Alkohol vagy sem: Áttekintés, amely összehasonlítja a kezdeti mechanizmusokat, a járulékos tényezőket és a májtranszplantációs eredményeket az alkoholos és az alkoholmentes steatohepatitis között

kezdeti

1. Orvostudományi Kar, Tajvani Nemzeti Egyetem, Tajpej, Tajvan
2. Tajvani Nemzeti Egyetemi Kórház Sebészeti Osztálya; Orvostudományi Főiskola, Tajvani Nemzeti Egyetem, Tajpej, Tajvan
* Levelezés a [email protected] címre

A szerzők nem jelentettek be összeférhetetlenséget.

A szerzők köszönetet mondanak Dr. Hui-Ling Chennek kritikai észrevételeikért.

Beérkezett: 22.01.18 Elfogadva: 14.06.18 Idézet

Minden cikk a Creative Commons Nevezd meg - Nem Kereskedelmi 4.0 licenc feltételei szerint elérhető.

Absztrakt

BEVEZETÉS

Az alkoholhoz kapcsolódó májbetegség (ALD) és az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) a krónikus májbetegségek két nagyon gyakori típusa világszerte. Az ALD és a NAFLD multifaktoriális betegség, széles spektrummal, beleértve az izolált steatosist (máj trigliceridtartalomként [HTGC]> 5%), steatohepatitis, fibrózis és cirrhosis, és mindkettő végstádiumú májbetegséghez vezethet, vagy hepatocelluláris carcinomává fejlődhet. (HCC), 1 végül májtranszplantációt igényel gyógyító kezelésként. Míg az ALD szoros kapcsolatban áll az erős alkoholfogyasztással, a NAFLD a felnőttek több mint 25% -ában található meg, akik nem fogyasztanak túlzottan alkoholt az Egyesült Államokban. 2 Általánosságban elmondható, hogy a NAFLD megkülönböztethető az ALD-től a beteg alkoholfogyasztására vonatkozó információk felhasználásával (az alkoholos májbetegség és a nem alkoholos májbetegség egyre gyakoribb

Jelenleg az Egyesült Államokban a krónikus hepatitis C vírus (HCV) a máj dekompenzációjának legfőbb oka, amely májtranszplantációhoz vezet, majd az ALD következik. A NASH a NAFLD fejlett formája, és gyakrabban társul a májfibrózissal, összehasonlítva a NAFLD kimenetelével. A NASH a harmadik leggyakoribb májtranszplantációt igénylő betegség. 3 A máj dekompenzációjának egyik fő okaként az ALD a májtranszplantáció második leggyakoribb javallata, és a nyugati országokban a cirrhosisban bekövetkezett halálesetek 40% -át adja. 4 Tanulmányok azt mutatják, hogy a nagy mennyiségű alkoholfogyasztók 25% -ánál alakul ki az ASH, amely az ALD előrehaladott formája, és köztük körülbelül 40% -uknál cirrhosis alakul ki. 5.

Másrészt az USA-ban az alkoholmentes steatosisban, a NASH-ban és a NASH-val összefüggő cirrhosisban vagy HCC-ben szenvedő felnőttek aránya 25% -ra, 5-6% -ra és 1-2% -ra becsülhető. 6,7 Ezek az adatok arra utalnak, hogy a NAFLD magas prevalenciája ellenére az alkoholmentes steatosisban szenvedő betegek csak kis hányada kerül végső stádiumú májbetegségbe. Mindazonáltal, figyelembe véve a növekvő számú kóros elhízást és metabolikus szindrómákat, valamint a HCV felszámolásának hatékony kezelési lehetőségeit (közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek), a NASH valószínűleg a leggyakoribb javallat a májtranszplantációra a közeljövőben. 8 Becslések szerint 2025-re 25 millió amerikainak lesz NASH-ja, közülük 5 milliónál cirrhosis vagy HCC alakul ki. 9.

PATOGENEZIS

A „kétütemű” hipotézis egyaránt alkalmazható alkoholos steatohepatitis és nem alkoholos steatohepatitis esetén

1. táblázat: Az alkoholmentes steatohepatitis és az alkoholos steatohepatitis kórokozóinak rövid összehasonlítása.
ADH: alkohol-dehidrogenáz; ALDH: aldehid-dehidrogenáz; ASH: alkoholos steatohepatitis; ENPP1: ektonukleotid-pirofoszfát/foszfodiészteráz 1; IRS 1: 1 inzulinreceptor szubsztrát; NASH: alkoholmentes steatohepatitis; PNPLA3: patatinszerű foszfolipáz domént tartalmazó 3; TM6SF2: 6. transzmembrán szupercsalád, 2. tag.

A steatosis mechanizmusai szorosan összefüggenek az inzulinrezisztenciával
Az anyagcsere-szindrómák és a környezeti toxinok a steatohepatitis felé vezető második találatként hatnak
A cirkadián ciklusok és a bél mikrobiota a bél – máj tengelyen keresztül részt vesz a steatohepatitis patogenezisében.

Az ASH esetében a legújabb állatkísérletek, amelyeket Lowe és mtsai végeztek. A 30. összefüggést mutatott az alkohol, a bél mikrobiota, a máj neutrofil infiltrációja és a hepatitis között. Vizsgálatuk során a bél mikrobiotájában bekövetkezett változásokat találtak alkohollal táplált egerekben, amelyek összefüggésben voltak a máj neutrofil infiltrációjával, a gyulladás jelzésével és a szteatotikus változásokkal. Szintén felfedezték az emelkedett szérum alanin- és aszpartát-aminotranszferáz szintet, valamint a zsír metabolikus jelátviteli útjának aktiválódását. A bél bakteriális terhelésének antibiotikumokkal történő elnyomása csökkentette az alkohol okozta máj steatosisát, a szérum transzaminázokat azonban nem. Emberi kohorszokban Dubinkina és mtsai. 31 összefüggést mutatott az alkoholfogyasztás, a bél mikrobiota és a májműködési zavar között. A megnövekedett béláteresztő képesség, a toxikus etanol-metabolitok, például az acetaldehid átalakításának képességének romlása, valamint az epe térfogatának és összetételének szabályozatlansága mind az alkoholfogyasztást és a májbetegséget összekapcsoló mechanizmus.

A genetika szerepe: A „Találatok” sérülékeny háttere

Az örökletes komponensek szerepet játszanak mind az ALD, mind a NAFLD kockázatainak meghatározásában. A szex az ALD kialakulásának jól ismert kockázata: azoknál az embereknél, akiknek hasonló az etanol-expozíciója, a nők hajlamosabbak az ALD-re, mint a férfiak. 32 Enomoto és mtsai. Patkánymodellben bebizonyosodott, hogy az ösztrogén elősegíti a TNF-α termelését azáltal, hogy növeli a bélfal endotoxinok áteresztőképességét, és feljavítja az endotoxin receptorokat a Kupffer-sejteken. Ráadásul ikertanulmányok kimutatták, hogy az ALD háromszor magasabb volt a monozigóta ikreknél, mint a dizygotikus társaiknál. 34 Másrészt a családi aggregációs vizsgálatok azt mutatták, hogy a genetikai tényezők szerepet játszanak a NAFLD kialakításában. 35,36 Sok munkát végeztek a kapcsolódó genetikai és epigenetikai tényezők felismerésében a NAFLD kockázatát illetően.

A PNPLA3, TM6SF2 és más genetikai változatok az alkoholos májbetegség és az alkoholmentes zsírmáj betegség kockázati tényezői
Az epigenetikus tényezők közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a steatohepatitis kialakulásának valószínűségét

A MÁJ TRANSZPLANTÁCIÓJÁNAK KIMUTATÁSAI, MINT A VÉGLEGES TERÁPIAI KEZELÉS: JELENLEGI ÁLLAPOT ÉS SZEMLE A JÖVŐ felé

A májtranszplantáció a végső választás a dekompenzált máj kezelésére. Mint fent említettük, az ASH és a NASH a májtranszplantáció második, illetve harmadik leggyakoribb javallata a HCV után. 3,8 Manapság a máj krónikus vírusfertőzésének hatékony kezelése fejlett; ezért a közeljövőben az ASH és a NASH a májtranszplantáció két leggyakoribb indikációjává válik. Ezt az elvárást szem előtt tartva két fontos kérdés merül fel az orvosi közösségnek: hasonlóak-e az ASH és a NASH betegek transzplantációs eredményei? Másodszor, hasonlóak-e a betegség megismétlődési arányai az ASH és a NASH között?

Bhagat és mtsai. 48 összehasonlította a transzplantáció utáni 1, 3, 5 és 9 éves túlélést az ASH és NASH betegek között, és nem számoltak be szignifikáns különbségről (p = 0,17). Vizsgálatukban a multiorganikus kudarccal vagy anélkül bekövetkező szepszis volt a vezető halálozási ok mind az ASH, mind a NASH csoportban, majd malignus daganatok következtek az ASH csoportban, és a kardiovaszkuláris okok, beleértve a miokardiális infarktust és a stroke-ot is, a NASH csoportban. 48 A szélesebb szemlélet érdekében a cikk szerzői alaposan áttekintették az eredeti irodalmat az ASH vagy a NASH májtranszplantációs eredményeiről, mint indikációról (2. és 3. táblázat) 48-63 1982–2010 között. Kizárták azokat a vizsgálatokat, amelyek nem különböztették meg az ASH-t és a NASH-t más májbetegségektől, például a HCV-től vagy az autoimmun hepatitistől.

2. táblázat: A májtranszplantáció eredménye alkoholmentes steatohepatitis esetén.
LT: májtranszplantáció; N/A: nem alkalmazható; NAFLD: nem alkoholos zsírmájbetegség; NASH: alkoholmentes steatohepatitis.