Az erőteljesítményt maximalizáló terheléssel történő edzés és az egyénre szabott ismétlések hatása a hagyományos erőedzéssel szemben

J. M. Sarabia

Sportkutató központ, Universidad Miguel Hernández de Elche, Elche, Spanyolország

M. Moya-Ramón

Sportkutató központ, Universidad Miguel Hernández de Elche, Elche, Spanyolország

J. L. Hernández-Davó

Sportkutató központ, Universidad Miguel Hernández de Elche, Elche, Spanyolország

J. Fernandez-Fernandez

Sportkutató központ, Universidad Miguel Hernández de Elche, Elche, Spanyolország

R. Sabido

Sportkutató központ, Universidad Miguel Hernández de Elche, Elche, Spanyolország

Társított adatok

Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és a kiegészítő információkat tartalmazó fájlokban.

Absztrakt

Háttér

Felvetődött, hogy az erőnléti edzések (azaz idegi vagy strukturális) hatásai változnak, az összes elvégzett ismétlés és az egyes edzéskészletek sebességveszteségétől függően.

Célja

A tanulmány célja két képzési program (azaz az egyik olyan terheléssel összehasonlítani a hatásait, amelyek maximalizálják a teljesítményt és az egyénre szabott ismétléseket, a másik pedig a hagyományos erőedzést követi).

Mód

Huszonöt férfit három csoportba osztottak (optimális teljesítmény [OP = 10], hagyományos edzés [TT = 9] és kontrollcsoport [CG = 6]). Az OP-hoz használt edzésterhelést olyan terhelésekkel individualizálták, amelyek maximalizálták a teljesítményt (egy ismétlési maximum [1RM] 41,7% ± 5,8) és az ismétléseket maximális teljesítménnyel (4–9 ismétlés vagy „ismétlés”). A mennyiség (az x ismétlés) mindkét kísérleti csoportnál megegyezett, míg a TT intenzitása a lehetséges ismétlések maximális számának csak 50% -ához (azaz az 1RM 61,1% –66,6% -ához) volt szükséges. Az edzésprogram 11 héten át tartott (heti 2 alkalom; 4–5 szett per foglalkozás; 3 perces szünetek a szekciók között), elő-, köztes és utóvizsgálatokkal, amelyek magukban foglalták: antropometria, 1RM, csúcsteljesítmény (PPO) 30%, 40% és 50% 1RM-rel a fekvenyomásban, és a nyál tesztoszteron (ST) és a kortizol (SC) koncentrációja. Az észlelt erőfeszítés (RPE) arányát és a teljesítményt minden munkamenetben rögzítettük.

Eredmények

A köztes tesztet követően az OP csoportban minden terhelésnél nőtt a PPO (10,9% –13,2%). A tesztet követően mindkét kísérleti csoport 1RM-et (11,8% -13,8%) és PPO-t növekedett minden egyes terhelésnél (14,1% -19,6%). Jelentős csökkenést tapasztaltak a PPO-k esetében a TT csoportnál minden szett során (4,9% –15,4%), valamint a szignifikánsan magasabb RPE (37%).

Következtetés

Úgy tűnik, hogy az OP hatékonyabb edzésmódszer, kevesebb neuromuszkuláris fáradtsággal és alacsonyabb RPE-vel.

Bevezetés

Asztal 1

Az adatokat átlag ± SD-vel fejezzük ki.

Testtömeg (év) testtömeg (kg) magasság (m) zsírtömeg (%) sovány izomtömeg (%)

Teljes	25	21,7 ± 1,7	71,5 ± 7,7	174,7 ± 5,8	12,6 ± 4,8	44,1 ± 4,0
OP	9.	20,8 ± 1,7	71,7 ± 7,4	172,5 ± 6,2	11,8 ± 2,8	44,2 ± 3,6
TT	10.	22,2 ± 1,6	74,2 ± 8,0	177,5 ± 5,6	14,5 ± 7,0	42,0 ± 4,5
CG	6.	21,9 ± 1,5	68,5 ± 7,3	173,8 ± 5,1	11,4 ± 3,3	46,2 ± 3,1

Rövidítések: OP = optimális teljesítménycsoport; TT = hagyományos edzéscsoport; CG = kontrollcsoport.

Tervezés

Ellenőrzött és hosszirányú kialakítást (azaz elő- és utóvizsgálatot) alkalmaztunk. Bármely alapvizsgálat előtt minden alany részt vett két ismerkedési ülésen, hogy bemutassák a tesztelési és képzési eljárásokat, és biztosítsák a tanulási hatás minimalizálását. Az előzetes (T1), a köztes (T2) és az utóvizsgálatok (T3) tartalmazzák: antropometria, 1RM, maximális koncentrikus mechanikai teljesítmény, az 1RM 30, 40 és 50% (P30, P40, illetve P50) esetén a padban nyomja meg a dobás gyakorlatát, és az egyik kudarcra áll optimális terhelés mellett. A teszthetek során nyál tesztoszteron (ST) és kortizol (SC) koncentrációkat kaptunk. Az alanyokat három homogén csoportra osztották a kezdeti 1RM-értékeik szerint: egy optimális teljesítménycsoport (OP = 10), egy hagyományos edzéscsoport (TT = 9) és egy kontrollcsoport (CG = 6). A képzési beavatkozás 11 hétből állt (lásd az 1. ábrát), egy nyolc hetes fő képzési programra (MTP) (két mezociklusra: MESO-1 és MESO-2) és három teszthétre (T1, T2 és T3) osztva. . Az MTP 16 szekcióból állt (2 szekció × hét), 48 órás pihenéssel a munkamenetek között.

Módszertan

Antropometria

A résztvevők testtömegét és magasságát, ha csak rövidnadrágot viseltek, 0,1 kg-os, illetve 0,1 cm-es pontossággal mértük, kalibrált Oregon Scientific (GR101) mérlegekkel és Seca Alpha stadiométerrel. A skinfoldot, az átmérőt és a szélességet egy akkreditált kutató határozta meg kalibrált bőrrudakkal (Holtain LTD, Crymych, Egyesült Királyság), és a Nemzetközi Kinanthropometry Advancement Society (ISAK) által javasolt irányelveket követve.

A fekvenyomás tesztjei

Az 1RM próbát a préseléshez Smith Machine (Multipower M953, Technogym, Gambettola, Olaszország) segítségével hajtottuk végre. A kinematikai adatokat rögzítettük úgy, hogy egy rotációs kódolót csatlakoztattunk a rúd egyik végéhez (T-Force rendszer, Ergotech, Spanyolország)., míg a releváns paramétereket automatikusan kiszámolták egy speciális szoftver (T-Force Dynamic Measurement System) [28] alkalmazásával. Ennek a rendszernek az érvényességét és megbízhatóságát korábban megállapították [29], az osztályon belüli korrelációs együttható (ICC) értéke 0,93 között mozog. 0,98-ig [30]. Az ebben a vizsgálatban szereplő adatok ICC-értékei minden változóra és időre> 0,90 voltak. Teljesítményváltozók elemzéséhez csak a propulziós koncentrikus fázist elemezték. Az 1RM fekvenyomást egy korábban kialakított protokoll alkalmazásával értékelték [31]. ], amely megköveteli, hogy a résztvevők fokozatosan növeljék az ellenállást az 1RM eléréséig. A kísérletek közötti pihenőidő legalább öt perc volt [32].

A második tesztelés során a résztvevők három ismétlést hajtottak végre az 1RM 30% -ának, 40% -ának és 50% -ának, a fekvenyomásos gyakorlat segítségével az egyes terhelések csúcsteljesítményének (PPO) mérésére és ezáltal a Pmax meghatározására [33]. . Ezt követően egy kudarcra állítást végeztek az egyes résztvevők optimális terhelésének felhasználásával, a Pmax segítségével határozták meg az egyes résztvevők számára az optimális ismétlések számát.

Nyálkortizol és tesztoszteron

Három nyálmintát vettünk vasárnap T1, T2 és T3 alatt, reggel 8, 11 és 18 órakor. A résztvevők 5–10 ml nyálat adtak pamutból készült műanyag csőben (Salivette ®, Sarstedt, Franciaország). Utasítást kaptak, hogy étkezés vagy ivás előtt gyűjtsék össze a mintát. Arra is felszólították őket, hogy alaposan öblítsék le csapvízzel, de ne mossanak fogat a nyálminta felvétele előtt, annak érdekében, hogy elkerüljék a nyál szennyeződését a szájüregben előforduló esetleges mikro sérülések miatt [34]. Ezután a mintákat összegyűjtöttük, és a vizsgálatig -20 ° C-on fagyasztottuk a laboratórium hűtőszekrényében. Az SC-koncentrációt enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (ELISA) határoztuk meg, az érzékenység alsó határértéke 0,0537 μg/dl, az átlagos intra- és inter-assay variációs együtthatók pedig 2,61%, illetve 7,47% voltak.

Az észlelt erőfeszítések aránya (RPE)

Az RPE értékeket közvetlenül az egyes munkamenetek utolsó beállítása után kaptuk meg az OMNI – RES skála alkalmazásával [35]. Az OMNI – RES skála a testmozgás intenzitásának skálája, amely a „rendkívül könnyűtől” (0) a „rendkívül keményig” (10) terjed. A kísérleti alanyokat oktatták az OMNI-RES skála használatának módjáról Robertson és mtsai. [35].

Képzési program

2. táblázat

CsoportMESO-1MESO-2% 1RMDiff ismétlés OL (% 1RM) megismétli% 1RMDiff. OL (% 1RM)

OP	6,1 ± 2,6	43,3 ± 5,0	---	5,4 ± 1,3	42,2 ± 6,7	---
TT	6.0	61,1 (12 óra)	18,1 ± 6,7	5.0	66,6 (10 RPM)	21,6 ± 5,3

Rövidítések: OP = optimális teljesítménycsoport; TT = hagyományos edzéscsoport; MESO-1 = négy hetes első mezociklus; MESO-2 = négy hetes második mezociklus; Diff. OL = a felhasznált és a teljesítményt maximalizáló terhelések közötti különbség.

statisztikai elemzések

Az átlag ± SD kiszámításához standard statisztikai módszereket alkalmaztunk. Egyirányú ANOVA-t alkalmaztak a három csoport kezdeti erőssége, ereje és antropometriai profilja közötti különbségek meghatározására. Az edzéssel kapcsolatos hatásokat egy MANOVA értékelte ismételt mérésekkel (idő × csoportok). A kinematikai változók elemzéséhez a MESO-2 munkamenetben az adatokat csoportosítottuk elemzésre, figyelembe véve a munkamenetenkénti készletek számát és az ANOVA ismételt mértékét. Ahol a fő hatás (idő vagy csoport) tekintetében szignifikáns különbséget találtak, ott Scheffè post-hoc elemzését végezték el az átlagok páronkénti különbségének felderítésére. A statisztikai számításokhoz az SPSS V.22-et használtuk. A statisztikai szignifikanciát ott elfogadtuk, ahol p 1,5 (nagy). A minimális különbséget (MD), amelyet a képzésnek tulajdonítható valós változásnak kell tekinteni, minden mechanikus változóra kiszámoltuk, Weir javaslatának megfelelően [38].

Eredmények

A képzési program kezdetén egyetlen mért változón sem figyeltek meg szignifikáns különbséget a csoportok között. Ezenkívül az antropometriai adatokban egyetlen csoport esetében sem találtak semmilyen lényeges változást.

A T1, T2 és T3 során kapott teljesítményméréseket (1RM, P30, P40 és P50) a 3. táblázat mutatja be. Ezenkívül az ES és a konfidencia intervallumokat a 2. ábra mutatja. A nyers adatok az S1 táblázatban is megtekinthetők.

3. táblázat

T1T2T3

1RM (kg)	OP	77,4 ± 19,6	81,7 ± 19,7	88,1 ± 20,0 †† **
	TT	73,9 ± 17,8	78,5 ± 16,3	82,6 ± 16,9 †
	CG	74,9 ± 9,7	75,3 ± 9,9	76,7 ± 12,7
P30 (watt)	OP	466,7 ± 148,0	523,3 ± 148,0 † *	558,1 ± 115,5 †† **
	TT	461,3 ± 168,0	502,0 ± 166,1	538,9 ± 169,5 †† **
	CG	464,8 ± 97,3	469,0 ± 85,4	469,5 ± 101,8
P40 (watt)	OP	501,8 ± 144,2	567,8 ± 138,6 †† *	597,9 ± 139,9 †† **
	TT	499,6 ± 164,0	543,6 ± 160,7	569,9 ± 162,1 †† *
	CG	502,0 ± 94,8	509,2 ± 89,7	520,2 ± 116,8
P50 (watt)	OP	502,6 ± 134,4	557,6 ± 164,3 †	587,6 ± 149,4 ††
	TT	494,6 ± 161,8	554,0 ± 184,0 †	571,4 ± 173,4 ††
	CG	511,2 ± 100,4	516,7 ± 96,9	534,2 ± 101,6

Rövidítések: OP = optimális teljesítménycsoport; TT = hagyományos edzéscsoport; CG = kontrollcsoport; T1 = beavatkozás előtti értékelés; T2 = értékelés az első négy hét képzése után; T3 = beavatkozás utáni értékelés; 1RM = egy ismétlés maximum; P30 = csúcsteljesítmény, 1RM 30% -ával; P40 = csúcsteljesítmény 1RM 40% -ával; P50 = csúcsteljesítmény 1RM 50% -ával;

† = szignifikáns különbségek a T1 p-vel szemben †† = szignifikáns különbségek a T1 p-vel szemben (3., 3. és 4. ábra). 4). A TT azonban szignifikáns változásokat mutatott SC-ben és ST-ben, ST esetén T1-ről T3-ra csökkent (p =, 033, d =, 43), és SC esetén T2-ről T3-ra (p =, 020, d = 1.04).

OP = optimális teljesítménycsoport; TT = hagyományos edzéscsoport; T1 = beavatkozás előtti értékelés; T2 = értékelés az első négy hét képzése után; T3 = beavatkozás utáni értékelés; † = szignifikáns különbségek a T1 első halmazhoz képest, TT esetében (2. halmaz: második készlet: p. Készlet: p vs. 1. készlet: p =, 003, d =, 21) (lásd az 5. és 5. ábrákat) és6). 6). Ezenkívül az adatok az S1 táblázatban is megtekinthetők.

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a TT csoportban az első beállított értékhez képest a teljes teljesítmény (azaz a csúcsteljesítmény) csökkenése a teljes időszakban a legmagasabb. Korábban [20, 21, 47] beszámoltak a kimenő teljesítmény vagy a sebesség hasonló csökkenéséről, amely az izom-glikogén és a foszfokreatin (PCr) csökkenésével függ össze, különösen a II-es típusú rostokban [47], és az RPE növekedésével [48]. Gorostiaga et al. [21] az izomanyagcserét elemezve az egymást követő öt ismétléses halmazok során 10RM-mel, a megállapított teljesítmény csökken (

20%) hasonló a jelen vizsgálatban leírtakhoz, a PCr, a kreatin és a laktát jelentős változásával együtt. Ezenkívül a szerzők összefüggéseket találtak a csúcsteljesítmény-csökkenés és az anyagcsere-paraméterek (pl. ATP és laktát) között. Ezen az alapon Sanchez-Medina és Gonzalez-Badillo [18] arra a következtetésre jutottak, hogy a sebességveszteség (amely közvetlenül összefügg az energiaveszteséggel) érvényes eszköz a neuromuszkuláris fáradtság számszerűsítésére az erőedzés során. Összehasonlításképpen, ebben a tanulmányban az OP arra utal, hogy a neuromuszkuláris fáradtság az egyes edzések utolsó sorozatában jelent meg, csúcsteljesítmény-csökkenéssel

5%, míg a TT-ben az 5% -os energiaveszteség a második készletben következett be.