Álmatlanság és depressziós tünetek az egészségtelen étkezési magatartással kapcsolatban a bariatrikus sebészjelölteknél

Absztrakt

Háttér

Az elhízás mellett az álmatlanság és a depresszió gyakori közegészségügyi probléma. Az alvási problémákról jelenleg úgy gondolják, hogy a túlzott táplálékfelvétel és az anyagcserezavarok társulnak. Ezért az álmatlanság, a depressziós tünetek és az étkezési szokások, valamint az anyagcsere-paraméterek közötti összefüggés feltárását tűztük ki célul a bariatrikus sebészjelölteknél.

Mód

Összesen 361 rokon elhízott alany vett részt ebben a vizsgálatban. Az alvási problémák súlyosságát Athén Insomnia skálájával (AIS) mérték, a depressziós tünetek súlyosságát pedig a Beck Depresszió Leltárral (BDI-II) értékelték. Az obstruktív alvási apnoét (OSA) az Apnea Hypopnoea Index (AHI) segítségével értékeltük. Információt szereztek a demográfiai adatokról, az étkezési szokásokról és az életmódról. Vérmintákat vettünk a lipidek (koleszterin, triglicerid, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin) és a glükóz koncentrációjának mérésére.

Eredmények

Az AIS medián (interkvartilis tartomány) pontszáma a vizsgálatban résztvevőkön 5 (3–8) volt, 0–24 tartományban, és 47% (171) résztvevő ≥6-ot ért el (megfelelt az álmatlanság diagnosztizálásának kritériumainak). Statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak az AIS pontszámok, a szérum trigliceridek és a glükóz koncentrációk, valamint a BDI-II összes pontszám között. Az AIS és a BDI-II legmagasabb pontszámot azoknál a résztvevőknél értékelték, akiknél magas a gyakoriságú snack fogyasztás, fizikailag inaktív egyéneknél, valamint azoknál, akik önállóan jelentették be az éjszakai étkezést, vagy akik több mint 3 intenzív érzelmet jelentettek vágy- enni. A kiigazított többváltozós logisztikus regressziós elemzésből kiderült, hogy a klinikai álmatlanság volt a legerőteljesebben összefüggésben a snack-ételek napi fogyasztásával, az esélyhányadosa 3,26 (95% CI: 1,74–6,11), míg a depressziós tünetek szorosan összefüggtek mind az étkezéssel, mind a ≥3 specifikus érzelmek OR = 2,93 (95% CI: 1,26–6,78), valamint napi OR = 2,87 (95% CI: 1,16–5,14) snackek fogyasztásával.

Következtetések

Az eredmények azt mutatják, hogy az elhízott egyének álmatlansága és depressziója étkezési szokásokhoz kapcsolódik, és arra utalnak, hogy egyes betegeknél ezek az összefüggések az elhízás kialakulását befolyásoló fő tényezőként jelentkeznek.

Háttér

Az álmatlanság együtt jár a depresszióval [21], és súlyos következményekkel járhat [22]. Számos friss tanulmány kimutatta, hogy az álmatlanság anyagcserezavarokkal jár. [23,24,25,26]. Kimutatták, hogy mind az alvászavarok (az alvás megkezdésének vagy fenntartásának nehézségei), mind az alvás időtartama (

Mód

Résztvevők

A jelenlegi vizsgálat olyan betegek csoportját foglalja magában, akiket a klinikai munkatársak toboroztak a bariatrikus műtétet megelőző rutinvizsgálat idején. Az adatokat visszamenőlegesen gyűjtöttük a 2013. március és 2016. március közötti klinikai vizsgálatok alapján. Minden résztvevő kaukázusi származású volt, az európai származásból. A vizsgálat teljes magyarázata után minden résztvevőtől írásos beleegyező nyilatkozatot kaptak. A vizsgálati protokollt az Intézményi Bioetikai Bizottságok hagyták jóvá (KB/127/2012 a Varsói Orvostudományi Egyetemen; 7/PB/2015 a Posztgraduális Oktatás Orvosi Központjában). A vizsgálatból való kizárás kritériumai a következők voltak: antipszichotikumok vagy antidepresszánsok alkalmazása, álmatlanság, akut endokrin diszfunkció, krónikus vesebetegségek és alkoholfogyasztási rendellenességek jelenlegi farmakoterápiája.

Eljárások és értékelési intézkedések

Éjszakai éhomi vérmintákat vettünk minden résztvevőtől. A teljes koleszterin, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin, a trigliceridek és a glükóz mérésére standard vizsgálatokat alkalmaztunk. Az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterinszinteket a Friedewald-képlet segítségével számoltuk ki [36].

Valamennyi alanynál antropometrikus méréseket (testtömeg és magasság) végeztek, és a testtömeg-indexet (BMI) a tömeg (kilogramm) és a magasság négyzetének (méter) arányában számították ki. Az obstruktív alvási apnoét (OSA) az Apnea Hypopnoea Index (AHI) alapján értékeltük, amely a teljes (apnoe) vagy a hiányos (hypopnea) obstruktív események száma alvás óránként. Valamennyi résztvevő standard éjszakai értékelésen (poliszomnográfia, PSG) esett át az OSA jelenlétének értékelése céljából. Az OSA-t úgy definiálták, mint Apnea Hypopnea Index öt vagy annál nagyobb (AHI ≥ 5) [37]. Az OSA csoportot 3 súlyossági szakaszra osztották: enyhe (5 ≤ AHI 30) [37]. Egész éjjel a hemoglobin oxigéntelítettségét (SpO2) ujj-oximéterrel kaptuk. A poliszomnográfiai változók nem voltak érvényesek az álmatlanság értékelésére [38].

Végül a kérdőív változói között szerepelt a heti aerob fizikai aktivitások leírása [47]. Valamennyi személyt arra kértünk, hogy határozza meg saját fizikai aktivitását, és válaszoljon néhány kérdésre, hogy jobb betekintést nyújtson a munkanapi és a hétvégi fizikai tevékenységbe. A betegek a következő 4 pontos skála segítségével írták le fizikai aktivitásukat (PA): 0 = inaktív, 1 = alacsony PA, 2 = közepes PA, 3 = magas PA, és megkérdezték őket az olyan tevékenységek mennyiségéről és intenzitásáról, mint a séta, kocogás, kerékpározás, úszás, tornaterem, torna, rehabilitáció, fitnesz, tánc, csapatjátékok [47]. A fizikailag inaktív vagy alacsony fizikai aktivitású betegek akkor is beszámoltak, ha tisztában voltak a fizikai aktivitás fontosságával az egészség szempontjából, és különféle okokra hívták fel a figyelmet, amelyek véleményük szerint megnehezítették a tevékenységük fokozásához szükséges tanácsok betartását.

Adatelemzés

A statisztikai elemzést a Statistica szoftvercsomag 12.0-s verziójával végeztük. Az összes változó normál eloszlásával való összhangját Shapiro-Wilk és Kolmogorov-Smirnov tesztekkel számoltuk ki. Ha az adatok nem voltak normálisan elosztva, akkor nem paraméteres teszteket használtunk. A leíró statisztikákat mediánként és interkvartilis tartományként (1. és 3. kvartilis) mutattuk be. A kategóriás változókat számmal (százalékban) írták le. A változók és az AIS pontszámok közötti összefüggéseket Spearman korrelációs együtthatójával elemeztük. Az asszociációs teszteket Kruskal-Wallis tesztek és Mann-Whitney rang tesztek segítségével végeztük az étkezési szokásokkal (egészségtelen snack fogyasztás, éjszakai étkezés és a speciális érzelmekre adott étkezés), a fizikai aktivitással, valamint az AIS és a BDI-II pontszámokkal, amelyek függővé váltak. változók. Logisztikai regressziót alkalmaztak a nyers esélyhányados (OR) kiszámításához 95% -os konfidencia intervallummal (CI) az álmatlansághoz (AIS pontszám ≥ 6) vagy depresszióhoz (BDI-II pontszám ≥ 14) kapcsolódó változókhoz. Az egyváltozós elemzések során az álmatlansággal vagy a depresszióval szignifikánsan összefüggő változásokat ezután bevittük a többváltozós logisztikai regressziós modellbe, hogy megbecsüljük a kiigazított OR-kat 95% -os CI-vel. Minden elemzésben a o-érték

Eredmények

436 súlyosan elhízott egyén közül, akik beleegyeztek abba, hogy részt vegyenek ebben a tanulmányban és megalapozott beleegyezést adtak, 361 alany sikeresen kitöltötte az athéni álmatlansági skálát (AIS) és a Beck-depressziós jegyzéket (BDI-II), és visszaküldte az összes többi kérdőívet; így a válaszarány 83% volt.

A betegek jellemzői

A vizsgált csoport átlagéletkora 43,6 ± 11,5 év volt, az átlagos BMI pedig 42,3 ± 6,4 kg/m 2. A résztvevők többségének (63%) a BMI értéke 40 kg/m 2 felett volt, 28% -ának a BMI a 35–39,9 kg/m 2 tartományban volt, az alanyok 9% -ának volt I. osztályú elhízása (BMI: 30,0 –34,9 kg/m 2). A vizsgált csoportban a nők képviselete szignifikánsan magasabb volt (73%), mint a férfiaké (27%; o 1. táblázat Korrelációk az athéni insomnia skála (AIS) pontszámai és a klinikai változók között elhízott betegeknél

A BDI-II pontszám elemzéséből kiderült, hogy 3% (n = 11) a vizsgálatban résztvevők 29–63 pontot értek el, ami súlyos depresszióra utal, 14% (n = 52) 20–28 pontot adott, közepes tüneteket jelezve, 19% (n = 67) a résztvevők 14–19 pontot kaptak, ami enyhe depressziónak felel meg, és 64% (n = 231) 0–13 pontot ért el, ami a minimális tüneteknek felel meg az általánosan elfogadott BDI-II pontszámok értelmezése szerint [42].

Metabolikus paraméterek és az OSA prevalenciája

A vizsgálatban résztvevők 29% -ánál diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget, 14% -nál pedig emelkedett éhomi glükózkoncentrációt találtak, ami a glükóz metabolizmusának zavaraira utal. A T2D-ben szenvedő betegeknél a betegek 43% -a kapott hipoglikémiás gyógyszereket, 32% -a inzulint, míg a betegek 25% -a inzulint és hipoglikémiás gyógyszereket kapott. A hiplipipémiás gyógyszereket szedő diszlipidémiás betegek sztatinokat (74%), fibrátokat (16%) vagy sztatinokat és fibrátokat (10%) kaptak. A kezelés ellenére a betegek 42% -ában az összkoleszterinszint meghaladta a 190 mg/dl-t; 46% -ban az LDL-koleszterin meghaladta a 115 mg/dl-t; és 21% -ban a trigliceridek szintje meghaladta a 200 mg/dl-t. Gyenge, de statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak az AIS-pontszámok, a trigliceridek és a glükózkoncentrációk között (1. táblázat).

A medián (interkvartilis tartomány) Apnea Hypopnea index a teljes mintára 5 (1–15) volt, 50% résztvevővel, akiknek AHI ≥ 5 volt, OSA csoportnak nevezik [37]. A PSG kiderítette, hogy 25% (n = 90) a betegek enyhe OSA-val rendelkeztek (5 ≤ AHI 2. táblázat. Étkezési szokások és fizikai aktivitás az athéni álmatlansági skála és a Beck-depresszió nyilvántartásával kapcsolatban

A vizsgált betegek 2% -a számolt be napi étkezési epizódokról, ami magas AIS és BDI-II pontszámokkal volt összefüggésben (3. táblázat). Sőt, 67% (n = 243) vizsgált egyén különféle érzelmi állapotokra reagálva evésről számolt be, és szignifikánsan magasabb AIS és BDI-II pontszámot találtak ebben a csoportban azokhoz az alanyokhoz képest, akik nem számoltak be evésről érzelmi állapotban. Ezenkívül azoknak a résztvevőknek, akik több étkezési vágyról (3 vagy több) beszámoltak, magasabb volt az AIS és a BDI-II pontszám, mint azoknál, akik kevesebb érzelemről számoltak be (lásd 2. táblázat).

Egyváltozós elemzés során azt tapasztaltuk, hogy a harapnivalók napi fogyasztása, a 3-nál több érzelemre adott önálló étkezés, az éjszakai étkezés és a fizikai inaktivitás mind szignifikánsan összefüggenek a klinikai álmatlansággal (AIS pontszám ≥ 6) és a depresszióval (BDI-II pontszám) ≥ 14) (3. táblázat). A kiigazított többváltozós logisztikus regressziós elemzésből kiderült, hogy a klinikai álmatlanság volt a legerőteljesebben összefüggésben a snack-ételek napi fogyasztásával, az esélyhányadosa 3,26 (95% CI: 1,74–6,11), míg a depressziós tünetek szorosan összefüggtek mindkettővel, ha ≥3 specifikus érzelmek OR = 2,93 (95% CI: 1,26–6,78), valamint OR = 2,87 (95% CI: 1,16–5,14) harapnivalók napi fogyasztásával (3. táblázat). Ezenkívül a korrigált elemzésben az álmatlanság volt a legerősebb előrejelző a snack-ételek napi fogyasztására (4. táblázat); ez az összefüggés még erősebb volt, mint a depresszió esetén. Ez kétirányú összefüggést jelez a harapnivalók napi fogyasztása és az álmatlanság között.

Vita

Az alvászavarokat az elhízás rizikófaktorának tekintik [55, 56]. A rendelkezésre álló eredmények azonban következetlenek, és a magas BMI-ről a beszámolók szerint nem jár az álmatlanság tünetei vagy az álmatlanság, mint szindróma [57, 58]. Nem találtunk összefüggést a BMI és az Athéni Insomnia Scale pontszámai között. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a vizsgálatunk résztvevőinek rendkívül magas a BMI-je. Ezenkívül az álmatlanság közvetlenül társulhat az ízletes ételek fokozott fogyasztásával, de nem azzal az általános tendenciával, hogy többet eszik. Ez arra utal, hogy az álmatlanság tünetei hozzájárulhatnak az egészségtelen étkezési szokásokhoz vagy a megnövekedett energiamennyiséghez a nem megfelelő időpontokban, azaz éjszaka. Fontos megjegyezni, hogy más tanulmányok késői esti étkezést tártak fel alváskorlátozásra [59], álmatlanságra [14] vagy depressziós tünetekre adott válaszként [20]. Hasonlóképpen, a vizsgált bariatrikus sebészeti jelöltek 2% -a napi étkezési epizódokat jelentett, amelyek a legmagasabb AIS-pontszámokkal (medián = 9) és a BDI-II-pontszámokkal (medián = 19) voltak összefüggésben. Eredményeink értelmezése azonban korlátozott, mivel minden este étkezik az egyének kis csoportja.

Jelen tanulmányban az AIS és a BDI-II pontszám magas volt azokban a résztvevőkben, akik több mint 3 különböző érzelemre reagálva önállóan jelentették az evést. Az érzelmek befolyásolhatják az emberi étkezési magatartást. Valójában a jelenlegi tanulmányban bebizonyítottuk, hogy a depresszió több mint 3 érzelemre adott étkezési hajlandósággal, valamint az elhízott egyének egészségtelen snack fogyasztásával jár. Adataink alátámasztják azokat a korábbi megállapításokat, amelyek azt mutatják, hogy az érzelmi étkezés összefüggésben lehet a megnövekedett BMI-vel [60] és depressziós tünetekkel [61].

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) egy nagyon elterjedt légzési rendellenesség, amelyet alvás közben előforduló felső légúti obstrukció visszatérő epizódjai jellemeznek, és visszatérő deszaturációs és oxigenizációs ciklusokkal társulnak [67]. Bár az OSA-t töredezett alvás jellemzi, nem minden érintett beteg álmatlanságra panaszkodik [12, 16, 68]. Vizsgálatunkban nem figyeltünk meg összefüggést az AHI és az AIS-szel értékelt álmatlansági tünetek között, azonban a vizsgálatban résztvevők 25% -ának enyhe OSA-ja volt, és csak 11% -ának volt súlyos OSA-ja. Eredményeink alátámasztják azt a hipotézist, hogy az enyhe vagy közepes súlyosságú OSA-ban szenvedő betegek nem feltétlenül számolnak be alacsony alvásminőségről, amint azt korábban javasolták [69].

Az elhízás prevalenciájának drámai növekedése átfedi az alacsonyabb alvási időtartamot és minőséget, amelyek a modern társadalom jellemzői. Az alvászavarok és a depressziós tünetek kockázati tényezőnek tekinthetők, amelyek hozzájárulnak az egészségtelen étkezési magatartáshoz, amely elhízás kialakulásához vezethet.

Következtetések

A tanulmány eredményei új adatokat mutatnak az álmatlanság, a depresszió és az étkezési magatartások közötti összefüggésekről a bariatrikus sebészjelölteknél, és kiemelik a rossz alvás vagy depresszió lehetséges következményeinek jelentőségét az elhízásban. Ennek ösztönöznie kell a további kutatásokat ezen a területen, amely innovatív és hatékony stratégiák kidolgozásához vezet az elhízás megelőzésére és kezelésére.