A túlsúly és az elhízás magas prevalenciája Crohn-betegségben szenvedő felnőtteknél: asszociációk betegségekkel és életmódbeli tényezőkkel

Treasa Nic Suibhne, Tara C. Raftery, Orla McMahon, Cathal Walsh, Colm O'Morain, Maria O'Sullivan, A túlsúly és az elhízás magas prevalenciája Crohn-betegségben szenvedő felnőtteknél: asszociációk betegségekkel és életmódbeli tényezőkkel, Journal of Crohn és Colitis, 7. évfolyam, 2013. augusztus 7., e241 – e248. Oldal, https://doi.org/10.1016/j.crohns.2012.09.009

Absztrakt

Háttér és célok: Az elhízás és a túlsúly a fő közegészségügyi kérdés. Habár hagyományosan a fogyáshoz kapcsolódik, ma már bizonyíték van arra, hogy a növekvő testtömeg-index (BMI) és a túlsúly a Crohn-betegség (CD) új jellemzői, és súlyosabb betegség lefolyásával is összefüggésben lehetnek.

A vizsgálat célja a túlsúly és az elhízás prevalenciájának meghatározása volt CD-ben szenvedő betegeknél az egészséges kontrollokkal összehasonlítva, valamint a jelenlegi BMI-vel összefüggő betegség-specifikus és általános tényezők azonosítása ebben a csoportban.

Módszerek: Ez egy prospektív eset-kontroll vizsgálat (n = 200) volt, amely 100 CD járóbeteget és 100 életkor, nem és társadalmi-gazdasági szempontból megfelelő egészséges kontrollt tartalmazott. Értékelték a BMI-t, a Crohn-betegség aktivitási indexét (CDAI), a klinikai és életmódbeli tényezőket, valamint a keringő gyulladásos markereket.

Eredmények: Összességében a CD-vel rendelkező betegek 40% -a volt túlsúlyos/elhízott (BMI ≥ 25 kg/m 2), szemben a kontrollok 52% -ával (P = 0,206). A regressziós elemzés során a magasabb jelenlegi BMI szignifikánsan társult a betegségre jellemző tényezőkkel, nevezetesen az alacsonyabb betegségaktivitással (CDAI) és alacsonyabb fehérvérsejtszámmal, ami stabil betegségre, valamint az idősebb korra és az alacsonyabb fizikai aktivitásra utal. A BMI nem volt szignifikánsan összefüggésben a műtét szükségességével vagy a kortikoszteroidok szükségességével. Új összefüggést azonosítottunk a magasabb BMI és a magasabb CRP között, amely marker mind az általános populáció elhízásával, mind a CD-vel összefügg.

Következtetések: A túlsúly a CD-n kívüli betegek körében gyakori volt, és úgy tűnik, hogy tükrözi a jelenlegi wellness, idősebb életkor és mozgásszegény életmódot. A magas BMI lehetséges hosszú távú következményei a CRP-re és a gyulladásos terhelésre további tanulmányokat érdemelnek.

1. Bemutatkozás

Az elhízás és a túlsúly a nyugati népesség egyik fő közegészségügyi problémája. 1, 2 Bár a Crohn-betegség (CD) hagyományosan a fogyáshoz és az alacsony testtömeg-indexhez (BMI) társul, vannak bizonyítékok arra, hogy ez változhat. A súlycsökkenés és az alultápláltság a CD jól dokumentált jellemzői, amelyek a betegek becsült 80% -át érintik akut fellángolások és kórházi felvételek során 3, - 5, és magasabb halálozással, 3 hosszabb kórházi tartózkodással és magasabb egészségügyi ellátási költségekkel járnak. Paradox módon, a túlsúly a táplálkozás további problémájaként jelenik meg, amely a CD-s embereket érinti. 6, 7, Sousa Guerreiro és mtsai. 6 megjegyezte, hogy az enyhe vagy inaktív CD-ben szenvedő CD-betegek 32% -a volt túlsúlyos, közülük 8% -uk elhízott. Steed és mtsai. 8 azt találta, hogy a CD-betegek több mint fele (55%) túlsúlyos/elhízott volt, olyan csoportban, amely aktív és inaktív betegségeket egyaránt tartalmazott. Egy újonnan diagnosztizált CD-vel rendelkező gyermekek körében végzett nagy vizsgálatban a legtöbb (66–69%) a normál BMI-tartományba esett, 10% -uk pedig túlsúlyosnak vagy túlsúlyosnak volt minősítve. 7, 9 A megállapított CD-hez hasonlóan a gyermekek 20% -a állítólag túlsúlyos vagy elhízott. 9.

Továbbra is kérdés a túlsúly és az elhízás klinikai jelentősége a felnőtt CD-ben. Különösen a magasabb BMI van-e negatív hatással a betegség lefolyására és súlyosságára, amint azt egyes tanulmányok sugallják? 10, 11 A témáról korlátozott számú közzétett adat található. CD-ben szenvedő felnőtteknél Blain és mtsai. 10 arról számoltak be, hogy az elhízott betegek hajlamosabbak az aktív betegség kialakulására. Haas és mtsai. 11 megállapította, hogy a túlsúlyosaknál/elhízottaknál hamarabb műtétre volt szükség, mint az alsúlyú CD-betegeknél. CD-ben szenvedő gyermekeknél a túlsúlyosaknál/elhízottaknál nagyobb mértékű műtétről számoltak be, mint normál testsúlyú betegeknél. 9 Továbbá a műtétből való kilábalást a magas BMI ronthatja, a műtét után elhízott, fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél szignifikánsan hosszabb volt a kórházi tartózkodás és magasabb volt a szövődmények előfordulási gyakorisága. 12 Összességében a meglévő adatok arra utalnak, hogy a túlsúly/elhízás negatívan befolyásolhatja a CD kórképét, de ez a terület nagyrészt felderítetlen maradt.

Figyelembe véve, hogy a túlsúly ma már a nyugati populációkban endémiás, és a CD egyik felmerülő kérdése, nekiláttunk megvizsgálni a BMI növelésének ebben a betegségben betöltött szerepét. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy azonosítsa azokat a jellemzőket, amelyek megkülönböztetik a túlsúlyt a normál testsúlyú CD-től, valamint annak megállapítását, hogy a jelenlegi magas BMI összefügg-e a súlyosabb CD markereivel, amint azt korábbi tanulmányok javasolják.

2 Módszerek

2.1 A betegek kiválasztása és toborzása

Felnőtteket (> 18 év), akiknél a CD (n = 100) megerősített diagnózisa volt legalább 3 hónapig, prospektív módon toborozták az írországi dublini Adelaide & Meath Kórház IBD ambuláns klinikáiból. Az életkor, a nem és a társadalmi-gazdasági szempontból megfelelő egészséges kontrollokat (n = 100) a kórház vonzáskörzetében lévő nem orvosi osztályokról és vállalkozásoktól toborozták. A tanulmányt a „St James Kórház és az Adelaide & Meath Kórház jóváhagyta, beleértve a dublini Nemzeti Gyermekkórház Kutatási Etikai Bizottságát”. Minden résztvevő írásos beleegyezését adta.

2.2 Demográfiai, klinikai és életmódbeli adatok

A demográfiai adatokra, a társadalmi-gazdasági helyzetre 26 és a dohányzási szokásokra vonatkozó adatokat az interjú során rögzítettük valamennyi résztvevő számára. Dokumentálták a klinikai változásokat, ideértve a CD-vel kapcsolatos műtét korábbi igényét és a kortikoszteroidok használatát az elmúlt évben. A fizikai aktivitást a rák fizikai aktivitásának rákérdezésével foglalkozó európai prospektív kérdőív (EPAQ2) 27 és a heti metabolikus egyenértékben (MET) kifejezett adatok felhasználásával becsültük meg. A tévénézéssel töltött órákat (beleértve a számítógépes játékokat, DVD-ket) a fizikai inaktivitás és az ülő életmód egyszerű jelzőjeként használták. 28.

2.3 Súly és testtömeg-index

Magasságot, súlyt és testtömeg-indexet (BMI) (kg/m 2) rögzítettünk. A magasságot 0,1 cm-es pontossággal mértük hordozható sztadiométerrel (Seca Ltd., Egyesült Királyság), a testtömeget pedig 0,1 kg-os pontossággal elektronikus mérleggel (Seca Ltd., Egyesült Királyság). A súlyt és a magasságot könnyű beltéri ruhát viselő és cipő nélküli személyeken végezték. A súlyállapotot a BMI alapján osztályozták, ahol az alsúlyt 2-es BMI-ként, a normál súlyt 18,5–24,9 kg/m 2-ként, a túlsúlyt 25–29,9 kg/m 2-es és elhízottként ≥ 30 kg/m 2. 29 A túlsúly/elhízás általános kifejezést a BMI ≥ 25 kg/m 2 leírására használták .

2.4 Adipozitás

Az adipozitást (testzsírraktárak) két antropometriai paraméter, nevezetesen a tricepsz bőrréteg vastagsága (TST) és a karzsír terület (AFA) alkalmazásával értékelték, mindkettőt elvégezték és értelmezték a 30 szabványos protokollnak megfelelően, és három példányban mértek egy bőrhajlító (Holtain Ltd) segítségével., Pembrokeshire, Egyesült Királyság). Az AFA-t a tricepsz bőrréteg vastagságának értékeiből számítottuk össze, kombinálva a felkar középső kerületének mérésével. 31

2.5 Gyulladásos markerek

A betegség aktivitását a Crohn-betegség aktivitási indexe (CDAI) 32 segítségével határoztuk meg, ahol a 150 alatti értékek klinikai remissziót jelentettek. A vizsgálat belépésekor vénás vérmintát vettek a betegektől. A CRP-t és a fehérvérsejtszámot (WCC) normál tartományokkal mértük, amelyeket 5 mg/l-nél kisebb, illetve 4–11 sejtek × 10 9/l-nél kisebbnek tartottak. A szérum TNF-alfát (pg/ml) enzimmel kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (Biosource, Belgium) mértük meg két példányban és a gyártó protokolljának megfelelően.

2.6 Statisztikai elemzés

Az adatokat SPSS (14. verzió) segítségével elemeztük. A csoportok összehasonlítását Student t-próbájával vagy varianciaanalízissel (ANOVA) végeztük Scheffé korrekcióval a paraméteres adatokhoz. A nem parametrikus adatokhoz Chi-square és Kruskal – Wallis teszteket használtak. A BMI, valamint a betegségspecifikus és életmódbeli tényezők (CDAI, WCC, IBD családi kórtörténete, CD-vel kapcsolatos műtétek korábbi igénye, kortikoszteroid terápia iránti igény, életkor a diagnózis felállításakor, CRP, ülő életmód és a dohányzás állapota) kerültek feltárásra a modellben.

3 találat

3.0.1 A vizsgálati csoport jellemzői

A tanulmány 200 résztvevőt vett fel. A betegeket (n = 100) és a kontrollokat (n = 100) életkor, nem és társadalmi-gazdasági státusz szerint egyeztettük. A betegek túlnyomórészt betegség-remisszióban voltak (67%), amint azt a CDAI 1. táblázat meghatározza). 32 A betegek 15 százalékának CDAI-értéke 150–199 volt, és egyik résztvevő sem volt rendkívül súlyos betegségben (CDAI ≥ 450).

3.1 A túlsúly/elhízás előfordulása a CD-ben és a kontrollokban

Összességében a túlsúly/elhízás (BMI ≥ 25 kg/m 2) prevalenciája CD-ben 40% volt, szemben a kontrollcsoport 52% -ával (P = 0,206) (1. ábra). Ennek megfelelően a BMI és a testzsírraktárak átlagértékei hasonlóak voltak a betegeknél és az egészséges kontrolloknál (1. táblázat). A súlykategória bontását a betegek és a kontrollok BMI szerint az 1. ábra szemlélteti. A betegek hasonló arányát (17%) és a kontrollokat (12%) kövérnek sorolták (NS, P = 0,353). A túlsúly (BMI 25–29,9 kg/m 2) szignifikánsan ritkábban fordult elő CD-s betegeknél, mint a kontrolloknál, 23% -kal, illetve 40% -kal (P = 0,032). Az alsúlyt csak 2 CD-s betegnél dokumentálták, és egyik kontroll sem. A CD-ben szenvedő betegeknél ebben a klinikai körülmények között lényegesen nagyobb volt a túlsúlyos/elhízott, mint az alsósúlyú (40% túlsúlyos vs. 2%).

3.2 A túlsúlyos/elhízott CD betegek profilja a normál testsúlyhoz képest

A 2. táblázat a CD-vel rendelkező betegek jellemzőit mutatja a BMI kategóriák szerint. A túlsúlyos és elhízott betegek szignifikánsan idősebbek voltak, mint az egészséges testsúlyúak. A betegség kezdeténél jelentkező életkor fontos volt, az egészséges testsúlyú CD-betegek csak 7% -ánál fordult elő betegség 40 éves vagy annál idősebb korban, szemben az elhízott csoport 35% -ával. További megkülönböztető jellemzők a szignifikánsan alacsonyabb CDAI voltak a túlsúlyosaknál és az elhízottaknál az egészséges testsúlyú CD-hez képest, és az alacsonyabb WCC az elhízottaknál az egészséges testsúlyú betegeknél. Az elhízott CD-s betegek mozgásszegényebbek voltak, a TV-nézési órák és a heti heti MET-ek becslése szerint a fizikai aktivitás szignifikánsan alacsonyabb volt. Nem volt szignifikáns tendencia az elhízottaknál az emelkedett CRP magasabb arányára az egészséges testsúlyú betegeknél. Más betegséggel kapcsolatos változók (beleértve a műtétet és a szteroidhasználatot) nem különböztették meg jelentősen a túlsúlyos/elhízott CD-s betegeket a BMI szerint egészséges testsúlyúnak.

3.3 A BMI-vel kapcsolatos tényezők a CD-ben: regresszióanalízis

A regresszióanalízis (3. táblázat) megerősítette, hogy a BMI pozitívan társult az életkorral és a mozgásszegény életmóddal, és negatívan társult mind a CDAI-hoz, mind a WCC-hez. Ezenkívül a magasabb BMI szignifikánsan társult az emelkedett CRP-vel. Ezzel összhangban a CRP szignifikáns, de gyenge korrelációt mutatott a TST (r = 0,2, P = 0,04) és az AFA (r = 0,3, P = 0,01) adipozitással. További változók, amelyek nem járultak hozzá jelentősen a modellhez: a CD-vel kapcsolatos műtétek korábbi igénye, a kortikoszteroid terápia iránti igény az előző évben, az IBD családi kórtörténete, a diagnózis kora, a betegség helye és a dohányzás állapota.

4. Megbeszélés

Ez a tanulmány a túlsúly (BMI ≥ 25 kg/m 2) magas prevalenciájáról (40%) rendelkezik CD-ben szenvedő felnőttek körében ambulánsan. A prevalencia alacsonyabb volt, de nem szignifikánsan (P = 0,206), mint az életkor, a nem és a szocioökonómiai szempontból megfelelő egészséges kontrollok (52%). Míg a CD hagyományosan az alsúlyhoz társul, paradox módon úgy tűnik, hogy ebben a betegségben elmozdulás mutatkozik a túlsúly felé, nevezetesen az enyhe vagy jól kontrollált CD esetében. Sousa-Guerreiro és mtsai, 6 a túlsúlyt a CD-ben az alultápláltság legelterjedtebb formájaként azonosította, 32% -uk túlsúlyosnak/elhízottnak minősült egy 78 CD-vel rendelkező portugál felnőtt vizsgálatában. Yarur és munkatársai egy nemrégiben készült tanulmányában az IBD-s betegek 23 46% -a, a kontrollok 72% -ához képest túlsúlyos volt, főleg a spanyol felnőtt kohorsz alapján. Amint azt a 4. táblázat szemlélteti, azok a tanulmányok, amelyek a túlsúlyról vagy az elhízásról számolnak be a CD 6, 8, 10, 11, 23, 33 CD-kben, módszertani szempontból jelentősen eltérnek, több földrajzi régióból származnak, különböző vizsgálati terveket, mintaméreteket és eredménymérőket alkalmazva. E különbségek ellenére ezeknek a vizsgálatoknak az adatai azt sugallják, hogy az alacsony BMI már nem a felnőtt CD domináns jellemzője, különösen nyugalmi betegségben.

A legfontosabb megoldatlan kérdés továbbra is fennáll - befolyásolja-e a magas BMI a betegség súlyosságát vagy lefolyását a CD-ben szenvedő betegeknél? Ebben a tanulmányban azonosítottuk, hogy a túlsúly/elhízás gyakori a CD-ben szenvedő felnőtteknél, de a korábbi jelentésekkel ellentétben nem találtunk bizonyítékot súlyosabb betegséggel való összefüggésre. Jelen tanulmányban szignifikáns inverz összefüggés volt a jelenlegi BMI és a betegség aktivitása (CDAI) és a WCC között, ami azt sugallja, hogy a „wellness” és a jól kontrollált betegség tükröződik ebben a járóbeteg-környezetben. Ezzel összhangban a BMI nem volt összefüggésben más, korábban súlyos betegség markereként használt paraméterekkel, például a korábbi CD-vel kapcsolatos műtétek számával és a szteroidok használatával. Az egészséges kontroll csoporttal és a populációs trendekkel összhangban a regressziós elemzés megerősítette, hogy a BMI szignifikánsan pozitívan kapcsolódott az életkorhoz és a mozgásszegény életmódhoz a CD-ben.

Érdekes megállapítás volt a BMI és a CRP közötti pozitív összefüggés. A magasabb CRP összefüggésbe hozható az elhízással a 18., 19. populációban, és az elhízás gyulladásos állapotnak tekinthető. 21 Sőt, a magasabb CRP a CD gyulladásának markere. A jelen tanulmányt nem az ok és az okozat megkülönböztetésére tervezték, és azt, hogy az emelkedett CRP-szint a magasabb testzsír-készlet következménye-e, vagy nem lehet teljesen meghatározni. Jelen tanulmányban azonban az összefüggés a magasabb BMI és a magasabb CRP között alacsonyabb CDAI, alacsonyabb WCC, idősebb életkor és mozgásszegényebb életmód mellett fordul elő ambulánsan. Míg adataink összefüggést mutatnak a magasabb szisztémás testzsír/BMI és a stabil CD-ben lévő CRP között, mások 34 nemrégiben mutattak összefüggést a normál súlyú refrakter CD-ben a CRP szintek és a mesenterialis zsír között. Ebben a tanulmányban azonban nem találtunk összefüggést a jelenlegi BMI és a betegség aktivitása között, amelyet CDAI-val mértek, vagy a montreali kritériumok alapján a súlyosabb betegségfenotípusok jellemzőivel, ami arra utal, hogy a jelenlegi szisztémás zsírtömeg nem tűnik negatív hatással a CD-re súlyossága.

A túlsúly súlyossága (40%), a cigarettázással (54% a jelenlegi vagy a korábbi dohányzókkal kombinálva) és az alacsony fizikai aktivitás, amelyet ebben a tanulmányban megfigyeltek, aggodalomra ad okot a CD-ben szenvedő felnőttek hosszú távú általános egészségi állapotában. Ez várhatóan hozzájárul az elhízással kapcsolatos ismert betegségek, például a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a vastagbélrák fokozott kockázatához. A jól kontrollált betegség, amint ez a kohorszban látható, szintén kívánatos a társbetegségek, például a vastagbélrák és a szív- és érrendszeri betegségek gyulladásos hajtóereinek megelőzésében. 23 A tanulmány keretein túl, a túlsúly és az elhízás növekvő aránya a CD-ben kezdheti elmosni a határokat a társbetegségek gyulladásos és hagyományos rizikófaktorai között a CD-ben. 35

A tanulmány erőssége a BMI tervezése és felmérése, valamint a részletes klinikai és életmódbeli adatok gyűjtése volt. Ezen túlmenően, az adatok az életkor, a nem és a társadalmi-gazdasági szempontból megfelelő egészséges kontrollok összefüggésében tekinthetők meg ugyanabból a földrajzi régióból. A betegség aktivitásának és gyulladásának számos mérését is tartalmazzuk (CDAI, CRP, WCC és TNF-alfa). A WCC-t azonban befolyásolhatják a gyógyszerek is, bár a jelen vizsgálatban az immunszuppresszánsokat szedő betegek WCC-je nem különbözött szignifikánsan azoktól, akik nem szedtek (átlag 6,37 × 10 9/L és 7,6 × 10 9/L, P = 0,976). Nagyobb tanulmányok azonosíthatják, hogy a különböző BMI-kategóriák tükrözik-e a betegség különböző fenotípusait vagy genotípusait, és további változók, például a súlytörténet, a bioimpedancia, az intraabdominális zsír és az étrendi beviteli adatok további betekintést nyújthatnak a CD-ben lévő BMI-be.

Összefoglalva, ez a tanulmány azt mutatja, hogy a stabil CD-vel rendelkező embereket befolyásolják a túlsúly és az elhízás, valamint a mozgásszegény életmód irányába mutató háttér populációs tendenciák. A túlsúly/elhízás prevalenciája 40% volt, és az alsúly ritka ebben a környezetben. A magasabb BMI alacsonyabb CDAI-pontszámokkal és WCC-vel társult, ami stabil betegségre, valamint idősebb korra és kevesebb fizikai aktivitásra utal. A jelenlegi BMI nem volt összefüggésben a műtét előzetes szükségességével, kortikoszteroidok használatával vagy a betegség súlyosabb fenotípusával. Új összefüggést azonosítottunk a magasabb BMI és a magasabb CRP között, amely marker mind az elhízásban, mind a CD-ben szerepet játszik. Tekintettel arra, hogy az elhízás manapság endémiás a nyugati világban, jövőbeli tanulmányokra van szükség a magas BMI és az egyre növekvő adipozitás CRP-re és a CD-populáció gyulladásos terhelésére gyakorolt hosszú távú következményeinek feltárására.

5 A szerzők hozzájárulása

A TNC hozzájárult a tanulmány tervezéséhez, összegyűjtötte az adatokat, és elvégezte az elemzést és az értelmezést.

TR elvégezte az adatok elemzését és értelmezését, és együtt írta a cikket.

Az OMM hozzájárult az adatgyűjtéshez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez.

CW hozzájárult az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez.

A COM hozzájárult az adatok megszerzéséhez és értelmezéséhez.

A MOS hozzájárult a tanulmány tervezéséhez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, és megírta a cikket.

Minden szerző jóváhagyta a beküldött kézirat végleges tervezetét.

Összeférhetetlenség

A szerzőknek nincsenek összeférhetetlenségeik.

Köszönetnyilvánítás

Elismerjük az írországi Dublin-i Meath Alapítvány támogatását. A TNC-t a Meath Alapítvány és a TR támogatta az Ír Kutatási Tanács. Ezek a szervezetek a támogatás finanszírozásán kívül nem vettek részt a tanulmányban.