A táplálkozási terminológia ábécé levese

Csatlakozzon ehhez a 10 alapvető táplálkozási kifejezéshez, amelyek ma híreket jelentenek.

táplálkozási

Az újonnan megjelenő táplálkozási kutatások nyomon követése igazi kihívást jelenthet az elfoglalt fitnesz szakemberek számára. A csata fele értelmezi az új tudományos eredmények leírására használt kifejezéseket. Egyik nap a „genetika” kerül a címoldalra, míg másnap mindenki a „glikémiás indexről” beszél.

A dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor ügyfelei kérdéseket tesznek fel az újszerű szavakkal kapcsolatban, és fogalma sincs arról, mit jelentenek. Ezért alakítottuk ki ezt az alapozót, hogy elmagyarázzuk az élelmiszer- és táplálkozási kutatási hírek 10 legfontosabb kifejezését.

1. Nutrigenomika

Az idei évben számos tanulmányban használt népszerű kifejezések listájának tetejére kerül a nutrigenomika, amelyet annak tanulmányozásaként határoznak meg, hogy a különféle ételek hogyan lépnek kölcsönhatásba meghatározott génekkel a betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegség vagy a rákos megbetegedések kockázatának növelése vagy csökkentése érdekében (DeBusk et al . 2005). Mivel a nutrigenomika még gyerekcipőben jár, a személyre szabott orvosi táplálkozási terápia alkalmazását az emberi genetikában még nem ismerik széles körben. Amint azonban a tudomány bővíti a tudásanyagot ebben a témában, valószínűleg több szakember kezdi el szabni az étkezési terveket az egyének egyedi genetikai profilja alapján. Mivel több tanulmány megerősíti ennek a megközelítésnek a hatékonyságát, a táplálkozással összefüggő betegségek kezelésére, kezelésére, esetleg gyógyítására szolgálnak a nutrigenomikán alapuló személyre szabott táplálkozási tervek. Például a prosztatarák családjában előforduló férfiakat ösztönözni lehet a magas antioxidáns likopint tartalmazó paradicsom bevitelének növelésére; tanulmányok kimutatták, hogy a likopin csökkentheti a prosztatarák kockázatát, emellett védelmet nyújt a szívbetegségekkel szemben.

A fogyasztók egészségesebb étrend megtervezésének elősegítése céljából a napi érték (DV) kifejezést 1994-ben hozták létre, hogy megfeleljen az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságának (FDA) Táplálkozási címkézési és oktatási törvényének (USFDA 2005). A DV két funkciót tölt be. Először az egyes tápanyagok (pl. Zsír, szénhidrát vagy rost) százalékos arányát számítja ki az élelmiszertermékben, a napi teljes mennyiség alapján, amelyet egy tipikus napi 2000 kalóriás étrend mellett ajánlott egy egészséges ember. A jelenlegi szövetségi irányelvek szerint egy 2000 kalóriás étrendnek körülbelül 600 kalóriát kell tartalmaznia zsírból, 1200 kalóriát szénhidrátból és 25 gramm (g) rostot (USFDA 2005). A DV második célja, hogy segítse a fogyasztókat az élelmiszerek csomagolásán használt leíró kifejezések megértésében, mint pl alacsony nátrium tartalom és zsírszegény. Látogasson el a http://vm.cfsan.fda.gov/ oldalra

dms/flg-7a.html az élelmiszerek címkéin megjelenő DV-k teljes listájához.

3. Diétás referencia felvételek

Az 1990-es évek közepén az Orvostudományi Intézet létrehozta az étrendi referencia-felvételek (DRI) koncepcióját. A DRI értékek kibővítik vagy helyettesítik a régebbi ajánlott étrendi juttatásokat (RDA), amelyek meghatározzák a hiányosságok megelőzéséhez szükséges napi tápanyagok ajánlott szintjét. A DRI-k ezt egy lépéssel tovább teszik azzal, hogy legfeljebb négy különböző értéket ajánlanak a tápanyagok számára: maguk az RDA-k; Becsült átlagos követelmények (EAR); Megfelelő bevételek (AI); és tolerálható felső beviteli szintek (UL) (USA Mezőgazdasági Minisztériuma [USDA] 1999). Az EAR az átlagos napi beviteli szint, amelyet általában kutatási célokra használnak egy adott populációban élők fele, például az idősebb felnőttek szükségleteinek meghatározására. Az AI-t a táplálkozási szakértők egy tápanyagra vonatkozó ajánláshoz használják, amikor az EAR meghatározásához jelenleg nincs elegendő tudományos támogatás. Az UL a legmagasabb átlagos napi tápanyag-beviteli szint, amely valószínűleg nem jelent káros egészségkárosító kockázatot egy adott életszakaszban vagy nemcsoportban szinte minden egyén számára (USDA 2005).

4. Fitokémiai anyagok

Íme egy kifejezés, amelyet manapság gyakran kutatnak a kutatások során. A fitokemikáliák a természetben előforduló bioaktív anyagok, amelyeket a növények tartalmaznak. Ezek a hatalmas vegyszerek számos funkciót látnak el, hogy megvédjék a növényeket az elemektől, és ezek a védő tulajdonságok átadódnak az embereknek, amikor a növényeket vagy a növényi eredetű ételeket elfogyasztjuk. A fitokemikumok amellett, hogy védik az egészséget, látványos színt, aromát és ízt kölcsönöznek a gyümölcsöknek és zöldségeknek és más növényi termékeknek.

A fitokémiai anyagok számtalan módon működnek. Ezek az antioxidánsok védik a sejteket a károsodástól; növeli az immunitás szintjét; javítja a szív- és érrendszeri egészséget; lassítja az öregedési folyamatot; javítja a szem egészségét; elősegíti a rosszul deformált sejtek sejthalálát; tegye ártalmatlanná a rákkeltő anyagokat; és helyrehozza a DNS-t (Duyff 2002). Milyen lenyűgöző okok felsorolása az ügyfeleknek, amikor azt ajánlják, hogy minden nap fogyasszanak sok gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonát!

A fitokemikáliáknak különböző kategóriái vannak, például terpének, fenolok és tiolok, és mindegyik kategória számos fitokemikáliák alcsoportját tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy a fitokemikáliák mögött álló kutatások még gyerekcipőben járnak, ezért számíthat arra, hogy minden nap sokkal többet fog elérni. Időközben többet megtudhat ezekről az alapvető növényi vegyületekről, ha megnézi az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának fitokémiai adatbázisát: www.ars.usda.gov/Services/ docs.htm? Docid = 8875.

Íme egy kifejezés, amely kíváncsiságot és aggodalmat kelt a fogyasztókban. Az USDA szerint a besugárzás egy olyan kialakulóban lévő technológia, amely sugárzó energiát használ az élelmiszerekben előforduló potenciálisan káros, betegségeket okozó kórokozók és rovarok csökkentésére (USDA 2003). Noha a folyamat elpusztítja a mikroszkopikus csírákat és egyéb hibákat, nem változtatja meg maga az étel tápértékét vagy egészségességét. Az USDA Élelmiszerbiztonsági Kutatási Információs Irodája szerint a besugárzás javítja az élelmiszerek minőségét és biztonságát (USDA 2003). És a besugárzással kapcsolatos mítoszok ellenére az étel nem válik radioaktívvá.

Ennek ellenére sok táplálkozási szakértő (köztük én is!) Arra figyelmeztet, hogy a besugárzást nem szabad az alapvető biztonságos élelmiszer-kezelési gyakorlatok helyett alkalmazni. Ösztönözze ügyfeleit, hogy az élelmiszerek kezelése előtt mossanak megfelelő kezet, a keresztszennyeződés elkerülése érdekében, és főzzék a besugárzott ételeket a megfelelő belső hőmérsékletre.

Szóval, honnan tudhatja, hogy a megvásárolt ételt besugározták-e? Az élelmiszer-gyártók a táplálkozási tények címkéjén radura-szimbólumot mutatnak be annak bizonyítására, hogy egy adott élelmiszer besugárzott.

Ez egy másik kifejezés, amelyet manapság helytelenül és gyakran használnak. Az USDA szerint az organikus kifejezés kizárólag olyan gazdálkodási gyakorlatra utal, amely elkerüli az antibiotikumok, a hagyományos peszticidek, a növekedési hormonok és az állati vagy növényi termékek besugárzását. A közvélekedéssel és a gyártók állításával ellentétben a kifejezés az nem szinonimája a „táplálkozás szempontjából jobb az Ön számára” vagy a „jobb táplálkozási állapotnak”.

Vásárláskor a fogyasztóknak meg kell keresniük az USDA „bio” szimbólumát, amely azt jelzi, hogy az ételeket biogazdálkodási eljárásokkal növelték, és hogy a termék legalább 95% -ban biotermék (egyes ételek 100% -ban biotermékek, míg mások csak egy bio összetevőt tartalmaznak) ) (USDA 2002). Jelenleg azonban nem szövetségi követelmény ennek a szimbólumnak a használata; a gyártók önkéntes alapon jelenítik meg. Bármi, ami kevesebb, mint 95% szerves, nem viseli az USDA szimbólumát. Arra kérje ügyfeleit, hogy az egyértelműség érdekében olvassák el az élelmiszer csomagolását és a címkéket.

Meg kell jegyezni, hogy a feltételek organikus és természetes gyakran felváltva és helytelenül használják. Valójában a természetes kifejezés egyszerűen azt jelzi, hogy a terméket mesterséges összetevők vagy színezékek nélkül, esetleg minimális feldolgozással készítették. Mint a kifejezésnél organikus, a szó természetes az élelmiszer-címkén feltüntetett nem garantálja, hogy egészséges.

7. Biológiai hozzáférhetőség

A biohasznosulás a test azon képességére utal, hogy felszívja és felhasználja az ételből származó tápanyagokat. Például bizonyos sium könnyen elérhető a test számára, míg mások, például a vas és a króm kevésbé állnak rendelkezésre.

Ráadásul a vizsgálatok kimutatták, hogy egyes tápanyagok fokozzák a többi tápanyag felszívódását, míg mások valóban rontják a megfelelő felszívódást. Például a C-vitamin fokozza a vas felszívódását, a D-vitamin pedig fokozza a kalcium felszívódását. Másrészt a spenótban és a mángoldban található oxálsav, valamint a teljes kiőrlésű gabonákban megtalálható fitinsav egyaránt csökkenti a kalcium felszívódását (Mahan & Escott-Stump 2000).

8. Hidrogénezés

A hidrogénezés azt a folyamatot jelenti, amely hidrogénmolekulákat ad hozzá telítetlen zsírsavakhoz bizonyos élelmiszerekben, például snack süteményekben, süteményekben, pékárukban, és különösen a margarin és a zöldség rövidítésében. A hidrogén zsírba kényszerítésének folyamata kémiai képződést eredményez, amelynek eredményeként transz-zsírok képződnek, amelyekről kimutatták, hogy negatív egészségügyi hatásai vannak. A hidrogénezés után a zsír megszilárdul, lehetővé téve a termék hosszabb ideig történő elviselését az üzletek polcain és otthoni szekrényeinkben.

2006 januárjától minden élelmiszer-címkén feltüntetik a transz-zsírszintet. Bár még mindig nincs ajánlott napi bevitel a transzzsírok számára, az Orvostudományi Intézet (IOM) nyilvántartásba vette azt a megállapítást, hogy a transzzsírok szintje nem biztonságos (IOM 2002). Számos táplálkozási szakértő azt mondja ügyfeleinek, hogy a transz-zsírbevitel csökkentése érdekében kerüljék vagy minimalizálják a részben hidrogénezett zsírt tartalmazó termékek fogyasztását. Egy óvatosság a transzzsírok címkéinek súrolásakor: Az FDA lehetővé teszi a gyártók számára, hogy „kerekítsenek” minden olyan termékre, amely kevesebb mint 0,5 g transzzsírt tartalmaz adagonként (IFIC 2005). Ez azt jelenti, hogy a címkén fel lehet tüntetni, hogy „0 gramm transzzsír”, mégis előfordulhat, hogy 0,4 g-ot fogyaszt minden adagnál!

9. Glikémiás index

A Nemzetközi Élelmiszerinformációs Tanács (IFIC) szerint a glikémiás index (GI) kifejezés annak mérése, hogy az adott élelmiszer szénhidrátjai hogyan befolyásolják a vércukorszintet (IFIC 2003). A kutatók meghatározták az egyes élelmiszerek sokaságának GI-jét azáltal, hogy megmérték az alanyok vércukor-válaszát, miután elfogyasztott egy adott mennyiségű szénhidrátot, majd összehasonlították ezt az értéket a vércukor-válaszukkal egy kontroll étel (általában fehér kenyér vagy glükóz) elfogyasztása után. Például a kutatók megmérték a vércukor-választ, miután az alanyok 50 g burgonyát ettek, és ezt összehasonlították az 50 g fehér kenyér adag elfogyasztása után kapott válaszukkal. A vércukorszint átlagos változása egy meghatározott idő alatt a kontroll étel fogyasztása utáni szintváltozáshoz viszonyítva meghatározta az élelmiszer glikémiás indexét.

Bár ez egyszerű eljárásnak tűnhet, nem korlátlan. Valójában a koncepció összetett és nem különösebben felhasználóbarát, tekintve az összes különféle ételt, amelyet az adott napon elfogyaszthat. Ezenkívül egy adott élelmiszer GI-je megváltoztatható az érettségével, elkészítésének vagy főzésének módjával és az általános tápanyag-összetételével (IFIC 2003).

10. Glikémiás terhelés

A glikémiás terhelés (GL) a GI relatívja, és végül a glikémiás válasz meghatározásának jobb módszerének bizonyulhat. A GL nemcsak egy adott élelmiszer GI-jét veszi figyelembe, hanem az adott étel adagolási méretét is. (Egy élelmiszer GL-jét úgy számítják ki, hogy az étel GI-jét megszorozzuk a kiszolgálás méretével, majd elosztjuk 100-zal.) Más szavakkal, a GL praktikusabb, mint a GI, mert mind a kérdéses szénhidrát minőségével, mind mennyiségével foglalkozik. A GI és a GL kiszámításának részleteiről lásd: A glikémiás index használata az atlétikai teljesítmény javítása érdekében, a 2004. november-decemberi számban. IDEA Fitness Journal.