A terhességi cukorbetegség és az anyai elhízás független és egyidejű asszociációi a perinatális kimenetelhez: Regiszter alapú tanulmány

Szerepek Formális elemzés, Írás - eredeti vázlat, Írás - áttekintés és szerkesztés

Szerepek írása - eredeti vázlat

Szerepek írása - áttekintés és szerkesztés

Társulás PEDEGO kutatási egység (Gyermekgyógyászati, Bőrgyógyászati, Klinikai Genetikai, Szülészeti és Nőgyógyászati Kutatóegység), Oulu Orvosi Kutatóközpont (MRC Oulu), Oulu Egyetemi Kórház és Oulu Egyetem, Oulu, Finnország

Szerepek írása - áttekintés és szerkesztés

PEDEGO kutatási egység (Gyermekgyógyászati, Bőrgyógyászati, Klinikai Genetikai, Szülészeti és Nőgyógyászati Kutatóegység), Oulu Orvosi Kutatóközpont (MRC Oulu), Oulu Egyetemi Kórház és Oulu Egyetem, Oulu, Finnország, THL Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Intézet, Osztály Krónikus Betegségmegelőzés, Helsinki és Oulu, Finnország, Gyermekkórház, Helsinki Egyetem és Helsinki Egyetemi Kórház, Helsinki, Finnország, Klinikai és Molekuláris Orvostudományi Tanszék, Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem, Trondheim, Norvégia

Szerepek Adatkúra, módszertan, írás - áttekintés és szerkesztés

Társulások THL Országos Egészségügyi és Jóléti Intézet, Krónikus Betegségmegelőzési Osztály, Helsinki és Oulu, Finnország, Karolinska Intézet, Stockholm, Svédország

Szerepek felügyelete, írása - áttekintés és szerkesztés

Hilkka Ijäs,
Sanna Koivunen,
Tytti Raudaskoski,
Eero Kajantie,
Mika Gissler,
Marja Vääräsmäki

Ábrák

Absztrakt

A terhességi cukorbetegséget (GDM) gyakran az anya túlsúlya kíséri. Célunk az volt, hogy értékeljük a GDM és az anyai túlsúly/elhízás külön és együttes hatásait a perinatális kimenetelre.

Mód

A finn orvosi születési nyilvántartás segítségével azonosítottuk mind a 24 577 szingli terhességű nőt, akik 2009-ben születtek Finnországban és orális glükóz-tolerancia teszten (OGTT) estek át. A nőket az OGTT (GDM/nincs GDM) és a terhesség előtti testtömeg-index (BMI) eredménye alapján csoportokra osztották: normál testsúly (≤24,9 kg/m 2), túlsúly (25,0–29,9 kg/m 2), és elhízott (≥30,0 kg/m 2). Az elsődleges eredmények közé tartozott a makrosomia, a császármetszés és az újszülött osztályon végzett kezelés. A normál testsúlyú, GDM nélküli nők képezték a referencia csoportot.

Eredmények

A referencia csoporthoz képest a túlsúlyos vagy elhízott, GDM nélküli nőknél nagyobb volt a macrosomia kockázata [az életkor, paritás, dohányzás és társadalmi-gazdasági helyzet (aOR) alapján korrigált esélyhányados 1,18 (95% CI 1,09–1,28) és 1,50 (95% CI) 1,19–1,88)], illetve császármetszés [aOR 1,17 (95% CI 1,07–1,28), illetve 1,52 (95% CI 1,37–1,69)]. Normál testsúlyú GDM nőknél a macrosomia [aOR 1,17 (95% CI 0,85–1,62)] és a császármetszés [aOR 1,10 (95% CI 0,96–1,27)] kockázata nem nőtt szignifikánsan a normál testsúlyú, GDM nélküli nőkhöz képest. A GDM minden BMI kategóriában növelte az újszülött osztályon történő kezelés kockázatát, és az újszülött osztályon történő kezelés kockázati tényezője a GDM nélküli anyai elhízás is. A BMI és a GDM közötti interakció p értéke ezeken az eredményeken 2) és az elhízott (BMI ≥30 kg/m 2) anyáknál a 21. század folyamán jelentősen megnőtt; a túlsúlyos anyák aránya 1990 és 2013 között 18,8% -ról 35,6% -ra, az elhízott anyáké 7,5% -ról 13,2% -ra nőtt [2,3]. A GDM előfordulása 19,0% volt 2017-ben Finnországban [3]. Az európai perinatális egészségügyi jelentés (2010) kimondta, hogy a túlsúlyos vagy elhízott anyák aránya az európai országokban általában 27% és 37% között változik [4]. Az elhízás bonyolítja mind a terhességet, mind a szülést, és növeli az anyai gondozás költségeit [5,6].

Míg az anyai elhízás a GDM kulcsfontosságú kockázati tényezője, ugyanakkor a terhesség káros hatásainak független előrejelzője, beleértve a preeclampsia, az elsődleges császármetszés és a magzati makrosomia kialakulását is [7]. Megállapították, hogy az anyák elhízása összefügg a megnövekedett kötél C-peptid koncentrációval, mint a magzati hiperinsulinémia és az újszülöttek zsírosodása, mint a makrosomia jelölője [8,9]. Ezenkívül a gyermekkori elhízás és a hosszú távú anyagcserezavarok kockázati tényezője is [10].

A GDM-et gyakran túlsúly vagy elhízás kíséri, és a káros perinatális kimenetel kockázata akkor a legmagasabb, ha ezek az állapotok együtt fordulnak elő [7]. Korábban kimutatták, hogy a normál testsúlyú nőknél a GDM és a GDM nélküli anyai elhízás független kockázati tényezők a káros perinatális kimenetel szempontjából [11,12]. A jelenlegi populáció-alapú regiszteres tanulmány segítségével megvizsgáltuk az anyai GDM és a túlsúly vagy elhízás jelentőségét, valamint a terhesség kimenetelén mindkét állapotot, beleértve az újszülött macrosomia előfordulását, a császármetszést és az újszülött osztályon történő kezelés szükségességét.

Anyagok és metódusok

A vizsgált populáció olyan nőkből állt, akiknél egyedülálló terhesség és OGTT volt terhesség alatt (n = 24 577). A kóros OGTT eredménnyel (n = 5680, 23,0%) azonosítottak GDM-t, a többiek pedig normál OGTT eredménnyel jártak kontrollként (n = 18 897, 77,0%). Mindkét csoportot további alcsoportokra osztották, a terhesség előtti, BMI alapján, amelyet az első antenatalis látogatáskor regisztráltak: normál testsúly (BMI ≤24,9 kg/m 2), túlsúly (BMI 25,0–29,9 kg/m 2 ) és elhízott (BMI ≥30 kg/m 2). A terhesség előtti BMI-t úgy számították ki, hogy az egyén terhesség előtti súlyát elosztották a magasságának négyzetével, amint azt az MBR rögzítette. Az ön által bejelentett dohányzást, testsúlyt és ennélfogva a BMI-t az anya egészségügyi osztályainak első terhesgondozásakor rögzítik, amely gyakorlatilag mindig az első trimeszterben (átlagosan a 10. terhességi hét) történik. (1. ábra).

A társadalmi-gazdasági helyzet alapja az anya terhesség alatti foglalkozása volt, és ezeket az információkat az MBR nyomtatványon a szülői kórházakból gyűjtik össze. A kódolás a Statisztikai Finnország által közzétett nemzeti szabványokon alapult, és négy különböző csoportra tagolódott: 1) felső szintű alkalmazottak adminisztratív, vezetői, szakmai és kapcsolódó foglalkozásokkal, 2) alacsonyabb szintű alkalmazottak adminisztratív és irodai foglalkozásokkal, 3) fizikai munkások és 4) Mások, ideértve például otthoni anyákat, diákokat, nyugdíjasokat és önálló vállalkozókat [16].

Az elsődleges eredmény a macrosomia előfordulását jelentette, amelyet a finn nemi és terhességi életkor-specifikus értékek [17], a finn nemi és terhességi életkor-specifikus értékek alkalmazásával határoztak meg, amelyet nagy terhességi kornak tekintettek (születési súly meghaladja az átlag +2 szórását) császármetszés és kezelés az újszülött osztályon. A másodlagos eredmények a koraszülöttek aránya voltak (2 tesztet alkalmaztunk az arányok közötti különbség összehasonlítására. Logisztikai regressziós elemzést alkalmaztunk mind az esélyhányados (OR), mind a 95% -os konfidencia intervallum (CI) kiszámításához a társított eredmények kialakulásának kockázatára. GDM-mel és BMI-vel. Az interakciós tesztet a GDM és az elhízás közötti lehetséges kölcsönhatás kiszámításához végeztük. Normál súlyú, normál glükóztoleranciával rendelkező nőket használtunk referenciacsoportként. A korrigált esélyek arányát (aOR) 95% -os CI-vel számítottuk az az anyai életkor és paritás, valamint a dohányzás és a társadalmi-gazdasági helyzet független asszociációi az egyes BMI/GDM csoportok eredményváltozóival. Az elemzési kód elérhető: http: //doi10.17605/osf.io/cxq54. (S1 fájl).

Eredmények

2009-ben 59 057 egyedi szállítás történt Finnországban. Az anyák átlagos életkora 30,0 év, a terhesség előtti átlagos BMI 24,3 kg/m 2 volt. A primiparitás aránya 42% volt. A kóros OGTT eredmény előfordulása a teljes populációban 9,6% volt.

OGTT-t 24 577 (42%) anyánál végeztek, és a GDM-t rendellenes eredménnyel diagnosztizálták 23% -uknál (n = 5680). Az OGTT-t végző összes nő közül 10 332 (42%) volt normál testsúlyú, 8732 (36%) túlsúlyos és 5513 (22%) elhízott. A vizsgálati populáció alapjellemzőit az 1. táblázat sorolja fel.

A GDM előfordulása normál testsúlyban 17,0%, túlsúlyos 21,6%, elhízott nőknél pedig 36,9% volt (2. táblázat). A 2. táblázat mutatja az elsődleges eredmények előfordulását a BMI kategóriákban mind a GDM, mind a nem GDM csoportokban. A makrosomia előfordulása nem nőtt szignifikánsan a normál testsúlyú, GDM-ben szenvedő nőknél, összehasonlítva a normál testsúlyú, GDM nélküli nőkkel. A megállapítás az anyai életkor, a paritás, a dohányzás és a szocioökonómiai státusz (aOR 1,17, 95% CI 0,85–1,62) kiigazítását követően ugyanaz maradt (3. táblázat). A GDM nélküli túlsúlyosak vagy elhízottak egyaránt szignifikánsan megnövekedett macrosomia-kockázattal jártak, 1,18 (95% CI 1,09–1,28) és 1,50 (95% CI 1,19–1,88) AOR-okkal. Az egyidejű GDM tovább növelte a kockázatot (3. táblázat).

A császármetszés kockázata hasonló volt normális testsúlyú nőknél GDM-mel vagy anélkül (2. táblázat). Mind a túlsúly, mind az elhízás GDM nélkül, a császármetszés megnövekedett kockázatával jár együtt 1,17 (95% CI 1,07–1,28) és 1,52 (95% CI 1,37–1,69) AOR mellett (3. táblázat). A GDM jelentősen növelte a császármetszés kockázatát mind a túlsúlyos, mind az elhízott nőknél (2. táblázat), és a kiigazítás tovább erősítette a megállapítást (3. táblázat). Az elektív császármetszés kockázata nem nőtt a GDM nélküli túlsúlyos nőknél, aOR 1,02 (95% CI 0,89–1,17), de az akut császármetszés kockázata nőtt, aOR 1,26 (95% CI 1,13–1,40). A GDM túlsúlya és az elhízás GDM-mel együtt vagy anélkül növelte mind a választható, mind az akut császármetszés kockázatát (3. táblázat).

Az újszülött osztályon a kezelés iránti igény szignifikánsan megnőtt a GDM-ben szenvedő nők csecsemőiben az összes BMI-kategóriában (2. táblázat), az AOR-ok 1,44 (95% CI 1,22–1,71) voltak a normál testsúlyúaknál, 1,67 (95% CI 1,42) –1,96) a túlsúlyosaknál, és az elhízott nőknél 2,32 (95% CI 2,01–2,68). Az elhízás, de nem túlsúlyos, GDM nélkül társult a kezelés szükségességével az újszülött osztályon, az aOR 1,45 (95% CI 1,27–1,66) (3. táblázat). A logisztikus regressziót az újszülöttkori hipoglikémiával történő kiegészítő kiigazítással hajtották végre: az újszülött osztályon történő kezelés kockázata továbbra is megnőtt a normál testsúlyú GDM nőknél, aOR 1,45 (95% CI 1,21–1,75), túlsúlyos GDM nőknél, aOR 1,69 (95% CI 1,42– 2,01) és elhízott GDM nők, aOR 2,53 (95% CI 2,17–2,96). Az elhízás, de a GDM nélkül nem túlsúlyos, növelte a kezelés szükségességének kockázatát az újszülött osztályon, a megfelelő AOR-ok 1,38 (95% CI 1,21–1,59), illetve 1,10 (95% CI 0,98–1,24) voltak,.

A másodlagos eredmények előfordulási gyakoriságát a BMI és az OGTT kategóriák szerint a 4. táblázat sorolja fel, és ezek OR-jait és aOR-ját az 5. táblázat mutatja. A GDM a BMI minden kategóriájában összefüggésben volt a szállítási indukciók kockázatával, mind a túlsúly, mind az elhízás nélkül. A GDM növelte a kézbesítési indukciók kockázatát. A BMD-kategóriában nőtt a koraszülés kockázata a GDM-ben szenvedő nőknél. A normál testsúlyú és elhízott nőknél, de túlsúlyos nőknél a GDM az 5 perc Apgar-ponttal 7 alatt állt. Az újszülöttek hipoglikémiájának kockázata nőtt a GDM-ben szenvedő nőknél minden BMI-kategóriában, valamint az elhízott nőknél is, akiknek nincs GDM-je (5. táblázat).

A közelmúltban számos tanulmány kimutatta, hogy az anyák elhízása az újszülöttek makrosómiájának független kockázati tényezője [7,19,22,23]. Vizsgálatunkban a macrosomia kockázata enyhén, de szignifikánsan megnőtt a túlsúlyos nőknél és szignifikánsan nőtt a GDM nélküli elhízott nőknél, ami összhangban van a korábbi tanulmányokkal.

Wahabi és munkatársai tanulmányának megfelelően tanulmányunk a makrosomia és a császármetszés egyenlő kockázatát tárta fel normális testsúlyú nőknél GDM-mel vagy anélkül [12]. Kimutatták, hogy az anyák túlsúlya vagy elhízása GDM nélkül növeli a császármetszés kockázatát [12,24,25]. A HAPO-tanulmány a császármetszés fokozott kockázatát tárta fel az elhízott primiparous nőkben, normál glükóz toleranciával terhesség alatt [7]. Vizsgálatunk 1,2-szeres kockázatot mutat be a császármetszés túlsúlyos és 1,5-szeres kockázatát elhízott, GDM nélküli anyáknál. Az egyidejű GDM tovább növelte a kockázatot mindkét csoportban, amint az a korábbi tanulmányokban is látható volt [7,25,26].

A GDM anyák csecsemőinek 1,4–2,3-szoros kockázata volt, hogy újszülött osztályra kerüljenek. Ez összhangban van a korábbi szakirodalommal [18,26]. A beavatkozás és a rutinellátás randomizált vizsgálatában a GDM diagnózisa után Crowther és mtsai. az intervenciós csoportban megnövekedett arányú újszülött osztályok felvétele volt [26]. Vizsgálatunkban a GDM anyák csecsemőinek kétszerese volt a hipoglikémia kockázata a referencia csoportba tartozó csecsemőkhöz képest. Ez részben magyarázható az újszülött glikémiájának követésére vonatkozó tanácsokkal; A csecsemők vércukorszint-koncentrációját rendszeresen követik, ha az anyának ismert a GDM. Vizsgálatunkban azonban az újszülöttek kórházi kezelésének kockázata a GDM-es nők csecsemőiben továbbra is megnövekedett az újszülöttkori hipoglikémiával történő kiigazítást követően. A koraszülés mértéke nőtt a túlsúlyos és elhízott, GDM-ben szenvedő nőknél is, és az alacsony 5 perc Apgar-pontszám aránya nőtt a normál testsúlyban és az elhízott, GDM-ben szenvedő nőknél, mindkettő megnövekedett kezelési igényhez vezethet az újszülött osztályon.

Megállapítottuk, hogy a GDM nélküli anyai elhízás összefügg az újszülött osztályon megnövekedett kezelés kockázatával és a hipoglikémiával is. Ezek a megállapítások összhangban vannak a HAPO tanulmányával, amely kimutatta, hogy az anyák elhízása függetlenül társult a magzati hiperinsulinémiához, és ezáltal az újszülöttkori hipoglikémia fokozott kockázata [7]. A GDM diagnózis nélküli elhízott terhes nőknél a nappali és az éjszakai glükózprofilok folyamatos diéta-ellenőrzés mellett magasabbak a normál testsúlyú nőknél, az étrend módosítása ellenére, ami megmagyarázhatja ezt a megállapítást [27]. Az is lehetséges, hogy az elhízott nők a szokásos szűrési periódus után, 28 terhességi héten hiperglikémiává válhatnak; némelyikük a későbbi antenatalis látogatások alkalmával a rutin vizeletmérő pálcikaszűrés során glükózuria alapján kimutatható, majd az OGTT-hez utalják, de sokak számára az állapot észrevétlen maradhat.

Tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány áll rendelkezésre, amely a GDM és az elhízás kölcsönhatásait értékeli a perinatális kimenetelre. Hildeń et al. (2019) nem mutatott ki interakciós hatást a GDM és a BMI között olyan súlyos perinatális kimenetelek esetén, mint a fejlődési rendellenességek, a perinatális mortalitás, a születés, a koraszülöttség, az alacsony Apgar-pontszám, a magzati szorongás vagy az Erb-bénulás [28]; ez a tanulmány nem mérte fel elsődleges eredményeinket. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy míg a túlsúly/elhízás önmagában társul a makrosómiával, a császármetszéssel, az újszülött osztályon végzett kezeléssel (csak elhízás), a szülés indukciójával és az alacsony Apgar-ponttal, a GDM felerősíti ezeket a kockázatokat.

Összegzésként megállapítottuk, hogy a GDM nélküli anyai elhízás kockázati tényező a macrosomia, a császármetszés és az újszülött osztályon történő kezelés szempontjából. Az egyidejűleg alkalmazott GDM tovább erősíti a túlsúlyos és elhízott nőknél a macrosomia és a császármetszés kockázatát. A macrosomia és a császármetszés kockázata nem nőtt szignifikánsan a normális testsúlyú GDM-es nőknél, összehasonlítva a normál testsúlyú nőkkel, de az újszülöttek morbiditásának kockázata nőtt. Eredményeink éberséget sürgetnek a különösen elhízott nők nyomon követésében normál glükóz tolerancia mellett is. Eredményeink hangsúlyozzák továbbá a termékeny életkorú nők testsúly-szabályozásának fontosságát.