Amit megtanultam abból, hogy a küldetésem érdekében le kellett fogynom

Jillian Pierson

Amikor a fizikai egészségemre koncentráltam, meglepő dolgokat fedeztem fel.

A szerző az USA-ban, Utah-ban él.

A Getty Images fényképei

Éppen befejeztem a reggelit, amikor cövekelnökem felhívott, hogy elmondja, missziói jelentkezésemet elutasították. Összeszorult a szívem, amikor elmondta, miért - egy bizonyos súlyt le kellett fogynom, mielőtt szolgálni tudnék. Ahogy elmagyarázta nekem, mit kell tennem a papírjaim újbóli benyújtása érdekében, az egyetlen dolog, amit meg akartam tenni, az volt, hogy bemásztam az ágyamba és elrejtettem.

Miután a sokk megszűnt, felhívtam apámat a munkahelyére, és elmagyaráztam, mi történt. Szünetet tartott, majd megkérdezte: - Nos, mit fogsz csinálni? Feladnám? Engedje el az álmomat, hogy szolgáljon egy missziót? Nem.

- Megyek érte - válaszoltam. "Megpróbálom lefogyni."

Állandó haladás - és meglepetések

Egy héten belül szilárd cselekvési tervem volt. A lehető legtöbbet megtudtam a táplálkozásról és a testmozgásról, és miután kitűztem néhány célt, készen álltam az indulásra. Annyi szeretetet és támogatást éreztem Mennyei Atyám részéről. Tudtam, hogy helyesen cselekszem, és Ő segít nekem az út minden lépésében.

Mivel minden nap keményen dolgoztam, kezdtem látni a fejlődést! Izgalmas volt észrevenni az étrend és a testmozgás fizikai hatásait, de a leginkább meglepett az a lelki egészség, amelyet megszereztem. Magabiztosabb és öntudatosabb lettem, amikor olyan emberré fejlődtem, akit Mennyei Atyám akart.

Rájöttem, hogy a lelki egészségem növekedésével valóban könnyebbé vált számomra a testi egészség javítása. A szentség annyira fontos volt, hogy segítsen abban, hogy a céljaimra összpontosítsak. Szent elmélkedési idő lett számomra, amikor a Megváltómra gondoltam, és arra, hogy mennyit segített nekem ezen az úton. Tudtam, hogy bármi is marad mellettem.

Az ima is nagy változást hozott. Nagyon sokszor futottam a futópadon, és csak sírni kezdtem, mert annyira fáradt voltam, fájt a tüdőm, és csak misszióba akartam menni. Imát mondtam, mert tudtam, hogy a misszió területén valakinek szüksége van rám, és tudtam, hogy segítségre van szükségem ahhoz, hogy odaérjek. Minden edzés után köszönetet mondtam Mennyei Atyánknak, hogy erőt adott a továbbjutáshoz.

Test és Lélek

Az evangélium azt tanítja nekünk, hogy testünk és szellemünk egy, de e tapasztalatig soha nem gondoltam arra, hogy testem egészsége milyen közvetlen módon befolyásolhatja szellemem egészségét. Ahogy a testemről mint templomból gondoltam, ez a kapcsolat a test és a szellem között kezdett egyre értelmesebbé válni. Tudtam, hogy az egyik oka annak, hogy a templomot olyan tisztán és szépen tartjuk, mert segít a Léleknek ott lenni. Tehát van értelme, hogy amikor elkezdtem egészségesen táplálkozni és többet mozogni, még jobban kezdtem érezni a Lelket.

Azt is észrevettem, hogy energikusabbnak és hajlandóbbnak érzem magam beszélni és szolgálni a körülöttem lévő embereket. Éreztem, hogy a Lélek irányít engem, amikor bizalmamat az Úrba vetem, és rájöttem, hogy bármilyen megpróbáltatáshoz vagy nehézséghez fordulhatok hozzá.

Haladni előre

A fénykép Jillian Pierson jóvoltából

Hónapokig tartó kemény munka után végre megkaptam a missziói felhívásomat! Olyan izgatott voltam, hogy alig vártam. És amikor beléptem a Misszionárius Képző Központba, testileg és lelkileg egyaránt felkészültnek éreztem magam.

Olyan áldottnak érzem magam, hogy alkalmam volt megtanulni, hogyan vigyázzak testemre és szellememre. Az értelmes cél érdekében végzett munka megadta azt a motivációt, amelyre szükségem volt, hogy önmagam jobb verziójává váljak. Megtudtam, hogy ha az Úrra támaszkodom, amikor megpróbálom elérni céljaimat, akkor az minden lépésemben segít.