A túlsúly és az elhízás és a testsúly változása a középkorú férfiaknál hatással vannak a szív- és érrendszeri betegségekre és

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

itthon
Archívum
59. évfolyam, 2. szám
Túlsúly, elhízás és súlyváltozás középkorú férfiaknál: hatás a szív- és érrendszeri betegségekre és a cukorbetegségre

Cikk
Szöveg
Cikk
info
Idézet
Eszközök
Ossza meg
Válaszok
Cikk
metrikák
Figyelmeztetések

S Goya Wannamethee,
Gerald Shaper,
Mary Walker

Alapellátási és Népesedéstudományi Tanszék, Royal Free and University College Medical School, London, Egyesült Királyság

Levelezés: Dr. S G Wannamethee Alapellátási és Népesedéstudományi Tanszék, Royal Free and University College Medical School, Rowland Hill Street, London NW3 2PF, Egyesült Királyság; goyapcps.ucl.ac.uk

Absztrakt

Kontextus: A súlycsökkentés előnyei a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kimenetele szempontjából továbbra is bizonytalanok.

Célkitűzés: A kiindulási testtömeg-indexnek a fő CVD-kimenetelekre és a cukorbetegségre gyakorolt hatásainak vizsgálata egy 20 éves követés során, valamint a súlyváltozásnak az első öt évben és az azt követő 15 évben.

Tervezés és beállítás: A brit férfiak prospektív tanulmánya 20 éven át folyt.

Résztvevők: 40–59 éves férfiak, akiknél nem diagnosztizáltak CVD-t vagy cukorbetegséget (n = 7176), közülük 6798 teljes információt szolgáltatott a súlyváltozásról öt évvel később.

Eredményintézkedések: Jelentősebb CVD események (halálos és nem halálos szívinfarktus és stroke, angina, „egyéb” CVD-halálozások) és cukorbetegség.

Eredmények: A 20 éves utánkövetés során 1989 fő CVD eseménye és 449 diabéteszes esete volt 7176 férfinak. A súlyos CVD és a cukorbetegség kockázata jelentősen megnőtt a túlsúly és az elhízás növekedésével. A 15 éves követés során a súlygyarapodás a CVD és a cukorbetegség fokozott kockázatával járt. A súlycsökkenés alacsonyabb cukorbetegség kockázatával járt, mint a stabil csoport, függetlenül a kezdeti súlytól. Nem figyeltek meg szignifikáns kardiovaszkuláris előnyöket a testsúlycsökkenés tekintetében egyetlen férfi esetében sem, kivéve valószínűleg a jelentősen túlsúlyos (BMI 27,5–29,9 kg/m 2) fiatalabb középkorú férfiaknál (RR = 0,42; 95% CI 0,22–0,81).

Következtetés: A CVD és a cukorbetegség hosszú távú kockázata jelentősen megnőtt a túlsúly és az elhízás növekedésével. A súlycsökkenés a cukorbetegség kockázatának jelentős csökkenésével járt együtt, de nem a CVD-vel, kivéve valószínűleg jelentősen túlsúlyos fiatalabb férfiaknál. Az elhízás időtartama és súlyossága korlátozni látszik a súlycsökkentés kardiovaszkuláris előnyeit az idősebb férfiaknál.

CHD, szívkoszorúér-betegség
CVD, szív- és érrendszeri betegségek

Statisztikák az Altmetric.com-tól

MÓD

A brit regionális szívvizsgálat a szív- és érrendszeri betegségek prospektív vizsgálata 7735, 40–59 év közötti férfiban, akiket Anglia, Wales és Skócia 24 városában egy-egy általános gyakorlat kor-nem nyilvántartásaiból választottak ki. Beszámoltak a város kiválasztásának kritériumairól, az általános gyakorlatról és a tantárgyakról, valamint az adatgyűjtés módszereiről. 23 A kutatónővérek standard kérdőívet adtak minden férfinak (1. negyedév; 1978–80), amely a dohányzási szokásokkal, az alkoholfogyasztással, a fizikai aktivitással és a kórtörténettel kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. A dohányzási állapot, a társadalmi osztály, a fizikai aktivitás és a testtömeg-index osztályozási módszereinek részleteiről beszámoltak. 23, 24 Fizikai méréseket végeztek és nem koplalásból vett vérmintákat vettek. Öt évvel a szűrés után postai kérdőívet küldtek az összes életben maradt férfihoz, és hasonló információkat kaptak a dohányzási viselkedés, a testsúly és az egyéb kockázati tényezők változásairól (Q5; 1983–85). A túlélők 88 százaléka válaszolt (7275 férfi), 7100 pedig tájékoztatást adott a testsúly változásáról.

Testtömeg-index (BMI)

A súlyt és a magasságot a szűréskor mértük, és a BMI-t súly/magasságként számoltuk. Öt évvel később (Q5) a férfiak megadták a testsúlyukat és a BMI-t minden férfira kiszámították a jelentett súly és a szűréskor mért magasság alapján. A férfiakat négy BMI-csoportba osztották: normál testsúly (2), közepesen túlsúlyos (25,0–27,4 kg/m 2), jelentősen túlsúlyos (27,5–29,9 kg/m 2) és elhízott (⩾30 kg/m 2). A kiindulási BMI-adatok három férfiban hiányoztak. A 4252 férfiból álló alcsoportban, akik 20 évvel a kezdeti szűrés után (1998–2000) részt vettek újbóli vizsgálaton, a mért súly erősen korrelált a jelentett tömeggel (r = 0,98) 25, az átlagos jelentett tömeg és az átlagos mért súly között alig volt különbség (79,3 összehasonlítva 79,9 kg-mal).

Dohányzás

A férfiak a jelenlegi (Q1) dohányzási státuszuk szerint voltak besorolva: soha nem dohányoztak, exdohányzók és jelenlegi dohányzók négy szinten (1–19, 20,21–39 és ⩾40 cigaretta/nap). A Q1 – Q5 súlyváltozást magában foglaló elemzés során a dohányzási kategóriákat a szűrésen (Q1) és öt évvel későbbi (Q5) összesített információkból származtatták. A férfiak besorolása: soha nem dohányzott, volt dohányosok mind az 1., mind az 5. negyedévben, a közelmúltban volt dohányosok (dohányzók az 1. negyedévben, nem dohányzók az 5. negyedévben) és a jelenlegi dohányosok (1–19 és ⩾20/nap).

Meglévő ischaemiás szívbetegség és stroke

A szűréskor és az 5. negyedévben a férfiaktól megkérdezték, hogy egy orvos mondta-e már nekik, hogy anginájuk vagy szívizominfarktusuk (szívroham, koszorúér-trombózis), szélütésük és számos más rendellenességük van. A WHO (Rose) mellkasi fájdalom kérdőívet adták be az első vizsgálat során, és nyugalmi állapotban három ortogonális ólom-elektrokardiogramot rögzítettek. Azokat a férfiakat, akiknél CHD bizonyíték van, úgy definiáltak, mint akiknél az orvos felidézte az angina vagy a szívroham diagnózisát, válaszolt a WHO (Rose) mellkasi fájdalom kérdőívére, amely anginát vagy lehetséges szívinfarktust jelzett, vagy elektrokardiográfiai bizonyítékot adott vagy lehetséges miokardiális ischaemiára vagy miokardiális infarktus. 26 A CHD bizonyítékával rendelkező, de a CHD orvos diagnózisának felidézése nélküli férfiakat „nem diagnosztizált CHD” -nek nevezzük.

A súlyváltozás mértékei

A testtömeg százalékos változását a szűrés és a Q5 között minden férfinak meghatároztuk. 19 Ebben a vizsgálatban egy átlagos magasságú (1,73 m) férfi esetében 3 kg (4%) súlyvesztés jelentette a fogyást. 19 Azok, akik testtömegüknél kevesebb, mint 4% -ot gyarapodtak vagy vesztettek, stabilnak minősültek. A férfiakat négy súlyváltozási kategóriába sorolták: (a) fogyás, (b) stabil, (c) „mérsékelt” 4–10% -os növekedés és (d) „lényeges”> 10% -os növekedés.

Utánkövetés

statisztikai módszerek

Cox arányos veszélyek 29 modelljét alkalmazták a súlyváltozási csoportok és a testtömeg-indexcsoportok életkorhoz, dohányzáshoz, testtömeg-indexhez, társadalmi osztályhoz, fizikai aktivitáshoz, vérnyomáshoz, antihipertenzív kezeléshez, tüdőfunkcióhoz igazított relatív kockázatok megszerzéséhez., a szérum összes koleszterinszintje és a diagnosztizálatlan CHD. Az életkort, a BMI-t, a vérnyomást és az összkoleszterint folyamatosan illesztettük. A fő CVD események nyomon követésének idejét az első nem halálos kimenetelű CVD esemény (szívroham, stroke vagy angina) vagy halál bekövetkezéséig, valamint a cukorbetegség és a kombinált végpont (szívroham, stroke, angina vagy cukorbetegség). Annak érdekében, hogy nagyobb statisztikai erőt kapjunk a súlyváltozás és a végpontok kockázata közötti összefüggés értékelésében, lineáris trendeket teszteltünk. A lineáris trendeket úgy értékeltük, hogy a súlyváltozás folyamatos változónak felel meg (negatív értékek a súlycsökkenéshez és pozitív értékek a súlygyarapodáshoz). A cél az volt, hogy meghatározzuk a kockázat változásának jelentőségét a kontinuum alatt a maximális súlycsökkenéstől a maximális súlygyarapodásig. Hasonlóképpen, a BMI lineáris trendjeinek tesztjeit úgy értékelték, hogy megfeleljenek a BMI-nek az eredeti folyamatos formájában.

EREDMÉNYEK

A kezdeti szűréstől számított 20 éves nyomon követés során 1042 súlyos CHD-esemény (nem halálos és halálos, 8,3/1000 főév), 395 (nem halálos és halálos, 3,1/1000 főév) incidens, 876 angina (7,1/1000 főév), 100 „egyéb” CVD-halálozás (0,8/1000 főév) és 449 incidens diabéteszes eset (3,5 arány/1000 főév) a 7176 férfiban, akiknek nincs kórtörténetében CVD vagy cukorbetegség. 1989-ben összesen legalább egy fő CVD-végpont (MI, angina vagy stroke) alakult ki. Összesen 173 férfinak volt cukorbetegsége és súlyos CVD-esete, közülük 101-nél alakult ki cukorbetegség egy súlyos CVD-esemény előtt.

Az 1. táblázat bemutatja a BMI-t a kezdeti szűréskor, valamint a fő CVD és a cukorbetegség kockázatát, amelyet először az életkor, a társadalmi osztály, a dohányzás, a fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás, a nem diagnosztizált CH, D és a tüdőfunkció, majd a szisztolés vérnyomás és az összkoleszterin szintjéhez igazítva. A súlyos CVD-vel és a cukorbetegséggel fennálló erős pozitív kapcsolatok a szisztolés vérnyomás beállítása után és a szérum összes koleszterinszintjének további kiigazítása után tovább gyengülnek, de a pozitív tendenciák továbbra is jelentősek. A 101 férfi kizárása, akiknél cukorbetegség alakult ki, mielőtt egy súlyos CVD-esemény kialakult volna, alig változtatott a CVD eredményei között.

Húszéves nyomon követés 7176 férfiban, BMI (kg/m 2) a szűréskor (Q1), valamint a fő CVD események és a cukorbetegség kockázata (arány/1000 főév és korrigált (+) relatív kockázat). Az életkor, a társadalmi osztály, a dohányzás, a fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás, a nem diagnosztizált CHD és a tüdőfunkcióhoz igazítva

Súlyváltozás és eredmények

Tömegváltozás öt év alatt (Q1-től Q5-ig) és a súlyos CVD és cukorbetegség relatív kockázata (RR) 15 év után 6194 férfiban. (+) Kor, társadalmi osztály, dohányzás, fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás, vérnyomáscsökkentő kezelés, nem diagnosztizált CHD, FEV1, szisztolés vérnyomás, összkoleszterin és kezdeti BMI alapján

Kezdeti BMI és súlyváltozás

A 3. táblázat mutatja az átlagos BMI-t Q1-nél és Q5-nél, a BMI-kategóriák megoszlását Q5-nél, valamint az átlagos szisztolés vérnyomást és az összes koleszterint a kezdeti BMI és a súlyváltozás kategóriái szerint. A normál testsúlyú férfiak csaknem 40% -a hízott öt év alatt, és mindazok, akik jelentős súlyt híztak, túlsúlyosak vagy elhízottak. A testsúlycsökkentő elhízott férfiak többsége túlsúlyos vagy elhízott maradt (82%). A jelentősen túlsúlyos, túlsúlyos férfiak többsége elhízott. Az átlagos szisztolés vérnyomás és az összkoleszterin fokozatosan emelkedett a kezdeti BMI szintjének növekedésével. Azoknál a férfiaknál, akik fogyást szenvedtek, a kezdeti BMI-től függetlenül, általában magasabb volt a szisztolés vérnyomás és magasabb volt a szérum teljes koleszterin-koncentrációja, mint azoknál, akik stabilak vagy híztak.

Kezdeti BMI és súlyváltozási kategóriák (Q1-Q5) 6194 férfiban mutatják az átlagos BMI-t Q1-ben és Q5-ben, BMI-kategóriákat Q5-ben és átlagos kardiovaszkuláris kockázati tényezőket (Q1)

Súlyváltozás és kockázat

A 4. táblázat a kiigazított relatív kockázatot mutatja a kezdeti BMI-csoportokon belül súlyváltozási kategóriák szerint. A súlycsökkenés a cukorbetegség kockázatának csökkenésével járt együtt minden BMI kategóriában. Ezekben a férfiakban a maximális súlycsökkenéstől a maximális súlygyarapodásig terjedő lineáris trend tesztje szignifikáns volt minden egyes BMI-kategóriában. A súlycsökkenés némi előnyt mutatott a jelentős CVD eseményeknél a jelentősen túlsúlyos férfiaknál (BMI 27,5–29,9 kg/m 2) a stabil csoporthoz képest, bár a kis számú érintettnél a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A kombinált végpontban ezek a jelentősen túlsúlyos férfiak marginálisan szignifikánsan alacsonyabb kockázatot mutattak, mint a stabil csoport (RR = 0,77 95% CI 0,57–1,04; p Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Tizenöt éven keresztül 6194 férfit figyeltek meg korrigált relatív kockázattal (95% CI) a fő CVD események, a cukorbetegség és az öt éven át (Q1-Q5) bekövetkezett kezdeti BMI és súlyváltozási kategóriák szerinti kombinált végpont után. Kor, társadalmi osztály, dohányzás, fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás, vérnyomáscsökkentő kezelés, nem diagnosztizált CHD, FEV1, szisztolés vérnyomás és összkoleszterin

Kor és eredmény

Az 5. táblázat a súlyváltozás és a fő CVD kimenetelének és a kombinált végpontnak a kapcsolatát mutatja korcsoportonként (40–49 és 50–59 év). Megfelelő szám megtartása érdekében a két súlygyarapodási csoportot (közepes és jelentős) egyesítettük. A súlycsökkenés előnye a CVD-vel a jelentősen túlsúlyos férfiaknál csak a fiatalabb korcsoportban volt tapasztalható (RR = 0,42 95% CI 0,22–0,81; p Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Tizenöt éven keresztül 6194 férfit figyeltek meg korrigált relatív kockázattal (95% CI) a fő CVD eseményeknél és a kombinált végpontot két korcsoportban, a kezdeti BMI és súlyváltozási kategóriák szerint öt év alatt (Q1-Q5). Kor, társadalmi osztály, dohányzás, fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás, vérnyomáscsökkentő kezelés, nem diagnosztizált CHD, FEV1, szisztolés vérnyomás és összkoleszterin

VITA

Vita folyt arról, hogy a BMI független kockázati tényező-e a CVD szempontjából. 30 A BMI-ről és a CHD-ről szóló korábbi jelentésünkben, nyolcéves nyomon követés alapján, nem tapasztaltunk független összefüggést a BMI és a CHD kockázata között a vérnyomás és az összkoleszterin korrekciója után. 31 Azonban ebben a 20 éves nyomonkövetési tanulmányban, amely tükrözi az elhízás időtartamát és következményeit, a BMI növekedése a súlyos CVD és a cukorbetegség korrigált kockázatának progresszív és jelentős növekedésével járt még a szisztolés vérnyomás és a az összes koleszterinszint. Ez összhangban áll sok más hosszú távú prospektív vizsgálattal. 32–37 Az elhízás időtartamának eredményeire gyakorolt hatása hozzájárulhat a túlsúlyos/elhízott középkorú vagy idősebb férfiak prospektív tanulmányai során súlycsökkenéssel általában megfigyelt korlátozott előnyhöz, annak ellenére, hogy javultak a CV kockázati tényezői.

Súlyváltozás és súlyos CVD és cukorbetegség

Főbb pontok

A súlyos CVD és a cukorbetegség kockázata jelentősen megnőtt a túlsúly és az elhízás növekedésével.

Jelentős súlygyarapodás (> 10%) a CVD és a cukorbetegség fokozott kockázatával járt.

A súlycsökkenés a cukorbetegség kockázatának csökkenésével járt együtt az összes kiinduló BMI-kategóriában.

A súlycsökkenés nem mutat előnyöket a CVD számára, kivéve valószínűleg jelentősen túlsúlyos (BMI 27,5–29,9 kg/m 2) fiatalabb, középkorú férfiaknál

A legtöbb túlsúlyos vagy elhízott férfi, még azok is, akik fogynak, továbbra is túlsúlyosak vagy elhízottak. A túlsúly/elhízás krónikus jellege korlátozni látszik a súlycsökkentés lehetséges kardiovaszkuláris előnyeit.

Kor és fogyás

A súlycsökkenés előnye a CVD-ben a jelentősen túlsúlyos férfiaknál csak a fiatalabb férfiaknál volt szignifikáns (40–49 éves). Ezek a megállapítások összhangban vannak a honolului szívvizsgálat eredményeivel, amelyben a férfiak fogyása 15 Feltételezhető, hogy a fiatalabb felnőttek fogyása elsősorban a testzsír változását tükrözi, míg az idősebbeknél a fogyás a zsírtömeg csökkenésének vagy sovány testtömeg vagy alapbetegség. 41, 42 Ez részben megmagyarázhatja a CVD előnyeinek hiányát a jelentősen túlsúlyos idősebb alanyokban ebben a kohorszban. Ahogy a korral növekszik a morbiditás, az idősebb korban a súlycsökkenésnél tapasztalt megnövekedett kockázat gyakran a fogyáshoz vezető rosszulléteket tükrözi.

Elhízás és fogyás

Következtetés

Ebben a 20 éves középkorú férfiak nyomon követésében a túlsúly/elhízás a súlyos CVD és a cukorbetegség kockázatának jelentős növekedésével jár még a szisztolés vérnyomás és az összkoleszterin további kiigazítása után is. A súlycsökkenés a férfiak cukorbetegségének kockázatának jelentős csökkenésével jár, de a CVD súlyos eseményeinek előnye csak jelentősen túlsúlyos fiatalabb betegeknél volt tapasztalható. Az elhízás krónikus jellege és következményei úgy tűnik, hogy korlátozzák a súlycsökkentés előnyeit a fő CVD kimenetele szempontjából. Eredményeink bizonyítékokat támasztanak alá a túlsúlyos/elhízott férfiak testsúlycsökkentésének előnyeivel 3, és azt sugallják, hogy minél fiatalabb az intervenciós életkor, annál nagyobb a valószínű haszon. Míg a túlsúly/elhízás megelőzése továbbra is kulcsfontosságú cél, a középkorú túlsúlyos/elhízott alanyok fogyásának elősegítésére és az elért fogyás fenntartására vagy javítására irányuló hatékony stratégiák kidolgozása jelenleg kritikus szükséglet.

Köszönetnyilvánítás

A brit regionális szívvizsgálat a British Heart Foundation Research Group, és az Egészségügyi Minisztériumtól (Anglia) kap támogatást. A kiadványban kifejtett nézetek a szerzők véleménye, és nem feltétlenül az Egészségügyi Minisztérium (Anglia) véleményei.