Akut vesekárosodás Vesebetegség kutyában és macskában

Áttekintés

A vesék számos olyan funkcióval rendelkeznek, amelyek kritikus fontosságúak az egészség fenntartása szempontjából, beleértve a toxin kiválasztását, a normális vérelektrolitok és vérnyomás fenntartását, és végül a vizelet termelését. A vese diszfunkciója esetén az érintett kutyák és macskák egészsége súlyosan veszélybe kerülhet. Az akut vesekárosodás (AKI) a hirtelen vagy akut vesekárosodás spektrumát jelenti, a klinikailag nem észlelhető enyhe betegségtől a súlyos életveszélyes akut veseelégtelenségig (ARF).

Az akut veseelégtelenség (ARF) a potenciálisan életveszélyes veseelégtelenség hirtelen fellépése, és kutyák, macskák és emberek gyakori rendellenessége. A vita során az AKI és az ARF kifejezéseket felcserélhető módon fogják használni. Az ARF kezelésének előrehaladása ellenére az emberek és az állatok halálozási aránya továbbra is elfogadhatatlanul magas, azonban megfelelő gondozás mellett sok állat még mindig felépülhet.

Számos mögöttes állapot vezethet AKI-hoz, és végül ARF-hez (lásd 1. táblázat). Sajnos a diagnosztikai munka ellenére az AKI kialakulásának végleges okát gyakran nem találják.

Jelek és tünetek

A vese diszfunkciójának súlyosságától függően az AKI-vel rendelkező kutyák és macskák a betegség különböző jeleit mutathatják. Az állatgyógyászatban a betegeknél általában AKI-t diagnosztizálnak, amikor ARF-be fejlődtek, mert ekkor nyilvánulnak meg a klinikai tünetek. A vesét jelentősen károsító kutyáknál és macskáknál a klinikai tünetek nem specifikusak, és lehetnek letargia, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és csökkent étvágy. A tulajdonosok azt is észrevehetik, hogy az érintett állatok vizeletet nagy mennyiségben vizelnek, majd a vizeletmennyiség csökkenése következik.

Az AKI-ban a klinikai tünetek általában gyorsan jelentkeznek egy kutyán vagy macskán, amely korábban egészséges volt. Az is lehetséges, hogy a hosszabb ideig tartó krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő állatoknál akut sérülés alakuljon ki; ezekben az esetekben a tulajdonosok valószínűleg észreveszik a klinikai tünetek hirtelen súlyosbodását. Például, ha egy korábban diagnosztizált CKD-vel rendelkező vesénél fertőzés alakul ki, jelentős letargia, hányás és csökkent étvágy alakulhat ki náluk.

Diagnózis

Az AKI diagnózisa a beteg kórtörténetén, fizikális vizsgálaton, vérvizsgálaton, vizeletvizsgálaton (vizeletvizsgálat és vizeletkultúra) és hasi ultrahangon alapul. A diagnosztikai munka során kritikus fontosságú az állatorvos számára annak meghatározása, hogy egy állatot érint-e AKI, hosszabb ideig tartó krónikus vesebetegség vagy mindkettő kombinációja, mivel a prognózisok nagyon eltérőek lehetnek (ezt néha nehéz megkülönböztetni). Ha AKI-t diagnosztizálnak vagy gyanúja merül fel, további specifikus vizsgálatok, például vérnyomásmérés és gyulladásos vagy fertőző betegségek vizsgálata végezhető.

A fentiekhez hasonlóan az AKI-ban szenvedő betegeknél általában hirtelen kóros klinikai tünetek jelentkeznek, és anamnézisükben nem jelentkezik jelentős súlycsökkenés (hacsak nincs más alapbetegség). Fizikai vizsgálatkor a betegek fájdalmat mutathatnak a vesék területén.

AKI-ban szenvedő betegeknél a vérvizsgálat magas vér-karbamid-nitrogén (BUN) és kreatinin-értékeket mutat, amelyek a veseműködés diagnosztizálásának leggyakrabban használt markerei. Ha megemelkedett BUN és kreatinin található, az állatorvos az átfogó értékelést használja annak megállapítására, hogy krónikus betegség van-e, meghatározza a kezelési terveket, és segít megtalálni a kár lehetséges okait.

1. táblázat: A kutyák és macskák akut vesekárosodásának leggyakoribb okai. A (*) azt jelzi, hogy az állapot mindkét fajnál előfordulhat, de sokkal gyakrabban fordul elő azoknál a fajoknál, amelyeknél fel van sorolva.

Kezelés és utógondozás

Ha diagnosztizálják az ilyen fertőzést vagy elzáródást, akkor azt kezelni kell. Miután a kezdeti okot kezelték, vagy ha nem találtak mögöttes okot (ami gyakran előfordul), a kezelés a szupportív ellátásra irányul. Az állatorvos folyadéktervet ír elő (ügyelve arra, hogy megfelelő folyadékot biztosítson, miközben nem ad be túlzott mennyiségű folyadékot), kezeli a vérnyomás-rendellenességeket, fájdalomcsillapítókat, hányinger-ellenes gyógyszereket és gyomor-bélrendszeri védőszereket ad be, és vérmunkát alkalmaz a test elektrolitjainak fenntartására és sav-bázis állapot.

Súlyos ARF esetén a vizelettermelés jelentősen csökkenhet, vagy teljesen leállhat. Ezekben a betegeknél gyakran dialízisre vagy vértisztításra van szükség a betegek stabilan tartása érdekében, miközben a veséknek ideje van a gyógyulásra. A dialízis megkezdésének elsődleges indikációi általában a súlyos betegek vesebetegségének megnövekedett szintje (különösen akkor, ha nem találunk kiváltó okot), az életet veszélyeztető elektrolit-rendellenességek, a folyadék beadása és a vizeletképződés hiánya miatt a túlhidrálás. A dialízis célja a betegek stabilizálása, míg a vesék helyreállnak.

Prognózis

Az AKI-val rendelkező állatok kimenetele változó lehet, a sérülés okától és súlyosságától, valamint az AKI okától függően, ha ismert. Bizonyos betegeknél az orvosi menedzsment időt ad a vesék gyógyulására, és a betegeket normál tartományon belüli vesearányokkal bocsáthatják ki a kórházból. Más állatok felépülhetnek, de klinikailag jelentős maradandó károsodás alakulhat ki, amely CKD-hez vezet. Végül néhány beteg nem biztos, hogy felépül, vagy egész életen át tartó dialízist igényelhet az életminőség fenntartása érdekében; ezt az állatgyógyászatban nem szokták elvégezni. Fontos megjegyezni, hogy a veseértékek emelkedésének mértéke nem mindig korrelál az eredménnyel, és megfelelő ellátás mellett sok olyan betegnek, akinek kezdetben jelentős diszfunkciója van, jó eredményei lehetnek.