Ascites: Gyakori probléma a cirrhosisban szenvedőknél

Keressen egy ACG tag gasztroenterológust, akinek speciális érdeke a májbetegség.

ascites

Áttekintés

A folyadék felhalmozódását a hasüregben ascitesnek nevezik. Az ascites gyakori a cirrhosisban szenvedő embereknél, és általában akkor alakul ki, amikor a máj kezd elhibázni. Az ascites kialakulása általában előrehaladott májbetegségre utal, és a betegeket a májtranszplantáció megfontolására kell irányítani.

Okoz

A májcirrózis a leggyakoribb oka az ascitesnek, de más állapotok, például szívelégtelenség, veseelégtelenség, fertőzés vagy rák is okozhatnak asciteset. Az ascitist a májban futó vénákban fellépő megnövekedett nyomás (portális hipertónia) és a máj működésének csökkenése, amelyet a máj hegesedése, azaz cirrhosis okozza.

Tünetek

Az ascites kialakulásában szenvedő betegek többsége hasi feszültséget és gyors súlygyarapodást észlel. Néhány embernél a bokák duzzanata és légszomja is kialakul a tüdő körüli folyadék felhalmozódása miatt. További tünetek vagy szövődmények jelentkezhetnek, amelyeket az alábbiakban sorolunk fel.

Hasi fájdalom, kényelmetlenség és légzési nehézség: Ezek akkor fordulhatnak elő, ha túl sok folyadék halmozódik fel a hasüregben. Ez korlátozhatja az étkezés, a mozgáskorlátozás és a mindennapi tevékenységek elvégzésének képességét.

Fertőzés: Ezt spontán bakteriális peritonitisnek (SBP) nevezik, és általában hasi fájdalmat, érzékenységet, lázat vagy hányingert okoz. Ha ezt nem diagnosztizálják vagy kezelik azonnal, a betegnél veseelégtelenség, súlyos fertőzés alakulhat ki a véráramban vagy mentális zavartság alakulhat ki. A diagnózist általában úgy állítják be, hogy a hasüregből mintát vesznek a folyadékból. Ez a fertőzés intravénás antibiotikumokkal kezelhető, és a gyógyulás után a betegeknek hosszú távú antibiotikum-kezelésre lesz szükségük, hogy megakadályozzák az SBP visszatérését.

Az asciteshez kapcsolódó sérvek: A megnövekedett intraabdominális nyomás a köldök (a hasi gomb körül) és az ágyéki (ágyéki) sérv kialakulásához vezethet, amely kellemetlen érzést okozhat a hasban. A műtéti javítást általában elkerülik, kivéve, ha súlyos fájdalom jelentkezik, ami azt sugallja, hogy a belek vagy szövetek megszorulnak vagy megcsavarodnak, valamint a sérv tartós kidudorodása. Azoknak a sebészeknek, akik tapasztalattal rendelkeznek a cirrhosisos betegek kezelésében, el kell végezniük ezeket a műveleteket.

Folyadék felhalmozódása a mellkasban: Ezt máj hidrotoraxnak hívják, és a hasi folyadék a hasüreg mellett a tüdőüregekbe is betölt (főleg a jobb oldalon). Ez az állapot légszomjat eredményezhet megterheléssel vagy néha nyugalmi állapotban is.

Kockázati tényezők

Általában az ascites kialakulása a fejlett májbetegség jeleire utal, és a betegeket a májtranszplantáció megfontolására kell irányítani.

Szűrés/diagnózis

Attól függően, hogy mennyi folyadék van a hasban, az ascitust az orvos diagnosztizálhatja fizikai vizsgálaton, de általában olyan vizsgálatokkal igazolják, mint az ultrahang vagy a has CT-vizsgálata. A betegek többségében az orvos azt javasolja, hogy egy kis tűt helyezzen a hasfalba (helyi érzéstelenítés után) a laboratóriumban vizsgálandó folyadék eltávolítására. Ezt a tesztet paracentézisnek nevezzük. Az eltávolított folyadékot megvizsgálják a fertőzés vagy a rák jelei szempontjából, valamint a folyadék felhalmozódásának okát.

Kezelés

Az ascites kialakulása általában arra utal, hogy a máj nem működik jól. A túlélési arány 5 évvel az ascites kialakulása után csak 30-40%, és fontos, hogy a beteg és az orvos megvitassák a máj szakorvoshoz és a májtranszplantációs központba történő beutalót.

Az ascites kezelésének legfontosabb lépése a sóbevitel szigorú csökkentése. A sófogyasztás napi 4-5 grammra (2000 mg nátrium) vagy kevesebbre korlátozódik. Mivel nehéz meghatározni a különféle ételek sótartalmát, általában azt javasoljuk, hogy az ascites beteg egy dietetikushoz (dietetikushoz) forduljon, hogy tanácsot kapjon a különféle élelmiszerekkel kapcsolatban, amelyeket el kell kerülni. A betegek használhatnak sópótlót, de elengedhetetlen a kálium nélküli választása, mivel a káliumszint bizonyos aszcitisz kezelésére szolgáló gyógyszerekkel növekedhet. Fontos megbeszélni az orvossal vagy a dietetikussal, hogy melyik sópótló használata biztonságosabb.

Leggyakrabban a betegeknek vizes tablettákra (diuretikumok) lesz szükségük az ascites kezelésére. A leggyakrabban alkalmazott víztabletták a spironolakton (Aldactone) és/vagy a furosemid (Lasix), és adagjaikat megfelelően módosítják. Ezek a vizet tartalmazó tabletták problémákat okozhatnak a vér elektrolitjaiban (nátrium- és káliumszint), és ezért szoros vérvizsgálatokkal történő ellenőrzésre lehet szükség. Fontos felismerni, hogy a vizet tartalmazó tabletták szedése nem helyettesíti a sóbevitel csökkentését, mivel a vízitabletták csak akkor működnek, ha korlátozott sóbevitel mellett szedik őket.

A testtömeg napi skálán történő ellenőrzése és az orvossal való kapcsolatfelvétel, ha több mint 10 font (vagy naponta 2 fontnál nagyobb) súlygyarapodás lép fel 3 egymást követő napon) jó stratégia az ascites betegek jobb kezeléséhez.

Ha a folyadék felhalmozódását nem lehet optimálisan kezelni vizes pirulákkal és sótartalmú étrenddel, a betegeknek a tünetek enyhítésére nagy mennyiségű folyadék eltávolítását (paracentézist) lehet szükségük. Más eljárások, például egy radiológusnak egy sönt elhelyezése a májban (az úgynevezett TIPS), hogy megakadályozzák az ascites jelentős folyadékfelhalmozódását, olyan betegek számára állnak rendelkezésre, akiknek nehezen kezelhető az ascites. Amint azt korábban említettük, az ascites betegek súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek, és gyakran vizsgálják őket májtranszplantáció szempontjából. Ezen betegek több mint fele 2-3 évet nem élhet túl májátültetés nélkül.

Szerző (k) és közzététel dátuma (i)

Naga P. Chalasani, MD, FACG, és Raj K. Vuppalanchi, MD, Indiana Egyetem Orvostudományi Kar, Indianapolis, IN - közzétéve 2006. január. Frissítve 2013. július.