A túlsúly és a pulzus viszonya forró és nagyon meleg időben, kontrollált körülmények között

Saeid Yazdanirad 1, Dehghan Habibollah 1, *, Yaser Rahimi 1, Mohammad Zeinodini 1, Mahnaz Shakeriyan 1

1 Munkaegészségügyi mérnöki tanszék, Egészségügyi Iskola, Iszfahani Orvostudományi Egyetem, Iszfahán, IR Irán

Hogyan lehet idézni: Yazdanirad S, Dehghan H, Rahimi Y, Zeinodini M, Shakeriyan M. A túlsúly és a pulzus kapcsolata forró és nagyon meleg időben, kontrollált körülmények között, egészségügyi kör. 2015; 4 (4): e30604. doi: 10.17795/jhealthscope-30604.

Absztrakt

Háttér: A felnőttek körében magas a túlsúly és az elhízás gyakorisága. Az elhízás és a túlsúly kockázati tényező lehet a hőtermelés és a kiválasztás szempontjából.

Célok: Ez a tanulmány kísérleti körülmények között vizsgálja a túlsúly és a pulzus viszonyát forró és nagyon meleg időben.

Betegek és módszerek: Ezt a kísérleti vizsgálatot 35 normál testsúlyú és 35 klimatikus kamrában túlsúlyos résztvevő mintájával végezték. Minden résztvevőt arra kértek, hogy fekvő helyzetben pihenjen egy ágyon 30 percig, és rögzítették a résztvevők alap pulzusát. Minden résztvevő 60 perces könnyű gyakorlatot (2,8 km/h) futópadon végzett, miközben nagyon meleg és mérsékelten nedves éghajlati viszonyoknak volt kitéve. A másik szakaszban a résztvevőket 30 percig pihenésre kérték, majd 60 percig mérsékelt testmozgást végeztek (futópadon 4,8 km/h), miközben forró és mérsékelten nedves éghajlati viszonyoknak voltak kitéve. A pulzusszámot 2 percenként mértük.

Eredmények: A pulzus átlagos és szórása a meleg éghajlati viszonyok között és a mérsékelt testmozgás esetén 103,84 (3,34) volt normál testsúlyú egyéneknél és 108,67 (3,27) túlsúlyos egyéneknél. A pulzusszám átlagos és szórása nagyon meleg éghajlati viszonyok között és könnyű testmozgás esetén 96,13 (2,34) volt a normál testsúlyúaknál és 105,84 (3,71) a túlsúlyosaknál. A pulzusszám mindkét klimatikus viszonyban szignifikánsan különbözött a két csoport között (P

Következtetések: Az átlagos pulzus magasabb volt a túlsúlyos résztvevőknél, mint a normál súlyúaknál.

1.Háttér

A hőt számos munkahelyen káros anyagnak tekintik. A hőstresszt belső és külső tényezők okozzák, amelyek fáradtság és betegség érzéséhez vezetnek az embereknél. A belső tényezők közé tartozik a test belső hőmérséklete, a környezeti kiigazítás képessége és az anyagcsere sebessége. Sőt, néhány külső tényező, például a környezeti hőmérséklet, a levegő sebessége és a páratartalom fontos tényező a hőstressz értékben (1). Ezen túlmenően az elhízás és a túlsúly kockázati tényező lehet a hőtermelés és a kiválasztás szempontjából.

Az elhízás világszerte probléma, beleértve Iránt is. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a túlsúly és az elhízás gyakorisága növekszik mind a fejlődő, mind a fejlett országokban (2, 3). Az elhízás más betegségeket okoz, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a magas vérnyomást, a hiperlipidémiát, a cukorbetegséget és a különféle rákos megbetegedéseket (4). Sőt, a várható élettartam hét évvel csökkent az elhízott, negyven éves korú személyeknél (5). Számos tanulmány számolt be az elhízás elterjedtségéről a világ különböző részein. 2005-ben 937 millió és 369 millióan voltak túlsúlyosak és elhízottak. Ezek a számok megduplázódtak a 25 évvel ezelőttihez képest (6). Az előrejelzések szerint a túlsúlyosak és az elhízottak száma világszerte 1,3 milliárd, illetve 573 millió lesz 2020-ban (7). Irán városi területein a 15–39 éves, illetve a 40–69 éves lakosság körében a túlsúly prevalenciája 22, illetve 40% -ra becsülhető (8). Az elhízást és a túlsúlyt magas testtömeg-index (BMI) és zsírszázalék jellemzi.

A túlsúlyos és elhízott embereknél nagyobb az anyagcsere aránya, és kisebb a testfelület és a testtömeg aránya, mint a normál testsúlyú embereknél (9). Ezért nekik is magasabb a pulzusuk, mint a normál testsúlyú embereknél (10). Golbabaee és mtsai. szoros összefüggést mutatott a pulzus és a nedves gömbgömb hőmérséklete (WBGT) között, mint hőstressz index (11). Egy másik tanulmány a munkahelyi hő állandó munkavállalókra gyakorolt hatásairól azt találta, hogy a pulzusszám 1 ütés/perc-rel nő, amikor a környezeti hőmérséklet 1 ° C-kal emelkedik (12). Ezért feltételezhető, hogy a növekvő hőstressz magasabb pulzusszámot indukál a túlsúlyos személyek körében, mint a normál testsúlyú egyének.

2. Célok

A túlsúly súlyosan elterjedt a felnőtteknél, különösen a munkavállalóknál, akik a munkahelyeken magas páratartalomnak és hőnek vannak kitéve. A hő okozta rendellenességek többször fordulhatnak elő a túlsúlyos egyéneknél, mint a normál súlyúaknál. Ezért ez a tanulmány a túlsúly és a pulzus viszonyát vizsgálja, amelyet a hőstressz indikátoraként javasoltak (13), meleg és nagyon meleg időben, kísérleti körülmények között.

3. Betegek és módszerek

Ezt a kísérleti vizsgálatot az iszfahani orvosi egyetem 70 egészséges hallgatójának mintájával (35 résztvevő, akik normál testsúlyúak (18 25 kg/m 2)) végeztek 2013-ban, forró és nagyon meleg éghajlati viszonyok között, egy klimatikus kamrában. az Egészségügyi Iskolában. Nem valószínűségi mintavételt használtunk. A felvételi kritériumok között szerepelt olyan betegségek hiánya, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi megbetegedések, a mozgásszervi megbetegedések és a görcsök, valamint a magas vérnyomású gyógyszerek és a pulzusszámot befolyásoló gyógyszerek elfogyasztása. Az összes résztvevőt arra kérték, hogy tartózkodjon a kávé vagy az alkohol fogyasztásától legalább 12 órán keresztül a teszt napja előtt. A kizárási kritériumok magukban foglalták a 180 ütés/perc feletti megnövekedett pulzusszámot, a 38,5 ° C feletti orális hőmérsékletet és a fáradtságot (14 A résztvevőket orvos vizsgálta át, és az orvos megerősítését követően tájékoztatták őket az egyes vizsgálatok időpontjáról. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést adott az iszfahani orvosi egyetem orvosi etikai bizottsága által kidolgozott beleegyező űrlap használatával. A vizsgálat megkezdése előtt a teszt szakaszait egyértelműen elmagyarázták a résztvevőknek.

Az izzadás mértékének mérésére a résztvevők súlyát a test minden egyes szakasza előtt és után megmértük (digitális mérleg (Hamilton Model) segítségével 0,1 kg pontossággal). A résztvevők nem ittak semmit edzés közben (19).

Az adatokat leíró statisztikák és egyirányú varianciaanalízis (ANOVA) segítségével elemeztük, a társadalomtudományok statisztikai csomagjával (SPSS) 16. A szignifikancia szint 0,05 volt minden teszt esetében.

4. Eredmények

A normál testsúlyú és a túlsúlyos résztvevők demográfiai jellemzőit és egyéb fizikai paramétereit az 1., illetve a 2. táblázat mutatja be. A WBGT nem különbözött szignifikánsan a normál testsúlyú és a túlsúlyos résztvevők között a két éghajlati viszony között (P> 0,05).

1. táblázat Az alanyok élettani és demográfiai jellemzői 18 2

ParametersRangeValues a

Kor, y	21 - 27	22,72 ± 1,73
Magasság, m	1,65 - 1,89	1,76 ± 0,59
Súly, kg	57 - 80.10	68,72 ± 7,21
Fizikai aktivitás, h	0 - 16	5,40 ± 3,90
Testtömeg-index, kg/m 2	18.20 - 24.72	21,94 ± 1,69
Forró és mérsékelt párás állapot
Izzadás mértéke, kg	0,10–1,30	0,61 ± 0,27
Nyugalmi pulzus (RHR)	70,33 - 91,67	84,14 ± 4,84
Dolgozó pulzus (WHR)	99,40 - 117,20	103,84 ± 3,34
Nagyon meleg és mérsékelten nedves állapot
Izzadás mértéke, kg	0,10 - 0,70	0,40 ± 0,14
Nyugalmi pulzus (RHR)	67.00 - 89.00	81,64 ± 4,00
Dolgozó pulzus (WHR)	96,13–104,33	99,56 ± 2,33

a Az adatokat átlag ± szórásként adjuk meg.

Paraméterek RangeValues a

Kor, y	21 - 35	23,71 ± 2,95
Magasság, m	1,65–1,98	1,76 ± 0,59
Súly, kg	73 - 111	85,79 ± 8,33
Fizikai aktivitás, h	0 - 9	2,14 ± 1,55
Testtömeg-index, kg/m 2	25.18 - 31.22	27,60 ± 1,71
Forró és mérsékelt párás állapot
Izzadás mértéke, kg	0,40 - 2,20	0,71 ± 0,34
Nyugalmi pulzus (RHR)	64.00 - 93.33	88,75 ± 7,1
Dolgozó pulzus (WHR)	102.07 - 119.30	108,67 ± 3,27
Nagyon meleg és mérsékelten nedves állapot
Izzadás mértéke, kg	0.10 - 2.30	0,50 ± 0,38
Nyugalmi pulzus (RHR)	71.00 - 101.00	88,97 ± 6,46
Dolgozó pulzus (WHR)	99.40 - 113.07	105,84 ± 3,71

a Az adatokat átlag ± szórásként adjuk meg.

Az átlagos súly, a fizikai aktivitás, valamint a derék körülmény és a csípő körülmény aránya szignifikánsan különbözött a normál súlycsoport és a túlsúlyos csoport között két fizikai aktivitási szinten forró és nagyon meleg időben (P 0,05).

A, közepes fizikai aktivitással, meleg és mérsékelt párás állapotban, B, könnyű fizikai aktivitással, nagyon meleg és mérsékelt párás állapotban.

A normál testsúlyú és a túlsúlyos, két fizikai aktivitási szinten két éghajlati viszonyok között túlsúlyos személyek 2 percenként mért átlagértékeit az 1. ábra mutatja. A pulzusszám csökkent A pulzus átlaga és szórása 106,64 volt és 1,99 a 25–26,9 kg/m 2 BMI-vel rendelkező alanyoknál, illetve 110,02 és 3,28 a 27 kg/m 2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező személyeknél meleg állapotban és mérsékelt edzésben. A pulzusszám átlagos és szórása 102,95 és 2,94 volt azoknál az egyéneknél, akiknél a BMI 25 - 26,9 kg/m 2, valamint 107,77 és 2,83 azoknál, akiknél a BMI> 27 kg/m 2 volt, nagyon meleg állapotban és könnyű testmozgás esetén.

A normál testsúlyú és a túlsúlyos (BMI 25–26,9 kg/m 2 és a BMI> 27 kg/m 2) alanyoknál a 2. és a 60. percenként 2 percenként mért pulzus átlagértékek két fizikai aktivitási szintet két éghajlati viszonyok között mutatunk be a 2. ábrán. A 2. ábra 25. és 35. perc közötti pulzus csökkenése a klimatikus kamrában való pihenésnek köszönhető.

Az eredmények azt mutatták, hogy a három csoport (18 2, BMI 25 - 26,9 kg/m 2 és BMI> 27 kg/m 2) pulzusszámok közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt a könnyű és mérsékelt fizikai aktivitás két klimatikus körülmények között (P th és 35. perc, az 1. ábrán, mert a résztvevők klimatikus kamrában pihentek.

A, közepes fizikai aktivitással, meleg és mérsékelt párás állapotban, B, könnyű fizikai aktivitással, nagyon meleg és mérsékelt párás állapotban.

5. Megbeszélés

Ebben a kísérleti vizsgálatban a résztvevők átlagos pulzusszáma a forró és mérsékelt fizikai aktivitás, valamint a nagyon meleg és könnyű fizikai aktivitás két körülményében nagyobb volt a túlsúlyos résztvevőknél, mint a normál testsúlyú résztvevőknél. A kísérleti környezet összes éghajlati paramétere nem volt szignifikáns különbség mindkét csoport összes fizikai aktivitási szintjén. Ezért a hasonló csoportok összehasonlításával (az aktivitás típusa és intenzitása szempontjából) megállapítható, hogy a résztvevők átlagos pulzusának különbsége nem függ össze az éghajlati viszonyokkal, az aktivitás típusával és az aktivitás intenzitásával; azonban a BMI befolyásolhatta.

Megállapításunk alapján az átlagos pulzus magasabb volt a túlsúlyos résztvevőknél, mint a normál súlyúaknál. Így a túlterhelteknél nagyobb a hőterhelés kockázata, mint a normál testsúlyúaknál. Tekintettel arra a tényre, hogy a pulzust az egyik fiziológiai paraméternek tekintik a hőterhelés értékelésénél, a következő javaslatok hasznosak lehetnek a dolgozók szív- és hőterhelésének ellenőrzéséhez: munkaviszony előtti értékelések annak biztosítására, hogy a 25 kg-nál nagyobb BMI-vel rendelkező egyének/m 2 nem alkalmaznak olyan munkahelyeken, ahol nagy a hőterhelés kockázata, és a túlsúlyos és elhízott munkavállalók számára megfelelő intézkedéseket hajtanak végre a hőterhelés ellensúlyozására, például pihenő munkarend.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak a tanulmányban részt vett hallgatóknak.

Lábjegyzetek

Hivatkozások

Lahey J. Mi a teendő, ha "be van kapcsolva a hőség"? NAT SAF HÍREK. 1984; 130(3): 60-5

KI. . Elhízás: a globális járvány megelőzése és kezelése. Egészségügyi Világszervezet. 2000;

Popkin BM, Doak CM. Az elhízás járvány világméretű jelenség. Nutr Rev. 1998; 56(4 Pt 1): 106 -14 [PubMed]

Low S, Chin MC, Deurenberg-Yap M. Az elhízás járványának áttekintése. Ann Acad Med Szingapúr. 2009; 38(1): 57 -9 [PubMed]

Peeters A, Barendregt JJ, Willekens F, Mackenbach JP, Al Mamun A, Bonneux L és mtsai. A felnőttkori elhízás és a várható élettartamra gyakorolt következményei: életciklus-elemzés. Ann Intern Med. 2003; 138(1): 24-32 [PubMed]

James WP. A WHO által elismert elhízási járvány. Int J Obes (Lond). 2008; 32 7. kiegészítés: S120 -6 [DOI] [PubMed]

WH szervezet. . A krónikus betegségek a halál és fogyatékosság legfőbb okai világszerte.

Rashidi A, Mohammadpour-Ahranjani B, Vafa MR, Karandish M. Az elhízás prevalenciája Iránban. Obes Rev. 2005; 6.(3): 191 -2 [DOI] [PubMed]

Miller AJ, Blyth CS. A testzsír szigetelő hatásának hiánya belső és külső hőterhelésnek kitéve. J Appl Physiol. 1958; 12.(1): 17 -9 [PubMed]

Frank S, Colliver JA, Frank A. Az elektrokardiogram elhízásban: 1029 beteg statisztikai elemzése. J Am Coll Cardiol. 1986; 7(2): 295 -9 [PubMed]

Golbabaie F, Monazam Esmaieli MR, Hemmatjou R, Yaaghoub P, Reza G, Hosseini M. A hőstressz (DI, WBGT, SW) indexek és a férfiak fiziológiai paramétereinek összehasonlítása meleg és nedves környezetben. Irán J Health Environ. 2012; 5.(2): 245-52

Kamon E. Az élettani megterhelés kapcsolata a pulzus változásával a melegben végzett munka során. Am Ind Hyg Assoc J., 1972; 33(11): 701 -8 [DOI] [PubMed]

Moran DS, Horowitz M, Meiri U, Laor A, Pandolf KB. A hőterhelésű patkányok fiziológiai törzsindexe. J Appl Physiol (1985). 1999; 86(3): 895 -901 [PubMed]

Gardner JW, Kark JA, Karnei K, Sanborn JS, Gastaldo E, Burr P és mtsai. Kockázati tényezők, amelyek megjósolják a tengerészgyalogság hímjeinek erőszakos hőbetegségét Med Sci Sportgyakorlat. 1996; 28.(8): 939-44 [PubMed]

ISO I. 8996: Ergonómia - A metabolikus hőtermelés meghatározása. Int Org Standard Genf, Svájc. 1990;

Blazejczyk K, Epstein Y, Jendritzky G, Staiger H, Tinz B. Az UTCI összehasonlítása a kiválasztott hőindexekkel. Int J Biometeorol. 2012; 56(3): 515-35 [DOI] [PubMed]

Du Bois D, Du Bois EF. Képlet a hozzávetőleges felület becsléséhez, ha ismert a magasság és a tömeg. 1916. Táplálkozás. 1989; 5.(5): 303 -11 [PubMed]

Keys A, Fidanza F, Karvonen MJ, Kimura N, Taylor HL. A relatív súly és elhízás mutatói. J krónikus disz. 1972; 25(6-7): 329 -43 [DOI]

Moran DS, Pandolf KB, Shapiro Y, Laor A, Heled Y, Gonzalez RR. A környezeti stressz index értékelése fiziológiai változók esetében. J Thermal Biol. 2003; 28.(1): 43 -9 [DOI]

Tahergurabi Z, Khazaei M. Elhízás és angiogenezis. J Isfahan Med School. 2012; 29.(173)

Lavie CJ, Milani RV, Ventura HO. Elhízás és szív- és érrendszeri betegségek: kockázati tényező, paradoxon és a fogyás hatása. J Am Coll Cardiol. 2009; 53(21): 1925 -32 [DOI] [PubMed]

Azarm TBL, Jafari M, Rostami A, Soltani N, Sharifi M. fiziológia.

Vroman NB, Buskirk ER, Hodgson JL. A szív teljesítménye és a bőr véráramlása sovány és elhízott egyéneknél a meleg edzés közben. J Appl Physiol Respir Environ Exerc Physiol. 1983; 55(1 Pt 1): 69 -74 [PubMed]

Buskirk E, Simonson E, Taylor HL. Az elhízás és a pulzus aránya nyugalmi állapotban és munka közben fiatal és idősebb férfiaknál. Int Z Angew Physiol. 1956; 16.(2): 83 -9 [PubMed]

Chung NK, Pin CH. Elhízás és hőzavarok előfordulása. Mil Med. 1996; 161(12): 739 -42 [PubMed]

Donoghue AM, Sinclair MJ, Bates GP. Hő kimerülése egy mély földalatti fémbányában. Foglalkozási környezet Med. 2000; 57(3): 165 -74 [PubMed]

Richards D, Richards R, Schofield PJ, Ross V, Sutton JR. A hő kimerülésének kezelése Sydney-ben, a Sun City-to-Surf futókban. Med J Aust. 1979; 2(9): 457-61 [PubMed]

Dehghan H, Mortazavi SB, Jafari MJ, Maracy MR. Szívterhelés összehasonlítása normál testsúlyú és túlsúlyos dolgozók között a Perzsa-öböl vidékének meleg, párás időben. J Educ Health Promot. 2013; 2: 48 [DOI] [PubMed]