A testtömeg-index, az életkor és a varicocele hatása az idős férfiak reproduktív hormonprofiljára

K. G. R. Yamaçake

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

M. Cocuzza

2 Grupo no Centro de Reprodução Humana da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

F. C. M. Torricelli

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

B. C. Tiseo

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

R. Frati

3 Faculdade de Medicina de São Paulo, Universidade de São Paulo, Brasil

G. C. Freire

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

A. A. Antunes

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

M. Srougi

1 Divisão de Urologia da Universidade de São Paulo Faculdade de Medicina de São Paulo, Brasil

ABSZTRAKT

Célok:

Az elhízás, az életkor és a varicocele felnőtt és idős férfiak nemi hormonjaira gyakorolt hatásának tanulmányozása.

Anyagok és metódusok:

875 férfit vontak be ebbe a vizsgálatba, akiket prosztatarák miatt vizsgáltak. A rögzített adatok az életkort, a testtömeg-indexet (BMI), a teljes tesztoszteron (TT), a szabad tesztoszteron (FT), a nemi hormonkötő globulin (SHBG), a luteinizáló hormon (LH) és a follikulus stimuláló hormon (FSH) szérumszintjét tartalmazzák. A betegeket testtömeg-indexük alapján csoportokra osztották alsúlyú, normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott 1., 2. vagy 3. fokozatban. Először az életkor, a BMI és a hormonprofil összefüggését vizsgálták. Ezután 298 betegnél értékelték a klinikai varicocele-t annak korrelációjának értékelésére a többi paraméterrel.

Eredmények:

Az elhízott betegeknél alacsonyabb volt a TT, az FT és az SHBG szintje (p Kulcsszavak: Öregedés, Receptorok, FSH, Receptorok, LH, Elhízás, Gonadal szteroid hormonok, Varicocele

BEVEZETÉS

Az elhízás gyakorisága nőtt, és az öregedéssel egyre nagyobb (1). Ez az állapot szoros összefüggésben van a szív- és érrendszeri betegségekkel, a hiperlipidémiával, a 2-es típusú cukorbetegséggel, az osteoarthritissel, a magas vérnyomással, sőt néhány rákkal is (2, 3). Ezenkívül a reproduktív hormon profiljának változásával társult, különösen nőknél (4, 5).

A férfiaknál a teljes és a biológiailag hozzáférhető tesztoszteron koncentráció az öregedéssel csökken (6), ami andropauzához vezet. Az alacsony szérum tesztoszteron tényleges előfordulása az idősödő férfiaknál nem pontosan ismert, de 25% -ra becsülik (6, 7). A tünetek között szerepelhet csökkent libidó, károsodott erekciós funkció, izomgyengeség, fokozott zsírbetegség, depressziós hangulat és csökkent vitalitás.

Jelenleg néhány tanulmány kimutatta, hogy a varicocele még az idős férfiaknál is jelentős rizikófaktor lehet az androgénhiányban (8). Bizonyíték van arra, hogy a varicocele negatív hatással van a Leydig sejtek működésére (9–11), és a varicocelectomia javíthatja annak működését és növelheti a tesztoszteron szintet (12, 13).

Ezért vannak olyan adatok, amelyek alátámasztják az elhízás, az öregedés és a varicocele közötti kapcsolatot az alacsony reproduktív hormonszinttel (14–16), azonban e tényezők közötti kölcsönhatás még mindig nem egyértelmű. Célunk az elhízás, az életkor és a varicocele felnőtt és idős férfiak nemi hormonjaira gyakorolt hatásának tanulmányozása.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Dizájnt tanulni

907 férfit értékeltünk ki, akiket intézményünkbe utaltak prosztatarák szűrésre 2012 márciusában. Több mint 50 éves férfiak vehettek részt. Kezdetben minden beteget egy ápoló vett fel, aki felelős volt életfontosságú jeleik (hőmérséklet, vérnyomás, szívverés és glükózszint) felméréséért. A beteg magasságát és súlyát is mértük. Valamennyi beteg kitöltött egy kérdőívet demográfiai adataival. Az orvosi látogatás előtt vérvizsgálatokat gyűjtöttek, és a betegek egyetértése esetén tartalmazhatja a reproduktív hormon profilját. Nyolcszázhetvenöt férfi írta alá a beleegyezés feltételét, és részt vettek ebben a tanulmányban. Az Intézményi Felülvizsgálati Testület és az Emberi Tárgyak Bizottsága jóváhagyta.

A fizikális vizsgálatot tapasztalt urológiai asszisztensek végezték minden alanyban, ugyanazon protokoll szerint. A herék térfogatát Prader orchidométerrel mértük (17). 12 modellből álló, ellipszoid alakú modellt használ, műanyagból, 1 cm 3, 2 cm 3, 3 cm 3, 4 cm 3, 5 cm 3, 6 cm 3, 8 cm 3, 10 cm 3, 12 cm 3, 15 cm 3, 20 cm 3 és 25cm 3. A herék térfogatát vizuális összehasonlítással becsültük meg a fizikális vizsgálat során alkalmazott modellkészlettel.

Az összes szérum vizsgálatot orvosi központunk ugyanazon laboratóriumában végeztük, ugyanazon technikával. Minden beteg hormonszintjét perifériás vénás szérum mintával mértük 8:00 és 10:30 között. A reproduktív hormon profilja tartalmazta a teljes tesztoszteront (TT), a szabad tesztoszteront (FT), a nemi hormont kötő globulint (SHBG), a tüszőstimuláló hormont (FSH) és a luteinizáló hormont (LH). A TT-t és az FT-t RIA-vizsgálatokkal mértük (Diagnostic Systems Laboratories Inc., Webster, TX, USA). Átlagos érzékenységük 10 ng/dl és 0,18 pg/ml volt, a futtatáson belüli és a futtatás közötti variációs együtthatók (CV) 8,3, 7,7, illetve 6,2, illetve 8,9% voltak. Az FSH-t és az LH-t az FIA (AutoDELFIA hLH, Wallac Oy, Turku, Finnország) mérte 0,15 mU/ml érzékenységi határral, a CV-k pedig 6,6, illetve 7,3% -kal. Az SHBG önéletrajza 5% volt.

Kezdetben a páciens életkorának és BMI-nek a súlyának magasság-négyzetre (kg/m 2) osztásával számított hatását vizsgáltuk a reproduktív hormon profiljára. A betegeket életkoruk szerint négy csoportba osztották: 50 év alatti, 50–60, 60–70 és 70 év felettiek. BMI-nk szerint alulsúly (≤18,5kg/m 2), normál testsúly (18,6–24,9kg/m 2), túlsúlyos (25–29,9kg/m 2), elhízott 1. fokozat (30–34,9 kg) között is besorolták őket./m 2), elhízott 2. fokozat (35–40 kg/m 2) és elhízott 3. fokozat (≥ 40 kg/m 2). Az életkor és a teljes tesztoszteron, a szabad tesztoszteron, az SHBG és az FSH, valamint az LH közötti korrelációt minden csoport esetében elvégeztük. Ezt követően korrelációt végeztünk a BMI és az összes tesztoszteron, a szabad tesztoszteron, az SHBG és az FSH, valamint az LH között is. Ezenkívül korrelációt is végeztek az életkor és a BMI között.

Ezenkívül 298 alanynak értékelték a varicocele jelenlétét és fokozatát. A szelekciót véletlenszerűen hajtották végre. A varicocele szempontjából vizsgált betegek alcsoportjának átlagos életkora és BMI-je hasonló volt (60,5 év és 27,7 kg/m 2), összehasonlítva a többi pácienssel. A fizikai vizsgálatot meleg és kényelmes irodában végezték, a beteg álló helyzetben. A Varicocele-t, amennyiben van, Dubin és Amelar (18) módosított kritériumai szerint az alábbiak szerint osztályozták: 1. fokozat, a spermatikus zsinór dilatációja csak a Valsalva-manőver végrehajtása közben tapintható; 2. fokozat: a Valsalva-manőver nélkül tapintható spermatikus zsinat dilatációja; vagy 3. fokozatnál a spermatikus zsinór hatalmas dilatációja látható Valsalva manőver nélkül. Kétoldali varicocele esetén a végső osztályozáshoz a magas fokú oldalt használták. Ebben a betegcsoportban korrelációt végeztünk a BMI, az életkor, a heretérfogat, a hormonszint és a varicocele (jelenlét és fokozat) között.

Statisztikai analízis

Az összegyűjtött adatok elemzéséhez az SPSS 20.0 verziót (Chicago, IL, USA) használtuk. Minden adat leíró jellegű és a frekvenciákon alapult. A folyamatos változók összehasonlítását Student-féle t teszttel végeztük. A csoportokat összehasonlítottuk Kruskal-Wallis egyirányú varianciaanalízissel. A jelentőséget p-1. Táblázatban határoztuk meg. Nem volt összefüggés az életkor és a TT, FT, SHBG, FSH és LH szint között. Nem volt összefüggés az életkor és a BMI között (p = 0,130), amint az az 1. ábrán látható. A BMI és a reproduktív hormon szintjét összehasonlítva megfigyelték, hogy az elhízott betegeknél alacsonyabb a hormonszint. Az elhízott betegeknél (1., 2. és 3. fokozat) szignifikánsan alacsonyabb volt a TT, az FT és az SHBG szintje (p 2., 3. és 4. ábra. 4. A TT-ben azonban nem volt szignifikáns különbség (p = 0,178 ) és az SHBG (p = 0,933) szintje a túlsúlyos és a normál testsúlyú betegeknél. A TT (p = 0,149) és az FT (p = 0,443) között sem volt különbség az elhízott 1. és 2. fokozathoz képest. az elhízott 1., 2. és 3. fokozatú SHBG-szinteket illetően (p = 0.120). Az FSH és az LH szintek nem különböztek a csoportok között a BMI-hez viszonyítva (p = 0.863 és p = 0.218;.

Asztal 1

A tanulmányban szereplő népességReferenciaértékek

875	-
Kor (év) *	61,0 ± 6,0 (46–87)	-
Súly (kg) *	79,0 ± 14,0 (31–140)	-
Testtömeg-index (Kg/m 2) *	27,2 ± 4,4 (13,4–44,3)	-
Teljes tesztoszteronszint (ng/dL) *	452,4 ± 211,5 (15–1300)	271–965
Szabad tesztoszteronszint (pmol/L) *	282,3 ± 126,7 (5–927)	131–640
SHBG szint (nmol/L) *	49,6 ± 24,4 (9–278)	12–75
LH szint (NE/L) *	5,0 ± 4,0 (0,8–71,4)	1.0–8.4
FSH szint (NE/L) *	7,1 ± 6,6 (1,0–70,8)	* Átlag ± SD (tartomány)

2. táblázat

Referenciaérték A varicocele hiánya Varicocele groupp érték192106

Kor (év) *	-	60 [56–66] (46–76)	60 [56–66] (50–79)	0,516
Súly (kg) *	-	80 [69–90] (48–131)	80 [70–87] (48–116)	0,857
Testtömeg-index (Kg/m 2) *	-	27,0 [24,1–30,8] (17,6–44,3)	26,6 [24,5–29,1] (19,2–37,0)	0,418
Teljes tesztoszteronszint (ng/dL) *	271–965	388,5 [263,5–517,5] (118–1203)	395,0 [277,0–523,0] (15–1601)	0,973
Szabad tesztoszteronszint (pmol/L) *	131–640	243,5 [189,0–307,5] 91–828)	256,0 [180,0–332,0] (6–566)	0.677
SHBG (nmol/L) szint *	12–75	42 [30–58] (10–158)	45 [32–56] (10–100)	0.674
LH szint (NE/L) *	1.0–8.4	4,0 [2,7–5,6] (0,8–34,2)	3,8 [3,0–5,4] (1,8–29,9)	0,384
FSH szint (NE/L) *	* Átlag [Q1-Q3] (tartomány)

VITA

Ebben a tanulmányban megjegyeztük, hogy az elhízott betegeknél alacsonyabb bizonyos hormonok, mint például a TT, az FT és az SHBG, az alsósúlyú és a normál testsúlyú betegekéhez képest. Nem találtunk összefüggést a BMI és az életkor között populációnkban. A varicocele elemzését tekintve a varicocele jelenléte és fokozata nem volt hatással a TT-re és az SHBG-re. A varicocele-ben szenvedő betegek és a varicocele nélküli betegek esetében hasonló volt az életkor, a BMI és a hormonszint.

A középkorú férfiak nemi hormonszintjének viselkedése felkeltette az érdeklődését a szteroidokkal történő hormonpótlás miatt. Számos nagy keresztmetszeti tanulmány született konszenzusról a szabad vagy biológiailag hozzáférhető tesztoszteron 1-2% -os éves csökkenéséről (6). A nemi hormonszint csökkenésének erős bizonyítéka ellenére tanulmányunk nem mutatott összefüggést az öregedés és a hormonszint között. Talán ezt befolyásolhatja a 65 évnél idősebb és 40 évnél fiatalabb betegek kisebb csoportja.

Az elhízás elterjedtségét az életkor, a nem, a faj és a társadalmi-gazdasági helyzet befolyásolja. Az elhízott népesség az Egyesült Államokban részben növekszik az idős emberek növekvő száma miatt. A felnőttek több mint egyharmada (34,9%) elhízott 2011–2012-ben. 2011–2012-ben az elhízás prevalenciája magasabb volt a középkorú felnőttek körében (39,5%), mint a fiatalabb (30,3%) vagy az idősebb (35,4%) felnőttek körében (19).

Ez a tendencia nagy hatással van a lakosság egészségére, mivel a magas BMI a magasabb morbiditási és halálozási arányhoz kapcsolódik (3, 20). Az is ismert, hogy az elhízás negatívan befolyásolja a tesztoszteron és az ösztrogének, valamint az SHBG szintjét (21). Az elhízás FT-re gyakorolt hatása azonban nem annyira megalapozott (4, 5, 22). Ezek a hipogonadikus betegek androgénhiányos tünetekben szenvednek, amelyek androgénpótló terápiával enyhíthetők, ami jobb életminőséghez vezet (23).

A szabad tesztoszteron és az FSH fontos szerepet játszik a spermatogenezisben (24). Amint azt korábban kitettük, a tesztoszteron jelentősen csökken az elhízott férfiaknál, de a szabad tesztoszteron csökkenése nem olyan hangsúlyos (25). Beszámoltak arról, hogy az elhízott férfiak átlagos FT-szintje csak 5% -kal alacsonyabb, mint a normál testsúlyú férfiaké (26). Ezenkívül nincs bizonyíték a BMI és az FSH közötti kapcsolatra. Ezek a megállapítások határozottan arra utalnak, hogy az elhízott férfiaknál is fenntartják a spermatogenezis endokrin kontrollját.

Nagy áttekintésben a tesztoszteront mérő húsz tanulmány közül tizennyolc, az SHBG-t mérő 16 vizsgálatból 15 pedig negatív összefüggést jelentett a BMI és ezek között a hormonok között. A szabad tesztoszteront vizsgáló 12 vizsgálat közül 10 negatív összefüggést jelentett a BMI-vel (27). Vizsgálatunk negatív összefüggést jelentett a BMI és a TT, az FT és az SHBG között. Másrészt nem figyeltek meg összefüggést az FSH és az LH között a BMI-vel.

A BMI és az SHBG szintje közötti összefüggést tekintve a több tanulmányban közölt negatív korreláció a magasabb BMI-vel rendelkező férfiaknál a túlzottan keringő inzulin gátlása következtében bekövetkezett csökkent máj globulin szintézissel magyarázható (4), csökkent csökkenés megfigyelhető betegcsoportunkban.

A varicoceles betegségeket az általános populáció legfeljebb 15% -ánál diagnosztizálják (28), a primer meddőség értékelésére jelentkező férfiak körülbelül egyharmadánál és a meddőségben szenvedő betegek legfeljebb 40% -ánál (29). Vizsgálatunk a varicocele fokozott prevalenciáját mutatta ki idős férfiaknál (36,3%) az általános populációhoz képest.

Ezenkívül a legújabb vizsgálatok azt mutatták, hogy a varicocele káros hatással van a herék Leydig sejtjeinek működésére, csökkentve a szérum tesztoszteron szintjét (30, 31). A varicocele magasabb előfordulása, valamint a TT és az FT alacsonyabb szérumszintje korrelál az öregedéssel (32). Ezen bizonyítékok alapján feltételezhetjük, hogy a varicocele betegségben szenvedő férfiak veszélyeztethetik az idő előtti androgénhiányt, és hogy a varicocele helyreállítása csökkentheti ezt a kockázatot. Egy nemrégiben végzett tanulmány kimutatta, hogy a mikrosebészeti varicocele ligálás a férfiak több mint kétharmadánál a szérum tesztoszteron szintjének jelentős növekedését eredményezte (14). Ezenkívül néhány tanulmány kimutatta, hogy a BMI védőhatással bír a varicocele kialakulásában (33, 34). Úgy tűnik azonban, hogy fordított összefüggés van a BMI és a tesztoszteron szérumszintje között, és a varicocele részt vehet ebben a kapcsolatban. Annak ellenére, hogy bizonyíték arra utal, hogy a varicocele hatással lehet a herék működésére, vizsgált populációnkban ezt nem figyelték meg. Talán a korábbi jelentésekhez (14) képest a vizsgálatba bevont, a 3. fokozatú varicocele-ben szenvedő betegek csökkent száma magyarázhatja ezt. Tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány sem számolt be az öregedés, az elhízás és a varicocele kapcsolatáról.

Vizsgálatunknak vannak bizonyos korlátai, amelyeket meg kell említeni. Ez egy keresztmetszeti vizsgálat, így a betegeket az idők során nem követték. Az öregedés vagy a varicocele valódi hatását az egyes tantárgyakban nem tudjuk felmérni tanulmányi tervünk miatt. Ezenkívül az ösztradiol szintjét nem értékelték. Ezek az adatok megmagyarázhatják a BMI hatását a hormonprofilra. Továbbá nem tudtuk meghatározni, hogy a fogyás javíthatja-e az elhízott betegek hormonprofiljait. Úgy gondoljuk, hogy a klinikai varicocele-ben szenvedő elhízott betegek alacsony száma befolyásolhatja eredményeinket. Ez korlátozza a mintánk jellemzőit.

KÖVETKEZTETÉSEK

A magasabb BMI-vel rendelkező férfiaknál alacsonyabb a teljes tesztoszteron, a szabad tesztoszteron és az SHBG szérumszintje, amelyek károsítják az ivarmirigyek működését. A varicocele jelenléte, valamint annak fokozata nincs hatással az idős férfiak hormonszintjére.