Egészségügyi Minisztérium

A mérgező anyagokkal kapcsolatos alapvető tényekkel felvértezve csökkentheti a vegyi anyagoknak való kitettséget és csökkentheti a káros egészségügyi hatások esélyét.

A régi mondás: "amit nem tudsz, az nem árthat neked", nem mindig jó tanács. Amikor mérgező anyagokról van szó, az, amit tudhat, segíthet neked. Az alagsori radon, az ólom az ivóvízben, az autók kipufogógázai és a hulladéklerakókból felszabaduló vegyi anyagok csak néhány példa mérgező anyagokra, amelyek árthatnak Önnek. Megértésével hogyan csökkentheti a vegyi anyagoknak való kitettséget és csökkentheti a káros egészségügyi hatások kockázatát.

Mi a mérgező anyag?

A mérgező anyag olyan anyag, amely mérgező lehet vagy egészségi hatásokat okozhat. Az embereket általában aggasztják az olyan vegyi anyagok, mint a poliklórozott bifenilek (PCB-k) és a dioxin, amelyek bizonyos veszélyes hulladékok helyén megtalálhatók. A mindennap használt termékek, például háztartási tisztítószerek, vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerek, benzin, alkohol, növényvédő szerek, fűtőolaj és kozmetikumok szintén mérgezőek lehetnek. Bármely vegyi anyag mérgező vagy káros lehet bizonyos körülmények között.

Egészségügyi hatások: mérgező vagy veszélyes?

A vegyi anyagok mérgezőek lehetnek, mert árthatnak nekünk, amikor belépnek vagy kapcsolatba lépnek a testtel. Mérgező anyagoknak, például benzinnek való kitettség hatással lehet egészségére. Mivel a benzin ivása égési sérülést, hányást, hasmenést és nagyon nagy mennyiségben álmosságot vagy halált okozhat, ezért mérgező. Egyes vegyi anyagok fizikai tulajdonságaik miatt veszélyesek: felrobbanhatnak, megéghetnek vagy könnyen reagálhatnak más vegyi anyagokkal. Mivel a benzin éghet és gőzei felrobbanhatnak, a benzin is veszélyes. Egy vegyi anyag lehet mérgező, veszélyes, vagy mindkettő.

Hogyan okozhatnak kárt a mérgező anyagok?

Mivel a vegyi anyagok mérgezőek lehetnek, fontos megérteni, hogyan befolyásolhatják az egészséget. Az anyag káros egészségkárosító hatásának meghatározásához először tudnia kell, hogy az anyag mennyire mérgező; mennyit és milyen módon tesznek ki egy személy; és hogy az illető mennyire érzékeny az anyagra.

Toxicitás

Egyes anyagok mérgezőbbek, mint mások. Az anyag toxicitását az általa okozott hatások típusa és hatékonysága írja le.

Hatások típusai: A különböző vegyszerek különböző hatásokat okoznak. Például az A vegyület hányást okozhat, de rákot nem. A B vegyi anyagnak nem lehet észrevehető hatása az expozíció során, de évekkel később rákot okozhat.
Potencia: A hatékonyság (erősség) a vegyi anyag toxicitásának mértéke. A hatékonyabb vegyi anyag mérgezőbb. Például a nátrium-cianid erősebb, mint a nátrium-klorid (asztali só), mivel kisebb mennyiségű cianid lenyelése megmérgezheti.

A vegyi anyag hatékonyságát és ezért toxicitását befolyásolhatja az emberi testen belüli lebontása. Ha egy anyag felszívódik a testbe, kémiai szerkezete megváltozhat, vagy anyagcseréje mérgezőbbé vagy kevésbé mérgezővé válhat. Például a szén-tetrakloridot, amely egykor gyakran alkalmazott oldószer, a test egy mérgezőbb vegyi anyaggá változtatja, amely májkárosodást okoz. Néhány más vegyi anyag esetében az anyagcsere olyan formára változtatja a vegyi anyagot, amelyet a szervezet könnyebben eliminálhat.

Kitettség: Egy vegyi anyag csak akkor okozhat egészségügyi hatásokat, ha érintkezik vagy bejut a testbe.

Az expozíció útjai: Az anyag expozíciója belégzéssel, lenyeléssel vagy közvetlen érintkezéssel történhet.

A gázok, gőzök, porok vagy ködök belégzése (lélegzése) az expozíció gyakori útja. A vegyszerek bejuthatnak és irritálhatják az orrot, a légutakat és a tüdőt. Lerakódhatnak a légutakban, vagy a tüdő felszívódhat a véráramba. A vér ezután ezeket az anyagokat a test többi részébe viheti.

Élelmiszerek, italok vagy más anyagok lenyelése (lenyelése) az expozíció másik módja. Az élelmiszerbe, cigarettába, edénybe vagy kézbe kerülő vegyszerek lenyelhetők. A gyermekeket nagyobb veszély fenyegeti a porban vagy a talajban található anyagok elfogyasztása, mert gyakran az ujjaikat vagy más tárgyakat tesznek a szájukba. Jó példa a festékforgácsban lévő ólom. Az anyagok felszívódhatnak a vérbe, majd a test többi részébe szállíthatók.

A bőrrel vagy a szemmel való közvetlen érintkezés (érintés) szintén az expozíció útja. Néhány anyag felszívódik a bőrön keresztül, és bejut a véráramba. A törött, levágott vagy megrepedezett bőr lehetővé teszi az anyagok könnyebb bejutását a testbe.

Az expozíció útja meghatározhatja, hogy a mérgező anyagnak van-e hatása. Az ólom belélegzése vagy lenyelése egészségkárosító hatásokat okozhat, de az ólom megérintése nem káros, mert az ólom nem szívódik fel a bőrön keresztül.

Dózis: Az anyag mennyiségét, amely belép vagy kapcsolatba lép az emberrel, dózisnak nevezzük. A dózis kiértékelésénél fontos szempont a testtömeg. Ha egy gyermeket ugyanolyan mennyiségű vegyi anyagnak tesznek ki, mint egy felnőtt, akkor a gyermeket (aki kisebb súlyú) a felnőttnél jobban érinthet. Például a gyermekek kisebb mennyiségű aszpirint kapnak, mint a felnőttek, mert a felnőtt adagja túl nagy a gyermek testtömegéhez.

Minél nagyobb mennyiségű anyagnak van kitéve az ember, annál valószínűbb, hogy egészségügyi hatások jelentkeznek. Nagy mennyiségű, viszonylag ártalmatlan anyag mérgező lehet. Például két aszpirin tabletta segíthet a fejfájás enyhítésében, de egy teljes üveg aszpirin bevétele gyomorfájást, hányingert, hányást, fejfájást, görcsöket vagy halált okozhat.

Expozíciós közeg: A vegyi anyagoknak való kitettség akkor fordul elő, amikor lélegezünk, eszünk vagy megérintünk vegyi anyagokat tartalmazó talajt, vizet, ételt vagy levegőt. A közegben lévő vegyi anyag mennyiségét annak koncentrációjának nevezzük. A koncentrációk jelentésének általános módjai a milliliterrész, milligramm/liter vagy milligramm/köbméter. Ezeket és más mértékegységeket a New York Állami Egészségügyi Minisztériumtól elérhető Környezetegészségügyi Feltételek Szójegyzéke határozza meg.

Az ember dózisát úgy lehet meghatározni, hogy a vegyszer koncentrációját megszorozzuk az ember által bevitt víz, levegő, étel vagy talaj mennyiségével. Például az átlagos felnőtt ember körülbelül 2 liter (nagyjából liter) vizet iszik, és kb. Napi 20 köbméter (nagyjából köbméter) levegő. Ha az ivóvíz literenként 1 milligramm ólmot tartalmaz, akkor az ember egy nap alatt összesen 2 milligramm ólmot visz be.

Az expozíció hossza: A rövid távú expozíciót akut expozíciónak nevezzük. A hosszú távú expozíciót krónikus expozíciónak nevezzük. Bármelyik okozhat közvetlen egészségügyi hatásokat, vagy olyan egészségügyi hatásokat, amelyek egy ideig nem jelentkezhetnek.

Az akut expozíció egy rövid vegyi anyaggal való érintkezés. Ez néhány másodpercig vagy néhány óráig tarthat. Például néhány percbe telhet az ablakok ammóniával történő tisztítása, körömlakklemosó használata vagy egy doboz festék permetezése. Azok a füstök, amelyeket valaki e tevékenységek során belélegezhet, példák az akut expozícióra.

A krónikus expozíció folyamatos vagy ismételt érintkezés egy mérgező anyaggal hosszú ideig (hónapok vagy évek). Ha minden nap vegyszert használnak a munkahelyen, az expozíció krónikus lenne. Idővel egyes vegyi anyagok, mint például a PCB-k és az ólom, felhalmozódhatnak a szervezetben, és hosszú távú egészségügyi hatásokat okozhatnak. Krónikus expozíció otthon is előfordulhat. A háztartási bútorokban, szőnyegpadlókban vagy tisztítószerekben található egyes vegyi anyagok krónikus expozíciót okozhatnak.

A hulladéklerakókból (szeméttelepekből) szivárgó vegyi anyagok bejuthatnak a talajvízbe és szennyezhetik a közeli kutakat, vagy beszivároghatnak a pincékbe. Megelőző intézkedések hiányában az emberek hosszú ideig ki lehetnek téve az ivóvízből vagy a beltéri levegőből származó vegyi anyagoknak.

Érzékenység

Minden ember nem egyformán érzékeny a vegyi anyagokra, és nem ugyanazon módon érinti őket. Ennek számos oka van.

Az emberek teste a genetikai különbségek miatt változik abban, hogy bizonyos vegyi anyagokat lebonthasson vagy eltávolítson.
Az emberek allergiássá válhatnak egy vegyi anyag után, miután kitettek. Ezután a vegyi anyag nagyon alacsony szintjére reagálhatnak, és más vagy súlyosabb egészségügyi hatásuk lehet, mint az ugyanolyan mennyiségnek kitett nem allergiás emberek. Például a méhméregre allergiás emberek súlyosabb reakcióval reagálnak a méhcsípésre, mint azok, akik nem allergiásak.
Az olyan tényezők, mint az életkor, a betegség, az étrend, az alkoholfogyasztás, a terhesség és az orvosi vagy nem gyógyszeres drogok, szintén befolyásolhatják az ember érzékenységét egy vegyi anyag iránt. A kisgyermekek több okból is érzékenyebbek a vegyi anyagokra. Testük még mindig fejlődik, és nem tudnak megszabadulni egyes vegyi anyagoktól, valamint a felnőttektől. Ezenkívül a gyermekek nagyobb mennyiségű vegyi anyagot (például ólmot) szívnak fel a vérükbe, mint a felnőttek.

Hogyan tanulhatjuk meg, hogy a vegyi anyagok hogyan hatnak az egészségre?

Nem ismerjük az egyes vegyi anyagoknak való kitettség összes hatását. Emberi expozícióból és állatkísérletekből megtudhatunk számos vegyi anyag egészségügyi hatásait.

Emberi expozíció:

Előfordul, hogy egy mérgező anyagnak kitett (általában munkahelyi vagy környezeti forrásból származó) emberi populációt összehasonlítanak egy olyan populációval, amely nem volt kitéve. Ha a kitett populáció egy bizonyos egészségügyi hatás növekedését mutatja, akkor ez az egészségügyi hatás összefüggésben lehet a kémiai expozícióval. Ezek a tanulmányok azonban gyakran nem tudják meghatározni az egészségügyi hatás pontos okát.

Állatkísérletek: Számos toxicitási vizsgálatot végeznek állatokon. Az állatkísérletek gyakran jól mutatják a kémiai toxicitást emberben, bár az állatok nem pontosan úgy reagálnak, mint az emberek. Az állatkísérleti vizsgálatok eredményeinek emberre történő alkalmazása során sok mindent figyelembe vesznek. Például az állatok kisebbek, élettartama rövidebb, és testük néha másképp kezeli a vegyszereket, mint az ember. Az állatkísérletek során nagy dózisokat használnak annak megállapítására, hogy lesz-e valamilyen hatása. Az emberi vegyi anyagoknak való kitettségre vonatkozó irányelvek vagy szabványok kidolgozásakor ezeket a különbségeket és más szempontokat is figyelembe veszik.

Mi történhet, ha vegyi anyagnak van kitéve?

A kémiai expozíció egészségi hatást gyakorolhat közvetlenül az érintkezés helyén (helyi) vagy a test másutt (szisztémás), és ez a hatás lehet azonnali vagy késleltetett.

Minden szervrendszernek különböző funkciói és fizikai jellemzői vannak. Tehát a vegyi anyagok egyes rendszerekre gyakorolt hatását kissé eltérően kell értékelni. Példaként vegyük figyelembe, hogy a vegyi anyagok hogyan hathatnak egy rendszerre: a reproduktív rendszerre.

Először is, a kémiai expozíció befolyásolhatja a férfi vagy a nő reproduktív rendszerét azáltal, hogy megnehezíti a normális sperma vagy petesejtek termelését.

Másodszor, a vegyi anyag közvetlenül hat egy meg nem született csecsemőre (magzatra). Mivel a vegyi anyagok átkerülhetnek az anya véréből a meg nem született csecsemő vérébe, a magzatra hatással lehet, ha az anya bizonyos vegyi anyagoknak van kitéve. Az alkoholt fogyasztó terhes nőnek magzati alkohol-szindrómája lehet. Az egészségügyi hatások a születési rendellenességektől a tanulási zavarokig terjedhetnek.

És végül, egyes vegyi anyagok közvetett hatással lehetnek a magzat fejlődésére. Például a terhesség alatti dohányzás csökkentheti a magzat oxigén mennyiségét. Az oxigénhiány befolyásolhatja a baba növekedését.

Nem minden kémiai expozíció befolyásolja a szaporodást, de a legjobb, ha a terhesség alatt minimalizálják az összes mérgező anyag expozícióját.

Mikor jelentkeznek egészségügyi hatások Azonnali egészségügyi hatások azonnal bekövetkeznek. Előfordulhatnak közvetlenül az érintkezés helyén vagy a test másutt. Például a belélegzett ammónia irritálhatja az orr, a torok és a tüdő bélését. Az alkohol szédülést okozhat. A közvetlen egészségügyi hatások néha visszafordíthatók, és az expozíció megszűnése után hamarosan eltűnhetnek. Néhány közvetlen egészségügyi hatás azonban nem múlik el; Egy maró anyagnak, például az akkumulátorsavnak való heveny kitettség maradandó károsodást okozhat a bőrön vagy a szemen.

A késleltetett egészségügyi hatások hónapokig vagy évekig is eltarthatnak, és mérgező anyagoknak való akut vagy krónikus expozíció következményei lehetnek. Az expozíció és az egészségügyi hatások megjelenése közötti késést késleltetési periódusnak nevezzük. A késleltetett egészségügyi hatások visszafordíthatók vagy tartósak lehetnek. Az állandó hatások nem múlnak el, amikor az expozíció megszűnik. Például azbeszt belélegzése bizonyos ideig tüdőbetegséget okozhat. Miután a tüdőbetegség elkezdődött, akkor is folytatódik, ha az expozíció leáll vagy csökken.

A rák a késleltetett egészségügyi hatás egyik példája. A rák a kóros sejtek kontrollálatlan növekedése és terjedése a testben. Sokféle rák létezik. A rákot számos dolog okozhatja, beleértve a mérgező anyagoknak való kitettséget, az ultraibolya napfényt és az ionizáló sugárzást. Egyes vegyi anyagoknak, például benzolnak és azbesztnek való kitettség rákot okozhat az emberekben. Egyes vegyi anyagok rákot okoznak az állatokban, de hogy az emberben is előfordul-e, nem tudni. Mivel a rák az expozíció után csak 5–40 évvel jelentkezhet, a rák okának meghatározása nehéz.

Amit tud, az segíthet!

Védd magad

Annak ellenére, hogy az általunk használt vagy a mindennapoknak kitett vegyszerek mérgezőek lehetnek, megvédheti önmagát és családját a vegyi expozíciótól. Nem számít, mennyire mérgező lehet egy anyag, ha nincs kitéve az anyagnak, az nem befolyásolhatja egészségét. A fontos szabály, amelyet érdemes megjegyezni: minimalizálja az expozíciót.

Hasznosak lehetnek a nyilvános és egyetemi könyvtárak, szakmai szervezetek vagy állampolgári csoportok is.

Minél többet tud a mérgező anyagokról, annál jobban csökkentheti az expozíciót. Amit tud, az segíthet!