A sztetoszkóp története

A sztetoszkóp szó a két görög szóból, a stethos (mellkas) és a scopos (vizsgálat) szóból származik. A szív- és mellkasi hangok hallgatásán kívül bélhangok és véráramlási zajok hallására is használják az artériákban és vénákban. (1)

Amióta az emberiség először elkezdte tanulmányozni az emberi fiziológiát és a különböző betegségekhez kapcsolódó fizikai jellemzőket, nyilvánvaló volt, hogy a szív döntő szerepet játszik testünkben. Az általa kiadott hangok, valamint azok a hangok, amelyeket a környező szervek, például a tüdő adnak, kulcsfontosságú mutatók lehetnek a beteg vizsgálatakor. Ezeknek a hangoknak a meghallgatása, az auskultáció néven ismert, még hatékonyabb eszközökkel finomították az orvosokat ebben a döntő vizsgálatban.

Az 1800-as évek elején és a sztetoszkóp kifejlesztése előtt az orvosok gyakran végeztek fizikai vizsgálatokat olyan technikák alkalmazásával, mint az ütőhangszerek és azonnali auscultation. Azonnali auszkultáció során az orvosok a fülüket közvetlenül a betegre helyezték, hogy megfigyeljék a belső hangokat. (2)

Ennek a technikának számos hátránya volt, elsősorban az, hogy fizikai kapcsolatra volt szükség az orvos és a beteg között, valamint a fül megfelelő elhelyezésére. Ezen túlmenően az orvos által megfigyelt hangok semmilyen módon nem erősödtek fel, ami lehetővé tette a kulcsfontosságú hangok hiányának lehetőségét, amelyek potenciális betegségre utalhatnak. Végül az azonnali hallgatózás elvégzése kínos lehet mind az orvos, mind a beteg számára.

Az azonnali meghallgatás korlátainak megoldása érdekében a párizsi Necker-Enfants Malades kórházban Rene Theophile Hyacinthe Laënnec (1781–1826) nevű francia orvos 1816-ban feltalálta az első sztetoszkópot. Egy beteg vizsgálata során kevés diagnosztikai nyomot kapott a kéz mellkasig történő alkalmazásától vagy az általánosan alkalmazott ütőhangszer-módszertől. Vonakodva a fiatal nőbeteg azonnali auszkultációjától, egy tekercselt papírlapot használva létrehozta a hangcsövet és megkönnyítette az auskultációt. Izgatottan fedezte fel, hogy a szívhangok jól hallhatóak, és ez a felfedezés később az első, kifejezetten erre a célra szolgáló eszköz kifejlesztéséhez vezetett. (3) Az első sztetoszkóp egy fából készült csőből állt, és monó volt. A fülharsonának nevezett hallókészülékhez hasonlóan lehetővé tette az orvos számára, hogy kényelmesebb módon végezzen auscultációt. (4)

Csak 1851-ben következik be a sztetoszkóp következő jelentős fejlesztése, amely az eszköz kéthangúvá tételét jelenti. Arthur Leared ír orvos találta ki, és 1852-ben finomította George Cammann a kereskedelem érdekében. Cammann emellett írt egy nagy értekezést a fülkultúrás diagnózisról is, amelyet a finomított binaurális sztetoszkóp lehetővé tett. (4) Kezdetben aggodalom merült fel azzal kapcsolatban, hogy a kéthangú sztetoszkóp hallási egyensúlyhiányokat okozhat, amelyek problematikusak lehetnek a vizsgálatok során, de az 1900-as évek elejére ezek az aggodalmak nagyrészt alábbhagytak, és a kéthangú sztetoszkóp gyakran használt diagnosztikai eszköz volt.

A 20. század folyamán számos kisebb fejlesztés történt ezeken az ikonikus eszközökön a súly csökkentése, az akusztikai minőség javítása és a külső zaj kiszűrése érdekében, hogy elősegítse az auskultáció folyamatát. A hang további erősítése érdekében bevezették a sztetoszkóp elektronikus változatát. A sztetoszkópok ma már sokféle stílusban kaphatók, a tervek gyakorlatilag az orvostudomány minden ágához elérhetők.

Minden fejlesztés és változtatás ellenére a sztetoszkóp alapelve továbbra is ugyanaz; biztosítani az orvosok számára az auskultáció végrehajtására és a testen belüli sajátos hangok azonosítására szolgáló eszközöket.