez, kutatási változat, nem beteg kiadás (SCID-I/NP), Biometrikus kutatás, New York-i Állami Pszichiátriai Intézet, New York, NY, USA, 2002.
  6. A. Çorapçıoğlu, Ö. Aydemir, M. Yıldız és E. Köroğlu, DSM IV Eksen I Bozuklukları (SCID I) için Yapılandırılmış Klinik Görüşme-Klinik Versiyon, Hekimler Birliği Yayınevi, Ankara, Törökország, 1999.
  7. A. Ceylan, Ş. Özen, Y. Palancı et al., „Lise son sınıf öğrencilerinde anksiyete-depressyon düzeyleri ve zararlı alışkanlıklar: mardin çalışması” Anadolu Psikiyatri Dergisi, köt. 4, 144–150, 2003. Megtekintés: Google Scholar
  8. Y. Kivrak, B. Karademir, H. Aygun et al., „Az agomelatin hatása a nociceptív rendszerre” Klinik Psikofarmakoloji Bulteni, köt. 24. sz. 3, 220–225, 2014. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  9. O. Spigset: „A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók mellékhatásai: jelentések spontán jelentési rendszerből” Kábítószer-biztonság, köt. 20. sz. 3, 277–287, 1999. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  10. M. Gautam: „Alopecia a pszichotrop gyógyszerek miatt” A farmakoterápia évkönyvei, köt. 33. szám 5, 631–637, 1999. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  11. M. B. Brodin, „A gyógyszerekkel kapcsolatos alopecia” Bőrgyógyászati ​​Klinikák, köt. 5. szám 3, 571–579, 1987. Megtekintés: Google Scholar
  12. A. Rebora: „A haj növekedésében és eloszlásában bekövetkező változások a pszichotrop gyógyszerek használatával összefüggésben. Incidencia és mechanizmusok ” CNS gyógyszerek, köt. 8. sz. 4, 323–334, 1997. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  13. A. D. Ogilvie, „Hajhullás a fluoxetin kezelés alatt” A Lancet, köt. 342. sz. 8884, p. 1423, 1993. Megtekintés: Google Scholar
  14. K. Hillmann és U. Blume-Peytavi, „A haj rendellenességeinek diagnosztizálása” Szemináriumok a bőrgyógyászatban és a sebészetben, köt. 28. sz. 1, 2009. 33–38. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  15. D. A. R. Berker, A. G. Messenger és R. D. Sinclair: „A haj rendellenességei”, in Rook dermatológiai tankönyve, T. Burns, S. Breathnach, N. Cox és C. Griffiths, Eds., Vol. 63, 1–120. O., Blackwell Science, Oxford, Egyesült Királyság, 7. kiadás, 2004. Megtekintés: Google Scholar
  16. M. L. Blankenship, „Kábítószer és alopecia” Australasian Journal of Dermatology, köt. 24. sz. 3, 100–104, 1983. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  17. C. A. Naranjo, U. Busto, E. M. Sellers et al., „Módszer a gyógyszer mellékhatásainak valószínűségének becslésére” Klinikai farmakológia és terápiák, köt. 30. sz. 2, p. 239–245, 1981. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  18. K. Hedenmalm, A. Sundström és O. Spigset: „A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) kezelésével járó alopecia” Farmakoepidemiológia és gyógyszerbiztonság, köt. 15. szám 10, 719–725., 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  19. J. A. Bourgeois: „A hajhullás két esete a szertralin használata után” Journal of Clinical Psychopharmacology, köt. 16. sz. 1, 1996–1991–92. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas