Mit kell tudni a betegeknek a döntéshozatal során

Írta: Gregory T. Wolf, M.D.
Fej és nyak onkológiai program; Fül-Orr-gégészeti Osztály - Fej- és Nyaksebészet

A gégében (hangdobozban) fellépő rák pusztító rosszindulatú daganatok, amelyek világszerte évente körülbelül 200 000 halálesetet okoznak. Bár ez csak az összes rosszindulatú daganat 2-5% -át teszi ki, ezek a rákos megbetegedések a hangra, a nyelésre és az életminőségre gyakorolt jelentős hatásuk miatt különleges jelentőségűek. Az Egyesült Államokban becslések szerint évente több mint 12 000 új esetet diagnosztizálnak, és ez az előfordulás növekszik egy olyan időszak alatt, amikor számos más rák csökken.

A dohányzás köztudottan a gégerák fő hajlamosító tényezője. Az alkoholfogyasztás, a táplálkozási hiányosságok, a genetikai hajlam és a vírusos tényezők azonban szerepet játszhatnak. A gégerák túlnyomó többsége (85-90%) laphámrák, amely a hangszálak takarásából származik.

A gége- vagy hangdoborrák gyakori tünetei

Gyakori tünetek: rekedtség, fájdalmas nyelés, fülfájás vagy a nyak tömegének kialakulása. Korai diagnózis esetén ezek a rákok könnyen gyógyíthatók. A modern kezelési megközelítések egyre összetettebbé válnak, mivel kifinomult módszereket fejlesztettek ki a vokális funkció megőrzésére. Emiatt különféle kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, és az optimális kezelés kiválasztása bonyolult és gyakran zavaró folyamat lett a betegek számára. E döntések meghozatalakor a betegek és családtagjaik nagy hasznot húzhatnak abból, ha megértik, hogy a különféle rákkezelések hogyan befolyásolják a hangfunkciókat és az életminőséget, valamint hogy a rák stádiumozása és a daganat elhelyezkedése hogyan befolyásolja a kezelési ajánlásokat. Ez a rövid cikk felvázolja azokat a lényeges szempontokat, amelyek befolyásolják a gégerákban szenvedő betegek kezelési döntéshozatalát.

Hogyan befolyásolja a rák a vokális funkciót

A daganatok növekedésével behatolnak a légutakba, és befolyásolják a hangdob izmait. Ezek az izmok létfontosságúak a légcső (légcső) védelmének biztosításában szilárd anyagok, folyadékok és nyál lenyelése során. Ha zavarják, a gége bezárása nem teljes, és súlyos köhögéshez, fulladáshoz vagy akár krónikus tüdőgyulladáshoz vezethet. A hangdoboz szerkezete merev támaszt biztosít a légcső számára is, hogy megkönnyítse a légzést. Ennek a funkciónak a megsértése légszomjat, zajos és fáradságos légzést okoz. Végül a gége fontos a kommunikációban. A hangdoboz felső és alsó alkatrészekből áll. A felső részt supraglottikus gégének hívják, és az epiglottisból áll; hamis hangszalagok és tartó izmok a pajzsmirigy porcának nevezett porcos "doboz" keretein belül. Amikor itt nőnek a rákok, zavarják a nyelést és fájdalmat okoznak a fülben, de csak kisebb mértékben befolyásolják a hangot, ami "vastag" beszédhez, "forró krumpli" hanghoz vagy a hangszín megváltozásához vezet. A hangdoboz alsó része tartalmazza az igazi hangszalagokat, és lefelé nyúlik a szellőzőcső tetejéig, a cricoid porcig. A rák, amelyet glottisnak neveznek, jelentős rekedtséget okoz elsődleges tünetként.

Vannak természetes porcok és rostos akadályok a rák terjedésében a gégében, amelyeket a fej- és nyaksebészek jól értenek. Ezek az akadályok megakadályozzák a rosszindulatú sejtek terjedését és invázióját, így a glottis (valódi hangszalag) rákja általában hosszú ideig, gyakran hat-nyolc hónapig lokalizálódik, mielőtt felfedeznék őket. Mivel ezen a területen ritka a nyirokelvezetési rendszer, a rák terjedése a nyak szomszédos nyirokcsomóira általában a rosszindulatú növekedés késői szakasza. A supraglottikus gégében (hamis hangszalagok és epiglottis) azonban a szövetek lazábbak, a nyirokerek bőségesebbek és a nyirokcsomókba terjednek korán és gyakran. Így a legtöbb rákkezelési megközelítés, még a korai is, amely a supraglotticus gégében jelentkezik, magában foglalja a nyak nyirokcsomóinak kezelését, míg a korai hangszál (glottikus) rák kezelése a gége elsődleges daganatára irányul.

A rák értékelése és stádiumozása

A gégerákban szenvedő betegek döntéshozatalának első lépése a pontos diagnózis és a stádium. Ehhez megfelelő szövetbiopszia és szövettani értelmezés szükséges patológus részéről. Általában ezeket a rákokat nem nehéz diagnosztizálni a patológus által, de ha a klinikai megjelenés szokatlan (azaz rák fiatalabb személynél vagy nem dohányzónál), vagy ha a megjelenés nem jellemző, vagy a növekedés túl lassú vagy túl gyors, a második értelmezés vagy újbóli biopszia indokolt lehet.

Mivel a legtöbb kezelési döntés a rák méretén és kiterjedésén alapszik, a rák pontos közvetlen megjelenítésére van szükség. Ez általában magában foglalja az orvosi rendelőben végzett endoszkóppal végzett vizsgálatot, amely lehetővé teszi a hangszalag mozgékonyságának és egyéb dinamikus jellemzőinek meghatározását, valamint altatásban történő mikroszkóppal történő közvetlen laryngoszkópiát. Az invázió pontos nagysága, alakja és mélysége jobban meghatározható, és felmérhető a rosszindulatú vagy rosszindulatú elváltozások szomszédos területeinek keresése más területeken, például a szájüregben, a garatban és a nyelőcsőben. A gége a nyelv hátsó részéhez és az alsó nyelési járatokhoz kapcsolódik, ezért ezeket a területeket is alaposan meg kell vizsgálni.

Radiológiai képalkotó vizsgálatokat, például számítógépes tomográfiás (CAT) és mágneses rezonancia képalkotást (MRI) gyakran használnak a nyak gége területén kívüli rákos megbetegedésének vagy a nyirokcsomók érintettségének vizsgálatára. A nyelőcső mellkasi röntgensugarát és báriumot lenyelő röntgenfelvételeit rendszeresen a tüdőt vagy a nyelőcsövet érintő rák után kutatják (nyelési járat). A modern megközelítésekkel gyakran újabb képalkotási technikákat, például PET-vizsgálatokat alkalmaznak, hogy megbecsüljék a rák terjedését a test más részein. Az ezekből az értékelésekből származó információk felhasználásával a rákot "szakaszosan" állítják össze, vagyis olyan leíró számokat rendelnek hozzá, amelyek kategorizálják a rák méretét és a gyógyíthatóság lehetőségét.

Az AJCC iránymutatásokat dolgozott ki a gége rákjának stádiumozására, amelyek leírják a daganatot (T), a regionális vagy nyaki nyirokcsomókat (N) és a távoli metasztázisok jelenlétét (a rák terjedése) (M). A gége rákja gyakran korai (I. stádium), köztes (II. Stádium) vagy előrehaladott (III. És IV. Stádium) betegségcsoportokba sorolható. A korai daganatok rendkívül gyógyíthatóak, ötéves túléléssel vagy 80-95% -os "gyógyulási rátával" összehasonlítva az előrehaladott stádiumokkal, amelyek ötéves túlélési aránya 25-50%.

A prognózis fontos elemei, amelyek nem képviseltetik magukat egy ilyen állomásrendszerben, magukban foglalják a páciens általános egészségi állapotát, életkorát, immunfunkcióit és társbetegségeket, például fogyást, szívbetegségeket, magas vérnyomást vagy cukorbetegséget. Mivel ezek a rákok általában az élet hatodik vagy hetedik évtizedében jelentkeznek a betegeknél, akár 15-20% is meghal más okból, mint maga a rák.

Számos tényező vesz részt a döntéshozatalban, ha a kezelésről vagy a gégerákról van szó. Talán jobban, mint bármely más típusú rák, a páciens kívánságai minden döntésnél jelentős elemet jelentenek a rendelkezésre álló kezelések sokfélesége, az egyes kezelések hangját, nyelését és életminőségét befolyásoló különbségek, valamint a gyógyulási arányok hasonlósága miatt. különféle kezelések. Sok döntést befolyásolnak a rák méretének vagy helyének finom eltérései, így a betegeknek a legismertebb fej- és nyaki onkológusokat kell megkeresniük, hogy az egyes rákjaikra vonatkozó információkat szerezzenek.

Ezen rákos megbetegedések diagnosztizálásában és stádiumában jártas szakember csak ilyen tanácsokkal szolgálhat. Ezek a rákok általában lassan növekszenek, ezért szükség esetén elegendő idő áll rendelkezésre mind a műtéti, mind a sugárkezelési, mind az orvosi onkológusok konzultációjára. Általában a műtéti onkológus "színpadra állítja" a rákot, felvázolja a különféle kezelési lehetőségeket, és gyakran konzultál a többi tudományterület szakembereivel. Általában egy onkológusokból álló "csapat", amely magában foglalja a sebészeket, az orvosi onkológusokat és a sugárkezeléssel foglalkozó szakembereket, találkozik, hogy közösen megtervezzék a kezelést és ajánlásokat tegyenek a páciens számára megfontolásra. Ezeket a megbeszéléseket gyakran "tumortáblának" nevezik.

Menedzsment alternatívák

Korai betegség:

A glottis (hangszalag) vagy a supraglottis (hamis hangszalag) korai rákja önmagában műtéttel vagy sugárterápiával hatékonyan kezelhető. A legtöbb műtéti eljárás megkímélheti a hangdoboz nagyobb részeit, és modern technikákkal a hangdoboz rekonstrukciója megvalósítható az ésszerű hangminőség megőrzésével és nyeléssel. Az elmúlt tíz évben számos rák esetében bevezették a lézeres reszekciókat, elkerülve ezzel a nyak külső bemetszését. Általában a felszínes vagy korlátozott terjedelmű rákokat a legjobban lézeres eltávolítással lehet kezelni. Hasonló daganatok szintén könnyen gyógyíthatók 6-7 hét sugárkezeléssel. Sok orvos úgy érzi, hogy a sugárzás után a hangminőség jobb lehet a műtéthez képest, de a tartós szájszárazság mellékhatásai és egyes hosszú távú nyelési problémák kockázata összefügg a sugárzással. A választás kezelésével kapcsolatos döntéshozatal függ a képzett sebészek vagy sugárterapeuták elérhetőségétől, valamint az invázió mélységétől (mértéke) és a rák teljes méretétől (térfogatától).

Közbenső betegség:

Közepes méretű rákos megbetegedések esetén (T2, kicsi T3) a kezelési döntések nehezebbek. A mélyen invazív rákos megbetegedéseket legjobban sebészi kivágással lehet kezelni, gyakran kombinálva módosított vagy szelektív nyaki disszekcióval (a nyirokcsomók eltávolításával). Ezen eljárások többsége tartós tracheostomia nélkül képes megőrizni bizonyos vokális funkciókat. A kiterjedtebb műtéti reszekciók a hang- és nyelési, valamint a sugárterápia jelentős problémáival járnak, vagy kemoterápia és sugárzás kombinációja ajánlható. Egy nemrégiben elért előrelépés, amelyet Európában úttörőnek neveztek, magában foglalja a teljes totális laryngectomiát (supracricoid parciális laryngectomia), amely kiváló eredményeket ért el fiatal, megfelelően kiválasztott betegeknél. A felszíni vagy kisebb térfogatú rákokat hatékonyan kezelhetjük csak sugárzással, de a lokális kiújulási arány magasabb, mint az elsődleges műtétnél. A teljes gyógyulási arány az, amikor e sugárzási kudarcok későbbi műtéti mentése sikeres. Sajnos a sugárzás után visszatérő betegek közül soknak teljes gégeeltávolításon kell átesnie a gyógyulás érdekében.

Haladó betegség:

Az előrehaladott gégerákban szenvedő betegek szokásos kezelése történelmileg a teljes gégeeltávolításból állt, gyakran módosított nyaki disszekcióval kombinálva. Ha áttétes rák van jelen a nyaki nyirokerekben, a műtétet sugárterápiával kombinálják. Az ötéves gyógyulási arány 40-60% között változik. A totális laryngectomia fő következményei közé tartozik a természetes hang elvesztése és az állandó trachealis sztómával (nyaki lyuk) való együttéléssel kapcsolatos problémák. A modern hang-helyreállítási technikák tracheoesophagealis punkcióval (Blom-Singer protézis) jelentősen csökkentették a hangvesztést a teljes gégeműtét eredményeként, mivel a betegek többsége képes természetes hangú, tüdő által működtetett hanggal beszélni, és kevesebb betegnek kell a mesterséges műtétre hagyatkoznia. elektrolarnx vagy nyelőcső beszéd.

Sok beteg és orvos választja meg az elsődleges sugárzást az előrehaladott gégerák kezelésére. Ha nincs klinikai bizonyíték a regionális (nyaki) áttétekre, a gyógyulási arány elfogadható, még akkor is, ha a helyi daganatkontroll nem olyan jó, mint a műtétnél. Ennek oka a sugárzási kudarcok sikeres műtéti megmentése. A klinikai áttétek előfordulása esetén a sugárzás gyógyulási aránya önmagában nem jó, és az optimális kezelés magában foglalja a műtétet, majd a sugárzást.

A többi kezelési megközelítés egyike sem mutatott javulást a túlélési arányban a teljes gégeeltávolításhoz képest. Ezért minden beteget tájékoztatni kell a teljes gégeműtét hatásairól és a későbbi teljes gégeműtét esélyeiről, ha kezdeti kezelésként sugárzást vagy sugárzást és kemoterápiát kínálnak. A kezelés kiválasztása tehát a mellékhatások, a kezelőorvosok tapasztalatai, a költség és a beteg vágya közötti egyensúlytól függ. Jelenleg kemoterápiát és sugárzást alkalmazó gége-megőrzési technikák ajánlhatók a teljes gégeeltávolítás alternatívájaként, ha a kezelési csoport tapasztalattal rendelkezik ezen speciális technikákkal vagy részt vesz ezen megközelítések ellenőrzött klinikai kísérleteiben.

Még mindig vannak kérdései a hangdoboz rákjával kapcsolatban?

Rákválasz A vonal ápolóinak megvannak a válaszaik! Hívja őket a 800-865-1125 telefonszámon (M-F; 8: 00-16: 30); vagy küldjön e-mailt a [email protected] címre.

Folytassa a fej- és nyakrák megismerését és a kezelési döntések meghozatalát