Akut vénás thromboembólia kezelése elhízott betegeknél

Egy 51 éves, elhízott nő, akinek kórtörténetében volt magas vérnyomás, hiperlipidémia és bipoláris rendellenesség, légszomjjal és hirtelen fellépő nehézlégzéssel fordult a sürgősségi osztályra. A számítógépes tomográfiai felvételen látható kétoldali szubassív tüdőembólia (PE) diagnózisát kapta. Tagadta, hogy a múltban tromboembóliában szenvedett volna, de nővére mélyvénás trombózisban (DVT) szenvedett. Tagadja a dohányzást, az orális fogamzásgátlók használatát, valamint a közelmúltbeli utazást vagy műtétet.

thromboembólia

A beteg releváns vizsgálati eredményei a következők:

Súly: 124 kg
Testtömeg-index (BMI): 53 kg/m 2
Szérum kreatinin: 0,93 mg/dl
D-dimer: > 4000 ng/ml

A tüdő érrendszeri szolgálatát konzultálták, és a beteget felvették az orvosi szolgálatba, és frakcionálatlan heparin infúzióval kezdték (célparciális tromboplasztin idő: 60-80 másodperc). A konzultációs csoport aggódott amiatt, hogy a közvetlen orális antikoagulációs (DOAC) gyógyszerek hatástalanok lesznek a beteg elhízása miatt. Helyette warfarinnal kezdték, az akut PE parenterális terápiája mellett.

Vita
A vénás tromboembóliát (VTE) a DVT, a PE vagy mindkettő diagnózisa határozza meg. Az Egyesült Államokban évente 900 000 embert érint (1000-ből 1 vagy 2) a VTE. A VTE a harmadik vezető kardiovaszkuláris halálok, évente akár 100 000 embert is érint. A halálozás kockázata különösen a diagnózist követő 1 hónapon belül nagyobb, és a diagnózist kapott emberek egyharmadának VTE-je 10 éven belül megismétlődik. 1

A tromboembólia kockázatának kitett betegek azok, akiket nemrégiben műtéten vagy traumán estek át, elhúzódó mozdulatlanságuk volt, megnövekedett életkorúak voltak, vagy aktív rákban szenvedtek. 2 A betegeket meg kell vizsgálni a trombózis kockázata szempontjából, és megelőző terápiát kell biztosítani számukra a vérrögképződés megelőzése érdekében. Azonban nem csak ezek a betegek vannak veszélyben. Számos életmódbeli tényező növelheti a vérrögképződés kockázatát is; ilyen például a dohányzás, a magas vérnyomás, a metabolikus szindróma, a hiperlipidémia és az elhízás. 3 Amint az itteni beteges esetből kiderül, az elhízás hozzájárult a VTE kialakulásához.

Az elhízás az Egyesült Államokban népegészségügyi problémává vált. 2011 és 2012 között a 20 éves vagy annál idősebb felnőttek becsült 35% -a elhízott. 4 Az elhízás prevalenciája ebben a populációban nem változott az előző évtizedhez képest. Becslések szerint 2030-ra a felnőtt amerikai lakosság több mint 50% -át elhízottnak, 10% -át pedig kórosan elhízottnak (BMI> 40 kg/m 2). Az elhízás nemcsak növeli a VTE kockázatát, hanem más kardiovaszkuláris betegségekkel is társul, például szívizominfarktus, pangásos szívelégtelenség, pitvarfibrilláció és stroke. Az elhízás az ezen állapotok kezelésére alkalmazott kezeléseket is befolyásolhatja, mivel az elhízott betegeknél megváltozhatnak a farmakokinetikai paraméterek, például az eloszlási térfogat, a felezési idő és a gyógyszer eliminációja. Az elhízott betegek farmakokinetikai paramétereinek változásai megfigyelhetők az antikoagulánsok különböző osztályainak bármelyikében. 6.

A 2016 februárjában közzétett irányelvek szerint 7 a DOAC dabigatran, rivaroxaban, apixaban és edoxaban ajánlott első vonalbeli terápiaként a K-vitamin antagonisták (VKA), például a warfarin helyett a láb DVT-jéhez vagy a rák nélküli PE-hez először. 3 hónapos kezelés. Azoknál a betegeknél, akiknek a kezelése még nem kezdődött el a DOAC-ban, a VKA-terápia javasolt a kis molekulatömegű heparinnal történő kezelés alternatívájaként. A parenterális terápiát a dabigatrán és az edoxaban kezelés megkezdése előtt legalább 5 napig kell elvégezni, és át kell fedni a VKA terápiával. A DOAR rivaroxaban vagy apixaban kezelés előtt nem javasolt parenterális terápia. A terápia első 3 hónapja után meg kell vizsgálni a beteget annak megállapítása érdekében, hogy indokolt-e a kiterjesztett kezelés.