Amit Önnek és munkatársainak tudnia kell a Staphról

személyzetnek

Staphylococcus nagyon gyakori oka lehet minden állat és ember bőrének és fülének fertőzésének.

Staphylococcus koaguláz pozitív és koaguláz negatív fajokra oszlik. Koaguláz pozitív fajok -S. pseudintermedius, S. aureus, és S. schleiferi alfaj koagulánok- gyakrabban láthatók; a koaguláz-negatív fajokat azonban növekvő gyakorisággal azonosítják a fertőzésekben.

S. pseudintermedius kutyákban és macskákban a leggyakoribb kommenzális organizmus, és ezt követően a kutyák felszíni pyoderma leggyakoribb izolátuma. Staphylococcus sp. a fertőzések tüdőgyulladást, húgyúti fertőzéseket, lágyrészi fertőzéseket, műtéti hely fertőzéseket, szemfertőzéseket és endocarditist is okozhatnak.

A staphylococcus organizmusokat tipikusan cephalexinnel, cefpodoximmal, klindamicinnel és amoxicillin-klavulánsavval kezelik. Fontos megjegyezni, hogy a tanulmányok akár 84 százalékát is kimutatták Staphylococcus sp. tartalmazzák a bla-laktamázt kódoló blaZ gént. Ez azt jelenti, hogy eredendően ellenállóak lesznek a penicillinnel szemben.

A humán- és állatgyógyászatban nagy és egyre növekvő aggodalom a meticillin-rezisztencia. Mutáció következik be a mecA génen, amely egy megváltozott penicillin-kötő fehérjét, a PBP2a-t kódolja. Ez a megváltozott penicillin-kötő fehérje a cél-affinitás csökkenését eredményezi az állatgyógyászatban alkalmazott összes béta-laktám antibiotikum (penicillinek, cefalosporinok és karbapenemek) iránt.

A meticillin-rezisztenciát kultúrával azonosítják, és értelmezik, hogy a szervezet hajlamos-e az oxacillinre, ha S. aureus és S. pseudintermedius, vagy cefoxitin S. aureus és koaguláz-negatív Staphylococcus sp. Annak ellenére, hogy egyes béta-laktám antibiotikumok érzékenyek a tenyészetre, feltételezzük, hogy mindegyik rezisztens, függetlenül az in vitro eredményektől.

Míg meticillin-rezisztens S. pseudintermedius (MRSP) fertőzéseket nehéz megoldani a megfelelő antibiotikum nélkül, nem igényelnek további kezelési időt a meticillin-érzékenyekhez képest Staphylococcus sp. A felbontás értékeléséhez citológiai monitorozás szükséges; a kultúrával történő monitorozás nem pontos. Azokról az állatokról, amelyeket MRSP-vel sikeresen kezeltek, hordozók és tenyészpozitívak voltak a felbontás után 1 évig.

Ritka esetekben meticillin-rezisztens Staphylococcus sp. átterjedt emberekre és más állatokra, bár e helyzetek többsége embereket vagy immunszuppresszált állatokat érint. Az MRSP-t háztartásokban tenyésztették legfeljebb 6 hónapig a fertőzött állat klinikai megoldása után. Klinikailag számos olyan esetet láthattunk, amikor egy MRSP-vel rendelkező állat más, nem fertőzött állatokkal lakott.

Az állatorvosoknak nagyobb a kockázata, hogy átmeneti MRSP-hordozókká válnak, de ritkán fertőződnek meg. Ha nincsenek megfelelő fertőző betegségek elleni védekezési politikák, az állat-egészségügyi berendezések továbbíthatják a kórokozót az állati betegek számára.

Meticillin-rezisztens S. aureus (MRSA) ritkán okoz gondot kisállat-betegeknél, de haszonállatoknál és lovaknál előfordul. Ha a kis állatok fertőzöttek, valószínűleg fertőzött embertől is megfertőződtek.

A felszíni pyodermákban alkalmazott antimikrobiális szerekre vonatkozó irányelveket 2014-ben tették közzé Állatorvosi bőrgyógyászat. A felszíni pyoderma első szintű választása a klindamicin, a cephalexin és az amoxicillin-klavulánsav. A cefpodoxim és a cefovecin az első vagy a második szint választása. Ezen antibiotikumokon túl további választásoknak a tenyésztésen és az érzékenységen kell alapulniuk. Az MRSP bőrgyógyászati ​​szolgálatában élő kultúráink többsége csak a kloramfenikolra, a rifampinra és az amikacinra reagált, ami rendkívül megnehezítette a kezelést. Mindezekben az esetekben a helyi terápia rendkívül előnyös lehet.